Korunk 1983 (42. évfolyam)

1983 / 3. szám - SZEMLE - HAJÓS JÓZSEF: Széljegyzetek a Lukács Archívum Zalai-kötetéhez

tó, akár a parasztszármazékok. S új vi­lágában éppen úgy visszafelé keresi gyö­kereit. Bevallva viszont, hogy őse halott. Sőt, néha maga is a halált próbálgatva, kissé kacéran. Ezt teszi Bodor Pál is ebben a könyvében. .. Ez az egynek álcázott könyv való­jában: kettő. Első része a Halottak lázadása fel­cím alatt negyvenhét verset sorjáz, és annak bizonysága, hogy Bodor Pál sze­retve irtózik a költészettől, és nemcsak egy halottat gyászol. Vagyis hogy a köl­tészet, természetéhez híven, általánosan örökérvényűvé tehet egy témát. Hiszem, íróról szólva, a halál sem egyéb témá­nál, akár a traktor vagy a tél. Bodor Pál ellenben nem a halálról, hanem halottakról ír verseiben, s leg­többször a maga szabta és vágyta transz­cendens irányt furcsán, jó dramaturg­hoz illő ötletekkel ugyan, de a föld felé téríti vissza. Pedig a felcímadó vers és néhány ötletváltozata hírek­: jó költő Bodor Pál, ha vállalja önmagát és a köl­tészetet. De miért nem? Miért sokszor ez a prózai szemérem? Miért bontja a formát, amikor sóváran arra vágyik? Miért lépi át a műfaji határt, amikor versben is őslakos lehetne? Fölösleges „röplapok“ jelöléssel minden műfajból kizárni ezeket a verseket. Hagyja az ítészekre a költészet polgári előítéleteit. A vers az, amit írunk. Élünk. Luczai András Széljegyzetek a Lukács Archívum Apáczaitól Zalai Béláig nagy a távol­ság, nemcsak betű- és időrend szerint. De mindketten a mélyen töprengő be­tűvetők ama fajtájához tartoznak, amely sose feledi Fortius elvét: „Ha nem tö­rekszünk a legnagyobb igyekezettel arra, hogy hasznosan töltsük az időt, dicsőség nélkül, barmok módjára fogunk meghal­ni.“ (Apáczai latinul idézi ezt a fla­mand humanistától.) Apáca nagy fia valamivel szerencsésebb volt, ugyanis betölthette élete 34. évét, és — ami fon­tosabb — megérte főműve, az első ma­gyar enciklopédia kinyomtatását. Zalai Béla 32 évesen, hadifogságban szállt sír­ba. Röviddel előbb készült főműve, az Allgemeine Theorie der Systeme csak az idén, szerzője születésének centená­riumán jelent meg, az MTA Filozófiai Intézete gondozta Archívumi Füzetek (sorozatszerkesztő Sziklai László) máso­dik számaként, Bacsó Béla szerkeszté­sében. Bacsó rövid bevezetőt és jegyze­teket is írt hozzá. (Az első szám Balázs Béla Lukács Györgynek szóló leveleit adja.) A kötet függelékében foglal he­lyet: 1. A rendszerek általános elméle­tének Zalai készítette német vázlata; 2. Zalai hat levele Lukácshoz (az egyiket — 1911. augusztus 15-i keltezéssel — Aradról küldte, ahol alighanem akkor fejezte be A filozófiai rendszerezés prob­lémája című esszéjét. 1. Lengyel András: Zalai Béla Aradon. Korunk, 1981. 794.); 3. a Zalai hatását mutató korabeli mun­kák, éspedig: Az ismeretelmélet szer­kezeti elemzése Mannheim Károlytól Zalai-kötetéhez (Athenaeum, 1918), Hauser Arnoldtól Az esztétikai rendszerezés problémája (uo.: Mitrovics Gyula méltatlanul hagy­ta ki A magyar esztétikai irodalom tör­ténetéből), Szilasi Vilmosnak a tudati rendszerezés elméletéről tárgyaló tanul­mánya (1919), végül Fogarasi Béla, Ba­lázs Béla és Révész Géza egy-egy meg­emlékezése Zalairól (1915). A kötet vé­gén szerepel Zalai műveinek jegyzéke Beöthy Ottó gondos összeállításában.­­Szándékosan maradtak ki belőle a for­dítások. Az egyiket — a flamand Van­­dervelde A kollektivizmus és az ipar evolúciója című könyvét — kétszer is idézi Goldiş, Aradon, magyarul megje­lent elméleti főművében. Lehet, hogy maga a fordító adott Goldişnak egy pél­dányt valamelyik aradi tartózkodásakor.) Szintén Beöthy avatott tollából jelent meg a legátfogóbb Zalai-bemutatás. (L. A magyar filozófiai gondolkodás a szá­zadelőn. Szerk. Kiss Endre és Nyíri Já­nos Kristóf. Bp., 1977. 211—236.) Sok érdekes dolgot tudhatunk meg belőle. Pl. azt, hogy Zalai Kolozsvárt Böhm Károlynál is kollokvált, mégpedig ki­tűnően. Vagy azt, hogy Balázs Béla Is­ten tenyerén című, Kolozsvárt megjelent regényének egyik alakját Zalairól min­tázta. Beöthy hangsúlyozza, hogy Zalai gondolkodása szignifikált előrelépést jelent közvetlen magyar elődei koncep­ciójához és színvonalához képest. Tanul­mányát Lukács György 1967-es nyilat­kozatával zárja, mely szerint az 1918 előtti időben Zalai volt ,az egyetlen ere- 265

Next