Korunk 1983 (42. évfolyam)
1983 / 3. szám - SZEMLE - HAJÓS JÓZSEF: Széljegyzetek a Lukács Archívum Zalai-kötetéhez
tó, akár a parasztszármazékok. S új világában éppen úgy visszafelé keresi gyökereit. Bevallva viszont, hogy őse halott. Sőt, néha maga is a halált próbálgatva, kissé kacéran. Ezt teszi Bodor Pál is ebben a könyvében. .. Ez az egynek álcázott könyv valójában: kettő. Első része a Halottak lázadása felcím alatt negyvenhét verset sorjáz, és annak bizonysága, hogy Bodor Pál szeretve irtózik a költészettől, és nemcsak egy halottat gyászol. Vagyis hogy a költészet, természetéhez híven, általánosan örökérvényűvé tehet egy témát. Hiszem, íróról szólva, a halál sem egyéb témánál, akár a traktor vagy a tél. Bodor Pál ellenben nem a halálról, hanem halottakról ír verseiben, s legtöbbször a maga szabta és vágyta transzcendens irányt furcsán, jó dramaturghoz illő ötletekkel ugyan, de a föld felé téríti vissza. Pedig a felcímadó vers és néhány ötletváltozata hírek: jó költő Bodor Pál, ha vállalja önmagát és a költészetet. De miért nem? Miért sokszor ez a prózai szemérem? Miért bontja a formát, amikor sóváran arra vágyik? Miért lépi át a műfaji határt, amikor versben is őslakos lehetne? Fölösleges „röplapok“ jelöléssel minden műfajból kizárni ezeket a verseket. Hagyja az ítészekre a költészet polgári előítéleteit. A vers az, amit írunk. Élünk. Luczai András Széljegyzetek a Lukács Archívum Apáczaitól Zalai Béláig nagy a távolság, nemcsak betű- és időrend szerint. De mindketten a mélyen töprengő betűvetők ama fajtájához tartoznak, amely sose feledi Fortius elvét: „Ha nem törekszünk a legnagyobb igyekezettel arra, hogy hasznosan töltsük az időt, dicsőség nélkül, barmok módjára fogunk meghalni.“ (Apáczai latinul idézi ezt a flamand humanistától.) Apáca nagy fia valamivel szerencsésebb volt, ugyanis betölthette élete 34. évét, és — ami fontosabb — megérte főműve, az első magyar enciklopédia kinyomtatását. Zalai Béla 32 évesen, hadifogságban szállt sírba. Röviddel előbb készült főműve, az Allgemeine Theorie der Systeme csak az idén, szerzője születésének centenáriumán jelent meg, az MTA Filozófiai Intézete gondozta Archívumi Füzetek (sorozatszerkesztő Sziklai László) második számaként, Bacsó Béla szerkesztésében. Bacsó rövid bevezetőt és jegyzeteket is írt hozzá. (Az első szám Balázs Béla Lukács Györgynek szóló leveleit adja.) A kötet függelékében foglal helyet: 1. A rendszerek általános elméletének Zalai készítette német vázlata; 2. Zalai hat levele Lukácshoz (az egyiket — 1911. augusztus 15-i keltezéssel — Aradról küldte, ahol alighanem akkor fejezte be A filozófiai rendszerezés problémája című esszéjét. 1. Lengyel András: Zalai Béla Aradon. Korunk, 1981. 794.); 3. a Zalai hatását mutató korabeli munkák, éspedig: Az ismeretelmélet szerkezeti elemzése Mannheim Károlytól Zalai-kötetéhez (Athenaeum, 1918), Hauser Arnoldtól Az esztétikai rendszerezés problémája (uo.: Mitrovics Gyula méltatlanul hagyta ki A magyar esztétikai irodalom történetéből), Szilasi Vilmosnak a tudati rendszerezés elméletéről tárgyaló tanulmánya (1919), végül Fogarasi Béla, Balázs Béla és Révész Géza egy-egy megemlékezése Zalairól (1915). A kötet végén szerepel Zalai műveinek jegyzéke Beöthy Ottó gondos összeállításában.Szándékosan maradtak ki belőle a fordítások. Az egyiket — a flamand Vandervelde A kollektivizmus és az ipar evolúciója című könyvét — kétszer is idézi Goldiş, Aradon, magyarul megjelent elméleti főművében. Lehet, hogy maga a fordító adott Goldişnak egy példányt valamelyik aradi tartózkodásakor.) Szintén Beöthy avatott tollából jelent meg a legátfogóbb Zalai-bemutatás. (L. A magyar filozófiai gondolkodás a századelőn. Szerk. Kiss Endre és Nyíri János Kristóf. Bp., 1977. 211—236.) Sok érdekes dolgot tudhatunk meg belőle. Pl. azt, hogy Zalai Kolozsvárt Böhm Károlynál is kollokvált, mégpedig kitűnően. Vagy azt, hogy Balázs Béla Isten tenyerén című, Kolozsvárt megjelent regényének egyik alakját Zalairól mintázta. Beöthy hangsúlyozza, hogy Zalai gondolkodása szignifikált előrelépést jelent közvetlen magyar elődei koncepciójához és színvonalához képest. Tanulmányát Lukács György 1967-es nyilatkozatával zárja, mely szerint az 1918 előtti időben Zalai volt ,az egyetlen ere- 265