Info-Társadalomtudomány 25. (1993)
Pataki Ferenc: Előítélet, idegengyűlölet, tolerancia szociálpszichológiai szempontból
Előítélet, idegengyűlölet, tolerancia - szociálpszichológiai szempontból Pataki Ferenc A címben foglalt szavak manapság közszájon forognak. A mindennapi nyelvezetben csakúgy felbukkannak, mint a tömegkommunikáció fórumain s a politikai arénában. Közülük az előítélet vívta ki leginkább a tudományos szakkifejezés rangját: könyvtárnyi tudományos munka foglalkozik jelenségvilágával, köztük olyan klasszikus számba menő művek, mint Allport négy évtizede írott s időközben magyar nyelven is megjelent könyve. Az idegengyűlölet szó valamiképpen az előítéletek működésmódjára és termékére utal, míg a tolerancia inkább egy határozott erkölcsi-politikai parancsot és normát foglal magában, nevezetesen: légy megértő, türelmes és elfogadó az emberi létezés változatainak gazdagságával és kimeríthetetlenségével szemben. Mindig tudd: „ilyen az ember, egyedüli példány”. A szavak ilyenformán a - vajmi kevéssé kívánatos - társadalmi tények, mi több, századunk tanúságtétele szerint egyenesen életveszélyes tények rögzítése felől haladnak a kívánatosság, a „társadalmilag szükséges” irányába. Ha úgy tetszik, bennük a társadalmi patológia egy különös tünetsora és annak gyógyszere kapcsolódik össze. Közös gyökér: az agresszió? E bonyolult jelenségvilág láttán a legelső feltehető kérdés: vajon eredendő, velünk született adottságunk-e az előítéletességre s a nyomában járó idegengyűlöletre való hajlam? Avagy csupán „tanuljuk” őket? Vajon a génekben rejtezik-e a válasz forrása vagy „odakint”: az egyént övező társadalmi-kulturális kontextusban? Netán e kettő különös egybejátszásában, vagyis a társadalmi egyén nevelődési folyamatában? Hadd fűzzem hozzá: erre a kritikus kérdésre, jóllehet számos elméleti keret és még több kutatási támpont áll rendelkezésünkre, ma még nem adható végső és megnyugtató válasz. De már itt is súlyos dilemmákra bukkanunk: meddig terjedhet az egyén és a társadalom toleranciája? Mit emelhet be az eltűrhetőség és a megengedhetőség határai közé? Mindent, ami az emberi világban, az egyéni és társas megnyilvánulások körében fellelhető? Vajon nem kell-e egybekapcsolni a toleranciát az ellenállás és a tiltakozás princípiumával? S ha igen, akkor miképpen? Vajon ez egyaránt érinti-e a stílust és a tartalmat?