Magyar Pedagógia 5. (1896)
BEKSITS IGNÁCZ: Az egyiptomi iskolák IV.
268 BEKSITS IGNÁCZ. történelmi kérdést adott fel, amelyek az olvasmánynyal szorosan összefüggtek. A hallott feleletek után tehát bizton mondhatom, hogy az olvasmány tárgyalásakor megbeszélték mindazt, ami az olvasmány alapos megértéséhez szükséges volt. A mennyiségtanból, a VI. osztályban, az algebrából egypár ellenkezőjelű szorzási és osztási műveletet hajtottak végre. Úgy vettem észre, hogy a felhívott tanuló nem igen volt biztos a jelek megállapításában, de a tanár szerint ez a tanuló mindenkor gyengén állott a számtanban. Az osztály előhaladásáról sem alkothattam magamnak áttekintést, mert a padban ülők nem dolgoztak együtt a felelővel, házi feladatok jegyzékét sem láttam náluk, amelyekből megítélhettem volna a készültségüket. Ezen két óra azonban sehogy sem jogosít fel, hogy akár a bevégzett tananyag eredményéről, akár a tanítás módjáról bírálatot mondhassak. A tanulók átlag jó hatást gyakoroltak reám. Arczkifejezésekről bizonyos értelmet olvastam le. Azokról az ifjakról pedig, kik az V-ik osztályban a francziából feleltek, bátran állíthatom, hogy nyílt és világos elméjű tanulók voltak. Az írásbeli dolgozatokhoz sem férhettem, hogy legalább azokból betűzhettem volna ki a feldolgozott tananyagot. A tanárok ugyan állítják, hogy ők adnak fel írásbeli dolgozatot, de a füzeteket visszaadják a tanulóknak. A tanítás ideje reggeli 8 órától 12 óráig tart, de azért délután is részesülnek a tanulók oktatásban, főleg a henlakók. Az óra közötti szünetek azonban jóval hosszabbak a mieinknél. Csakhogy ezt az óra közötti szabad időt nem haszontalan futkározással és zsibongással töltik el, hanem ilyenkor tornagyakorlatokat végeznek. Mindegyik osztály két-két felsőbb osztálybeli tanuló vezetésével az udvarra vonul, hol a kijelölt eszközöknél csapatokra oszolva helyezkedik el. Az előtornázást és a segédkezést a csapatoknál a felsőbb osztálybeliek végzik, de egy-két tanár is jelen van, hogy az engedelmességre és a rendre vigyázzanak. Erőt és ügyességet egybekötő gyakorlatokat nem igen láttam végezni, inkább a tetszetős kivitelre, mint az erő és izomrendszer egyöntetű fejlesztésére törekesznek. A lendületeket és a gyors fordulatokat nagyon kedvelik, mert ezekkel biztosítják maguknak a közönség tetszését. A gyakorlatokat azonban, ami fődolog a tornázásnál, nem kötelességből, hanem jó kedvvel végzik. Ennek tulajdonítható az a példás rend is, amit az egyes csapatoknál tapasztaltam. A könnyűségre, az ügyességgel párosult erőre, a gyakorlatok szabatos és biztos kivitelére nézve azonban messze mögötte állanak a mi ifjainknak. Ezt a visszamaradást azonban inkább az éghajlat, mint a jóakarat rovására jegyeztem föl. A déli népeknek véralkata ugyanis nagyban különbözik a mienk-