Magyar Pedagógia 5. (1896)

BEKSITS IGNÁCZ: Az egyiptomi iskolák I.

AZ EGYIPTOMI ISKOLÁK. A mi közép­iskoláink tehát ott valóságos merényletet követnének el a Korán mindentudása ellen. A szerzetesek iskolái, mint említem szintén két részre oszlanak : elemi és közép­iskolákra. Czéljuk az elmének rendszeres fejlesztése és a magasabb tudomá­nyok megértéséhez szükséges előismeretek megszerzése. Szándékosan neveztem el az egyiptomiak tanintézeteit arab- és szerzetes iskoláknak. Ezt nem csak azért tettem, mivel a tanítás módja és czélja telje­sen más az egyikben, mint a másikban, hanem az arab jelzőt itt szó sze­­rint is kell érteni. Míg az arab iskolákban kivétel nélkül arab fiúk, még­pedig többnyire szegényebb sorsú gyermekek, arab tanítóktól nyernek oktatást, addig a szerzetesek iskoláiban nemcsak jobb módú arab ifjak, hanem a világ minden részéből bevándorolt emberek gyermekei szerzetes tanítóktól részesülnek tanításban. Szólok tehát : I. az arab elemi iskolákról, II. az arab egyetemről, III. a szerzetesek elemi- és IV. a szerzetesek közép­iskoláiról. Az arab elemi iskolákat szent helyeknek tartják az arabok. A Ko­ránt csak szent helyen lehet tanítani. Iskoláik tehát többnyire vala­mely muschénak közvetlen szomszédságában vannak, a­hova csak saruk nélkül, vagy a sarukra húzott szent papucsokban szabad belépni. A tanterem ajtaja előtt garmadában hevernek a tanulók czipői, ők maguk pedig nagyságra és korra való tekintet nélkül, arczc­al a tanító felé fordulva, össze-vissza ülnek a földön. A gyermek előtt, többnyire egy kis állványon, egy-egy jól elkop­tatott lap van kifeszítve, a­melyekre a Koránból leginkább azok a mon­dások vannak felírva, a­melyekkel a Mueddin naponként imára hívja fel a hívőket. Nemcsak Kairóban, de a vidéken is voltam több elemi iskolában, így Helouan mezővárosban, Kuba és Materia községekben a­hol szintén akadtam olyan lapokra, a­melyeken ez az imára való felhívás állott : «Alláhu akbar; aschhádu anna hí iláha Ш’­Allah, aschhádu anna Mohammedu rasúl-Allah ; hajjá alas-salát, hajjá ala’l-faláh­, wa Alláhu akbar, hí iláha ill’­Allah ». Magyarul: az isten nagy, bizony mondom nektek, hogy az istenen kívül nincs semmiféle más istenség ; higyjétek el, hogy Mohammed az istennek a küldöttje ; ide jöjjetek imádkozni, ide folyamodjatok lelki üdvötökért ! Az isten végtelen nagy, nem is létez­hetik ő kívüle másféle istenség.»" A vidéken legtöbbnyire a Koránnak ilyenféle sokszor hallott monda­tainak lemásolásával gyakorolják be magukat a tanulók az ábc-be. A szö­veg, elég helyesen, ismeretes ellőttük, mert azt mindennap hallják a Mueddintól a minaret tetejéről elénekelni. — Nem egyszer volt alkal-

Next