Magyar Pedagógia 5. (1896)

BEKSITS IGNÁCZ: Az egyiptomi iskolák I.

AZ EGYIPTOMI ISKOLÁK. mtg sem nyílnak meg a komoly tanító ajkai, akármilyen jól tudja is valame­lyik tanuló a lecskéjét. Nevelést is hiába keresünk az arab elemi iskolákban. A szeretetet és gyengéd érzést nem ápolják itt a gyermekek szívé­ben, sőt a meglevőt is kiölik belőle. A durva bánásmód bizalom helyett félelmet, majd alattomosságot ébreszt ki tanítványokban. És ez az alat­tomosság nagy szerepet játszik az arabok életében, hiszen az iskolai szigorúságot az életben az önkény váltja fel. Csak természetes, hogy az alattomosság második természetévé válik az arab lakosoknak. Az iskolák berendezéséről alig lehet szólni. Asztalt, padokat, ké­peket vagy táblákat ott hiába keresünk. A padokat pótolja a föld, az asztalokat a tanulók térdei helyettesítik. Tinta-, toll- és az apró pléhtáb­­lákon kívül más eszközre nincs szükségük, a könyveket pedig a Ko­ránból kivonatolt lapok helyettesítik. A fegyelem és­ rend, a­mennyiben Afrikában rendről lehet beszélni, tűrhető. A kis­fiúk rettegnek a kegyetlen szigorúságtól, így rendetlen­kedni, dulakodni nincs is igen kedvük. A tanítók meg mindenütt éber szemekkel őrködnek a felett, hogy a tanítványok helyükről el ne moz­duljanak, és hogy kiüljék a 8-tól 12 óráig terjedő időt. Úgy látszik, hogy ennek a pontos megtartásába helyezik ők hiva­tásuk fenségét, ők, a csibaltnak, időnek és az iskolának a rabjai, így hogyan is nevelhetnének mást, mint rabszolgákat azon ifjakból, kik fajuk­nál fogva elég értelmesek és eredetileg nem is vad természetűek. Tisztaságot egész Egyiptomban nem szabad keresnünk. A seprő­vel ott nem sokat bajlódnak, így a por és a pókhálók egészen hamu­színűre változtatják az iskola falait. Szerencse, hogy az ajtók és ablakok mindenhol nyitva vannak a­mit az enyhe időjárásnak és nem a lakosság jóérzékének vagy elővigyá­­zatának­ lehet tulajdonítani ; egyébként az iskolák ajtai és ablakai bizonyára mindig zárva volnának. A tanítványok ruhája éppen úgy mint arczuk és testök gondozat­lan. A mosdatlan arczokon és mosatlan ruhákon nagyon jól érzik magu­kat Egyiptomnak telhetetlen legyei. Rend és a tisztaság a tanítóknak sem kényes oldala. Két, három csibuk, száz meg száz czigarettavég szanaszét hever a tanító körül, kinek lomha teste, izzadság- és porlepte arcza arra vall, hogy irtózik a hideg víztől. Sőt az sem megy valami nagy ritkaság számba, hogy rongyos ruháját az iskolában varrja meg a tanító. Említettem, hogy nem csak Heb­uannak, hanem Kairónak és kör­nyékének is több arab elemi iskolájában voltam. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Egyiptom faluiban nagy az iskolahiány. — Nagyobb község kevés van. Csak a városok körül és ott keletkeznek valamirevaló­

Next