Magyar Pedagógia 41. (1932)

Új magyar könyvek, füzetek és lapok

150 VEGYES, mint a részt, és a mondattal kezdve, elemző eljárással természetesebben, aktí­vabb módon és nagyobb sikerrel tanulnak meg olvasni. Ezt a módszert nálunk még csak egy pár iskola követi, de nagyon szívesen és eredményesen. Legyen áldott a nemes kezdeményező emléke! Kenyeres Elemér: A kereskedelmi oktatás Japánban.­ A japán birodalom 80 milliót meg­haladó lakosságának legnagyobb része mezőgazdaságból él. A kereskedelmi tevékenység csak a múlt század vége felé kezdett erősebb lendületet venni, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy az ország területéhez képest aránytalanul nagy lélekszámú lakosság csak úgy maradhat meg, ha állandó kapcsolatot tart fenn a világpiaccal és intézményesen gondoskodik arról, hogy kivitelre kerülő, tehát odahaza már felesleges gyapotárai, gépei, selyme, cukra s teája fejében megkapja a külföldtől azt az élelmiszer-, valamint nyersanyagmennyi­séget (gyapotot, rizst, gyapjút, petróleumot, vasat stb.), amelyet a honi hatá­rokon belül termelni és előállítani nem képes. A kereskedelmi élet eme késői megindulásának természetes következ­ménye volt az, hogy csak jóval az európai szakoktatás kezdete után, 1875-ben nyílt meg az első japán (magá­njellegű) kereskedelmi kollégium Tokióban. Ez is nagyon szegényesen volt ellátva azzal, amire szüksége volt. Át is ment hamarosan a kormány kezelésébe, amely magasabb fokú tanintézetté szer­vezte át. Az utolsó negyedszázad folyamán az államkormányzat minden követ megmozgatott, hogy a kereskedelmi irányú gondolkodást a társadalom összes rétegeibe belevigye. Ennek a céljának mentői biztosabb elérésére rövid idő alatt négy szakiskolatípust épített ki. Ezek a következők: A) kereske­delmi tanonciskolák; B) kereskedelmi középiskolák; C) kereskedelmi főiskolák; D) kereskedelmi egyetemek; A) kereskedelmi tanonciskolák. Ezek voltaképen továbbképző iskolák. Rendeltetésük az 1920-i kormányrendelet értelmében az, hogy az elemiből kike­rülő, inaskodó gyermekeknek megadják a szakmájukhoz szükséges alapvető elmé­leti ismereteket és beléjük oltsák azt a gondolkodásbeli fegyelmezettséget, amely nélkül nem válhatnának jó állampolgárokká sem. Két fokozatuk van: egy alsó és egy felső; mind a kettő két évfolyamú. Az alsóba azok a fiúk s leányok vehetők fel, akik a hatosztályú elemi iskolát elvégezték, a felső foko­zatba pedig olyanok iratkozhatnak be, akik a nyolcosztályú elemiből, illetőleg e tanonciskolák alsó fokozatából kerültek ki. Eme továbbképző tanonciskolák tanításterve a helyi viszonyokhoz és a növendékek sajátos szakmáihoz igazo­dik, természetesen a törvény megszabta keretek között. A továbbképző tanonc­iskoláknak teljes száma (idevéve a kereskedői típuson kívül a technikaiakat, földművelésieket és halászatiakat is) ma már felül van a tizenötezren, és 800.000-nél több tanulót látnak el a boldogulásukhoz szükséges ismeretekkel.­ ­ R. Uchn­ke professzornak, a tokiói kereskedelmi egyetem tanárának a Zürichben megjelenő International Steview for Commercial Education című folyóirat 1931 májusi számában közölt Commercial Education in Japan című cikke nyomán.

Next