Magyar Pedagógia 46. (1937)
VÁRADI JÓZSEF: Kemény Ferenc: Fröbel Frigyes önvallomásai
276IRODALOM. lépten-nyomon rámutat arra, hogy Japán mit és mennyit vett át az európai és amerikai oktatási és nevelési rendszerekből, hogy a saját különleges szokásaihoz és szükségleteihez — itt elsősorban a fajban rejlő ősi versenyzési szellemre és tudományszomjra kell utalni — alkalmazva és alakítva, a nemzet ifjúságának legmegfelelőbb formában való kiképzését biztosítsa. A szerzőnek japánbarát állásfoglalása főleg a következő két megállapításban jut kifejezésre: „Rövid hatvanegynéhány év alatt a közoktatásügy is olyan eredményeket ért el, amelyekkel Japán egy csapásra nemcsak utolérte, hanem szinte kivétel nélkül meszsze meghaladta az összes európai államokat“ (11. 1.). „Meg vagyunk győződve, hogy e célkitűzéseket sikerül is rövidesen elérniök és a japáni iskolamesterek keze alól kikerülő új generációk nagy meglepetésekkel fognak még szolgálni a vénülő Európának“ (43. 1). A derék füzetet egy előkelő japán adományából a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter adta ki és ajándékozza. A terjedelmes angol kivonat: Summary in English (44—51. 1.) igen helyesen a külföld számára is hozzáférhetővé teszi e tanulmányt, amelyet a nemzetközi tanügyi irodalom értékes gyarapodásának minősíthetünk. kf. Kemény Ferenc: Fröbel Frigyes önvallomásai. Budapest, 1936. A Kisdednevelés kiadása. II. 8-r., 28 lap. Salzmann így kezdi önéletrajzát: „Életem történetét nem írhatja meg más, mert senki se ismert engem, csak én.“ Legalább is nem úgy, tehetjük hozzá, mint ő saját magát, és mindannyian önmagunkat. Ha az átlagemberek egyéniségrajza is csak önismereti alapon lehet igazán hű, mennyivel inkább áll ez azokra a kiválóságokra, akiknek életpályája magányos út, akik egyedül törnek előre, fölfelé, mert csak így érhetnek célt, csak ezzel teljesíthetik hivatásukat. A nagy emberek tehát egyéni életüknek éppen legjellemzőbb vonatkozásaiban társtalanok. Sokan közülök a négyfal közti erények, a legmagasabbrendű életszolgálat tanútlan hősei, önkéntes önfeltárulásuk nélkül nem is nyerhetnénk sohasem bepillantást az egyéni fölemelkedés emberi fölmagasztosulás lelki mélységeibe. Szerencse tehát, hogy — amint szerzőnk is vallja — az egyéni kiválósággal rendszerint együttjár az önfeltárulás erkölcsi kötelességnek érzett belső szükséglete. Ennek a karakterológiai ténynek köszönhetjük ezt a munkát is. Nagyszerű értékeit teszi nálunk közkinccsé a címben jelzett tanulmány. Negyvenkilenc éves korában és amikor hazájától távol, a svájci Wartenseeben tartózkodott, érzett Fröbel belső kényszert erre az önfeltárulásra. Meg is írta szíve-lelke történetét a heilhaui női kör számára, amelyet az ő felesége tartott össze, önvallomásait 1831 nyárutóján vetette papírra, mégpedig oly könyörtelen őszinteséggel, hogy ebben szerzőnk méltán a lelkigyakorlatok egyik Teljes címe: Friedrich Fröbel, Brief an die Frauen in Keilhau. Im Aufträge der Gesellschaft für deutsche Erziehungs- und Schulgeschichte. Herausgegeben von Bruno Gumlich. Verlag Hermann Böhlaus Nachfolger. Weimar, 1936. XIII + 162 1.