Pszichológia 23. (2003)
2003 / 1. szám - TANULMÁNYOK - PATAKI FERENC: Érzelem és identitás
PATAKI FERENC MTA Pszichológiai Kutatóintézete, Budapest ÉRZELEM ÉS IDENTITÁS Az érzelmek kutatásának új hulláma: az „affektív forradalom” Napjaink identitáskutatásának - egészen a legutóbbi időkig - volt egy különös és némiképp talányos vonása, jelesül: az identitás szerkesztésében és működésében ható érzelmi (affektív) tényezők mellőzése vagy legalábbis elégtelen méltánylása. Általánosságban természetesen korábban is hangoztatták az érzelmi élmények szerepét az én-rendszer alakulásában. Az első értelmezési változatok már Jamesnél meglelhetőek. A kategorizációs identitáselmélet kidolgozásának kezdeti szakaszában Tajfel (1972, 292.) világosan leszögezte: az identitás nem egyéb, „mint az egyén tudása arról, hogy bizonyos társadalmi csoportokhoz tartozik, együtt ennek a csoporthoz tartozásnak számára való bizonyos érzelmi- és eltekt-jelentőségével”. E közkeletű felismerés ellenére az identitás érzelmi összetevője és dimenziója a közelmúltig nem vált önálló és módszeres kutatás tárgyává. Az újszerű tájékozódást és a vele járó hangsúlykitételeket lényegében véve a 90-es évtized hozta el. A fejlemények hátterében az én-pszichológia új hulláma és az érzelmek kutatásának a 80-as évek elejével elkezdődő fellendülése („affektív forradalom”) húzódik meg. Figyelmet érdemlő tény, hogy az Európai Kísérleti Szociálpszichológiai Társaság 1993. évi lisszaboni kongresszusának tudományos programjában már az „ identitás ” és az „ érzelem ” volt a két leggyakrabban használt fogalom. Hol egymásra utaltak, hol egymástól függetlenül kerültek szóba az előadásokban. A szociálpszichológia reprezentatív kézikönyvének számító „Handbook of Social Psychology” 1998. évi negyedik kiadásában először jelent meg (Zajonc tollából) önálló terjedelmes fejezet az érzelmekről. Az ismert és magyar nyelven is hozzáférhető „európai” tankönyv (Hewston, Stroebe, Stephenson, 1988) újabb -1996. évi - második kiadása ugyancsak önálló fejezetet szentel az érzelmeknek (szerzője Scherer). Az affektus és az érzelem (emóció) szavakat - a közkeletű felfogással összhangban - általában szinonimákként használjuk, megjegyezvén, hogy az affektus némileg tágabb jelentést hordoz, mivel az érzelmi epizódok valamennyi változatát - így a hangulatokat is - magában foglalja. Pszichológia, 2003, (23), 1, 3-56 Tanulmány