Pszichológia 23. (2003)

2003 / 1. szám - TANULMÁNYOK - PATAKI FERENC: Érzelem és identitás

PATAKI FERENC MTA Pszichológiai Kutatóintézete, Budapest ÉRZELEM ÉS IDENTITÁS Az érzelmek kutatásának új hulláma: az „affektív forradalom” Napjaink identitáskutatásának - egészen a legutóbbi időkig - volt egy különös és né­miképp talányos vonása, jelesül: az identitás szerkesztésében és működésében ható érzelmi (affektív) tényezők mellőzése vagy legalábbis elégtelen méltánylása.­ Általá­nosságban természetesen korábban is hangoztatták az érzelmi élmények szerepét az én-rendszer alakulásában. Az első értelmezési változatok már Jamesnél meglelhető­­ek. A kategorizációs identitáselmélet kidolgozásának kezdeti szakaszában Tajfel (1972, 292.) világosan leszögezte: az identitás nem egyéb, „mint az egyén tudása ar­ról, hogy bizonyos társadalmi csoportokhoz tartozik, együtt ennek a csoporthoz tar­tozásnak számára való bizonyos érzelmi- és eltekt-jelen­tőségével”. E közkeletű felis­merés ellenére az identitás érzelmi összetevője és dimenziója a közelmúltig nem vált önálló és módszeres kutatás tárgyává. Az újszerű tájékozódást és a vele járó hangsúlykitételeket lényegében véve a 90-es évtized hozta el. A fejlemények hátterében az én-pszichológia új hulláma és az érzel­mek kutatásának a 80-as évek elejével elkezdődő fellendülése („affektív forrada­lom”) húzódik meg. Figyelmet érdemlő tény, hogy az Európai Kísérleti Szociálpszi­chológiai Társaság 1993. évi lisszaboni kongresszusának tudományos programjában már az „ identitás ” és az „ érzelem ” volt a két leggyakrabban használt fogalom. Hol egy­másra utaltak, hol egymástól függetlenül kerültek szóba az előadásokban. A szociál­pszichológia reprezentatív kézikönyvének számító „Handbook of Social Psychology” 1998. évi negyedik kiadásában először jelent meg (Zajonc tollából) önálló terjedel­mes fejezet az érzelmekről. Az ismert és magyar nyelven is hozzáférhető „európai” tankönyv (Hewston, Stroebe, Stephenson, 1988) újabb -1996. évi - második kiadása ugyancsak önálló fejezetet szentel az érzelmeknek (szerzője Scherer).­ ­ Az affektus és az érzelem (emóció) szavakat - a közkeletű felfogással összhangban - általában szinonimákként használjuk, megjegyezvén, hogy az affektus némileg tágabb jelentést hordoz, mivel az érzelmi epizódok valamennyi változatát - így a hangulatokat is - magában foglalja. Pszichológia, 2003, (23), 1, 3-56 Tanulmány

Next