MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 24. ÉVFOLYAM (1975)

1975 / 1. sz. - TANULMÁNYOK - MEZEI OTTÓ: Az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola (1880-1944) oktatási rendszere és forrásai

könyv szerzőjével, hogy a háború és a háború utáni idő­szak olyan iskolapolitikát követel, „mely szerint csak olyan és annyi taníttassék, aminőre s amennyire az or­szágnak szüksége van". A következő évben az új igazgató, Nádler Róbert az iskola háború előtti politikája mellett száll síkra. A háború éveiben a tanév végi növendéki lét­szám a behívások és a rendszertelen oktatás ellenére 180 körül mozgott a háború kitörését megelőző 220-szal szemben. A tízes évek oktatásának jellemzésére egy-két tanár módszerét említjük. A díszítő tervezést a második és har­madik évfolyamon Gróh István vezette. Célja az volt, hogy a növendékek néhány anyag (papír, szőtt anyag, bőr, agyag) megismerésével díszítő formákat tervezzenek és kivitelezzenek. Borító- és béléspapír rajzokat tervez­tek, ezeket linóleumba metszették és kinyomtatták, díszítettek szövetet nyomással és batikfestéssel; szőttek kisebb szőnyeget, ki-ki a saját tervei nyomán, szövő­széken, Morris-rámán; készítettek csomózott szőnyeget. Mindez csupán a technika megismerését szolgálta. A har­madik évfolyam növendékei bőrdíszítéssel és dúccal nyo­mott kézi aranyozással foglalkoztak, régi stílusú munkák, elsősorban a Corvinák tanulmányozása alapján. Az első évesek a természet utáni rajz keretében (tanár: Muhits Sándor) a formák szerkezeti lényegének, térbeliségének és színértékeinek visszaadását a lehető legegyszerűbb esz­közökkel igyekeztek elérni. A síkszerű foltban látás mel­lett, amit előrajzolás nélküli papírnyírással gyakoroltak, a térbeli látás is kellő hangsúlyt kapott, mégpedig a leg­egyszerűbb térbeli formákra való visszavezetés, illetve ezek fejlesztése révén. Az összefoglalásnak ez a módszere a részletektől való elvonatkoztatásra és a fokozatosan gazdagított forma kialakítására vezette rá a növendé­ket. Muhits Sándor ugyanezt a módszert alkalmazta az ékítményes rajz tanítása során. Simay Imre, aki munkáiban a kubisztikus formálásig jutott, alakrajzot és díszítőszobrászatot tanított. Ok­tatási módszerét Lyka Károly ismertette behatóan. Az alakrajznál... (III., IV. és V. évben) a gyors rajzolási készség elsajátítását szorgalmazta, hogy ezzel „az össze­foglaló és dekoratív massza" megfigyelésére irányítsa a növendék figyelmét. A járó­kelő meztelen és ugyanazokat a mozdulatokat felöltözötten is végző modellt 5—10—15 perces helyzetekben rögzíttette a növendékekkel. Az alakrajz végső célja az emlékezetből való rajzolás volt, legfontosabb tényezői a nagymozgás, az arányok s a moz­gás és az arányok összegzéséből adódó egyéni jelleg. A díszítőszobrászat keretében a „képfaragás" mestersé­gének elsajátítását alapvető fontosságúnak tartotta. Az első évben a gipsz megmunkálása folyt, a második évben a növendékek iparművészeti tárgyakat ábrázoló rajz­tervek után sokszorosításra alkalmas gipszmintákat ké­szítettek, egy-egy tárgyról tervezett rajzot, így jutottak el odáig, hogy saját terveiket is agyagban meg tudták mintázni. Felsőbb évfolyamon először az architektúrát mintázták meg kisebbített mértékben, ebbe beleillesz­tették a tervezett dekoratív részeket, majd gipszbe öntöt­ték és készre faragták. Kőből, kerámiából, bronzból és egyéb anyagból így készültek kivitelre szánt figurális, díszítményes, arcintektonikus és iparművészeti tárgyak. A csipkeipar fejlesztését követően az iskola tanárai a növendékek közreműködésével évről évre olyan külső megbízásokat is elvállalhattak, amelyek a gyakorlati képzés szempontjából hasznosnak bizonyultak. Nemcsak a gö­döllői telep és a grafikai szakosztály vállalkozásai voltak számottevők, más osztályok növendékei is belekapcso­lódhattak olyan munkába, amelyről már az iskola ala­pításakor szó esett, de megvalósítása — kivételes esetektől eltekintve — egyre halasztódott. A tervek gyakran külső műhelyekben kerültek kivitelezésre, ezek voltak a ke­vésbé szerencsés megoldások. A lakberendező osztály közreműködésével készült a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium fogadószobájának berendezése (1911—12), az Országos Képzőművészeti Tanács egyszerű típusú hi­vatali bútorai ugyancsak a szakosztály tervei alapján az intézetben készültek (1912—13). Mátrai Lajos vezeté­sével az iskola három kapujának szobrászi kiképzését oldották meg a növendékek. A homlokzatra nyolc sgraf­fito képet készítettek Újváry Ignác irányítása mellett, belsejébe 15 méteres falképet festettek Sándor Béla ve­zetésével. (Mindhárom munka 1910—1-ből.) Díszítő­festő növendékek dolgoztak a Dugonics utcai iskola fal­festményein, maguk készítette tervek alapján festették ki a Keleti Kereskedelmi Akadémia dísztermeit (1912—­13). Éveken át dolgoztak a zebegényi templom kifestésén. A freskókat hat növendék készítette Kriesch Aladár veze­tésével, a tervezés főbb munkálatait Leszkovszky György irányította. (A falképek al fresco technikával, a díszítmények enyves kazein festékkel készültek.) 1914— 1915-ben Gróh István vezetésével restaurálták a cset­neki templom falképeit, Sándor Bélának a terézvárosi templom kifestésénél segédkeztek tanítványai. A külső megbízatások a háború éveiben fokozatosan elmaradtak, sőt a zilált állapotokra való tekintettel az új növendékek nem választhattak szakosztályt, hanem az első évet általános előkészülettel töltötték. Ez voltaképpen megosz­tott műhelygyakorlatot és a művészeti ismeretek elemeit jelentette. A belsőépítészeti szakosztály programja az asztalos­műhely zavartalan működését feltételezte. Györgyi Dé­nes az 1917/1918-as tanévben a Magyar Mérnök- és Építészegyletben számol be az iskola s ezen belül a szak­osztály részletes munkájáról. Ő kísérelte meg az iskola korábbi fejlődésére támaszkodva az iparművészet és az urbánus építészet közös nevezőre hozását: „A lakásmű­vészeti osztály a régebbi bútortervező szak irányából nőtt a mai keretéig, amikor nem elégszik meg többé azzal, hogy egy-egy berendezési tárgyat a növendékek meg tudjanak rajzolni és konstruálni, hanem egész interieurök, munkás-, legény-, polgári és egyéb lakásszoba-berendezé­sek, üzleti, szállodai s indusztriális belsőségek, továbbá egész családi lakóházak, villák s ezzel kapcsolatos díszítő­feladatok elvégzésére is megadja a képességet." A szak­oktatás három fő eszköze a műhelygyakorlat, a szerke­zeti oktatás és az ezzel kapcsolatos szakrajz s a művé­szeti oktatás. A program szerint a növendékek az első két évben eleinte dobozokat, egyes tárgyakat terveznek, majd a munkáslakás fenyőfából elkészíthető bútorai kö­vetkeznek, utána mázolt konyha- és leányszoba-bútorok, végül nemesebb faanyagban kivitelezendő, de az egyszerű polgári viszonyoknak megfelelő bútorokat terveznek és a műhelyben részben kiviteleznek. A harmadik évben (tanár: Szablya-Frischauf Ferenc) a szakosztály a tanítás körébe vonja a falak kiképzését, a lakást kiegészítő egyes tárgyakat; mindezeket nemcsak formai szempontból tervezik meg a növendékek, hanem a színekre, azok harmonikus összehangolására is tekin­tettel vannak. Az alaprajz minden talpalatnyi helyének gazdaságos kihasználása, a felesleges és költséges díszítés mellőzése (legalábbis ezeknél az egyszerű típusú lakások­nál) egyik fő feladat, s az épület kizárólag architektoni­kus tömegével, az ablak- és ajtónyílások ritmikus, jó arányú elhelyezésével kívánt művészi hatást elérni. A díszítést „a szerkezeti elemek művészi megoldásmódja adja meg", s ennek elérésére „a népművészeti munkák tanulmányozása a legeredményesebb". A negyedik és ötödik évben reprezentatív lakások, üzletek, éttermek, bankok, szállók tervei, a monumentális szobrászattal összefüggő feladatok és végül kislakásos telepek kerülnek kidolgozásra. Györgyi egy-egy nagyobb szabású feladat megoldásához a növendéki team-munka megszervezését tervezte. Programja szerényebb méretekben a két világ­háború közötti időszakban is irányadó maradt. igig és igig cselekvést sürgető időszaka elsősorban a gyakorlati oktatás következetes keresztülvitelét és frissebb művészetszemlélet kialakítását volt hivatott megoldani. A tanári gárda kiegészítése is ezt a kettős célt szolgálta. Ekkor került az iskolához, ki hosszabb, ki rö­videbb időre: Ferenczy Béni, Ferenczy Noémi, Kaesz Gyula, Kós Károly, Reményi József, Toroczkai Wigand Ede stb. A sajtóban és a hivatalos szervek nyilatkozata­iban valamennyi égető probléma sorra napirendre kerül. ,, Egy egységes iskolatípus fog kiforrni—írj­a Jaschik Álmos —, amely nem szolgálhat egyéb célt, mint az alapos, ízig­vérig gyakorlati és szakszerű munkásképzést". „Az Ipar­művészeti Iskola legyen tisztán továbbképző intézmény .

Next