Magyar Szemle 4. kötet (1928. 9-12. sz.)
Tomcsik József: Nevelés és egészségügy a mai Kínában
Szept. TOMCSIK: NEVELÉS ÉS EGÉSZSÉGÜGY 75 A kínai gyermek nevelésének az alapja kevés kivétellel még a leggazdagabb családokban is, a kínai nyelv és az ősrégi klasszikusok tanulmányozása. Csak a klasszikusoknak a többi tárgyakhoz való aránya változott meg. A forradalom előtt nem tartották szükségesnek, hogy például akár a legmagasabb hivatalok jelöltjei is speciális jogi ismeretekkel rendelkezzenek, elég volt az általános humanisztikus műveltség s az ennek alapján feltételezett emberismeret és bölcs ítélőképesség. A klasszikusok tanításában és értelmezésében öröklött konzervativizmus csírájában elfojtotta a kritikai készség megszületését. A legutolsó, Yuan-dinasztia idejében léptek föl először, eretnekként megbélyegzett, disszidens filozófusok, akik kétségbe vonták az abszolút tekintély fogalmát és az oknyomozás és kritika szellemét igyekeztek bevinni a történelmi kutatásokba és az irodalomba. Ezeknek az utóda, Liang Csi Csao, rendezi a felbecsülhetetlen értékű pekingi könyvtárt, történelmet tanít az amerikai boxerkártalanításból épített Tsing Hua egyetemen és előadásaival még a tolmács színtelenné tett fordításában is bámulatba ejti európai hallgatóit. A forradalom utáni szellemi átalakulást mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ezelőtt tíz évvel még újítóként ismert Liang Csi Csao hangja ma már bátortalannak tűnik föl azzal összehasonlítva, amit az új nemzedék hirdetni mer és akar. A szellemi átalakuláson kívül az európaiak által megváltoztatott életkörülményekre való gyakorlati felkészülés követelményei voltak azok, melyek szükségessé tették a nevelési rendszer átalakítását. A kínai klasszikusok töredékes tanulmányozását a mai rendszer szerint csakhamar felváltja az az oktatás, melynek egyedüli célja a modern technikai és természettudományok elsajátítása, valamint a nyugati országok történelmének, irodalmának a megismertetése. Ennek a két ellenkező vágnézeti rendszernek átmenet nélküli egymásután következése megoldhatatlan nehézségek elé állítja a fiatal kínait s az idegen is részvéttel kell hogy nézze az ebből származó mindennapos egyéni tragikumot, mely ismeretlen Európában. A benső családi élet ősi hagyományai kísérik a gyermeket nevelésén keresztül addig, amíg a modern tudományok elsajátításának szükségessége arra nem kényszeríti, hogy idegen országba, vagy idegenek által vezetett kínai iskolába menjen. Szomorú, hogy éppen a legértékesebb elem kerül külföldre. A szülők nem tudnak idegen nyelveket, de meg vannak győződve, hogy a fiúnak szüksége van arra, hogy az idegenek eszejárását és tudományát megismerje, hogy ezt hazatérése után Kína védelmében, éppen az idegenek ellen fel tudja használni;emellett azután nyugodtan élheti majd atyja és ősei módjára a hagyományos családi életet. Az ifjú maga is ezzel a hittel indul el, s ha Amerikába kerül, egyes egyetemeken, mint például a chicagói, st. louisi, michigani, newyorki, kínai klubbok várják, de legkésőbb a negyedik év végén már amerikai barátai is vannak, esetleg egykét barátnője, kiket érdekel a kis kínai. Nevetnek szokásain, a családi életről való fölfogásán. Lassanként veszi csak észre a már idősebb hallgató, hogy szüleinek életét nem kívánja többé és sem a pályájának irányításában, sem házasságában nem képes szülei kívánságához alkalmazkodni. A kínai klasszikusokra még emlékszik mechanikusan, a modern tudományokat elsajátította, de elvesztette a hazai művészet értékelését és a nyugatinak sem értette meg a lelkét. A kínai deák sorsától itt is eltér a japánié. A japán is megy külföldre, de nem olyan korán, mint a kínai. Mikor speciális tanulmányait megkezdi az idegenben, már mélyebben belegyökerezett hazájának kultúrája. E mellett tudja azt, hogy ha megváltozna, az otthoni kijegecesedett rendszer mellett nem tudna új világnézetű környezetet teremteni, s ezért erősebben ragaszkodik az otthonihoz.