Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 31. kötet, 1913.

SZENT-GYÖRGYI ALBERT: A végbél és a pars analis recti mikroskopi szerkezetéről

A VÉGBÉL ÉS A PARS­ANALIS RECTI MIKROSKOPI SZERKEZETÉRŐL, SZENT-GYÖRGYI ALBERT-ről. Ha tekintetbe vesszük, hogy a végbél legalsó szakasza gya­kori megbetegedései miatt orvosi szempontból egyike az emberi test legfontosabb részeinek, és ha nem tévesztjük szem elől azt a körülményt, hogy itt két különböző csíralemeznek, az ekto-és entodermának közvetlen átmenetét figyelhetjük meg, a­mi e tájéknak különös szövettani érdekességet kölcsönöz, szinte feltű­nik, mily szegény e tájék finomabb anatómiájának és szövettaná­nak az irodalma. Nem látszott tehát feleslegesnek a canalis analis mikroskopi anatómiáját még egyszer tüzetesen áttanulmányozni, már azért sem, mivel az irodalomban egyik-másik nem kevéssé fontos mikroskopi részletkérdés elbírálásánál hiányzott a kívánatos összhang. A canalis analisnak (SYMINGTON) legkülső, átlag 1­5 cm-nyi darabja még alig különbözik a környezeti külbőrtől. Utóbbinál valamivel sötétebb színű, a­mit a pigment okoz. Tapintata is valamivel lágyabb. Rajta egyénenként váltakozva meglehetős gazdagságban hosszú vagy rövidebb szőrözés látható. A felületét durvább sugárirányú ránczok foglalják el, melyek keretén belül ismét egy finomabb ránczolat figyelhető meg. Ez a külső, nagyjában a külbőrhöz igen hasonló része a canalis analisnak a zona cutanea. A bélcsatornának ettől befelé következő része sima alkotása által tűnik ki. Szőrözete egyáltalában nincs és redőket is alig visel. Színe rózsaszín, tapintata lágy. Az élen azonban a sphinc­terek tónusa következtében ez a részlet is durva redőkbe van

Next