Múltunk – politikatörténeti folyóirat 38. (Budapest, 1993)

4. szám - Szemle - Pozsgay Imre: 1989 (Bolvári-Takács Gábor)

SZEMLE Pozsgay Imre: 19891 A hazai történeti-politikai irodalomra mindig jellemző volt a memoárok sokasága. A nyolcvanas évek második felétől - különösen a rend­szerváltozás közeledtével, illetve bekövetkeztével - a visszaemlékezések száma még inkább megnőtt. Ezek között talán legérdekesebbek azoknak a volt vezetőknek az önéletírásai, amelyek a Kádár-korszak utolsó éveit, évti­zedeit ölelik fel, s amelyek eltérő nézőpontokból és ideológiai torzítás nél­kül helyeznek új megvilágításba eseményeket és jelenségeket. A sort 1989-ben Havasi Ferenc kezdte, akinek visszaemlékezései interjú formájában jelentek meg (Koltay Gábor - Bródy Péter: Érdemei elismerése mellett, Szabad Tér Kiadó). 1990-ben Berecz Frigyes lépett színre Tévúton című könyvével (Magvető Könyvkiadó). A Cölöpök, Horn Gyula tollából, 1991-ben látott napvilágot (Zenit Könyvek). S most Pozsgay Imre is közzé­tette emlékeit. Pozsgay olvasmányos és adatgazdag könyvet írt, amelyben, bár egész életútját végigkövette, a hangsúlybeli eltolódások nagyok. A gyermekkorá­tól kulturális miniszterré való kinevezéséig terjedő évtizedek (1933-1976) elfértek 30 oldalon. A kormánytagság és a népfront élén eltöltött időszak (1976-1988) 50 oldalt tesz ki. A visszaemlékezések túlnyomó részét, több mint 100 oldalon, az 1989-es esztendő eseményeinek taglalása tölti ki. Úgy látszik, mintha Pozsgay igyekezne minél hamarabb túljutni az előzménye­ken, hogy rátérhessen végre az "ő évére". Ezt az aránytalanságot ő is észre­vette, hiszen az epilógusban így ír: "tudósításom kétségtelenül hiteles, de fölöttébb hézagos" (191. o.). Nyilván ez indokolta, hogy a kötet címe "1989" lett, amely némileg ellentmond az alcímnek. Az 1989 előtti történések halmazából számos érdekes mozzanat kiemel­hető. A teljesség igénye nélkül vegyünk sorra néhányat! Aczél György szerepe. Pozsgay egyetlen percig sem titkolja, hogy pálya­futását Aczél György egyengette. S minthogy a kultúrpolitikai reformok és az "ahhoz képest szabadság" irányvonalát a pártvezetés Aczélon át bonta­koztatta ki, a Pozsgay által érzékletesen és tényszerűen leírtak új szempon­tokat adnak az "Aczél-korszak" értelmezéséhez. Pozsgay egyébként külön­ ­ Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban. Püski Kiadó, 1993.252 p.

Next