Munkás-Heti-Krónika, 1873 (1. évfolyam, 1–52. sz.)

1873-03-16 / 11. szám

­­i, Magyarországi munkáspárt.­ ­ Senki sem tagadhatja, hogy a munkás­osztályra nézve életkérdés magát szervezni és egyesülni. A­mint ismerve­san alakultak Buda-Pest munkásai már 1868-ban egy tömeg­gyűlésben szabad ég alatt munkáspárttá felállítottak akkor programmot is, válasz­tottak egy központi­ népválasztm­ányt, melynek feladata vala, a pártot az országban ezen pro­gramúi értelmében szervezni s a programúi elveit tovább terjeszteni. A programút elő is terjesztett a kormánynak tudomás vétel végett s a munkáspárt nép­választmánya el is kezdte működését. Eközben túlsúlyt nyert az „általá­nos munkásegylet" az agitáció téren, s így került aztán arra, hogy a különféle munkás­egyletektől független pártválasztmány egész működésének mindinkább háttérbe kellett lépnie. Végre kezébe vette az „általános mun­kás­egylet" a magyarországi munkás egyletek egész szervezését és vezetését s a pártválaszt­mány mely csak részben állott alkalmas férfi­akból mai napig tetszhalál életét éltet. Ma tehát szorulunk a viszonyok által a párt újbóli alakulására. A felállítandó párt­vezetésnek jut feladatául, rendet behozni a munk­ások zavarteljes viszonyaiba, s főképen az iparegyleti ügyet az új ipartörvény értel­mében előmozdítani. Lényegesen azzal könnyít­hetik m­eg, hogy a „Munkás-Heti-Krónika" mint eszkösz, czélja előmozdítására, rendelke­zésére fog állani, kivált azért is, mert ezen lap kiadói készek,tulaj­donos jogaikat a munkáspárt­nak minden megtérítés nélkül adják át. Tehát visszatükrö­zni fog a pártválasztmányi tevé­kenysége a pártközlönyben, hogy minden tag alaposan be legyen avatva előhaladásában. Az 1868-iki párt új­ból szervezkedni fog. Minden egylettől teljes függetlenségben fog mindezek fölött állani. A munkáspárt köz­ponti választmányának képeznie kell mintegy a vezetési ellenőrzést a szervezkedésben és a munkáscsoportok működésében, de tevékeny­sége csak az első magyarországi munkás­congressussig fog terjedni, melynek hivatása leend, egy teljes programmot kidolgozni a munkáspárt számára Magyarországon-Ez ok­ból nem is fog a véghez menendő újbóli ala­­kuláskor részletes programm felállítatni, ne­hogy a vidéki munkások nézetei­, elvei- kivá­nalmainak elébekapjunk. Lapunk következő számában ezen közle­ményünk kiegészítéséül közölni fogunk egy czikket, mely olvasóinknak beláthatóvá teszi, mily nagy szükséggé vált a minkapárt szer­vezése, fentartván magun­knak h­ogy akkor a megkezdendő újbóli alakulás norm­ázetein­ket kifejezzük. 11-ik szám. Egyes szám­okra 5 kr. egy I. évfolyam. A­dministráczió és k­iadó-hivatal : Rákos-krok-utcza », ajtó 34. sz., hová minden reklamícziók intézendők. Negyedévre Előfizetési ára :­­ 60 kr.­­ Egy hóra . 20 kr. Buda-Pest, márczius 16. 1873. Szerkesztőségi iroda : Lipótváros, 3 korona-utcza 18. Kéziratok vissza nem küldetnek. hirdetmények: legolcsóbban számittatnak és az administráczióban Rákos­árok-utcza 9. ajtó 24. sz. a. elfogadtatnak. Társadalmi s gazdászati néplap. Megjelenik minden Vasárnap magyar és német kiadásban. Budapest összes munkásaihoz! Vasárnap márczius 23-án tartalik a Beleznay kertben szabad munkás­gyűlés. Munkások, kötelességiekké tétetik ebben résztvenni. A bizottmány. : „Megfogyva bár, te törve nem!" B. M. Egy római hadvezérrel történt meg, midőn csatát vesztve hazaérkezett, a polgárok diadalmenetet tartottak tiszteletére. Elámulva nézte egy ideig, mindezt a sze­rencsétlen hadvezér, míg aztán felvilágositák polgártársainak eme szavai: „Köszön­et n­eked azért, mert a balsorsnak daczára el nem csügffodtél. ,­­( O ) Köszönet nektek is munkástestvérek, kik a jó ügy melletti működésben el nem csüggedtetek. Fogyatkoztatok ugyan , az ár­mány és cselszövény sokat is ártott nekünk, megritkitó tömegünket, de azért „megfogyva bár, de törve nem," itt állunk és ha kell, újból folytatjuk az önvédelmi harczot, a tőke zsarolásai ellen. Nem mi vagyunk azok, kik a társadal­mi viszályt előidézik. Vessetek csak egy pillantást a gomba módra előtűnő szédelgő vállalatokra. Az ország elsőbb férfiai mind­megannyi részese az efféle társulatoknak, s igy nem csodálkozhatni nagyon azon, ha biz ezek a hatalom részéről kétszerte istápol­tatnak. Mily merész h­arczulcsapása az emberi ízületnek, midőn str­kelő munkások ellen katonaságot küldenek. Tehát a munkás egye­düli birtokával munkaerejével nem rendel­kezhetik tetszése szerint? Vag­y ha ezt akarja a durva erőszak megleczkézteti. — Felháborodik az ilyenek láttára az emberi érzelem! Es­ti munkások, kik még a régi zászló mellett résen álltak, vagy kik még távol vagytok tőlünk, hallgassatok az elkeseredés s a megbántott emberi kedély sugallatára, mely azt mondja nektek: „Előre!" Csoportosuljatok újra, mert a munkás­pártnak föltámadnia kell. Újból szervezke­dünk. A régi nehézkességet elvetjük, és he­lyébe ezélszerűbb szervezetDV*DBAmtünk. Min­denki kötelességében áll, itt közreműködni, mert több szem többet lát. A tanácskozások nem sokára megkezdetnek, kell hogy mindenki érdeklődjék ez iránt, miután pártszervezet-és fegyelemtől függ a munkásügy haladása. És éppen most, midőn a kényszeruralom dölyfe és a gőzös gabnauzsorás gúnyja kétszerte sújt, most mutassuk meg, hogy él még egy árva lenyűgözött osztály az emberi társadalomban, mely­ komolyan követeli a magáét, most állja­tok elő nyitott buzgalommal ti is, kik hivői maradtatok a munkásügynek „megfogyva bár de törve nem!" Gyárak és műhelyek. Az ember (a­mint Dr. K­o­­­c­h E. mond­ja), kinek testvértársáért dolgoznia kell, fele­barátjának eszköze s abból él, a mit ez neki ad, a proletarius, s általánosságban a munkás minden tekintetben nagyon is sajnálatra, a jóakarat különös gondozására és könyörüle­tességre méltó. Az ő jogai vétessenek legelő­ször szem elé; ő ne szolgáljon a haszonkémlés és aljasság czéltárgyának ; ő ne éhezzen, ne fázzon, ne lakjék pinczékben és udvarokban, ne butuljon el, ne sülyedjen el, nehogy a vál­lalkozó kevesebb fáradsággal szaporíthassa az állampapírok és pénztár-utalványok számát, s nagy ünnepélyt száz tallér helyett ezerért tarthasson meg. Mindenkinek a magáét ! . . . . Tekintsétek meg ezen szép egészséges országot építsetek itt házakat azoknak, kiknek szor­galma nektek, mint állam és a társadalom ki­sebbségének, gazda­ságot, műveltséget, egész­séget és tiszteletet szerez; lássátok el őket egészséges ételekkel, jó vízzel, jó ruházattal; doritsétek föl szellemüket s nemesbitsétek szivüket; tegyétek őket önállóvá; teremtsétek és erősbitsétek a társulást (associatiót), a társas munkát; tartsátok fen őket egészségben, hogy egészséges utódokat hozhassanak világra. „Azon gyámok, kinek beteg, nyomorult

Next