Népszava, 1884 (12. évfolyam, 1–52. sz.)

1884-06-22 / 25. szám

20II. é­vfolyamap.. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadó­hivatal külső dok­utrán 33 na. Minden a lap szellemi ré­­szére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide in­tézendők. Hirdetések jutányosan szálliittatnak. 1884. NÉPSZAVA TÁRSADALMI ÉS GAZDÁSZATI NÉPLAP. A MAGYARORSZÁGI ALTALÁNOS MUSIKASPART KOZPONTI KÖZIGE. Bu­d­apest, junius Hó 22-én. 25. szám. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 „ Fél évre ... 1 . 20 „ Negyedévre. . — „ 60 „ Egy hóra . . — „ 20 „ Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden posta­hivatal elfogad. Felhívás a munkásokhoz! Néhány héttel ezelőtt e helyen szóltunk hozzátok. Figyelmeztettünk benneteket köteles­ségeitek teljesítésére. És most ismét egyenesen hozzátok kell szólnunk, mert nem tettétek azt, a­mire titeket kértünk, aminek kötelességtek volna teljes mérvben megfelelni. Munkások, elvtársak! Felszólítunk bennete­ket, hogy a lapoknak tartozó hátralé­kaitokat küldjétek be hamarosan, hogy a lapoknak uj előfizetőket és így a magyarországi ált. munkáspárt­nak uj híveket s­zerezni meg ne szűn­jenek. A párt eddig áldozott, a­mit áldozni tudott. Pénzt és fáradságot, egyes párttagok szabadsá­gukat is feláldozták a nagy munkásosztály ér­dekében, a munkásosztály igazságos és jogos ügye érdekében. Nem egyéni érdek ez, hanem egyéni feláldozás a nagy munkásosztályért. Ne gondoljátok munkások, hogy a munkás­párt vagyonos emberekből áll, hiszen ezt maga­tokról a legjobban tudhatjátok. Vagyonos ember nincs köztünk, a vagyonos osztály nem támo­gatja egy fillérrel sem a pártot, hanem inkább annak örülne, ha a párt nem létezne, ha lapjai napvilágot nem látnának. Ne hasonlítsátok össze a munkáslapokat más lapokkal, melyek a vagyonos osztály zsold­jában állnak és attól busásan támogattatnak; ne hasonlítsátok össze olyan lapokkal, melyek a kormány szolgálatában állnak és attól gazdagon szubvenc­ionáltatnak, hanem tekintsétek oly la­poknak, melyek senkinek a zsoldjában nem áll­nak és kizárólag a nagy munkásosztály, a vagyontalan földig lesújtott osztály érdekeit képviselik, óvják és előmozdítják. A munkáslapokat tehát nem támogatja senki a munkásokon kívül, de ha a munkás­osztály maga is elvonja támogatását e lapoktól, ha azt a csekély előfizetési­ díjat sem küldi be a kiadóhivatalnak, ha a lapok terjesztésével mit sem törődik, akkor higyjétek el munkástársak, hogy alig érdemes miattok is áldozatot hozni, mely egyes elvtársakat a szó szoros értelmében felemészt. Ha a munkásosztály annyira megfeledke­zik a pártjának tartozó kötelességeiről, akkor megszűnik a lehetőség a küzdelem további foly­tatására. Elvonjátok magatok a lehetőséget. Más országokban a munkáspártok rendel­keznek meglehetős segélyösszeggel, támogatják a párt törekvéseit az összes munkások, hiszen a munkások érdekében folyik mindenütt a hasonló küzdelem, s higgjétek el, hogy más országban sem élnek oly boldog anyagi viszonyok között a munkások, mégis tudják, mivel tartoznak párt­juknak, mégis meghozzák az áldozatot felszólítás nélkül. Németországban p. o., hol a munkáspárt kivételes törvény által van szétforgácsolva, oly­annyira, hogy a pártlapot Svájczban kell kiadni, a munkásosztály 1 2 országgyűlési képviselőt tart fenn, (mert ott nem kapnak napidíjakat a kép­viselők) gyűjtött nevezetes tőkét választási czé­lokra, összerakott összeget a hatalom által üldö­zött elvtársaik segélyezésére, a földönfutókká tett elvtársaik családjainak támogatására, gyűjti a párt elveit terjesztő röpiratok kiadására szük­séges pénzeket, has­onlóan működnek Franczia­országban, Angliában, Olaszországban, Belgium­ban, szóval mindenütt, hol öntudatos munkások vannak, hol jobb viszonyok kivívására megin­dult a munkásmozgalom. Csak nálunk állnak megfordítva a viszo­nyok. Csak nálunk kívánják a munkások, hogy néhány társuk áldozzák fel mindenüket az összes munkásság érdekében és készek az eredmények­ben részt venni, de a küzdelemre szükséges ál­dozatok előtt elzárkóznak. Így munkástársak nem juthatunk semmire. Felhívásunk hozzátok szól, kik a fővárosban dol­goztok, hozzátok is, kik a vidéken vagytok el­foglalva. Áldozatok nélkül nem lehet küzdeni. Elég sajnos tünemény, hogy tartozó köt­­ességtek teljesítésére különösen kell hozzátok elhívást intézni, a­mi más országokban, a mun­kások részéről önként történik, arra titeket, ma­gyar munkások, serkenteni kell. Azok az elvtár­sak, kik eddig az áldozatokat helyettetek is meg­hozták, higyjétek el, megsokallották már, nem bírják tovább. Hozzátok fordulnak támogatás­ért, segítsétek a párt törekvéseit előbbre vinni hozzájárulástok által. Nem egyének támogatására szólíttatták fel, hanem felhivatták a párt és a párt lapjainak segélyezésére. Ezzel önmagatok­nak tartoztok. Nem tudjátok, hogy a párt ez évben is mennyi büntetést volt kénytelen fizetni? Nem tudjátok, hogy néhány elvtársunk a börtönbe kényszerült vándorolni ? Nem tudjátok, hogy is­mét két elvtársunk a börtön küszöbén áll ? Nem tudjátok, hogy a gyűlések tartása, a lapok ki­adása nagy költséggel jár? Annyira jutottatok volna, hogy mindezt nem tudnátok ? Lehetetlen! De vessetek számot önmagatokkal és kér­dezzétek meg önmagatokat, mennyivel járulta­tok a magatok részéről mindehhez az áldoza­tokhoz ? Ne higyjétek, hogy valaki elvtársaitok közül a maga egyéni érdekéből kifolyólag jut a hatalom rendelkezése alá, azaz: a börtönbe; ne higyjétek, hogy a bírságoknak és büntetéseknek egyes egyének meggondolatlan könnyelműsége volna az oka és ne higyjétek, hogy a lapok ki­adása és gyűlések tartása egyes elvtársatok kedv­töltése volna. Nem az, hanem a ti érdekeitek miatti küzdelem, az önfeláldozás jobb viszonyok kivivására, a hű és önzetlen odaadás a nép jó­létéért való harczban. — ez az oka az üldözés­nek, ez az oka a megrendszabályozásnak, e miatt kényszerülnek egyes elvtársak a börtönben sínylődni. Rázzátok le azt a közönyt magatokról, dob­játok félre azt a »nem bánom«, azt a »mit törő­döm vele« politikát, mert ez megsemmisítéssel fenyeget benneteket, ne dolgozzatok saját érdeke­tek ellen, hanem fűzzétek szorosabbra azt a lán­czolatot, mely benneteket a munkáspárthoz csa­tol. A ti pártotok ez, ti képezitek ezt. Tegyétek hozzájárulástok által lehetővé a küzdelem sikerét, mely megérdemli az áldozatot, melyet tőletek a párt jogosan és méltán kiván. Működjetek annyi­ban közre, a­mennyiben más országokban mun­kástestvéreitek a maguk jóindulatából, a maguk jól felfogott érdekükben a munkásmozgalomhoz filléreikkel hozzájárulnak, sok csepp tengert képez. Ebből kifolyólag, munkástársak, közvetlen javaslattal lépünk elétek azon reménynyel, hogy annak eleget fogtok tenni, még­pedig: 1. Ki a párt lapjait járatja és az előfizetési-díjjal hátralékban van, a hátralékot azonnal küldje be és igye­kezzék arra, hogy az előfizetési-díjat mindig előlegesen küldhesse be. 2.Gyűjtsetek új előfizetőket,küld­jétek be azok lakc­ímét és az előfize­tési-dijakat. 3.Rendezzetek gyűjtéseket a párt­lapok támogatására, járuljon azok­hoz minden munkás tehetségéhez képest. 4. Rendezzetek mulatságokat és szánjátok jövedelmét a pártlapok segélyezésére. Ha e javaslatnak minden irányban eleget tesztek, akkor, de csakis akkor feleltek meg köte­lességteknek,­ csakis akkor adjátok tanújelét annak, hogy öntudatos cselekményetekkel segéd­kezet akartok nyújtani ama küzdelem sikeréhez, mely érdekeitek óvására, fejlesztésére és előmoz­dítására folyik. A küzdelem zsarnokaitok, elnyo­móitok ellen; a küzdelem a tőke kiváltságai, terrorizálása ellen; a küzdelem politikai jogai­nak elérésére és biztosítására. Munkástársak! Ezzel tartoztok kölcsönösen egymással szemben és ismételjük, ezek oly köte­lezettségek, melyeket más országok munkásai önként, felszólítás nélkül teljesítenek. Bízva bí­zunk erkölcsi öntudatosságiokban, bizunk értel­miségiekben, bizunk áldozatkészségiekben azon reménynyel, hogy szavunk, melyet nyiltan, őszintén intézünk im ezzel hozzátok, nem marad a pusztában elhangzó szó. Fel a munkára, fel a cselekvésre ! Üdvözlettel és kézszorítással a „Népszava" és „Arbeiter-Wochen-Chronik" szerkesztőségi- és kiadó-bizottsága. Anarchia és szoczializmus. [K. R.] El nem fojthattuk a mosolyt, midőn (a minapi anarchista üldözéseket) olvasva egy elterjedt fővárosi lapban az ezeket tárgyazó czikkben, „anar­chista", „szoczialista" kifejezéseket össze-vissza vetve találtunk, s csakugyan alig van tere az emberi műve­lődésnek és haladásnak, a­hol a különböző szerkesztősé­gek talmi­ tudósai fényesebben kimutathatnák tudat­lanságukat, mint épen a társadalmi tudományok és spec­iálisan a munkásmozgalom terén. Kedvetlenséggel fogunk ezen tárgy fejtegetésé­hez : egyrészről, mert nem érezzük magunkat hivatva, a tőke zsoldjában álló bérirkászokat oktatni,­­ más­részt pedig, mert elvtársaink előtt ezen kérdés vitatása fölösleges, sőt unalmas, mert a magyarországi szerve­zett munkáspártban ezt illetőleg nincs vélemény­különbség . Ehez járul még az, hogy oly orthodox felfogású ellenféllel van dolgunk, ki nem a felhozott ellenér­vek alapján folytatja a diskussziót, hanem mindig csak a crédót újra meg újra ismétli. Ha mindezek daczára ezen thóma tárgyalásába bocsátkozunk, úgy ezt csak azért teszszük, hogy útját álljuk azon eszmezavarnak, melyeket az anarchisták a magyarországi munkások közt előidéztek s még talán előidézhetnek. Az anarchista nem ismer el semmiféle állami tekintélyt, semmi törvényt; szerinte az állam nem­ alapja s feltétele az emberi művelődésnek, hanem­­ annak ellensége, mely ép azért minden alkalmas mó­don, erőszakkal, dynamittal megsemmisítendő. Ez nem radikálisabb árnyalata a szocz­iáldemokrata felfogás-

Next