Népszava, 1914. június (42. évfolyam, 128–152. sz.)

1914-06-28 / 151. szám

évfolyam. Budapest, 1914 jimius 28. vasárnap. IF AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: »gy­é»r« ........ ..— kor. I negyed évre...... I—­­kos. fél évre. 12.— kor. I egy bóra 2.— kor. A „SZOCIAIIZKIDS"-sal együtt havonta fél fillérrel tött. EGYES SZÁSZ ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. I­TVZ1 151. Bz­­On SZEBEKSZTORIO: TUL, OOORX-UYCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 5-30.) KIADÓHIVATAL: VUL, OOSTI-UYCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Any­ák! Ragyogó­ szemű, mosolygó képű gyerme­kek fölülnek a­­vonatra és röpülnek szerte­szét, boldogan, mint a szabad madárka! Nézzétek csak, anyák, ti sápadt arcú, szo­morú szemű proletáranyák, nézzétek, mi­lyen boldogan sietnek" a kedves apróságok az ezerjóillatú fenyvesek felé, a hasüveges, magas hegyek" felé, amelyeknek balzsamle­vegője kitágítja a gyönge tüdőt és pirosra festi a városi szinű arcocskákat. Nézzétek" csak, a homokos tengerparton hogy henger­buckáznak" pőrére vetkezve, harmatos tes­tüket a nap éltető csókjainak kitéve a jól ápolt fiúcskák és leánykák. Nézzétek, mi­lyen fürgén lubickolnak a tenger sós vizé­ben, hogy ugrándoznak az enyhén morajló hullámok tetején. Nézzétek, hogy úszkál­nak a Balaton ideggyógyító, izomacélozó habjaiban, hogy, kergetődznek a süppedő, finom homokban, az üde pázsiton! . Nézzétek csak ti anyák, ti proletáranyák, hát nem gyönyörű kép ez? Gyönyörű, igen, a boldogoknak, de nek­tek ugyan nem. Mert azok nem a ti gyer­mekeitek és azoknak hancúrozó, kacagó boldogsága csak kirívóbbá teszi a ti gyer­mekeitek sápadt nyomorúságát. Mert a proletár már születésekor el van ítélve cse­nevész gyermekségre, vérszegény serdü­lésre, örömtelen ifjúságra, súlyos, nagy ro­botra, korai pusztulásra. Nézzétek, ti anyák, ti sk­ólelkü proletár­anyák, milyen boldog a gazdagok gyermeke és milyen szárnyaszegett madárka a tiétek! Amaz a legpompásabb táplálékot kapja, szép ruhában jár, külön gyermekszobában lakik", nevelőnővel sétál és ha jön a nyár, kiröpül mint a szálló madár a fenséges bér­cek és zugó erdőségek közé, a napfényben ragyogó tengerre, ahol mohón habzsolja magába az egészséget, az erőt, a boldogsá­got. A tietek pedig száraz emlőből szűkösen kapja az ehtető táplálékot, azután a többi pro­letárok örökböjtös kosztján tengődik már zsenge korában, a többi proletárok tömeg­lakásainak mérgezett levegőjében él, szeny­nyes bérkaszárnyák levegőtlen folyosóján lábujjhegyen settenkedik­, hogy meg ne ha­ragudjék a vice és ki ne dobjon benneteket; ugy nő föl tiszta, levegő nélkül, éltető napsu­gár nélkül, mint a pincében kicsirázott krumpli. És amikor eljön a nyár, a ti gyer­meketek, a ti szivetek magzatja akkor is itt poshad tovább a nagy város bűzében és nem mehet oda, ahol vérszegény, teste, gyönge kis tüdeje, korán rongyos idege kissé megerősödhetne. Nézzétek ezt a két képet ti proletáranyák, ti sirólelkűek, de ti fásult lelkűek is, akik már sírni se tudtok, csöndesen, befelé.H. akik már panaszkodni se tudtak", már remélni se mertek, már beletörődtetek­ abba, hogy­ ez nem is lehet másképen. Nézzétek a magatok szegény, meglopott életét, a magatok kurta és örök hétköznapos gyermekségét, a gyor­san hervadó fiatalságtok­at, nézzétek...; ilyennek­ indul a gyermeketek sorsa is. Nézzétek.. . de ne azért nézzétek ezt a két ellenkező képet, hogy szigetekben gyű­lölet fakadjon a gazdag, boldog gyermekek iránt. A gyermek nem oka semminek, a gyermeket szeretni kell. Jó dolog, szép do­log, hogy azok­ a gyermekek fenyves erdő­ben bolyonghatnak, virágos réten futká­rozhatnak, tenger vizében úszkálhatnak. De hát a ti gyermekeitek miért nem­­... Gondolkoztatok-e már ezen, ti eltaposott szivü proletárasszonyok ?t Miért nem juthat a ti gyermekeiteknek is elég bő táplálék, egészséges lakás és ha már mindez nem jut, legalább nyáron, a nehéz iskolai munka után, egy kis szabadulás a város förtelmes levegőjéből, egy kis üdülés, erősödés, egy kis bolyongás a vadgalambdugásos erdő­ben, a csobogóvizű tavak és tengerek part­ján ! Miért kell a ti ártatlan apróságaitok­nak nyomorogniok ? Miért kell a proletár­gyermekek" felerészének elpusztulnia a he­tedik év előtt ? Miért­­... Talán a férjeitek nem dolgoznak e­leget. Talán ti lusták vagytok, tékozlók vagy­tok, a háztartásban nem dolgoztok, a ke­nyérkereső munka elől megszöktök ! Talán ti nem vagytok a társadalomnak olyan hasznos tagjai, mint a 10 órakor kelő, gyémántoktól ragyogó, suhogó selyemben járó, konyhájukat, gyermeküket fizetett személyekre bízó, raffinált szerelmi kalan­doknak élő hölgyek ! Talán ti nem érde­meltek a társadalomtól elegendő kenyeret és egészséget ártatlan gyermekeitek szá­mára ! ?... Az igazság az, hogy a ti fér­jeitek és ti magatok, ti tartjátok fönn mun­kátokkal az egész társadalmat, ti vagytok a hasznosak, a jók és amazok a herék, a rosszak. Az igazság az, hogy titeket illet meg minden jó, amazok pedig, mindaddig, amíg hasznos életre nem térnek, még a kenyérhéj­at sem érdemlik meg. És mégis a ti férjeitek­­éhségbérért dol­goznak és ti magatok kutyának való életet éltek, ráadásul pedig vérző szívvel látjátok gyermekeitek nyomorúságát. És­ ezen nem tudtok segíteni... Nem tudtok Nem ám, mert nem akar­tok vagy mert nem ismeritek a módját. Lám, sok ezer proletár férfi küzd azért, hogy ez az­­égbekiáltó igazságtalanság megszűnjék. Szervezkednek, harcolnak, hogy több­ bért csikarhassanak ki elnyomó­iktól és a nagyobb bérből nagyobb darab kenyér, egészségesebb lakás jusson az ár­tatlan kis porontyoknak. Szervezkednek, harcolnak, hogy választójogot szerezhesse­nek és képviselőket küldhessenek az or­szággyűlésre, meg a városi közgyűlésre és azok a képviselők a munkások javára szol­gáló törvényeket verekedjenek ki, persze gyermekvédő és anyavédő törvényeket is. Ez a nagy küzdelem meg fogja hozni a több kenyeret, a jobb lakást, a gyermekek­nek a jobb iskolázást és még a nyári tar­tózkodást is hegyek között, vizek mentén, napsugaras ragyogásban... De hol vagytok ti, siró lelkű, fásult lelkű proletárasszonyok, hol vagytok ti, amikor a férfiak tiérettetek­­és gyermekeitekért küzdenek ? Nagyon keveset látunk közületek a har­colók között. Ellenben sokat ismerünk olyant, aki még a férjét is vissza akarja­ tartani a szervezkedéstől, a gazdasági és a politikai harctól. „Ne menj oda, ne ke­resd a bajt, ne vesztegesd az idődet, ne költsd a garasaidat"... ilyen és efféle sza­vakkal áll a férfiak útjába ezer meg ezer proletárasszony. Pedig mondom nektek, vézna proletárgyermekek sápadt anyái, sok másképen volna már, ha ti is kezdettől fogva ott állanátok a csatasorban a férfiak mellett, buzdítva, bátorítva őket, sőt ha kell, példát mutatva nekik. Csak egyet mondok, egy csekélységet: Budapest székesfőváros évenként két millió koronát költ papok, hizlalására, templomok és zárdák építé­sére, de csak tizenkétezer koronát költ sze­gény gyermekek nyári üdülésére. Lehet­séges volna-e ez, ha a munkások képviselői is benne volnának az ország és a város kormányzatában ! ... Így van ez a kis dolgokban és így van a nagy dolgokban is. A munkásoknak a szervezkedés erejével kell kivivniok a több kenyeret, meg a több jogot, a nők védel­mét és a gyermekek védelmét. Ha ez sike­rül, akkor a ti, gyermekeitek, az ütött­kopott kis proletárverebek is kijutnak a zöld mezőbe, az üditő vizekhez, az áldott napfényre, az erőt és boldogságot adó he­lyekre. És ha ti ezt akarjátok, proletár­anyák, akkor vegyetek részt férjeitek és testvéreitek harcában mind a­hányan és segítsetek nekünk győzni. Amelyitek pedig távol marad a mi küzdelmünkből, az nem jó testvér, nem jó feleség, nem jó anya. . Lapunk m­ai száma 28 oldal.

Next