Népszava, 1914. június (42. évfolyam, 128–152. sz.)
1914-06-28 / 151. szám
évfolyam. Budapest, 1914 jimius 28. vasárnap. IF AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: »gyé»r« ........ ..— kor. I negyed évre...... I—kos. fél évre. 12.— kor. I egy bóra 2.— kor. A „SZOCIAIIZKIDS"-sal együtt havonta fél fillérrel tött. EGYES SZÁSZ ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. ITVZ1 151. BzOn SZEBEKSZTORIO: TUL, OOORX-UYCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 5-30.) KIADÓHIVATAL: VUL, OOSTI-UYCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Anyák! Ragyogó szemű, mosolygó képű gyermekek fölülnek avonatra és röpülnek szerteszét, boldogan, mint a szabad madárka! Nézzétek csak, anyák, ti sápadt arcú, szomorú szemű proletáranyák, nézzétek, milyen boldogan sietnek" a kedves apróságok az ezerjóillatú fenyvesek felé, a hasüveges, magas hegyek" felé, amelyeknek balzsamlevegője kitágítja a gyönge tüdőt és pirosra festi a városi szinű arcocskákat. Nézzétek" csak, a homokos tengerparton hogy hengerbuckáznak" pőrére vetkezve, harmatos testüket a nap éltető csókjainak kitéve a jól ápolt fiúcskák és leánykák. Nézzétek, milyen fürgén lubickolnak a tenger sós vizében, hogy ugrándoznak az enyhén morajló hullámok tetején. Nézzétek, hogy úszkálnak a Balaton ideggyógyító, izomacélozó habjaiban, hogy, kergetődznek a süppedő, finom homokban, az üde pázsiton! . Nézzétek csak ti anyák, ti proletáranyák, hát nem gyönyörű kép ez? Gyönyörű, igen, a boldogoknak, de nektek ugyan nem. Mert azok nem a ti gyermekeitek és azoknak hancúrozó, kacagó boldogsága csak kirívóbbá teszi a ti gyermekeitek sápadt nyomorúságát. Mert a proletár már születésekor el van ítélve csenevész gyermekségre, vérszegény serdülésre, örömtelen ifjúságra, súlyos, nagy robotra, korai pusztulásra. Nézzétek, ti anyák, ti skólelkü proletáranyák, milyen boldog a gazdagok gyermeke és milyen szárnyaszegett madárka a tiétek! Amaz a legpompásabb táplálékot kapja, szép ruhában jár, külön gyermekszobában lakik", nevelőnővel sétál és ha jön a nyár, kiröpül mint a szálló madár a fenséges bércek és zugó erdőségek közé, a napfényben ragyogó tengerre, ahol mohón habzsolja magába az egészséget, az erőt, a boldogságot. A tietek pedig száraz emlőből szűkösen kapja az ehtető táplálékot, azután a többi proletárok örökböjtös kosztján tengődik már zsenge korában, a többi proletárok tömeglakásainak mérgezett levegőjében él, szenynyes bérkaszárnyák levegőtlen folyosóján lábujjhegyen settenkedik, hogy meg ne haragudjék a vice és ki ne dobjon benneteket; ugy nő föl tiszta, levegő nélkül, éltető napsugár nélkül, mint a pincében kicsirázott krumpli. És amikor eljön a nyár, a ti gyermeketek, a ti szivetek magzatja akkor is itt poshad tovább a nagy város bűzében és nem mehet oda, ahol vérszegény, teste, gyönge kis tüdeje, korán rongyos idege kissé megerősödhetne. Nézzétek ezt a két képet ti proletáranyák, ti sirólelkűek, de ti fásult lelkűek is, akik már sírni se tudtok, csöndesen, befelé.H. akik már panaszkodni se tudtak", már remélni se mertek, már beletörődtetek abba, hogy ez nem is lehet másképen. Nézzétek a magatok szegény, meglopott életét, a magatok kurta és örök hétköznapos gyermekségét, a gyorsan hervadó fiatalságtokat, nézzétek...; ilyennek indul a gyermeketek sorsa is. Nézzétek.. . de ne azért nézzétek ezt a két ellenkező képet, hogy szigetekben gyűlölet fakadjon a gazdag, boldog gyermekek iránt. A gyermek nem oka semminek, a gyermeket szeretni kell. Jó dolog, szép dolog, hogy azok a gyermekek fenyves erdőben bolyonghatnak, virágos réten futkározhatnak, tenger vizében úszkálhatnak. De hát a ti gyermekeitek miért nem... Gondolkoztatok-e már ezen, ti eltaposott szivü proletárasszonyok ?t Miért nem juthat a ti gyermekeiteknek is elég bő táplálék, egészséges lakás és ha már mindez nem jut, legalább nyáron, a nehéz iskolai munka után, egy kis szabadulás a város förtelmes levegőjéből, egy kis üdülés, erősödés, egy kis bolyongás a vadgalambdugásos erdőben, a csobogóvizű tavak és tengerek partján ! Miért kell a ti ártatlan apróságaitoknak nyomorogniok ? Miért kell a proletárgyermekek" felerészének elpusztulnia a hetedik év előtt ? Miért... Talán a férjeitek nem dolgoznak eleget. Talán ti lusták vagytok, tékozlók vagytok, a háztartásban nem dolgoztok, a kenyérkereső munka elől megszöktök ! Talán ti nem vagytok a társadalomnak olyan hasznos tagjai, mint a 10 órakor kelő, gyémántoktól ragyogó, suhogó selyemben járó, konyhájukat, gyermeküket fizetett személyekre bízó, raffinált szerelmi kalandoknak élő hölgyek ! Talán ti nem érdemeltek a társadalomtól elegendő kenyeret és egészséget ártatlan gyermekeitek számára ! ?... Az igazság az, hogy a ti férjeitek és ti magatok, ti tartjátok fönn munkátokkal az egész társadalmat, ti vagytok a hasznosak, a jók és amazok a herék, a rosszak. Az igazság az, hogy titeket illet meg minden jó, amazok pedig, mindaddig, amíg hasznos életre nem térnek, még a kenyérhéjat sem érdemlik meg. És mégis a ti férjeitekéhségbérért dolgoznak és ti magatok kutyának való életet éltek, ráadásul pedig vérző szívvel látjátok gyermekeitek nyomorúságát. És ezen nem tudtok segíteni... Nem tudtok Nem ám, mert nem akartok vagy mert nem ismeritek a módját. Lám, sok ezer proletár férfi küzd azért, hogy ez azégbekiáltó igazságtalanság megszűnjék. Szervezkednek, harcolnak, hogy több bért csikarhassanak ki elnyomóiktól és a nagyobb bérből nagyobb darab kenyér, egészségesebb lakás jusson az ártatlan kis porontyoknak. Szervezkednek, harcolnak, hogy választójogot szerezhessenek és képviselőket küldhessenek az országgyűlésre, meg a városi közgyűlésre és azok a képviselők a munkások javára szolgáló törvényeket verekedjenek ki, persze gyermekvédő és anyavédő törvényeket is. Ez a nagy küzdelem meg fogja hozni a több kenyeret, a jobb lakást, a gyermekeknek a jobb iskolázást és még a nyári tartózkodást is hegyek között, vizek mentén, napsugaras ragyogásban... De hol vagytok ti, siró lelkű, fásult lelkű proletárasszonyok, hol vagytok ti, amikor a férfiak tiérettetekés gyermekeitekért küzdenek ? Nagyon keveset látunk közületek a harcolók között. Ellenben sokat ismerünk olyant, aki még a férjét is vissza akarja tartani a szervezkedéstől, a gazdasági és a politikai harctól. „Ne menj oda, ne keresd a bajt, ne vesztegesd az idődet, ne költsd a garasaidat"... ilyen és efféle szavakkal áll a férfiak útjába ezer meg ezer proletárasszony. Pedig mondom nektek, vézna proletárgyermekek sápadt anyái, sok másképen volna már, ha ti is kezdettől fogva ott állanátok a csatasorban a férfiak mellett, buzdítva, bátorítva őket, sőt ha kell, példát mutatva nekik. Csak egyet mondok, egy csekélységet: Budapest székesfőváros évenként két millió koronát költ papok, hizlalására, templomok és zárdák építésére, de csak tizenkétezer koronát költ szegény gyermekek nyári üdülésére. Lehetséges volna-e ez, ha a munkások képviselői is benne volnának az ország és a város kormányzatában ! ... Így van ez a kis dolgokban és így van a nagy dolgokban is. A munkásoknak a szervezkedés erejével kell kivivniok a több kenyeret, meg a több jogot, a nők védelmét és a gyermekek védelmét. Ha ez sikerül, akkor a ti, gyermekeitek, az ütöttkopott kis proletárverebek is kijutnak a zöld mezőbe, az üditő vizekhez, az áldott napfényre, az erőt és boldogságot adó helyekre. És ha ti ezt akarjátok, proletáranyák, akkor vegyetek részt férjeitek és testvéreitek harcában mind ahányan és segítsetek nekünk győzni. Amelyitek pedig távol marad a mi küzdelmünkből, az nem jó testvér, nem jó feleség, nem jó anya. . Lapunk mai száma 28 oldal.