Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-10 / 161. szám

1914 július 10. NÉPSZAVA — Ahol mérget mérnek kommencióban, Nagyváradról jelentik, hogy a szomszédos Harangmező községben minap nagysza­bású mérgezési eset történt, amelyet mind­eddig eltitkoltak. Harangmező­n az arató­munkások közül harmincan súlyosan meg­betegedtek. A községben most folynak az aratási munkálatok. Kuk Tógyer odavaló­­jómódú parasztgazda harminc aratómun­kást szerződtetett. A fölfogadott emberek még a múlt hét közepén munkába állottak és simán folyt a munka szombat estig, ren­desen kapták szokásos napibérüket és a kijáró természetbeni szolgáltatásokat, azaz a teljes ellátást. Szombat este mind a har­minc munkás szokás szerint vacsorált a tanyán. Birkahúst ettek. Vacsora után egy kupica erős pálinka járt ki mindegyiknek. Másnap hajnalban mind a harminc munkás heves rosszullétről és kínzó fájdalmakról panaszkodott, hányinger fogta el őket, sőt egyik-másik annyira rosszul lett, hogy ösz­szeesett a fájdalmaktól. A tanyán azonnal gondoskodtak arról, hogy a megbetegedett, nagyobbrészt idegen munkásokat falubeli emberek lakásain helyezzék el és fektessék ágyba. A tömeges megbetegedés a mérgezés tüneteit mutatta, az elöljáróság ezért jelen­tést tett a főszolgabíróságnak a további in­tézkedések végett. A körorvos valamennyi munkásnál gyomorrontást konstatált. A vizsgálat folyik. — Revolverlövések a bankigazgatósági ülésen. Gyöngyösön a Mátra­bank szerdai igazgatósági ülésén szokatlan jelenet játszó­dott le Márkus Sándor vezérigazgató és Scha­fer György, a bank elnöke között. Fél 12 óra után hat igazgatósági tag jelenlétében Már­kus vezérigazgató előterjesztést tett az igaz­gató-főkönyvelői állás betöltésére. Márkus egy nevet hozott javaslatba, amit Schafer elnök ellenzett. A vita hevében kölcsönös szó­váltás támadt közöttük. A szóváltást tettle­gesség követte, Schafer fölkapta az asztalon levő üveg gyufatartót és a vezérigazgató felé dobta, majd széket kapott föl és Márkus felé akart sújtani. A vezérigazgató védekező moz­dulatot tett, majd zsebéből előrántotta browningját és négyszer a levegőbe lőtt. A golyók a falba fúródtak. Az incidens után a felek eltávoztak. Márkus Sándor vezérigaz­gatót szerdán délután kihallgatta a rendőr­ség. Előadta, hogy az izgalom hevében, ön­tudatlan állapotban kapta ki revolverét, nem akart Schaferre lőni, amit bizonyít az, hogy az ellenkező irányban fúródtak be a golyók a falba. Márkust kihallgatása után a rendőr­ség szabadon bocsátotta. — Négyszáztagú tolvajszervezet. A párisi rendőrség nemrég egy kirakatlopás alkalmá­val letartóztatott, több embert, akiket a lo­pás elkövetésével gyanúsítottak. A vizsgálat megállapította, hogy a rendőrség egy óriási tolvajszervezetnek jött a nyomára. Körül­belül hatvanöt embert tartóztattak le és azonkívül több mint háromszáz elfogató pa­rancsot adtak ki. Az ügyészségre az óriás tolvajbanda ellen ötszáz feljelentés érkezett. A párisi lapok csak tolvaj-bataillonnak hív­ják ezt a bandát. A banda néhány vezérénél házkutatást­­tartottak ,és roppant mennyiségű lopott holmit találtak. Így többek között több kocsirakomány pezsgőt és más finom boro­kat, 500 láda ékszert, 1000 láda kávét, 1200 láda teát és csokoládét, 500 zsák dugót, 40 varrógépet, 550 tízliteres üveget tele benzin­nel és még­­ sok egyéb lopott zsákmányt. A banda tehát nem csupán kirakatlopásokkal foglalkozott, hanem betört a raktárakba is. Voltak azonkívül elegáns és jó fellépésű­ tár­saik, akik kisebb kereskedőknél hitelt szerez­tek maguknak. Az árut hamis néven üresen álló lakásokba szállították, ott átvették és azután örökre elvitték. Ezzel a módszerrel megkárosítottak több nagy bútorkereskedőt is, akiktől egész lakásberendezéseket loptak el. Az ügy nagy föltűnést kelt egész Parisban. — Új világrikord. Linnekogel aviatikus — Elint Johannisthalból jelentik — Rumpler-mo­noplánon új magassági világrikordot ért­­el, amennyiben 6600 méter magasságra röpült. Az eddigi világrekordot Legagneau aviatikus tar­totta 6100 méterrel. Legagneau, mint ismeretes, napokkal ezelőtt lezuhant és meghalt. •— A tudomány vértanúi. (Sarkvidéki kutatók pusztulása.) Londonból jelentik. A Stephen­son vezetése alatt álló északi expedíciót, amelynek az a célja, hogy egy­­Alaszka köze­lében feltételezett nagy szárazföld létezését megállapítsa, nagy szerencsétlenség érte. Hir szerint az expedíció tagjai, akik között a legkiválóbb tudósok vannak, elpusztultak. Az expedíciót elindulásától kezdve üldözte a balszerencse, a Carnuk expedíciós hajó ki­sérőhajója eltűnt, azután meg az expedíció vezetője, Stephenson hosszabb ideig el volt vágva az expedíció zömétől. Ekkor három 4—4 emberből álló csapat gyalog indult el Stephenson felkeresésére. Utánuk jött az expedíció zöme, Bartlett Bruno kapitány ve­zetésével. Ezek közül két csoport, tehát nyolc ember megfagyott. Magának Bartlett kapi­tánynak lefagyott mind a két lába. Az eltűn­tek között vannak a hajó első tisztjei és há­rom tengerész, a hajó orvosa, egy óceán­kutató és egy francia antropológus.­­ Az elzászi katonabotrány után Waltz karrikaturista könyvet írt, amely miatt az ügyészség eljárást indított ellene. Csütörtö­kön volt ebben az ügyben a tárgyalás Lip­csében. A főállamügyész elejtette a haza­áruló üzelmek vádját és indítványozta, hogy a vádlottat különböző néprétegek lázítása, valamint az elzászi csendőrök és tanítók megsértése miatt másfél évi fogházra ítéljék és minthogy szökésétől kell tartani, azonnal helyezzék letartóztatásba. A vádlottat osz­tálygyűlöletre való izgatás és becsületsértés címén egy évi fogházra ítélték. Könyvét és az ahhoz használt lemezeket elkobozták. Az indokolás szerint a vádlottnak az volt a célja, hogy Németországot és Franciaországot egy­más elleni háborúra izgassa; ő a háborút akarta és arra számított is. Könyve olyan időben jelent meg, amikor a lakosság köré­ben az elzászi események miatt amúgy is in­gerült volt a hangulat és erőszakoskodások­tól lehetett tartani.­­ Pósa Lajos meghalt. Szerdán éjjel meg­halt 64 éves korában Pósa Lajos, akinek neve számtalan gyermekverse és népdalai által lett ismertté az országban. Csak pár hét előtt ün­nepelték 40 éves irói működésének jubileumát. Szombaton délután temetik a Petőfi-házból. Rendőri brutalitás. * Ez is detek­tiv-imm­a ? — A detektivek véresre vertek egy soffőrt. Megjelent a szerkesztőségünkben R. Sándor soffőr, aki szüleivel lakik együtt a Teréz­ körút 25. szám alatt és a következő panaszt adta elő: Szerdán reggel 7 óra után beállított laká­sunkra Varga István detektiv és a látogatóban nálunk időző menyasszonyomat, V. Etelt ke­reste, hogy bekíséri az erkölcsrendészeti ügy­osztályba. Féltettem a leányt és ezért meg­jegyeztem, hogy nem engedem egyedül el­menni, majd elkísérem őt. A detektiv elein­tén tiltakozott, de azután mégis belenyugo­dott és igy velük mehettem, de csak az erkölcsrendészeti ügyosztály Ó-utca 48. számú kapujáig, mert itt a legnagyobb meglepeté­semre Varga detektiv megragadta a leányt és belökte a kapuba, engem pedig viss­zaí­ratott. — Itt nincs szükség magára - mondta —, távozzék ! Majd rögtön rendőrt hívott és azzal távolítta­tott el. Én az ügyvédemhez mentem, hogy ta­nácsot kérjek tőle, de nem találtam otthon, mire visszatértem az erkölcsrendészeti ügyosztályba, hogy érdeklődjem menyasszonyom sorsa iránt. A leány az első emeleti 7. számú detektív­szobában volt, egész sereg rendőri felügyelet alatt álló nővel együtt. A­ terembe lépve, han­gosan köszöntöttem két detektivműerősömet, majd odaléptem menyasszonyomhoz és átad­tam neki 10 koronát, mondván, hogy hozasson magának ebédet és ne féljen, délutánra kienge­dik, majd megteszem a szükséges lépéseket. Ebben a pillanatban valaki (Varga vagy Sza­lai detektív) egy kemény tölgyfaszékkel há­tulról fejbevágott, úgy, hogy a szék hegyes lába a bal szememet és az orromat érte. Az erős ütéstől megtántorodva, hanyat vágódtam, a homlokomból, orromból, számból csak úgy dült a vér, de ez mind nem volt elég, a de­tektívek, ahányan csak voltak, rámrontot­tak és bottal, revolveraggyal ütöttek, amig csak mozdulni birtam. Ekkor az egyik kezemet megszijjazták és bottal ütötték, ugy hogy csupa nyitott seb lett. Félájult voltam, amikor levit­tek a Mozsár­ utcai kapitányság őrszobájára, ahol összekötözött állapotban kellett várnom, amíg a fogalmazó elé vezettek, aki jegyzőköny­vet vett föl, amelyhez hozzácsatolta a rendőr­orvos látleletét és délután 115 órakor elbocsá­tott. Ezeket panaszolta el R. Sándor, akinek az arca és a keze tele van sebekkel, amiket a de­tektívek ütései okoztak. A homlokán, a bal szeme fölött két centiméternyi nyitott sebe van, a szeme alatt pedig alm­anagyságú kék és zöld daganat. Mind a két kezén több, fillérnagyságú folytonossági hiány. Hogy a fölháborító bruta­litást ne csak egyoldalú panasz alapján közöl­jük, megkérdeztük a rendőrséget is, hogy miért és hogyan sebesült meg R. Sándor ? Az Ó­ utca 48. számú erkölcsrendészeti ügyosztályon és a Mozsár­ utcai kapitányságon az illetékes tiszt­viselők a következőket mondották : I V. Etelt azért állították elő, mert feljelen­tés érkezett ellene, hogy erkölcsrendészetbe ütköző kihágást követett el. A rend­őrség el is ítélte husz­napi elzárásra. A Sándor megfenyegette a detektiveket, hogy ezért lakolni fognak, majd amikor azok kiuta­sították a detektívszobából, az egyik detektívet arculütötte. A detektívek ekkor közrefogták, hogy ártalmatlanná tegyék, R. Sándor ellenke­zett, dulakodás támadt közöttük, eközben kapta a sebeket. Amikor az erkölcsrendészeti osztály vezetője megtudta, hogy R. Sándor megsebe­sült, rögtön utasította a rendőrorvost, hogy vizsgálja meg. A rendőrorvos véleménye sze­rint R. Sándor sebei dulakodás közben kapott ökölcsapásoktól és nem kemény tárgyaktól származnak és egyáltalán nem súlyos sérülé­sek, pár nap alatt okvetetlenül begyógyulnak. A VI. kerületi kapitányság R. Sándor ellen megindította az eljárást hatóság elleni erőszak címén és nyomban áttette az ügyet a főkapi­tánysághoz. A detektíveket nem terheli bű­n, mert ők a maguk testi épségének védelmében okozták a véres sebeket. Ez a rendőrség véleménye. Ehhez csak azt tesszük hozzá, hogy ha valóban úgy törént, hogy R. Sándor arculütötte a detektívet, akkor sem menthető a nyolc-tíz detektív brutális tá­madása az egyetlen, védtelen emberrel szem­ben. A pofon a bíróság elé tartozik, detektívek­nek maguknak nincs joguk önbíráskodásra. R. Sándor nyitott sebei egyébként a legélénkebb színekkel bizonyítják, hogy a detektívek nem­csak „ártalmatlanná" akarták tenni a soffőrt, hanem, ahogy a panasz mondja, valóban ke­mény tárgyakkal meg is támadták. Nyolc-tíz ember egy védtelen embert tölgyfaszék, bot és revolverágy nélkül is lefoghat. Szóval, ha a soffőr helytelenül lépett volna is föl, a detektí­vek fölháborító módon bántak el vele. IB JELENT MEG I­ZTÓJOGI UTATÓ GYAICQRL. KÉZIKÖNYV , IRATMINTÁKKAL as Az országgyűlési képviselők választásáról, a választójog büntetőjogi védelméről, a ku­rülstik beosztásáról szóló törvények sa az összes eddig m­egjelent rendeletek alapján írta: Dr. PONGRÁCZ JENŐ. &&Á­­§ FÜL KAPHATÓ A NÉPSZAVA-KÖNYVKERES­KEDÉSBEN VÍJ, ERZSÉBET-KÖRIET 35. ST JELENJ MEGS

Next