Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-17 / 167. szám

1914. július 15. Az amerikkai út­ó Károlyi Mihály gróf, Kunfi Zsigmond elv­társ és társaik fogadtatása. Julius hő 4-ik­ napján érkeztek­ meg New­yorkba a magyar választójogért folyó harc küldöttei. A newyorki lapok, amelyek a magyar vendégek­ fogadtatásáról hasábos tudósításokban számolnak be, csak most ér­keztek hozzánk és ezekből a tudósításokból azt a az örvendetes meggyőződést szerezhet­tük, hogy Newyorkban nemcsak a magyar­ság, hanem az egész ottani polgárság és munkásság teljes mértékben fölfogta ennek az útnak a jelentőségét és komolyságát. A nagy tömegek nagy lelkesedése, az elhang­zott beszédek tartalma és hatása egyaránt azt bizonyítják, hogy az ellenzéki harcosok nem hiába tették meg az utat az Óceánon át s ennek az útnak ugy erkölcsi, mint anyagi sikere hozzá fog járulni annak a fá­radságos, becsületes harcnak az eredményé­hez, amelyet Magyarországon a szervezett munkásság évtizedek óta s a tisztességes el­lenzéki pártok is az utóbbi idők együttes küzdelmében a becsületes választójogért, a demokratikus parlamentért folytatnak. * Délután 5 órakor a hirhedt amerikai hőség­ben kötött ki a hatalmas „Waterland" hajó a hobokeni kikötőben. A hajóval érkező Károlyi Mihály grófot, Kunfi Zsigmond elvtársat, to­vábbá Barabás Béla, Hédervári Lehel, Ráth Endre, Zlinszky István függetlenségi képvise­lőket, Buza Barnát és Fridrich István buda­pesti gépgyárost az egész északamerikai ma­gyarságot képviselő harminc tagú bizottság fogadta. A newyorki szocialista sajtó részéről Tarczai Lajos és Szabados Zádor elvtársak je­lentek meg. Beláthatatlan tömeg éljenzése és hurrázása mellet indultak a vendégek a kikötőből s a szálló előtt a magyar iskolába járó gyermekek való­ságos virágerdővel fogadták őket. Innen a Washington-parkban rendezett népgyűlésre vo­nultak, ahol a munkásdalárdák éneke u­tán Simkó József üdvözölte a vendégeket, amelyre Barabás Béla és Buza Barna feleltek. Majd zúgó éljenzés közben Kunfi Zsigmond elvtárs lépett a szószékre. Szolgaországból jöttünk szabadországba — kezdte Kunfi —, hogy szolgaországból szabad­országot segítsünk teremteni. A jogtalanság hazájából a népjogok, a demo­­krácia hazájába jöttünk, hogy meglássuk, minő alkotásokra képes a demokrácia. Látni és ta­nulni akarunk, hogy új erőt és akaratot merít­sünk ahhoz, amelyet az általános, titkos és egyenlő választójog kivívásáért folytatunk, hogy azután ezzel a fegyverrel modern kultúr­országot teremthessünk Magyarországból. Azt akarjuk elérni, hogy Magyarország népe otthon is megtalálhassa azt az életet, az életnek azt a lehetőségét, amelyet ma csak Amerika földje, ennek a hatalmas or­szágnak demokrá­ciája ad meg számára. Miért kell a magyar népnek, a munkálkodó, dolgozó és nemzeti öntartó magyarságnak ha­zulról elmenekülni ? Nem a hirtelen vagyonszerzés, nem a gyors meggazdagodás vágya kergeti ide a százezreket és milliókat Magyarországból, hanem a politi­kai és gazdasági elnyomatásnak és szolgaság­nak az a kibírhatatlan mértéke, amelyet a nép­nek otthon el kel szenvednie. A munka meg nem becsülése, a munka szolgasága az, amely önöket a rabszolgaság országából Amerika sza­bad földjére, a munka megbecsülésének földjére kergette ! (Percekig tartó, orkánszerű éljen és taps.) Azért küzdünk, harcolunk otthon és azért jöttünk ide önökhöz, hogy ebből a nagy bör­tönből, Magyarországból szabad országot és az elnyomott szolganépből szabad népet teremt­hessünk ! (Taps és éljenzés. Éljen a köztársa­ság ! Le a Tiszával! Le a dinasztiával! kiál­tások.) Ehhez a harchoz azonban nem elég a lelkese­désnek még az a foka sem, amelyet itt látunk. A harchoz fegyver kell. És e fegyvereket nem adják ingyen. Magyarország kizsarolt és kizsákmányolt munkásnépe a választójogért folyó, több évti­zedek óta tartó harcban rengeteg munkát, ve­rejtéket áldozott és ha kellett, a vér és életáldo­za­ttól sem riadt vissza. Az a magyar munkásság, amely naponta 2—4 koronát keres otthon, meghozta a pénzáldozato­kat is. A híres május 23-ika után egy hét alatt 100.000 koronát rakott öss­ze a verejtékes mun­kásfillérekből, önöktől a magyar munkásság nem kér sem véráldozatot, sem azt, hogy a néryjogokért való harcban börtönbüntetést szen­vedjenek. Nyíltan és becsületes őszinteséggel beszélek Önökhöz. Az erkölcsi támogatás mel­lett Önöknek anyagi eszközöket kell adni ehhez a küzdelemhez, mert az otthoniak ebben már kimerültek. Önöknek jobb a keresetük és így könnyebben hozhatják meg ezt az áldozatot. Mindenki annyit adjon, amennyi tőle telik. Ez a pénz, amelyet Önöktől kérünk, nem vesz­tegetésre, itatásra és lélekvásárlásra kell. Röp­iratok, könyvek százezreit kell a nép közé jut­tatni, gyűlések ezreit kell tartanunk, hogy a népet a tudatlanság sötétjéből kivezethessük. Meg kell szerveznünk az egész ország népét arra a harcra, amelyben a reakció és az oligar­chia erejével kell leszámolnunk. Tisza István, aki megfizetett és összevásárolt szavazatok révén uralkodik az ország fölött, nem jön ide Önökhöz kérni. (Miért nem jön ! Megadnánk neki a magáét! Kötélre vele ! ki­áltások.) Tisza István csak átsétál néhány nagy bankhoz, a főuzsorásokhoz és mindent megkap, amire szüksége van. A bankok jól tudják, hogy az adott összegeket uzsorakamatokkal vasal­hatják be az ország népén. (Le Tiszával!) Mi a bankokhoz nem mehetünk. Mi Önökhöz jöttünk és Önöknek kell ideadniuk azt a feles­legüket, amely nekünk ehhez a harchoz, ehhez a küzdelemhez kell és én meg vagyok győződve arról, hogy az önök segítségével meg fogjuk tudni teremteni a magyar népnek a demokrá­ciával, az általános, titkos és egyenlő választó­joggal ,a. szebb, a boldogabb jövendő új Magyar­országot. Megered a dollár-eső. Kunfi után Perényi Béla néhány szóval az anyagi támogatásra hívta föl a közönséget, majd Tarczai Lajos elvtárs gyújtó beszéddel ada­kozásra szólította föl a tömeget. Nem a lelkese­désre, nem a tapsra van most szükség — mon­dotta. — A dollárokat, az áldozatkészséget sze­retném látni! Egyszerre ezer és ezer kéz nyúlt a zsebbe és egy pillanat múlva ezer, és ezer dollár lobogott a fölemelt kezekben. Tarczai beszéde alatt a magyarországi vendé­gek mindegyike egy lelkes nőbizottsági tagot vett maga mellé és — amerikai szokás szerint — kalapjaikkal indultak el gyűjteni. Ezek a kalapok hamarosan megteltek az ál­dozatkész magyarság ezüst- és papírpénzeivel. Alig akadtak olyanok, akik kevesebbet adtak volna egy dollárnál, de sokan voltak olyanok, akik öt és tíz dollárt hajítottak a kalapokba. A gyűjtés alatt Homokay a clevelandi ma­gyarság nevében üdvözölte Károlyit és társait és kijelentette, hogy ez­ a nagy lelkesedés New­yorkból át fog csapni Clevelandba. Ráth Endre lelkes beszéde után Károlyi Mihály gróf emelkedett szólásra és a fanatikus ünneplés el­csöndesü­lésével a következőket mondotta: Amerika élő példája a függetlenség, a sza­badság és demokrácia világokat átformáló ha­talmas nagy erejének. Ez az Amerika minden­kor­­szívesen látta és látja a jelenben is azokat, bárkik legyenek és bárhonnét jöttek légyen is, akik a népet a gazdasági vagy politikai szolga­ság súlyos fármáből akarják fölszabadítani. Kossuth Lajos óta nagyon sok népfölszabadító küzdelem merítette erejét Amerika demokra­tikus, szabad földjéről és mi is azért jöttünk ide, hogy népfölszabadító, népjogokért és a durva erőszak ellen folyó küzdelmünkhöz Ame­rikából erkölcsi és anyagi erőt merítsünk. Igaz ugyan, hogy ezt a mozgalmunkat Magyaror­szágból egyesek diszkreditálni akarták és itt, Amerikában is akadt olyan ember, aki ezt meg­próbálta. Ezek a próbálkozások azonban nem vezették félre az amerikai közvéleményt és egy­általán nem vezettek célhoz. Magyarországon ma együtt folyik a politikai és gazdasági elnyomás munkája, mert ezt a két dolgot egymástól elválasztani nem lehet. Az a párt, amely nem a jogokért, hanem a népjogok ellen harcol, az egyúttal a nép meg­élhetése ellen is harcot visel. A Tisza-uralom nemcsak a jogoktól, de a megélhetés föltételei­től is megfosztja a népet. Magyarország szeren­csétlen népét földjétől és munkájától fosztják meg és ezt a földet és munkát akarjuk a válasz­tójog erejével visszaszerezni és visszaadni a népnek. Tisza reakciós politikájának a panama és a jogfosztás az alapja. De nemcsak hogy parlamentarizmusától, sajtószabadságától és szólásszabadságától fosztották meg az országot, hanem most egy olyan törvényt akarnak ke­resztül erőszakolni, amit csak a „botrányos" szóval tudok megjelölni. A megyei önkormány­zatra emelik fejszéjüket és a megyei tisztvise­lőket is vak korteseszközeikké akarják tenni. Olyan ez a törvény, hogy a megyei tisztviselőt a kormány kegyétől teszi függővé és egy éven belül bármely tisztviselő elbocsátható állásából. Ezeket az állapotokat, az ország teljes tönkre­tevését tovább tűrni nem lehet tenni vagy nem lenni, ez a kérdés ? ! A végső kétségbeesés kényszerítő ereje haj­tott át bennünket az óceánon, hogy a küzdelem­hez az önök segítő kezét is kérjük. Magyar­ország és népének legfontosabb életföltételei­ről van szó és önöknek ezt meg kell érteniük, át kell érezniök. A nagy küzdelem kimerített bennünket és az ország küzdő népét. Honnét merítsünk új aka­ratot, erőt és támogatást, ha nem önöktől, az Amerikába szakadt magyar testvéreinktől­­ ! Anyagi segítséget is kérünk, de az nem vesz­tegetésre, lélekvásárlásra fog szolgálni, hanem Magyarország népének fölszabadítására. Alkonyodik már, a nap lenyugovóban és nem­sokára a sötétség árnyai borulnak reánk. Ez a mai nap se nyugodjék le addig, amíg mi mind­nyájan nem járulunk hozzá ahhoz, hogy Ma­gyarország dicsőségesen ragyogó napja, a de­mokrácia és fölszabadulás napja fölkelhessen. Nyugatról keljen föl ez a nap ! Ebben kell hinnünk és bíznunk és én hiszek benne. Hiszem és tudom, hogy meg kell és meg tudjuk teremteni a független, szabad és demo­kratikus új Magyarországot Ezt a hitemet az amerikai magyarság adta vissza nekem és ez a magyarság fog segíteni abban, hogy e szent hitem valóra is­ válhasson. (Percekig tartó, szűnni nem akaró taps és él­jenzés. A nők és férfiak kendőiket és kalapjai­kat lengetik a szónok felé.) A gyűlés befejezése. Szilágyi Endre vonkersi református lelkész a reformátusok nevében üdvözli Károlyit és kije­lenti, hogy bár Tiszáék keze a református pap­ság egy része utján ennek a mozgalomnak az ügyeibe is belenyúlik, az amerikai magyar re­formátusok tudják, hogy mivel tartoznak a de­mokráciának és otthoni küzdő véreiknek. Ha a református papok egy része félre áll is,­­ az amerikai reformátusok Bocskay méltó utódjai­ként ebben a szabadságharcban is meg fogják állani a helyüket. Zlinszky István és Héderváry Lehel beszédői után a gyű­lés tizenötezer főnyi közönsége lel­kes, ünnepi hangulatban szétoszlott. A program. A­ nagybizottság másnap, július 5-én, a Magyar Házban értekezletet tartott ame­lyen ugy Károlyi és társai, mint a newyorki és vidéki küldöttek résztvettek. A bizottság kimondta, hogy Newyork és környékének útiterve változást nem szen­­­ved, az útiterv többi része pedig a követ­kezőleg állapítta­tik meg: A társaság 14-én indul Newyorkból Virgi­niába s West Virginiába, ahol 19-éig marad. Károlyi egy nappal később­, 15-én indul a tár­saság után. 19-ike és 28-ika között Cleveland­ban és környékén lesz. Időközben két napot kiszakít, amelyet Passaicban fog eltölteni. Clevelandban a társaság 28-án feloszlik s az egyik rész a déli vonalon St. Louisig megy, a másik a Chicagóba vezető útvonalat utazza be. Vasárnap, augusztus 2-án az egész társaság Chicagóban találkozik s Chicago és környékén egy hetet tölt. Időközben két képviselő Chica­góból Milwaukee!)­­rándul, azután Chicagóban csatlakozik a társasághoz. Augusztus 9-én a társaság Pittsburgba megy, Pittsburg és környékén egy hetet tölt. Innen időközben két képviselő Buffalóba rán­dul. Az értekezlet végén Héderváry Lehel kép­viselő szólalt föl, kérve az amerikai magyar­ságot, hogy tisztelje meg a vendégeket vendég­szeretetével s tegye lehetővé, hogy a látogatók, akik mindegyike utazási költségeit saját zse­beiből födözi, az utat minél kevesebb költség­gel tehessék meg. Károlyi gróf hasonló értelemben szólal föl, hangoztatva, hogy a látogatók ez utat nem te­kintik kéjutazásnak s a maga részéről is a legszerényebb elszállásolással s ellátással is megelégszik. Végül Tarczai elvtárs indítványozza, hogy a bizottság az akció vezetését hagyja meg az „Új Magyarország Ligája" titkárának, Kalmár Zoltánnak kezeiben, aki az ügyeket eddig is in­tézte. Az indítványt egyhangúlag elfogadták s kimondották, hogy Kalmár titkár az ügyeket Zlinszky képviselővel együtt fogja elintézni s a leveleket is együttesen fogják aláírni. Yon­kers és Bridgeport Károlyi és kísérete a yonkersi magyarokat is meglátogatta, ahol fényes fogadtatás és nagyszerű gyűlés keretében átadtak 400 dol­lárt. . . . Yonkersről Bridgeportra mentek. Óriási volt a bridgeportiak fogadtatása és gyűlése, amely történeti napja az amerikai magyaroknak és az Új Magyarországnak is. Károlyi bridgeporti beszéde kiegészítése a nagy ceglédi beszédének. Ugyane gyűlésen Kunfi Zsigmond elvtárs nagyhatású beszédben magyarázta meg, miért harcol együtt a magyarországi szociáldemo­krata párt a függetlenségi párttal.­ Mindkét beszéd, úgyszintén a többi képviselők beszéde» nagyszerűen hatott az óriási tömegre. " NÉPSZAVA 5

Next