Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)

1914-08-25 / 205. szám

6 főtisztviselőknek, hogy a vásárfelügyelőkkel érintkezésbe lépve és velük megállapodva, mi­nél gyakrabban járassák be egy-egy tisztvise­lőjükkel a kerületükben levő vásárcsarnoko­kat, piacokat és élelmiszer árusítóhelyeket. A rendőrtisztviselők a vásárfelügyelők kíséreté­ben jelenjenek meg és az első héten lehetőleg naponként végezzék ellenőrző körútjukat. Kö­telességük meggyőződést szerezni, hogy az áru­sítók nem lépik-e túl a normális napi árakat és nem követnek-e el visszaéléseket. Egy má­sik rendeletében a főkapitány elrendelte, hogy az ilyen kihágások és panaszok tárgyalásánál a budapesti kereskedelmi és iparkamarával rövid úton közöljék a feljelentést, hogy szak­véleményt kapjanak. Ez azonban az elöljáró rendőri büntető bíró szabad és független mér­legelését nem érinti. Egyúttal közölte harma­dik rendeletében a főkapitány azt is, hogy a cukorgyárak a cukor árát métermázsánként 5 koronával fölemelték. Így a kiskereskedők is kénytelenek a cukrot drágábban árusítani. Tájékoztatásul kijelenti a főkapitány, hogy a cukornak mai viszonyokhoz és a fenti körül­ményekhez mért rendes ára kilogramonként 1 korona. Ezzel kapcsolatban Budapest főváros tanácsa is rendeletileg utasította az elöljáró­ságokat, a vásárcsarnokok és a vásárigazgató­ságot, hogy tisztviselőik szintén fokozott szi­gorúsággal ellenőrizzék az árusokat. Egyúttal utasította őket, hogy az elsőrendű közszükség­leti cikk árát állapítsák meg és szakvélemé­nyükkel haladéktalanul támogassák a rendőr­séget. Munkanélstüliség egész világon. — Mi a triumfaanélstüliség igazi oka.. — K moisspeftía helyzete­­obft, mint a nystgafi államoké. — Hafftefityi leirata a mmnfe&llat&tofioz. — Hogyan lehetne ssgifenx a munketnél&iílíségen. Azok a hirek, amelyek külföldről érkez­nek, azt mutatják, hogy a munkanélküli­ség minden országban óriási méreteket ölt. A munkapiac válsága nem szorítkozhatik a háborút viselő államok területére, hanem a közgazdasági élet nemzetközi összefüg­gésénél fogva épp él­­erővel sújtja a há­borúban részt nem­ vevő államokat is. Így Olaszországban sok százezerre megy a munkanélküliek száma; mindazok az olasz munkások, akik normális időkben nálunk, Németországban, de főleg Franciaország­ban útépítési, vasútépítési, kőbánya, ce­ment és­ mezőgazdasági munkákat végez­tek, most hazaérkezve, óriásira dagaszt­ják a munkanélküliek seregét. Ameriká­ban szintén óriási méretű a munkanélküli­ség. Oroszországból nincsenek számszerű híreink, de elegendő, ha arra utalunk, hogy egyedül Németországban évente több mint egy millió mezőgazdasági munkás szokott ilyenkor dolgozni; képzelhető, hogy ezek­nek a hazaáramlása micsoda munkanél­küliséget idézett elő Oroszországban. Természetes, hogy a munkanélküliség nálunk sem kisméretű és sajnos, még min­dig növekedő. Még mindig szaporodik azoknak­ az ipari üzemeknek a száma, ame­lyek teljesen beszüntetik vagy minimumra redukálják a munkát. Pontos adataink a munkanélküliség nagyobbodásáról nincse­nek. De a helyzetet mégis jellemzi a buda­pesti állami munkaközvetítő intézet jelen­tése: amíg múlt héten 6090 munkás kere­sett munkát és 175 számára kínálkozott munka, addig a legutóbbi, augusztus 21-éről kelt kimutatás szerint 6482 férfi és­­ 1049 nő keresett munkát, míg összesen­­ 235 férfi és 126 nő számára kínálkozott munkaalka­lom. Ez mutatja, hogy még mindig növe­kedőben van a munkanélküliség. *"­­ A­ legtöbb elméleti feladat most az : ki­mutatni, hogy mi az igazi oka az üzemek szünetelésének, mi az oka a munkanélküli­ségnek. Ezeket az okokat két főcsoportba oszthatjuk: a termelést gátló és az eladást gátló okokra. A termelést gátló okok: a tu­lajdonos üzemvezető, munkavezetők be­rendelése katonai szolgálatra; a közleke­dés zavara folytán beállt szén- és nyers­anyaghiány , a szükséges tőke, illetve hitel hiánya. Amint látjuk, ezek az okok múló természetűek: a bevonult, képzett munka­erőket lehet pótolni, sőt a hadvezetőség gyakran szabadságolja is a nélkülözhetet­len erőket: a közlekedés zavara el fog múlni, mihelyt a haderők fölvonulása be­fejezést, nyert, a hitelviszonyok szintén javulófélben vannak. A munkanélküliségnek, az üzemek szü­neteltetésének igazi oka az eladást gátló köörülményekben van. Ezeket­ két csoportra kell osztani: az egyik a kivitel lehetetlen­sége, m a vtádik a belső piac fölvem képessé­gének igazi nagymérvű csökkentése. A monarchia ebből a szempontból jobb hely­zetben van, mint bármely kapitalista or­szág ;­­jobb helyzetben van, mert termelésé­nek aránytalanul kisebb részét szokta nor­mális időkben külföldre kivinni, mint Né­metország, Franciaország, Anglia vagy bármely kapitalista ország. A monarchia 54 milliónyi lakossága normális időkben majdnem kizárólag a saját szükségletei­nek kielégítésére dolgozik, termel. Tehát meg­van a lehetősége most is annak, hogy a termelés fönmaradjon, mert hisz a szük­séglet fönnáll. Az igazi baj abban rejlik, hogy az emberek nem eszközölnek beruhá­zásokat, nem merik szükségleteiket fö­d­özni, mert nem bíznak abban, hogy jöve­delmük állandóan megmarad. Mindenki igyekszik jövedelme egy részét visszatar­tani az emberek csak legégetőbb szükség­leteiket fedezik, amiak következménye a kert-slét kicsinysége, a pia-3 fölvevőképes­ségének nagyfokú csökkentése, ami vi­szont a termelés abbahagyását idézi elő, mert a pillanatnyilag csekély kereslet mel­lett a tőkések nem tartják hasznothajtó­nak az ü­zem folytatását.­ ­ Ilyen körülmények között nyilvánvaló­, hogy azok az eszközök, amelyeket eddig alkalmaztak vagy ajánlottak, — noha na­gyon hasznosak — a bajnak gyökeres or­voslására nem alkalmasak. A munkaközve­títés egységesítése csak annyit használ, hogy az a kevés kínálkozó munkahely ne maradjon egy óráig se betöltetlenül , de a munkanélküliség ellen orvosságot nem nyújt. Valamivel több hasznot jelent a közmunkák folytatása, az állami, vasúti, községi építkezések kiadása, állami meg­rendelések. Az efajta intézkedések valóban szaporítják a munkaalkalmat és így csök­kentik a munkanélküliséget! Sajnos, bár­mily fontos is ez a segítség, jelentősége a magánüzemek tízezreinek szünetelésével szemben csekély. A munkanélküliség csök­kenése csak úgy remélhető, ha a magán­üzemek normális működését biztosítani le­het.­ Ezt a célt szolgálja Harkányi kereske­delemügyi miniszternek egy az Országos Iparegyesülethez intézett nagyon okos le­irata, amelynek legfontosabb pontjai a kö­vetkezők : 1. A hazai ipar megtartásának szempontjából kívánatosnak tartom, hogy az összes gyárak üzemüket, ha másképen nem lehetséges, úgy legalább korlátolt mértékben és elsősorban a munkaidő megrövidítésével, még áldozatok árán is fentartsák. Ezáltal nemcsak az eddig foglalkoztatott munkásoknak és ezek család­tagjaiknak legszűkösebb megélhetését biztosít­hatnák, hanem­­ megőriznék azt a munkástör­zset is, amelynek elvesztése iparunk jövőbeni fejlődését jó időre megakasztaná. 2. Azon gyárak és ipartelepek (szénbányák), amelyek rendelésekkel bőven el vannak látva, különösen pedig, ha hadsereg-, vagy más köz­szállításokban részesek, a munka nélkül álló munkások nagy számának csökkentése végett üzemeikben a lehető legrövidebb időn belül két, esetleg ott, ahol éjjel-nappali üzem esetén már két csapat van, három egymást fölváltó mun­káscsapatot, nyolcórás műszakot (Schicht) alkal­mazzanak. Elismerem, hogy ez az egyes gyárak üzemében talán némi nehézségekkel fog járni, mégis elvárom, hogy az illető vállalat minden lehetőt elkövessen ennek keresztülvitelére. Ezen kívánalomnak teljesítésére különösen súlyt fektetek s fölkérem, hogy az ez irányban tett intézkedésekről a­z­ érdekeltséget lehető legrövidebb idő alatti jelentéstételre fölhívni szíveskedjék. 3. A vállalatok konkrét formában jelentsék be, hogy mily okok gátolják az üzem föntar­tását: a miniszter gondoskodni fog elhárítá­sukról. 4. A vállalatok előre jelentsék be az üzem­redukciót vagy beszüntetést. 5. Szíveskedjék a­z. érdekeltséget, de különö­sen a hadseregszállításokban részes gyárakat fölhívni, hogy a földolgozáshoz szükséges ösz­szes nyersanyagokat és félgyártmányokat még a legmesszebbmenő áldozatok árán is, ha csak ennek lehetősége teljesen ki­­nincs zárva, a hazai ipar révén födözzék és kizárólag hazai m­unkásokat alkalmazzanak.­­ Bármily hasznos és helyes is mindez, a termelés szünetelését és a munkanélkü­liség kérdését megoldani nem fogja, annál kevésbé, mert a miniszter óhajaihoz bün­tető szankciót nem csatol. Itt csak egyet­len végleges megoldás létezik: egy szocia­lista jelleg­ű­ megoldás, amelynek lényegét az „Österreichischer Volkswirt" legutóbbi számában a következőkép foglalja össze: „Az államnak ki kell venni az egyes tő­kések kezéből a döntést üzemük föntar­tása vagy beszüntetése fölött ; az üzem folytatásához hiányzó anyagi erőt vagy akaratot állami munkakényszerrel kell he­lyettesíteni, természetesen állami segély­nyújtás mellett." Rendkívüli időkben rendkívüli eszközö­ket kell alkalmazni. Hogy mi módon lehet­séges az állami termeléskényszer, ezt leg­közelebb fogjuk ismertetni. STÉF SZÁVA 1914­ augusztus 25. A Vöröskereszt Hadikórháza. A legközelebbi napokban nyílik meg Buda­pesten Magyarország legnagyobb hadikórháza, a főváros által a Vöröskeresz-Egylet közre­működésével a hadügyi kormánynak fölaján­lott „Budapest székesfőváros Vöröskeresztes hadikórháza", amelyben nem kevesebb, mint ezer sebesült katona — kétszáz tiszt és nyolc­száz legény­­ kap orvosi segélyt, ápolást és ellátást a fővárostól. A kórház az V. kerületben, a Margitszigettel szemben, a Révész-utca és a Pozsonyi­ út sarkán, a Dráva-utcai villamos vasút, mentén készülő új fővárosi gázgyár még nem használt tag épületében lesz és dr. Dollin­ger egyetemi tanár tervei és utasításai szerint rendezik be. Hajóforgalom az Adrián. A múlt héten az Adrián beszüntetett, hajó­zási forgalmat most részben megnyitották, amennyiben a Fiume és Abbázia és a közeli partvidék járatait ismét engedélyezték. olvasói»ikSí©z 3 A háborús válság miatt a postai szállítás is sok helyen akadályozva van és igy vi­déki olvasóink számos helyen bizonyára nem a rendes időben kapják a lapot. Ha te­hát előfizetőink nem kapják a szokott idő­ben lapjukat, kérjük, hogy ezt a postai szállítás rendetlenségének tudják be. Mi a magunk részéről a lapot ezentúl is, ugy mint eddig, a rendes időben expediáljuk és igy nem rajtunk múlik, ha valahol késedel­mes a kézbesítés. Kérjük olvasóinkat, hogy várják be türelemmel mig a rendes postai forgalom megindul és a mostani nehéz időkben kétszeres erővel agitáljanak a Népszava érdekében. "T* A kiadóhivatal.

Next