Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)

1914-08-26 / 206. szám

erővel folyik, hogy egyes helyeken, különö­sen a déli területen a főparancsnokság visz­szavonta a német csapatokat. Az oroszok első betörését Gumbinnennél visszaverték ugyan, de az ujabb­ orosz csapatok mégis el­­ jutottak Angerappig és nyilván Königsberg felé akarnak hatolni.. — Van egy hír, amely azt mondja, hogy az oroszok elérkeztek Is­sterburgba is, amely Gumbinnen—Königs­bergs vasútvonal mentén a legnagyobb po­rosz város. Ez az előnyomulás azonban a hadvezetőség hivatalos jelentése szerint csak ideiglenes lesz, mert a nagy döntés kü­­­szöbön­ állt Üfe . ­ A monarchia had­járata oro­szok ellen. A galíciai és Imbovinai határon. Az oroszok ujabb veresége. (•Cemovic, augusztus 26.) Hadseregünk tegnap a bukovinai határon fényes diadalt aratott egy egész orosz hadosztály fölött. Az oroszok, akik már több izben megkísé­relték, hogy Novosielicánál, a román, orosz és bukovinai határvonalak találkozá­sánál levő orosz helységben áttörjenek osztrák-magyar területre, tegnap több mint húszezer, főnyi sereggel újból megkí­sérelték ezt a betörést, azonban csapa­taink több órán át tartó hősi küzdelem után a hadtestet megverték és az orosz csapatokat huszonöt kilométerre vissza­vetették. Több mint ezer orosz katonát fogságba vetettek és nagyon sok fegyvert vettek el az oroszoktól. A csatatéren szá­zával hevernek az orosz katonák holttes­tei. A mi csapa­taink is természetesen jelentékenyebb veszteséget szenvedtek, azonban az oroszok vesztesége legalább kétszer akkora. Az oroszok visszavonulása egészen rendszertelen ,volt. Csapataink, különösen lovasságunk, szakadatlanul ül­dözi őket. Háromezer orosz fogoly. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti. A sajtóhadiszállásról hivatalosan a követke­zőket jelentik: Megállapíthatjuk, hogy csapataink a Krassnik mellett lefolyt harcban 2200 oroszt elfogtak. Azok az el­fogott orosz tisztek, akik a Japán elleni hadjáratban részt vettek, egybehangzóan kijelentik, hogy a monarchia katonáinak a támadása sokkal hevesebb, mint a japá­noké volt. A „Magyar Távirati Iroda" jelenti: A sajtóhadiszállásról hivatalosan jelentik: A­ Krassnik melletti harcokban a legújabb jelentések szerint több mint 3000 foglyot e­jtettün­k, három zászlót, 20 ágyút és hét fogattal ellátott gépfegyvert zsákmányol­tunk. A „Schütte -Lanz"4 léghajó ellenséges golyózáporban. (Bécs, augusztus 25.) A „Neue Freie Presse" haditudósítója írja: Nemcsak a lo­vasság, de a honvédség is a legnagyobb ki­tartással és hősiességgel harcolt. Egyes lo­vas­századok az oroszokat védtöltéseiken támadták meg és olyan hévvel küzdöttek, hogy szinte vissza kellett tartani a csapato­kat a túlságos vakmerőségtől. A „Schütte-Lauz"-ról azt írja a tudósító, hogy a lég­hajó háromszor jutott ellenséges tűzbe, anélkül, hogy kárt szevedett volna. Tizen­három órát töltött a levegőben és Ivangorod közelében valóságos golyózáporba került. Lublintól délkeletre gyalogság és tüzérség két oldalról fogta tűz alá. Huszonöt lövedék átfúrta a hátulsó gáztartályokat. Az orosz shrapnellek célt tévesztve, a ballontól messze robbantak föl. Egy robbanó­anyag a gondo­lát is érte, de nem okozott benne kárt. A bal­. Ion parancsnoka számos fontos megfigyelés­ről vezetett jelentést. A léghajó legénysége sértetlen maradt és a főhadiszálláson nagy lelkesedéssel fogadták őket. (A Schütter Lanz szivaralakú, a Zeppeliné­hez hasonló, merev rendszerű, belül favázzal és aluminium-csövekkel ellátott léghajó. Föl­találója Schutte János charlottenburgi tanár. Gyártását Lanz Károly manheimi gyáros tette lehetővé, aki öt millió márkát bocsátott e cél­ból a föltaláló rendelkezésére. Az első típus azonban tönkrement. A most elindított léghajó a második típusból való, 20­0 méter hosszú, 18 méter széles. Négy párhuzamos kétsoros Mai­bach-motor vezeti a léghajót, amely 76 kilo­méter utat tesz meg óránként a levegőben. Mostani bravúros útjára harminc utast, gép­fegyvereket, lőszert és bombákat vitt magával.) Egy sebesült a k­ielcei harcokról, (Strakó, augusztus ,25.) Egy sebesült, aki részt vett a kielcei harcokban, a következőket mondja az ütközetről: —­ A Kielcenél fölállított orosz­­ csapatok legalább tízezer embert számláltak­. A harc tehát rendkívül heves volt, de a monarchia csapatai olyan csodálatos bravúrral halad­tak előre, hogy az oroszok súlyos vesztesé­gek után kénytelenek voltak visszavonulni. Különösen a gyalogság céltudatos és fárad­hatatlan tüzelése, valamint tántoríthatatlan magatartása okozta azt, hogy az ellenség soraiban nagy zavar támadt és a veszteség óriási volt. Úgyszólván minden egyes lövés talált. STEFLÉRIA -1914­ augusztus 26. *­ rA nyugateurópai h­áború második feje­zete is bevégződött. fAz első fejezetül ve­hetjük azt a világtörténelmi jelentőségű ütközetet, amely azon a kétszázötven kilo­méternyi területen a francia seregek nagy vereségével, megkergetésével, írhatjuk , katasztrófájával végződött. El kell csak olvasni azt a jelentést, amelyet a németek­kel való nagy harcokról a franciák adtak ki: végig teljes beismerése annak­, hogy a franciák támadása valóban nagy kudarc­cal végződött, hogy a németek valóban nagy győzelmet arattak.­­A második fejezet most végződ­ött be: a németek bevették Belgium legnagyobb erősségét, Nam­urt­­és immár Belgiumszerte ők az uraik.­­A bel­giumi lapok — németül jelennek meg; Gent átadásra készen van; Antwerpen áll m­ég, de az odavezető út is északnak megy; a németek meg — nyugatnak törtétnek, Franciaországnak, Párisnak. Páris felé szabad már az út a menekülő franciák után is, a levert Belgiumon keresztül is. Lüttier és Namur bevétele után Belgium­ban nagy hadászati feladat már nem vírr­a rett a német seregekre. Bevégződött a második fejezet.­ Következnie kell a harmadiknak, az utolsónak, a legizgalmasabbnak: törtet­nek a német seregek Páris felé. A namuri erődítés feh­át nem lett a máso­dik Port-Arthur. Ahogy Belgium visszauta­sította Németországnak azt a követelését, hogy hadai Belgiumon át mehessenek, a hadüzenetet követő napokban mindjárt el­esett Liége, pár nap múlva döngették a né­met ágyúk Namur erődjeit. A német had­vezetőség jelenti Namur bombázását, azután hallgat,­­ következik vagy kéthetes szünet, várja a­­világ a namuri ostrom kudarcát, azt, hogy úgy föltartóztatja ez az erősség a német seregeket h­osszú hónapokon át, mint ahogyan állt ágyútűzzel dacolva Port-Arthur,­­— és a német hadvezetőség két mondattal jelenti most: „Namur városa és öt erődje a miénk, négy erődöt meg löve­tünk, ezek is hamarosan elesnek." Részletek nincsenek még a namuri ostromról, de este ,­­ Az orosz forradalom. Veszedelemben a Kaukázusi uralom. (Frankfurt, augusztus 25.) A­ „Frankfurter Zeitung" írja: Még béke idején is nehezen ellenőrizhetők az Oroszország belsejében le­játszódott események , a háború kitörése óta pedig egyenesen a rövid és nem is egészen világos tudósításokra vagyunk utalva, ame­lyek az orosz cenzúra jóváhagyásával ke­rülnek a nyilvánosság elé. Török­ lapok je­lentik ezen az úton, hogy a háború kitörése előtt forradalmi mozgalom támadt a Kauká­zusban és a legutolsó napokban ez a forra­dalom oly nagy mérveket öltött, hogy alkal­masint a kaukázusi orosz uralomnak teljes végét fogja vetni, sőt még a perzsiai orosz hódítások állandóságát is erősen kérdésessé teszi. A kaukázusi csapatok demoralizációja a legutolsó napokban óriási módon növeke­dett : a katonák tömegesen szöknek át a ha­táron. Ugyanezek a csapatok a Djulfa mel­lett lévő Arexas-hidat, amely már egy évti­­­zed óta közvetítette a kocsiközlekedést Orosz­ország és Aserbeidján perzsa tartomány kö­zö­tt és az a hivatás várt reá, hogy jövő évre az új tebrisi vasutat vezesse, fölrobbantották és ez által az északi Perzsiában elhelyezett orosz csapatokat olyan, nehéz helyzetbe jut­tatták, hogy ezek a­ lakosság égő gyűlöleté­nek vészes kitörésétől joggal tarthatnak. A hidat tatár törzsek robbantották föl, akik Aserbeidján lakosaival törzs- és hitrokonok és nyolc évtized előtt még politikai közösség­ben is éltek .Velük, A lakosságnak ez az eleme szította az utolsó forradalmi mozgalmakat is, amelyeknek színhelye, mint emlékezetes, Baku­ volt. A tatárok a Djulla völgyében él­nek, a lakosság zömét képezik és minden­esetre sokkal vállalkozóbb hajlamúak, mint az örmény parasztok, akik elszórtan laknak közöttük. A kaukázusi forradalom további fejlődésére nézve mindenesetre döntő lesz az örmények magatartása. Oroszország ugyan ebben az esetben kivételesen még a háború előtt nagyon megerőltette magát, hogy az örményeket a maga számára nyerje meg és az örményeknek egy csoportja, amely kitűnő üzletemberekből, tehát olyanokból áll, akik­nek a béke föntak­ítsa elsőrendű érdekük, csakugyan szívesen fogadta az orosz ígérete­ket. Oroszország fenyegető veszélye azonban alkalmasint ezeket az embereket is gyorsan lehűti. Velük együtt az orosz uralom elveszíti utolsó támaszát is, mert az nyilvánvaló, hogy a demoralizált, már a békében éhező és rosz­szul fölszerelt csapatok a komoly támadáso,­nak nem fognak tudni ellentállani. Lázong a flotta. (Szófia, augusztus 25. „Nemzetközi Táv­irati Hírlap.") Ide érkezett hírek szerint a Fekete-tengeri orosz flotta legénysége között az elégedetlenség egyre nő. A fegyelem any­nyira meglazult, hogy a tisztek csak alig mer­nek a legénységgel rendelkezni. Attól tarta­nak, hogy a hajókon nyílt lázadás tör ki. It­teni lapokhoz érkezett tudósítások arról ad­nak hírt, hogy a francia flottát is a Fekete-­ tengeri orosz hajóraj sorsához hasonló ve­szedelem fenyegeti. A fegyelem és ennek kö­vetkeztében a rend a francia hajókon rend­kívül meglazult, Lodz rémnapjai. "(Máramarossziget, augusztus­­25.­­-­ „Poli­­­tikai Hiradó.") A galíciai határon számos orosz zsidó menekült át. Lodzból, a nagy orosz gyárvárosból valók, ahol most statá-­­ium van. Az egyik lodzi zsidó zsargon nyel­vű újság megírta két hét előtt, hogy a lodzi II. számú lőportorony fölrobbant. A hivatalos vizsgálat megállapította — írta a lap —, hogy úgy, mint a csenszochovói lőportornyot, ezt­ is villám gyújtotta föl és azu­tán hozzátette: „Úgy látszik, a nyugatról jövő villámok igen jól működnek nemcsak a lőportornyokban, hanem minden muníciós és fölszerelési rak­,­tárban is". Másnap a lap szerkesztőjét elfog­ták és az úgynevezett c­aszideus orosz-len­gyel zsidókat annyi üldözés érte, hogy aki csak tehette, megszökött. Soknak sikerült át­lépnie az orosz határt és ezek a menekültek beszélik, hogy Lodz már akkor sok katonával volt megrakva és azt is beszélték, hogy Var­sónál nagy csapatösszevonást készítenek elő és azután a fölgyújtott falvakba visszajönnek az összeszedett seregek.

Next