Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)

1914-08-07 / 187. szám

1914 augusztus 2. A szervezett munkásokhhoz! Munkások! Elvtársak! Mióta Magyar­országon szakszervezetek vannak, a szer­vezett munkásság nem élt oly nehéz idő­ket, mint mostanában. A hosszú gazdasági válság okozta bajokat még egyáltalán le sem küzdötték, amikor ime, a munkások tízezrei a katonasághoz vonultak és az üzemek munkahiány miatt ezrével bocsát­ják el a munkásokat. De még e szomorú viszonyok között is az a nagy feladat vár szervezeteinkre, hogy egyrészt a bevonul­tak és családjait, másrészt pedig a munka­nélküliek nagy számát segélyezzék. Nehéz, nagyon nehéz föladat. De teljesíteni kell és lehet is, ha mindazok, akik a mostani viszonyok között dolgoznak, hűek marad­nak szervezeteikhez,­­vagy azok lobogója alá sorakoznak. HÍREK. * # — Két autókatasztrófa. Amióta az általá­nos mozgósítást elrendelték és a monarchia területén több gyanús embert fogtak el, a csendőrségek minden autót föltartóztatnak, hogy nincs-e gyanús utas bennük. Ez a foko­zott ellenőrzés fontos, de sajnálatos körül­mény folytán egy olyan motorkerékpárt vettek üldözőbe a csendőrök, amelynek uta­sai békés polgáremberek voltak, akik roko­naikhoz mentek látogatóba. Nagymihályról jelentik, hogy Ström­pf Pál, az ottani Arany-t­aika-szá­lló tulajdonosa, sógorával, Lutter Rezsővel motorkerékpáron Ungvárra uta­zott, hogy rokonaikat meglátogassák. 11 óra tájban Szobránchoz érkeztek. A patak híd­jának sorompója le volt eresztve. A híd mö­gött az út kocsikkal volt elbarrikádozva és a hídon emberek is elrejtőztek, mert a csend­őrség azt az értesítést kapta, hogy gyanús autók vonulhatnak a községen keresztül. A csendőrök rákiáltottak a motorkerékpár utasaira, hogy álljanak meg. Azok azonban a nagy zajban nem hallották­ felszólítást, de azért fékeztek. A motor puffogását a csendőrök revolverlövéseknek vélték, fegy­vert ragadtak, rálőttek a biciklin ülőkre és a golyók Sutter Rezső kezét fúrták át, Strömplnek pedig a derekába hatoltak. Strömplt orvosi kezelés alá vették, de né­hány órai kínlódás után meghalt. Sutter sé­rülése nem veszélyes. Hasonló katasztrófa történt a tokaji or­szágúton is, ahol csütörtökön hajnalban egy katonaszakasz rálőtt a szerencsi cukorgyár villamosműveinek igazgatójára, Frankira, aki a hadi célokra besorozott autóján hiva­talosan katonai személyeket vitt Nyíregyhá­zára. Az autó megrongálódott, Franki a tér-Mindenekelőtt arra kérjük dolgozó elv­társainkat, hogy a szakszervezeti járulé­kot pontosan szolgáltassák be, mert ezzel lehetővé teszik, hogy a szervezetek a munkanélkülieket segélyezzék. Minden itth­onmaradt munkás legyen ha tagja szervezetének és amennyire lehetséges, to­borozzon új tagokat Munkások! Elvtársak 7 Hosszú, fárad­ságos munka volt a szakszervezetek föl­építése. A munkások tízezrei magasabb munkabérhez és rövidebb munkaidőhöz jutottak segítségükkel. Ha nem akarjuk, hogy minden munkánk és eredményeink kárba vesszenek, akkor a szakszervezeteket minden körülmények között fönn kell tar­tani. Hisszük, hogy a szervezett munká­sok, akik már sokszor hoztak áldozatokat, most, ezekben a nehéz napokban sem fe­ledkeznek meg szervezeteikről. Elvtársi üdvözlettel A Magyarországi Szakszervezeti Tanác­­dén és könyökén kapott sebet. Sérülése nem halálos. Ez és az előbbi baleset azért történt, mert egy németországi autóüldözéssel kap­csolatban az az álhír terjedt el nálunk is, hogy francia automobilisták milliókra rugó aranypénzt visznek Oroszországba. A hatósá­gok ezeket az automobilistákat lesték s ezért lőttek rá az említet két gépkocsira. Itt említjük meg, hogy egy katonákat vivő automobil is szerencsétlenül járt szer­dán Ercsi és Szászhalombatta között. Az autóban a katonasoffőr és egy főhadnagy ült. Eszékről indultak Budapest felé és nagy sebességgel rohantak végig az országúton, a két község között az autó egy leeresztett vasúti sorompónak rohant és oly szerencsét­lenül, hogy a főhadnagy arcán sebesült meg súlyosan, a soffőr összetört tagokkal terült el az országúton, az autó pedig pozdorjává törött. A főhadnagyot, akit Eignernek hív­nak és kőbányai lakos, Budapestre hozták autón, a soffőrt pénteken reggel hozta föl a dunai hajó és itt a 17-es helyőrségi kórház­ban helyezték el.­­ Aki nem ad moratóriumot A Baross­ utca 125. számú ház tulajdonosa, Pollacsek Félix, fölmondott 14 lakójának, mert a moratóriumra hivatkozva, az augusztusi lakbért nem fizették meg. A bevonult katonák hozzátartozói a Nép­segítő Irodához fordultak, amely hivatalosan tudomásukra hozta, hogy a fölmondást nem kötelesek tudomásul venni. A háziúr mind­amellett ragaszkodik a fölmondáshoz, amelynek érvényessége fölött most már a biróság fog dönteni és pedig minden bizonnyal a lakók ja­vára. — Fürdés közben a Meder-utca torkolatánál a Dunába fulladt Feldwagner József 8 éves ta­nuló. Csak a holttestét tudták kimenteni. Be­vitték a törvényszéki orvostani intézetbe. — Jaurés emléke. Nemcsak a munkás­ság, de Franciaország polgársága is érzi, mit vesztett Jaurés halálával. Viviani francia miniszterelnök­, amikor Jaurés meggyilkolásáról értesült, a követ­kező kiáltványt adta ki falragaszokon: Polgárok! Gyalázatos bűntény történt. Jaurest, a ragyogó képességű szónokot, a francia parlament diszét, orvul meggyilkol­ták. Én és velem együtt minisztertársaim meghajlunk ezen republikánus szocialista emléke előtt, aki oly nemes ügyért küzdött és aki a jelenlegi nehéz viszonyok között pártjával együtt mindent megtett a béke érdekében, amit csak lehetett. A súlyos nemzetközi válságban a kormány bízik az összes munkálkodó osztályok hazafiságá­ban. — Rablómerénylet az utcán. Balogh Károly pincér a Telep­ utcában szerdán éjjel hazafelé tartott Egyszerre három ember toppant eléje és cigarettát kértek tőle. Balogh szabadkozott mire a három ember neki támadt leteperték a földre, össze-vissza verték és elvették a pén­zét Balogh segélykiáltására egy férfi jelent meg, aki rálőtt az útonállókra, mire ezek el­futottak. Közülök kettő egyenesen az elősiető rendőrök karjaiba futott. Ezek: M. József nap­számos és H. István. A harmadik merénylőt H. József napszámost, még az éjjel elfogták. —, Vasúti szerencsétlenség. Ujdálya állo­máson a múlt éjjel vasúti baleset történt. Az egyik beérkező vonat mozdonyvezetője, bár a szemafor tilosra volt állítva, látván, hogy a váltó helyesen áll, azt hitte, hogy a sze­mafor elromlott és bevezette a vonatot az állomásra. Amint azonban a vonat a váltó­nál a szabadon álló sínpárra tért át, az el­ágazó másik sínpáron álló vonat két utolsó kocsiját súrolta és lelökte a vágányról. Az álló vonatban szállított legénység a pályán elszéledve tartotta pihenőjét. Közülük töb­beket elgázolt a vonat, ugy hogy nyolcan meghaltak és többen megsebesültek. Való­színű, hogy a szemafor azért volt tilosra ál­lítva, mert az állomáson bent álló hosszú vo­nat nem haladhatott eléggé előre s igy a vége a váltó közelében állott meg. — Életuntak. A bécsi hajóállomásnál K. István­né magánhivatalnok 34 éves felesége a Dunába­ ugrott. A közeli hajósok kimentették és a Ró­kus-kórházba vitték. — Az Erzsébet-híd pesti oldalánál a Dunába ugrott T. Szigfridné 30 éves képárus. Kimentették és a Rókus-kór­h­ázba vitték. — Elsülyedt Hajók. Fiuméból jelentik: Csütörtök este az Ungaro-Croata „Almádi" nevü gőzöse Abbáziába indulásakor megfor­dulás közben nekiment néhány csónaknak és egy pénzügyőri hajónak, amelyeken nagy rést ütött, ugy hogy e hajók menten elsü­lyedtek. Az „Almádi" csak kisebb rongáló­dást­­szenvedett Az utasok közü­l senkinek sem esett baja. # # SZILAJ­PETI T&RSABA.B.MS FSffiJS 33 ISSTA FARKAS AOTAL Mindjárt el is határozták, hogy a városban csinálnak három-négy népegyletet, amiknek vezetése a papok és tanítók kezében lesz. Ezek majd kiirtják a szocializmust, ezek majd helyes irányba terelik a népet. A tekintetes asszonyok se pihenjenek. A jótékony nőegyletek, a gyászü-egyletek, a persely-egyletek, a hölgy­testületek, az úri anyák szövetsége és a többi vegyen egy kis fáradságot magának, járjon el a parasztasz­szonyok közé és tanítsa őket arra, hogy mi a vallás, mi az erkölcs. Mennyi törvénytelen gyerek születik ! No, igen, mert ezek a pa­rasztasszonyok megfeledkeznek az erkölcsi törvényekről. Oh, az úri asszonyok nem feledkeznek meg ! Pedig dehogy is nem ! Szinte divattá lett, hogy minden férjes asszonynak legyen egy-két szeretője. A lányok se ahhoz mentek férjhez, akit szerettek. A szeretőt megtartot­ták házibarátnak és annak a felesége lett ki-ki, akihez valami anyagi érdek fűzte. Mit tudtak a parasztok minderről ? Sem­mit. ők nem ismerték az úri asszonyok háló­szoba titkait. A házicseléd amit akaratlanul is megtudott, az beszélhetett. Cseléd­pletykára úri házaknál nem adnak semmit. Az is igaz, hogy a legszebb parasztlányo­kat azok a vén kerítőnők hálózták l­e, akik az uraknak voltak a rendes fölhajtói. És ezek akartak javítani a nép erkölcsén. Ki is tűzték a célt, amit még a tél folyamán el kell érni és dolgoztak a programmon. Barka tanár úr társadalomtudós, aki már többször cikkezett a helybeli lapban a szo­cializmus ellen , majd ő kurzust tart arról, h­ogy tulaj­donképen mi is volna az a szo­cializmus és hogy van-e szükség Magyaror­szágon szocializmusra, különös tekintettel a helyi viszonyokra. Óh, ez nagyon szép lesz ! A tekintetes asszonyok pedig zenével, mű­­kedvelői előadásokkal és szavalatokkal pró­bálnak hatni a néplélekre, hogy finomodjék. Oh, ez is nagyon érdekes lesz! De az még érdekesebb volt, ami vasárnap történt. A tanyáról hazasereglett emberek­ már megint viharszagot éreztek, már megint ficánkolni kezdtek. A­ bezárt egylet lepecsé­telt helyisége előtt gyülekeztek, tanácskoz­tak, majd a piacon kezdtek gyülekezni. Vasárnap így szokott, az igaz. A piacra gyűlt aratók pipálnak, beszélgetnek, azután szépen hazamennek, ebédelnek, egyet alsza­nak és aztán a gazda kocsiján vagy gyalog bandukolnak ki a tanyára. Csakhogy vasárnap délután volt és az em­berek nem mozdultak a piacról, ahol megint összejöttek négy-ötszázan. Többnyire az új­városi egylet tagjai voltak. Mit akarnak ezek? A polgármester urat a legédesebb délutáni álmából zavarták föl a­­Gazdasági Egylet tag­jai. — Tekintetes uram, baj van. Vagy ötszáz arató sztrájkba lépett. Hol vegyünk most munkásokat? Tessék gyorsan intézkedni, mert ha egy-két nap nem aratunk, tenger kárunk lesz. Mit csináljon most a polgármester úr? Legjobban szeretne leköszönni, de nem mer, fél a feleségétől. Megrázta az öklét­. A­ piacon nyüzsgő em­bertömeget fenyegette: — Bitang parasztok, majd adok én nektek! Fölszaladt a hivatalába.­ Rendőrséget, csendőrséget talpra állított. Behivatta az egyes bandavezetőket. — Mit akartok, kutyák! — Tessék kinyitni az egyletünket, akkor rögtön eltakarodunk dolgozni. — Abból nem esztek. Ha egy óra múlva el nem takarodtok, szétveretlek benneteket és a kolomposokat összefogdostatom. Mehet­tel. A csendőrök, rendőrök kivonultak és far­kasszemet néztek a zsibongó tömeggel. Nem mozdult senki. A polgármester kiüzent: " Még egy órát adok, emberek, gondol­játok meg. Az emberek gondolkoztak", addig gondol­koztak, hogy egy óra múlva a megyeszék­helyről két század balra masírozott a Piac­térre. Be akarták keríteni a tömeget. (Folytatása következik.) ZÉPSZAVA 7

Next