Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)
1914-08-07 / 187. szám
1914 augusztus 2. A szervezett munkásokhhoz! Munkások! Elvtársak! Mióta Magyarországon szakszervezetek vannak, a szervezett munkásság nem élt oly nehéz időket, mint mostanában. A hosszú gazdasági válság okozta bajokat még egyáltalán le sem küzdötték, amikor ime, a munkások tízezrei a katonasághoz vonultak és az üzemek munkahiány miatt ezrével bocsátják el a munkásokat. De még e szomorú viszonyok között is az a nagy feladat vár szervezeteinkre, hogy egyrészt a bevonultak és családjait, másrészt pedig a munkanélküliek nagy számát segélyezzék. Nehéz, nagyon nehéz föladat. De teljesíteni kell és lehet is, ha mindazok, akik a mostani viszonyok között dolgoznak, hűek maradnak szervezeteikhez,vagy azok lobogója alá sorakoznak. HÍREK. * # — Két autókatasztrófa. Amióta az általános mozgósítást elrendelték és a monarchia területén több gyanús embert fogtak el, a csendőrségek minden autót föltartóztatnak, hogy nincs-e gyanús utas bennük. Ez a fokozott ellenőrzés fontos, de sajnálatos körülmény folytán egy olyan motorkerékpárt vettek üldözőbe a csendőrök, amelynek utasai békés polgáremberek voltak, akik rokonaikhoz mentek látogatóba. Nagymihályról jelentik, hogy Strömpf Pál, az ottani Arany-taika-szálló tulajdonosa, sógorával, Lutter Rezsővel motorkerékpáron Ungvárra utazott, hogy rokonaikat meglátogassák. 11 óra tájban Szobránchoz érkeztek. A patak hídjának sorompója le volt eresztve. A híd mögött az út kocsikkal volt elbarrikádozva és a hídon emberek is elrejtőztek, mert a csendőrség azt az értesítést kapta, hogy gyanús autók vonulhatnak a községen keresztül. A csendőrök rákiáltottak a motorkerékpár utasaira, hogy álljanak meg. Azok azonban a nagy zajban nem hallották felszólítást, de azért fékeztek. A motor puffogását a csendőrök revolverlövéseknek vélték, fegyvert ragadtak, rálőttek a biciklin ülőkre és a golyók Sutter Rezső kezét fúrták át, Strömplnek pedig a derekába hatoltak. Strömplt orvosi kezelés alá vették, de néhány órai kínlódás után meghalt. Sutter sérülése nem veszélyes. Hasonló katasztrófa történt a tokaji országúton is, ahol csütörtökön hajnalban egy katonaszakasz rálőtt a szerencsi cukorgyár villamosműveinek igazgatójára, Frankira, aki a hadi célokra besorozott autóján hivatalosan katonai személyeket vitt Nyíregyházára. Az autó megrongálódott, Franki a tér-Mindenekelőtt arra kérjük dolgozó elvtársainkat, hogy a szakszervezeti járulékot pontosan szolgáltassák be, mert ezzel lehetővé teszik, hogy a szervezetek a munkanélkülieket segélyezzék. Minden itthonmaradt munkás legyen ha tagja szervezetének és amennyire lehetséges, toborozzon új tagokat Munkások! Elvtársak 7 Hosszú, fáradságos munka volt a szakszervezetek fölépítése. A munkások tízezrei magasabb munkabérhez és rövidebb munkaidőhöz jutottak segítségükkel. Ha nem akarjuk, hogy minden munkánk és eredményeink kárba vesszenek, akkor a szakszervezeteket minden körülmények között fönn kell tartani. Hisszük, hogy a szervezett munkások, akik már sokszor hoztak áldozatokat, most, ezekben a nehéz napokban sem feledkeznek meg szervezeteikről. Elvtársi üdvözlettel A Magyarországi Szakszervezeti Tanácdén és könyökén kapott sebet. Sérülése nem halálos. Ez és az előbbi baleset azért történt, mert egy németországi autóüldözéssel kapcsolatban az az álhír terjedt el nálunk is, hogy francia automobilisták milliókra rugó aranypénzt visznek Oroszországba. A hatóságok ezeket az automobilistákat lesték s ezért lőttek rá az említet két gépkocsira. Itt említjük meg, hogy egy katonákat vivő automobil is szerencsétlenül járt szerdán Ercsi és Szászhalombatta között. Az autóban a katonasoffőr és egy főhadnagy ült. Eszékről indultak Budapest felé és nagy sebességgel rohantak végig az országúton, a két község között az autó egy leeresztett vasúti sorompónak rohant és oly szerencsétlenül, hogy a főhadnagy arcán sebesült meg súlyosan, a soffőr összetört tagokkal terült el az országúton, az autó pedig pozdorjává törött. A főhadnagyot, akit Eignernek hívnak és kőbányai lakos, Budapestre hozták autón, a soffőrt pénteken reggel hozta föl a dunai hajó és itt a 17-es helyőrségi kórházban helyezték el. Aki nem ad moratóriumot A Baross utca 125. számú ház tulajdonosa, Pollacsek Félix, fölmondott 14 lakójának, mert a moratóriumra hivatkozva, az augusztusi lakbért nem fizették meg. A bevonult katonák hozzátartozói a Népsegítő Irodához fordultak, amely hivatalosan tudomásukra hozta, hogy a fölmondást nem kötelesek tudomásul venni. A háziúr mindamellett ragaszkodik a fölmondáshoz, amelynek érvényessége fölött most már a biróság fog dönteni és pedig minden bizonnyal a lakók javára. — Fürdés közben a Meder-utca torkolatánál a Dunába fulladt Feldwagner József 8 éves tanuló. Csak a holttestét tudták kimenteni. Bevitték a törvényszéki orvostani intézetbe. — Jaurés emléke. Nemcsak a munkásság, de Franciaország polgársága is érzi, mit vesztett Jaurés halálával. Viviani francia miniszterelnök, amikor Jaurés meggyilkolásáról értesült, a következő kiáltványt adta ki falragaszokon: Polgárok! Gyalázatos bűntény történt. Jaurest, a ragyogó képességű szónokot, a francia parlament diszét, orvul meggyilkolták. Én és velem együtt minisztertársaim meghajlunk ezen republikánus szocialista emléke előtt, aki oly nemes ügyért küzdött és aki a jelenlegi nehéz viszonyok között pártjával együtt mindent megtett a béke érdekében, amit csak lehetett. A súlyos nemzetközi válságban a kormány bízik az összes munkálkodó osztályok hazafiságában. — Rablómerénylet az utcán. Balogh Károly pincér a Telep utcában szerdán éjjel hazafelé tartott Egyszerre három ember toppant eléje és cigarettát kértek tőle. Balogh szabadkozott mire a három ember neki támadt leteperték a földre, össze-vissza verték és elvették a pénzét Balogh segélykiáltására egy férfi jelent meg, aki rálőtt az útonállókra, mire ezek elfutottak. Közülök kettő egyenesen az elősiető rendőrök karjaiba futott. Ezek: M. József napszámos és H. István. A harmadik merénylőt H. József napszámost, még az éjjel elfogták. —, Vasúti szerencsétlenség. Ujdálya állomáson a múlt éjjel vasúti baleset történt. Az egyik beérkező vonat mozdonyvezetője, bár a szemafor tilosra volt állítva, látván, hogy a váltó helyesen áll, azt hitte, hogy a szemafor elromlott és bevezette a vonatot az állomásra. Amint azonban a vonat a váltónál a szabadon álló sínpárra tért át, az elágazó másik sínpáron álló vonat két utolsó kocsiját súrolta és lelökte a vágányról. Az álló vonatban szállított legénység a pályán elszéledve tartotta pihenőjét. Közülük többeket elgázolt a vonat, ugy hogy nyolcan meghaltak és többen megsebesültek. Valószínű, hogy a szemafor azért volt tilosra állítva, mert az állomáson bent álló hosszú vonat nem haladhatott eléggé előre s igy a vége a váltó közelében állott meg. — Életuntak. A bécsi hajóállomásnál K. Istvánné magánhivatalnok 34 éves felesége a Dunába ugrott. A közeli hajósok kimentették és a Rókus-kórházba vitték. — Az Erzsébet-híd pesti oldalánál a Dunába ugrott T. Szigfridné 30 éves képárus. Kimentették és a Rókus-kórházba vitték. — Elsülyedt Hajók. Fiuméból jelentik: Csütörtök este az Ungaro-Croata „Almádi" nevü gőzöse Abbáziába indulásakor megfordulás közben nekiment néhány csónaknak és egy pénzügyőri hajónak, amelyeken nagy rést ütött, ugy hogy e hajók menten elsülyedtek. Az „Almádi" csak kisebb rongálódástszenvedett Az utasok közül senkinek sem esett baja. # # SZILAJPETI T&RSABA.B.MS FSffiJS 33 ISSTA FARKAS AOTAL Mindjárt el is határozták, hogy a városban csinálnak három-négy népegyletet, amiknek vezetése a papok és tanítók kezében lesz. Ezek majd kiirtják a szocializmust, ezek majd helyes irányba terelik a népet. A tekintetes asszonyok se pihenjenek. A jótékony nőegyletek, a gyászü-egyletek, a persely-egyletek, a hölgytestületek, az úri anyák szövetsége és a többi vegyen egy kis fáradságot magának, járjon el a parasztaszszonyok közé és tanítsa őket arra, hogy mi a vallás, mi az erkölcs. Mennyi törvénytelen gyerek születik ! No, igen, mert ezek a parasztasszonyok megfeledkeznek az erkölcsi törvényekről. Oh, az úri asszonyok nem feledkeznek meg ! Pedig dehogy is nem ! Szinte divattá lett, hogy minden férjes asszonynak legyen egy-két szeretője. A lányok se ahhoz mentek férjhez, akit szerettek. A szeretőt megtartották házibarátnak és annak a felesége lett ki-ki, akihez valami anyagi érdek fűzte. Mit tudtak a parasztok minderről ? Semmit. ők nem ismerték az úri asszonyok hálószoba titkait. A házicseléd amit akaratlanul is megtudott, az beszélhetett. Cselédpletykára úri házaknál nem adnak semmit. Az is igaz, hogy a legszebb parasztlányokat azok a vén kerítőnők hálózták le, akik az uraknak voltak a rendes fölhajtói. És ezek akartak javítani a nép erkölcsén. Ki is tűzték a célt, amit még a tél folyamán el kell érni és dolgoztak a programmon. Barka tanár úr társadalomtudós, aki már többször cikkezett a helybeli lapban a szocializmus ellen , majd ő kurzust tart arról, hogy tulajdonképen mi is volna az a szocializmus és hogy van-e szükség Magyarországon szocializmusra, különös tekintettel a helyi viszonyokra. Óh, ez nagyon szép lesz ! A tekintetes asszonyok pedig zenével, műkedvelői előadásokkal és szavalatokkal próbálnak hatni a néplélekre, hogy finomodjék. Oh, ez is nagyon érdekes lesz! De az még érdekesebb volt, ami vasárnap történt. A tanyáról hazasereglett emberek már megint viharszagot éreztek, már megint ficánkolni kezdtek. A bezárt egylet lepecsételt helyisége előtt gyülekeztek, tanácskoztak, majd a piacon kezdtek gyülekezni. Vasárnap így szokott, az igaz. A piacra gyűlt aratók pipálnak, beszélgetnek, azután szépen hazamennek, ebédelnek, egyet alszanak és aztán a gazda kocsiján vagy gyalog bandukolnak ki a tanyára. Csakhogy vasárnap délután volt és az emberek nem mozdultak a piacról, ahol megint összejöttek négy-ötszázan. Többnyire az újvárosi egylet tagjai voltak. Mit akarnak ezek? A polgármester urat a legédesebb délutáni álmából zavarták föl aGazdasági Egylet tagjai. — Tekintetes uram, baj van. Vagy ötszáz arató sztrájkba lépett. Hol vegyünk most munkásokat? Tessék gyorsan intézkedni, mert ha egy-két nap nem aratunk, tenger kárunk lesz. Mit csináljon most a polgármester úr? Legjobban szeretne leköszönni, de nem mer, fél a feleségétől. Megrázta az öklét. A piacon nyüzsgő embertömeget fenyegette: — Bitang parasztok, majd adok én nektek! Fölszaladt a hivatalába. Rendőrséget, csendőrséget talpra állított. Behivatta az egyes bandavezetőket. — Mit akartok, kutyák! — Tessék kinyitni az egyletünket, akkor rögtön eltakarodunk dolgozni. — Abból nem esztek. Ha egy óra múlva el nem takarodtok, szétveretlek benneteket és a kolomposokat összefogdostatom. Mehettel. A csendőrök, rendőrök kivonultak és farkasszemet néztek a zsibongó tömeggel. Nem mozdult senki. A polgármester kiüzent: " Még egy órát adok, emberek, gondoljátok meg. Az emberek gondolkoztak", addig gondolkoztak, hogy egy óra múlva a megyeszékhelyről két század balra masírozott a Piactérre. Be akarták keríteni a tömeget. (Folytatása következik.) ZÉPSZAVA 7