Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)

1914-08-08 / 188. szám

2 A Király hadiparancsa. A „Budapesti Közlöny” pénteki száma a következő hadi-, és hajóparancsot közli . Lelkesedéssel sietnek összes Népeimnek had­kötelesei a zászló és lobogó alá és a harci erők a várt időpontnál előbb érik el a hadiállo­mányt. Derék Katonáim mindegyike tudja azt, hogy gyűlölettel teli támadást kell visszavernünk és hogy dicsőséges szövetségesünkkel egyetem­ben igaz ügyért küzdünk. Legfelsőbb Haduratokhoz és a hazához való hűség szoros köteléke fog körül bennetekerj­ni, Vitézeim, bizalommal mentek az előttetek álló nehéz harcok elébe. Emlékezzetek meg atyáitokról, akik számta­lan harcban és rohamban fennen tartották zászlóikat, akik a lobogót győzelmes harcra vezették! Kövessétek őket buzgón, vitézségben és kitar­tásban ! Mutassátok meg az ellenségnek, hogy mily tettekre képesek az Én, forró hazaszeretettől áthatott, vállvetve álló Népeim! Isten áldása kisérjen, derék harcosaim,­­ vezessen győzelemre és dicsőségre. Kelt Bécsben, 1914. évi augusztus 6-án. Ferenc, József s. k. nin­gotak­ és kiém­etek. Angolország már mozgósította a hajóhadat: egy része a Szuez-csa­tornánál foglalt állást, a másik része sietve elzárta a gibraltári tenger­szorost, egy harmadik hatalmas hajó­csapat pedig az Északi tenger be­járásánál tartózkodik, hogy megvédje a Calais-i tengerszorost. A jelek sze­rint az angol kormány nem volt egy­séges a háború kérdésében, erre vall, hogy a kormány tagjai közül többen —­ amint azt egy londoni távirat jelenti — lemondtak. Hogy a kor­mányválságot csak most jelentette be a parlamentnek Asquith miniszterel­nök, ez bizonyára csak azért történt, hogy legalább a háború bejelentésének pillanatában óvják meg a világ előtt a kormány egyetértésének a látszatát * * Angol Kormányválság. (London, augusztus 7.) Asquith miniszter­elnök az alsóházban bejelentette, hogy Vis­count Morley, a titkos­­tanács lord-elnöke, Burns kereskedelmi miniszter és Trevellyan, a közoktatásügyi minisztérium parlamenti államtitkára lemondott és hogy lord Beuchamps-t Morley utódjául kinevezték és hogy Burnst Bunciman födm­ivelésügyi mi­niszter helyettesí­t. Az angol csapatok a Szuez-csatornánál. (Milánó, augusztus 7.) A­ német lobogó alatt járó kereskedelmi gőzösök Port-Said­ban figyelmeztetést kaptak, hogy ne fussanak ki a Földközi tengerre. Angol csapatok ér­keznek a Szuez-csatornához, valamint angol hadihajók Port-Said alá, hogy a csatorná­t védjék. A két egyiptomi tőzsdét, a kairóit és alexandriait bezárták. Elzárták a gibraltári szorost. (Madrid, augusztus 7.) Algezirasból távira­tozzák . A gibraltári szoroson való átkelést az angol tengerészeti hatóság már napokkal ezelőtt megtiltotta. Gibraltár városból a kül­földi származású lakosokat kiutasították; ezeknek nyomban távozniok kellett. A­­ten­gerszoros meglévő védőművein kívül újabb sáncokat emelnek lázas gyorsasággal.­­A f­ibraltári tengerszoros a Földközi­-ten­gert és az Atlanti Óceánt köti össze. A gibral­tári hegyfokon terül el az angolok birtokában levő Gibraltár nevű erősség. Lakosainak száma körülbelül 25 ezer. A városnak főképen hadmű­veleti jelentősége van. 1701 óta az angoloké.). Védik a La Manche-csatornát. (Róma, augusztus 7.) A „Giornale d'Italia" párisi tudósítója jelenti: A „Newyork He­rald" párisi kiadása közli londoni híradás alapján, hogy az angol flotta csatasorba ál­lított része az Északi tenger bejárásánál tar­­­tózkodik és a La Manche-csatornát védel­mezi. Ezen a részen 43 nagy hajóegység van, amelynek egy része dreadnought és nagy cirkáló, van továbbá 32 kisebb cirkáló, 110 torpedóromboló hajó, összesen tehát 185 hadihajó. Ezenfelül nagyon sok kisebb part­menti naszád tartózkodik a szorosban. A német csapatok három-négy felé dolgoznak, megkezdődő­félben vannak a monarchia hadainak a déli színtéren való nagyobb arányú tevékenységei, immár a flották is egymással szembe kerülnek,­­ és kezdenek érkezni a hí­rek ennek a nagy európai konfliktus­nak egy rettenetes világháborúba való betorkolásáról. Japán, a roppant ázsiai hatalom eddig hallgatott, szinte titok­zatos volt, az esélyeket mérlegelte; ma azután egy berlini közlés annak a hír­nek a terjedését jelenti, hogy Japán­ megüzente a háborút régi riválisának, Oroszországnak és Japán egyik ber­lini diplomatája, bár nem volt abban a helyzetben, hogy ezt az óriási fon­tosságú hírt megerősíthesse, nem is cá­folt, az orosszal való nagy leszámo­lásra készülő németség meg tüntetett­­Japán mellett. Az európai háború esé­lyeit egyszeriben bizonyossággá vál­toztatja az ázsiai nagyhatalomnak az ilyen föllépése, ha igaznak bizonyul. De Európán s Ázsián kívül mégis még két világrész van érdekelve és sejtteti a világháború közeledését. "Ausztriából van az a hír, hogy Ausztrália kor­mánya kinyilatkoztatta a Nagybri­tanniával való szolidaritását, hogy kész a tengeri haderejének Anglia szá­­ mára való átadására és hogy az észak­amerikai Kanada a védekezésre készü­lődik. Üt­­t­t Japán hadat üzent Oroszországnak? (Berlin, augusztus 7.) Félhivatalosan közlik, hogy Japán mozgósított­­és hogy megüzente Oroszországnak a háborút. Erre a hírre óriási tömeg vonult a japán követség elé, ahol — a követ távollétében — annak helyettese, Antony Kuna-Pochi tanácsos jelent meg az erkélyen és kijelen­tette a tömegnek, amely viharosan éltette Japánt, hogy nincs felhatalmazása sem arra, hogy a hírt megerősítse, sem pedig arra, hogy azt megcáfolja. Ausztrália Angliával szolidáris? (Berlin, augusztus 7.) Londoni jelentések szerint az ausztráliai Sidneyben Fisher és Cooke miniszterek kétséget kizáró módon kijelentették, hogy Ausztrália szolidáris az anyaországgal, Angliával. Ausztrália teljes tengeri haderejét, ideértve az „Australien" cirkálóhajót is, Britannia rendelkezésére fogja bocsátani. Kanada megerősítése. (Berlin, augusztus 7.) Londoni jelentések szerint Kanadában lázas tevékenység ural­kodik. Katonai körök véleménye szerint a kormány húszezer embert szándékozik tény­leges katonai szolgálatra behívni. A főpa­rancsnokságot valószínűleg a Délafrikában bevált Hughes ezredesre fogják bíznii. A­libe-­ 1914 augusztus­­4. rális lapok felszólítják a kormányt, hogy a várható ellenséges támadás visszaverésére az újskóciai Halifaxban csapatokat mozgó­­sítson. a merev, nem is mozduló semlegesség álláspontján van még mindig. Csü­­­törtökön, amint már közölhettük, nyil­vánosságra­ hozták az olasz semleges­ségi nyilatkozatot, most meg, pénte­ken­, közlik az olasz egyik félhivatalos­nak az olasz minisztertanácsról szóló jelentését, amely pontokba soroltan igyekszik magyarázni az olasz állásfog­lalást. Amennyiben hírek juthatnak Olaszországból,­­­ott azzal is érvel­,­nek, hogy Olaszország mostanság het­venezer embert kénytelen Tripolisz­ban tartani és már az 500 milliós köl­csön fölvételénél nagy nehézségei vol­tak a kormánynak a parlamentben. Olaszországi hírek hangsúlyozzák, hogy az olasz diplomácia emberei ezért voltak kénytelenek kimondani a néphangulat nyomása alatt a semle­gességet. Bécsi politikai körökben úgy tartják, hogy mihelyt az esemé­nyek Franciaországra nézve kedvezőt­lenül alakulnak, Olaszország mégis kénytelen lesz résztvenni a háborúban, mert tisztában vannak azzal, hogy a német — osztrák - magyar fegyverek győzelme esetén a két nagyhatalom fe­lelősségre vonná Olaszországot. A semlegesség kimondódott, Olaszország a szigorú semlegesség alapján áll és a miniszterelnök pénteken körjegy­zék­ben hívta föl a hatóságokat a neutralitásnak minden tekintetben való szigorú keresztülvitelére. ^ ^fe A minisztertanács határozata. (Róma, augusztus 7.) Az olasz kormányhoz közel álló „Tribuna" a következőket jelenti: A minisztertanács hosszas és beható tanács­,­kozás után a múlt pénteken a következőket állapította meg: 1. A hármas szövetség értelméből és szel­leméből következik, hogy a szövetséges h­a­­talmak egyike sem bocsátkozik általános ha­­tású akcióba, mielőtt szövetségeseit erről elő­zőleg értesítette volna és velük megegyezett volna. 2. A szövetségnek ezt az alapvető rendelke­zését később Ausztria-Magyarország és Olaszország a balkáni viszonyokra való vo­natkozásban külön szerződéssel erősítette meg. 3. Általánosan ismeretes, hogy a monar­chiának Szerbiához intézett jegyzékéről Olaszországot egyáltalán nem értesítették. Ennélfogva Olaszországnak nem volt mód­jában, hogy véleményt mondjon erről a diplomáciai lépésről és tanácsokat adjon szövetségesének, amire pedig joga volt. Más­részről világos, hogy Olaszország, miután a monarchia követeléseit már fölállította, mint annak barátja és szövetséges társa nem követelhette, hogy e föl­tételeken vál­toztasson. Ennek következtében az olasz kormány mindenképen azon iparkodott, hogy a monarchiát kötelező nyilatkozatra bírja, amely szerint a monarchia Szerbia területi és politikai függetlenségét, szuvere­nitását meg fogja őrizni. A monarchia estiu­pán azt felelte, hogy ez az ő erős elhatároz­­ása, de ezt a nyilatkozatot sohasem tette meg kötelező formában. 4. A hármas szövetség alapvonása a ki­mondottan defenzív jelleg és a területi sta­tusquo föntartása. Ezért Olaszország nem tekintheti magát kötelezettnek egyik vagy mindkét szövetségesének offenzív akciója által, annál kevésbé, ha az vele nem lépett a szükséges megegyezésre. 5. Végül Olaszország, amelyet teljes bi­­­zonytalanságban hagytak, képtelen volt

Next