Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)

1914-09-12 / 223. szám

2011. évfolyam. Budapest, 1914 szeptember 12. szombat. 223. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egry 20— kor. 1 negyed érvre...... 1- kor. , fél évre.... 12.— kor.­­ egy hóra 2— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: TOLL­CSONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.). KIADÓHIVATAL, VIH., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) A külső háború belső­ fegyverszünetet jelent — ezt a tanul­ságot vonhatjuk le mindannyian a háborút­viselő országok politikai eseményeiből. Pártok­, osztályok, nemzetiségek egyaránt belátták világszerte, hogy amikor a dol­gok egyszer odáig­ jutottak, hogy az álla­mok fegyveres kézzel harcolnak fönm­ara­dásukért, területi­­épségükért, önrendelke­zési jogukért, akkor a pártok, osztályok, nemzetiségek fegyvereinek, a politikai érveknek el kell hallgatniuk. Amikor az egész világ kifordult sarkaiból, amikor az osztályok­­és nemzetiségek nem­­ szűntek meg ugyan létezni, de megszűnt rendes és szokott életnyilvánulásaik lehetősége ,­ ak­kor a szemben álló osztályokra és pártokra az­­események pérolgája ráparancsolja a fegyverszünetet. A­ mostani világháború­nak egyik legnagyobb jelentőségű esemé­nye és talán legmesszebb ható szociális ta­nulsága is, hogy a külső ellenség megjele­nésének pillanatában mindenütt megszűnt a régi „belső ellenség" ellen való hadako­zás. „E­peretől kezdve nem ismerek párto­kat­, csak németeket" — mondotta a német császár. Angolországban az összes politi­kai, gazdasági­­és szociális küzdelmek el­ítéltjeinek ,elengedték a büntetéseket. Franciaországban is általános amnesztiát adott a kormány... Csak a szorgalmas magyar ügyészek és bíróságok nem­­tudnak belenyugodni az okosság, államrezon, emberség és méltá­nyosság egyaránt parancsolta munkaszü­­netbe. A kötelességérzés és az a törekvés, hogy megfelelő munkát végezzenek , nem hagyja nyugodni e kitű­nő, serény hatósági személyeket. Ma csak külső ellenség van , de ők azért lankadatlanul küzdenek ma is a belső ellenség ellen. És hogy­ egy híres magyar szónoklat igéjét némi változással idézzük : „Ez a belső ellenség, amelyet a nemzet éber fiai pihenni nem hagynak . Mi vagyunk". A pörök és ítéletek úgy hulla­nak a Népszavára, mint a nemzetközi béke legnyájasabb napjaiban. Határainkon ret­tenetes mérkőzés folyik. Csillag esik, föld­reng , új világ van születőben. Soha ennyi vér nem öntözte a vérharmatos földet, mint ezidőtt. Könnyek özöne és áldozat­készség csodái jelzik itthon is a háború út­ját a lakosság között. De a királyi ügyész­ség lelkét ezek csak mérsékelten izgatják : a királyi ügyész urak a Népszavát olvassák és minduntalan veszedelmeket fedeznek föl benne, veszedelmeket, amelyek ellen az ál­lamhatalom egész erejével és a törvény teljes szigorával kivánnak föllépni. A háború első hónapjában a Népszavát 15 hónapi fogházra és 1000 korona pénz­bírságra ítélték. Szeptemberben, a háború második hónapjában, — pedig még csak az elején vagyunk — négy sajtó pert indított ellenünk­ az ügyészség s indította őket ak­kor, amikor meg kellett azt is érnünk, hogy a „Budapesti Hírlap" bennünket vezér­cikkben dicsért meg. (Szerencsére kiderült, hogy félreértés kapcsán történt ez a kis baleset velünk.) Mivel most terjedelemben is kisebb lap vagyunk, mint ezelőtt; mivel a politikai élet szünetel, a gazdasági harc megbénult; mivel a társadalom sok olyan rokonszenves vonást mutat föl, amelyet béke idején nem látni meg rajta; mivel a a társadalmi szolidaritásnak és segítésnek tagadhatatlanul sok példáját látni: a Nép­szava kevesebbet és így kevesebb támadó­pontot nyújt az ügyészi céllövészetnek is, mint azelőtt. De a Népszavának nem ártott az sem, amikor az ügyészségnek sok és ta­lán nyomós oka volt arra, hogy ellene föl­lépjen. S megmaradt akkor is, amikor annyi évet mértek ki rá néhány hét alatt, mint ahány, hónapot mérnek ki rá mírost. Tehát nem a büntetésektől való félelem késztet bennlünket fölszóla­lásra. Ellenke­zőleg, jó hírnevünk javulását remélhetjük, ha a királyi ügyészség ennyi figyelemmel tüntet ki még most, a háborús időkb­en is bennünket Legjobban szerettük volna, ha magánúton megköszönhettük volna a so­ros ügyész uraknak ezt a figyelmet­, de — sajnos, nem vagyunk olyan jó viszonyban hatósági személyekkel, hogy, ezt megtehet­tük volna. De volt még egy másik okunk is, amely miatt a nyilvános fölszólalást ítéltük helyesebbnek. Olvassuk, hogy sokan foglalkoznak" ál­hírek terjesztésével, amelyek megriasztják a lakosságot. Hiába jönnek a hiteles és hi­vatalos hírek", a mesterséges pánikterjesz­tők megrontják a közönség lelkét s inkább hisz az a titokban settenkedőknek és sug­dosóknak. Mi most meg tudunk cáfolni minden álhírt nyomatékos és minden két­séget kizáró módon. Nemcsak azért nem igazak azok az álhírek, mert a hiteles, hirek az igazságot és tényeket szegeznek velük szembe, hanem azért sem lehetnek igazak, mert csak teljesen biztos, győzelmesen elő­nyomuló államban kezdheti meg vagy foly­tathatják a királyi ügyészségek az '­ólom­betűk ellen való harcot". Tart a csata Lembergnél. * .*: Német lovasság Troyes-fiait. * * *: A cár a fiurctirr® megy? *. * * Páris alatt csaták dúlnak; Páris éhinség előtt. — Háború a tengeren ás a gyarmatokban. — Az antant csak együttesen köt békét! — Pápai encyklika a békéért. — Négy állam föllép Törökország elleni a kapitu­lációk miatt. — A saterbek beütözése a Szerémségbe. „A német császár nincs Metzben, hanem a háborúban, a német főhadiszálláson van" — jelentették tegnap; „az oroszok ellen való hadjárat főhadvezérei között a trón­örökös is a csatatéren­ időzött" — jellentet­ték a monarchia sajtófőhadiszállásról; ma azt jelentik Stockholmból, hogy a cár szep­tember 15-én a harctérre megy (ehhez, persze, azt is hoozzájelentik, hogy a rendőr­ség megtette a széleskörű intézkedése­ket...) A legfőbb hadvezérek a csatatéren, a főhadiszálláson vannak, s benne va­gyunk a nagy háború kellős közepében. Folynak a nagy ütközetek az európai há­ború minden vonalán: Északon, Nyugaton, Délen és egyre inkább átcsap a háború lángja Európán túlra, a hadviselő európai államok gyarmataira is. Mindenünnen a döntést várjuk ... és kis, kevés, akármilyen hír sincs semmi. Amíg távol, a háborús földeken az ütközetek lángjai villognak, az izgatottságban és­ remegésben élő nagyközönség számára, a sötét bizonytalanságban nem lehetnek vi­lágító fáklyák az újságok, az újságtudósí­tások csak befejezett tényekről számolhat­nak be. És a némteknek a franciák ellen való háborújában is csak az­­volt az utolsó híradás, hogy Paristól keletre ütköztek össze a német és francia csapatok, hogy szerdun körül folytak harcok, hogy a még legtávolabb maradt német seregek is siet­nek nyugat felé, Páris felé vagy Bordeaux felé. Az oroszok ellen folytatott háború eseményeiről sincsenek újabb hírek. Hin­denburg tábornok ismét megverte az oro­szokat, Lemberg körül megindult a mon­archia hadainak a támadása, ennyi csak az, amennyit adhatunk, meg még az, hogy az Északon folyó harc, a monarchia­­tá­madó harca, előnyomulása sikerrel tart. A déli háborúban csak annyi a nyomdafes­tékre megérett bizonyosság, hogy a szerbek betörtek a Szerémségbe, ami alatt a mon­archia hadai a Drinán keltek át. A for­rongó Balkánról a hír csak annyi, hogy Törökországot már négy államnak bi­zonyos: az antant államainak­­ a nagy­követei figyelmeztettek szigorú terminus­sal arra, hogy a kapitulációkat Török­ország egymaga nem szüntetheti be... Lapunk mai száma 10 oldal

Next