Népszava, 1914. szeptember (42. évfolyam, 212–241. sz.)
1914-09-12 / 223. szám
2011. évfolyam. Budapest, 1914 szeptember 12. szombat. 223. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egry 20— kor. 1 negyed érvre...... 1- kor. , fél évre.... 12.— kor. egy hóra 2— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: TOLLCSONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.). KIADÓHIVATAL, VIH., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) A külső háború belső fegyverszünetet jelent — ezt a tanulságot vonhatjuk le mindannyian a háborútviselő országok politikai eseményeiből. Pártok, osztályok, nemzetiségek egyaránt belátták világszerte, hogy amikor a dolgok egyszer odáig jutottak, hogy az államok fegyveres kézzel harcolnak fönmaradásukért, területiépségükért, önrendelkezési jogukért, akkor a pártok, osztályok, nemzetiségek fegyvereinek, a politikai érveknek el kell hallgatniuk. Amikor az egész világ kifordult sarkaiból, amikor az osztályokés nemzetiségek nem szűntek meg ugyan létezni, de megszűnt rendes és szokott életnyilvánulásaik lehetősége , akkor a szemben álló osztályokra és pártokra azesemények pérolgája ráparancsolja a fegyverszünetet. A mostani világháborúnak egyik legnagyobb jelentőségű eseménye és talán legmesszebb ható szociális tanulsága is, hogy a külső ellenség megjelenésének pillanatában mindenütt megszűnt a régi „belső ellenség" ellen való hadakozás. „Eperetől kezdve nem ismerek pártokat, csak németeket" — mondotta a német császár. Angolországban az összes politikai, gazdaságiés szociális küzdelmek elítéltjeinek ,elengedték a büntetéseket. Franciaországban is általános amnesztiát adott a kormány... Csak a szorgalmas magyar ügyészek és bíróságok nemtudnak belenyugodni az okosság, államrezon, emberség és méltányosság egyaránt parancsolta munkaszünetbe. A kötelességérzés és az a törekvés, hogy megfelelő munkát végezzenek , nem hagyja nyugodni e kitűnő, serény hatósági személyeket. Ma csak külső ellenség van , de ők azért lankadatlanul küzdenek ma is a belső ellenség ellen. És hogy egy híres magyar szónoklat igéjét némi változással idézzük : „Ez a belső ellenség, amelyet a nemzet éber fiai pihenni nem hagynak . Mi vagyunk". A pörök és ítéletek úgy hullanak a Népszavára, mint a nemzetközi béke legnyájasabb napjaiban. Határainkon rettenetes mérkőzés folyik. Csillag esik, földreng , új világ van születőben. Soha ennyi vér nem öntözte a vérharmatos földet, mint ezidőtt. Könnyek özöne és áldozatkészség csodái jelzik itthon is a háború útját a lakosság között. De a királyi ügyészség lelkét ezek csak mérsékelten izgatják : a királyi ügyész urak a Népszavát olvassák és minduntalan veszedelmeket fedeznek föl benne, veszedelmeket, amelyek ellen az államhatalom egész erejével és a törvény teljes szigorával kivánnak föllépni. A háború első hónapjában a Népszavát 15 hónapi fogházra és 1000 korona pénzbírságra ítélték. Szeptemberben, a háború második hónapjában, — pedig még csak az elején vagyunk — négy sajtó pert indított ellenünk az ügyészség s indította őket akkor, amikor meg kellett azt is érnünk, hogy a „Budapesti Hírlap" bennünket vezércikkben dicsért meg. (Szerencsére kiderült, hogy félreértés kapcsán történt ez a kis baleset velünk.) Mivel most terjedelemben is kisebb lap vagyunk, mint ezelőtt; mivel a politikai élet szünetel, a gazdasági harc megbénult; mivel a társadalom sok olyan rokonszenves vonást mutat föl, amelyet béke idején nem látni meg rajta; mivel a a társadalmi szolidaritásnak és segítésnek tagadhatatlanul sok példáját látni: a Népszava kevesebbet és így kevesebb támadópontot nyújt az ügyészi céllövészetnek is, mint azelőtt. De a Népszavának nem ártott az sem, amikor az ügyészségnek sok és talán nyomós oka volt arra, hogy ellene föllépjen. S megmaradt akkor is, amikor annyi évet mértek ki rá néhány hét alatt, mint ahány, hónapot mérnek ki rá mírost. Tehát nem a büntetésektől való félelem késztet bennlünket fölszólalásra. Ellenkezőleg, jó hírnevünk javulását remélhetjük, ha a királyi ügyészség ennyi figyelemmel tüntet ki még most, a háborús időkben is bennünket Legjobban szerettük volna, ha magánúton megköszönhettük volna a soros ügyész uraknak ezt a figyelmet, de — sajnos, nem vagyunk olyan jó viszonyban hatósági személyekkel, hogy, ezt megtehettük volna. De volt még egy másik okunk is, amely miatt a nyilvános fölszólalást ítéltük helyesebbnek. Olvassuk, hogy sokan foglalkoznak" álhírek terjesztésével, amelyek megriasztják a lakosságot. Hiába jönnek a hiteles és hivatalos hírek", a mesterséges pánikterjesztők megrontják a közönség lelkét s inkább hisz az a titokban settenkedőknek és sugdosóknak. Mi most meg tudunk cáfolni minden álhírt nyomatékos és minden kétséget kizáró módon. Nemcsak azért nem igazak azok az álhírek, mert a hiteles, hirek az igazságot és tényeket szegeznek velük szembe, hanem azért sem lehetnek igazak, mert csak teljesen biztos, győzelmesen előnyomuló államban kezdheti meg vagy folytathatják a királyi ügyészségek az 'ólombetűk ellen való harcot". Tart a csata Lembergnél. * .*: Német lovasság Troyes-fiait. * * *: A cár a fiurctirr® megy? *. * * Páris alatt csaták dúlnak; Páris éhinség előtt. — Háború a tengeren ás a gyarmatokban. — Az antant csak együttesen köt békét! — Pápai encyklika a békéért. — Négy állam föllép Törökország elleni a kapitulációk miatt. — A saterbek beütözése a Szerémségbe. „A német császár nincs Metzben, hanem a háborúban, a német főhadiszálláson van" — jelentették tegnap; „az oroszok ellen való hadjárat főhadvezérei között a trónörökös is a csatatéren időzött" — jellentették a monarchia sajtófőhadiszállásról; ma azt jelentik Stockholmból, hogy a cár szeptember 15-én a harctérre megy (ehhez, persze, azt is hoozzájelentik, hogy a rendőrség megtette a széleskörű intézkedéseket...) A legfőbb hadvezérek a csatatéren, a főhadiszálláson vannak, s benne vagyunk a nagy háború kellős közepében. Folynak a nagy ütközetek az európai háború minden vonalán: Északon, Nyugaton, Délen és egyre inkább átcsap a háború lángja Európán túlra, a hadviselő európai államok gyarmataira is. Mindenünnen a döntést várjuk ... és kis, kevés, akármilyen hír sincs semmi. Amíg távol, a háborús földeken az ütközetek lángjai villognak, az izgatottságban és remegésben élő nagyközönség számára, a sötét bizonytalanságban nem lehetnek világító fáklyák az újságok, az újságtudósítások csak befejezett tényekről számolhatnak be. És a némteknek a franciák ellen való háborújában is csak azvolt az utolsó híradás, hogy Paristól keletre ütköztek össze a német és francia csapatok, hogy szerdun körül folytak harcok, hogy a még legtávolabb maradt német seregek is sietnek nyugat felé, Páris felé vagy Bordeaux felé. Az oroszok ellen folytatott háború eseményeiről sincsenek újabb hírek. Hindenburg tábornok ismét megverte az oroszokat, Lemberg körül megindult a monarchia hadainak a támadása, ennyi csak az, amennyit adhatunk, meg még az, hogy az Északon folyó harc, a monarchiatámadó harca, előnyomulása sikerrel tart. A déli háborúban csak annyi a nyomdafestékre megérett bizonyosság, hogy a szerbek betörtek a Szerémségbe, ami alatt a monarchia hadai a Drinán keltek át. A forrongó Balkánról a hír csak annyi, hogy Törökországot már négy államnak bizonyos: az antant államainak a nagykövetei figyelmeztettek szigorú terminussal arra, hogy a kapitulációkat Törökország egymaga nem szüntetheti be... Lapunk mai száma 10 oldal