Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)
1914-10-20 / 261. szám
XXIL évforyata. Budapest, 1914 október 20. kedd. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: «try évre 24.— kor. • negyed ívre •.— kor. •fél évre 12.— kor. egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALISMUS-sal együtt havonta «1 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. * MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, itt tgjelenik hétfő kivételével minden nap.M . 261. szám. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 8-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VI., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Élelmiszeruzsora és Közmunka. Évekig tartó gazdasági pangás idejében zúdultak ránk a háborús állapot bajai. Magyarország munkássága hosszú esztendők óta tűri a gazdasági válsággal együtt járó bizonytalanság és munkanélküliség borzalmait, amelyet az élelmiszer- és lakásuzsora majdnem, az elviselhetetlenségig fokozott. Az ország dolgozó lakossága még abban az esetben is rettenetes tél elé nézett volna, ha a háborús állapotok nem fokozzák a bajokat. Megtakarított pénze, összegyűjtött vagyonkája senkinek sem volt. Aminek valami értéke volt, beleértve az összes háztartási dolgokat, a rúnákat, az ingeket, a vánkosokat, az már régen a zálogházba vándorolt, elcserélődött néhány falat kenyérért. Ilyen állapotban tört ránk a hadüzenet, amely a dolgozó munkásság egyik részét a harctérre kényszerítette, az itthonmaradottak nagyobb részét pedig az utcára. Csatlakozott a bajokhoz az az elviselhetetlen uzsora, amelyet most azélelmiszerekkel folytatnak. Ha valaha helyénvaló volt tiltakozni az ellen, hogy egyesek ne élhessenek vissza a mások gazdasági gyöngeségével, úgy a mostani pillanatban egyenesen kötelesség odakiáltani mindazoknak, akik a háborút használják ki a meggazdagodásra, hogy munkájuk becstelen elvetemültség, hogy az élelmiszeruzsora azoknak a hátramaradott fáit sújtja, akik a harctéren a vagyonosak birtokait védelmezik. Mert a bajok legnagyobb részét nem a háború okozta. Az osztrák-magyar monarchia gazdasági életét a háború nem tudta megbolygatni. Egy kis jóakarattal, néhány erélyes intézkedéssel mindenkinek módot lehetne adni a rendes megélhetésre. Közérdek volna, hogy a háború gazdasági hiénáit megrendszabályozzák, hogy áldozatokra bírják azokat, akik a legtöbbet veszíthetnek. Ma az arány fordított. A munkások zömének nagyon kevés veszíteni valója van. A munkások palotáit nem rombolhatja le a hódító ellenség, a munkások birtokait nem foglalhatják el mások. És mégis, minden oldalról megerősítik, hogy azok a százezrek, akik a csatatéren harcolnak, bátran, önföláldozóan, hősiesen viselkednek. Elsiettek a csatatérre, hogy az orosz hódítót visszaszorítsák, hogy országuk függetlenségét és kultúráját megvédelmezzék. Nem rendelkeznek mással, mint a két kezük acélos erejével és íme mindenüket odaadják csupán azért, hogyfüggetlenségüket megőrizzék. Azok ellenben, akik megélhetésünket megdrágítják, akik ha lehetne, a harctéren küzdő katonák nejeit és gyermekeit is kidobnák a lakásukból, mert nem fizetik rendesen a hátbért, nincsenek a harctéren. Ezeknek a legnagyobb része a háború tragikus fordulatait csak abból a szempontból kíséri figyelemmel, hogy mennyiben ártanak vagy használnak azok önző manővereiknek. Fényesen igazolja ezt a só árának emelkedése. Amikor az oroszok egy csoportja áttört a Kárpátokon és Máramarosszigetet fenyegette, a só ára rögtön emelkedett, holott teljesen bizonyos, hogy hónapokra el vagyunk látva elegendő sóval és már akkor is bizonyos volt, hogy az oroszokat rövidesen kiverik az országból. Az uzsorások azonban örömmel szemlélték a máramarosi menekülteket, mert ez is jó alkalom volt arra, hogy nyerészkedjenek. Egy németországi lapban olvassuk, hogy számos tekintélyes testület sürgősen követeli az élelmiszereknek hatósági ármegszabását, sőt akadnak olyan testületek is, amelyek azt követelik, hogy a kormány kényszer útján vásárolja meg a rendelkezésre álló élelmiszermennyiségeket az uzsora megtörésére. Azzal indokolják követelésüket, hogy a liszt és a burgonya árát az uzsorások hallatlanul magasra emelték. A liszt ára jelenleg Németországban métermázsánként 10 koronával olcsóbb, mint a búzatermő Magyarországon, amelynek fölöslege szokott lenni, holott Németország rá van utalva a külföldi behozatalra. A burgonya, métermázsája Németországban 4.20 és 5.40 korona. Nálunk a burgonya métermázsája 12—14 korona. Ha tehát Németországban az ottani árak mellett gyors és sürgős intézkedést követelnek, akkor minálunk már régen meg kellett volna gátolni a háború lelketlen hiénáinak szemérmetlen üzelmeit. Már sokszor hangoztattuk, hogy az ország gazdasági életének szabályozását a hadviselés legfőbb érdekei követelik meg. Az egyéni érdeknek nem szabad érvényesülni akkor, amidőn mindenkinek áldozatokat kell hoznia a közérdekért. Százezreket parancsoltak el családjuk köréből és senkitől sem kérdezték, hogy a behívás nem sérti-e gazdasági érdekeit, hogy családja nem marad-e vissza a legnagyobb nyomorban. A kisemberek tízezreinek exisztenciáját tette tönkre a behívóparancs. Műhelyeket, üzleteket kellett bezárni, hogy az oroszok támadását kivédhessük. Tudjuk, hogy ez nem lehet máskép. Ha az egyéniérdeket figyelembe kellene venni, akkor nem lehetne háborút viselni. Mindenképen megértjük tehát, ha azt mondják, hogy a hadviselés érdekeinek mindent alá kell rendelni. De nem tudjuk megérteni azt, hogy a kenyéruzsorásoknak, az élelmiszerek megdrágítóinak miért nem lehet parancsolni és mindenképen megvetendőnek tartjuk azoknak a cselekedeteit, akik a harctéren küzdő katonák családjait fosztogatják. A kormánynak módja van arra, hogy az uzsorásokat megrendszabályozza. Egyetlen rendelettel meg lehet szüntetni az élelmiszerekkel való üzérkedést. A hatósági ármegszabás százezrek megélhetését tenné könnyebbé és csak néhány uzsorást fosztana meg az indokolatlan haszontól Ezzel kapcsolatosan a kormány a munkanélküliek foglalkoztatásáról is könnyen gondoskodhatna. Németországban a közeljövőben százmilliókat akarnak közmunkára fordítani. A porosz országgyűlés legközelebb erre a célra óriási összeget fog megszavazni és a birodalmi gyűlésen is fölhatalmazzák a kormányt arra, hogy a szükséges állami beruházásokat haladéktalanul eszközölje. Nálunk évek óta szünetel a közmunka. Az államvasutaknak égetően szükségük van kocsikra és mozdonyokra s a városok legnagyobb részében kész tervek várják a megvalósítást. Százmilliókat lehetne égetően szükséges közmunkákra fordítani s ezzel egy csapásra a munkanélküliek tízezrei jutnának keresethez. A háború pusztításait minden irányban enyhíteni kell. A gazdagok azzal az ezer vagy ötezer koronával, amit, a hátramaradottak családjainak vagy a Vöröskeresztnek adtak, nem rótták le még a köz iránt való kötelezettségüket, különösen nem akkor, ha más után tízszeresen behajtják a nagylelkűen fölajánlott összegnek az árát. A kormány pedig ilyenkor mutathatja meg, hogy átérzi felelősségének súlyát és mindent megtesz arra, hogy az ország lakosságának a háború minél kevesebb szenvedést és nyomorúságot okozzon. •Ú . Lapunk mai száma 10 oldal.