Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-10 / 282. szám

4 — Esztergomban szabadon bocsátották a bol­gár hadifoglyokat. A „N. T. H."-nak jelentik Szófiából: Vagy két héttel ezelőtt az osztrák­magyar hatóságok szabadon bocsátották azokat a bolgár foglyokat, akiket a szerb hadseregbe besoroztak és kényszerítettek arra, hogy a szer­bekkel harcoljanak az osztrák-magyar seregek ellen. A fölszabadítottak első csoportja már megérkezett Szófiába. Itt a bolgár sajtóiroda előtt nyilatkozatot tettek. — Március vége felé — mondották­ — kezdtek már a szerbek erőszakoskodni és egyre másra vittek bennünket Valjevóba, ahol közölték ve­lünk, hogy szerb katonák leszünk. Amint ki­tört a háború, kis csoportokra osztva elhelyez­tek bennünket a hadseregben és csaknem vala­mennyiünket az első harcvonalba vittek, noha nem is voltunk rendesen fölszerelve. Visegrád környékén részt vettünk egy ütközetben és egy észrevétlen pillanatban átszöktünk az osztrá­kokhoz. Amikor az osztrákok és a magyarok megtudták, hogy bolgárok vagyunk, nagyon megörültek és biztosítottak arról, hogy a leg­jobb bánásmódban fogunk részesülni. Ez tény is. Hangsúlyoznunk kell, hogy fogságunk tar­tama alatt nagyon jól bántak velünk. Eszter­gromból a budapesti bolgár főkonzulátushoz fordultunk, hogy járjon közbe kiszabadulásunk érdekében. Kérésünket nagyon gyorsan telje­sítették és mielőtt elhagytuk az esztergomi fo­golytábort, elláttak bennünket új téliruhával és útravalóval is. Egész fogságunk alatt jobb el­látást kaptunk, mint a többi foglyok és egészen elkülönítettek tőlük. Amíg a szerb hadseregben voltunk, sokat szenvedtünk, mert a szerbek gyűlöltek bennünket és sokszor napokig éhez­tünk, éppen úgy, mint a szerb katonák. — A főváros halottégetője. Ismeretes, hogy Budapest törvényhatósága elvben a fakulta­tív halotthamvasztás behozatala mellett fog­lalt állást és egy nagyszabású krematórium fölépítését határozta el. Megvalósítani azon­ban nem tudta határozatát, mert Polónyi Géza jónak látta a belügyminiszterhez meg­fölebbezni, a belügyminiszter pedig évek óta elintézetlenül heverteti a fölebbezést. A ta­nács — amint a „Hamvasztás" című lap most közli — most szükségesnek látta, hogy a bel­ügyminiszternél a határozat jóváhagyását megsürgesse. Tette pedig ezt következő elő­terjesztéssel: Nagyméltóságú miniszter úr! A székesfővá­ros törvényhatósága 1912. évi 375. kgy. számú közgyűlési határozatával kimondotta, hogy a fakultatív halotthamvasztás meghonosítását időszerűnek és helyesnek tartja és annak meg­valósítását kívánja, egyben fölterjesztést in­tézett nagym­éltóságodhoz, amelyben a ham­vasztás megengedését és ennek a törvényes rendelkezések keretében való szabályozását kérte. E fölterjesztésünkre, bár annak elinté­zését 1913 november 27-én kelt fölterj­eszté­sünkkel tisztelettel megsürgettük, ez ideig semmiféle intézkedés nem történt. A halott­hamvasztás kérdését a jelenlegi viszonyok úai­ból aktuálissá tették. A háború halottainak száma napról-napra nagy mértékben­­ növek­szik és ezzel együtt nő a fertőző és járványos betegségek behurcolásának veszélye. A ham­vasztás folytán közegészségi szempontból vár­ható előnyök fölsorolásában és megoldásában nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni. Ezút­tal csak azt emeljük ki, hogy a monarchián, a Balkán-államokon és Oroszországon kívül Európa minden államában meg van engedve a hamvasztás, de még Oroszországban is kü­lön rendelkezések vannak járványok és há­ború esetére, amely esetekben nemcsak hogy meg­ van engedve a halotthamvasztás, hanem egyenesen kötelező is. Ismételten kérjük tehát nagyméltóságodat, hogy a közgyűlés említett határozatához hozzájárulni és minthogy a te­metkezés e módjának megengedése és szabá­lyozása a közegészségi törvény értelmében nagyméltóságod hatáskörébe tartozik, ebben a kérdésben most már sürgősen dönteni és a temetkezésnek ezt a rendjét a közegészségügyi törvény I. rész XV. fejezetének rendelkezései keretében lehetővé tenni és a kormányható­sági intézkedéssel mielőbb szabályozni mél­tóztassék. Talán lesz eredménye ennek az okos be­szédnek. — Egy amerikai államtitkár öngyilkos­sága. Newyorki lapok jelentik, hogy Woods államtitkár, az ismert demokrata politikus, Springfieldben (Illinois) levő garázsában agyonlőtte maszát Tettének okát nem isme­rik. — Ki tud róla ? Magyar Béla, a­ki a 34. gya­logezred 4. századában ténylegesként szolgált, a galíciai harctéren megsebesült, szeptember 5—10 között állítólag Magyarországba szállítot­ták, aki tud róla valamit, értesítse a bátyját, Magyar Sándort. Miskolc, Gyöngyvirág­ utca 45. szám. — Nem akarunk a villamoson aludni! A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság alkal­mazottaitól, sok aláírással kaptuk a követ­kező, szerfölött jellemző panaszos levelet. Tekintetes szerkesztő úr, legyen szíves a lapjában foglalkozni már egyszer a mi keser­ves helyzetünkkel is. Vegyen már valaki egy­szer a pártfogásába bennünket is. Úgy érez­zük, hogy nem bírjuk tovább. Amióta h­áború van, mink, a Budapesti Közúti Villamosvas­pálya Társaság kocsivezetői és kalauzai ret­tenetesen bent vagyunk az igában. Mink, ko­csi­vezetők, alszunk a kocsin azalatt a rövid idő alatt, amíg a megállóhelyen áll a kocsi és az utasok fölszállanak; mink kalauzok meg alszunk akkor, amikor a belvárosból ki­felé megyünk, igaz, hogy ilyenkor „szabad a pálya". Minden nap 15 óra hosszat lenni a kocsin nagyon sok. És huszonöt-harminc nap is elmúlik, harmincöt is, hogy nincs pihe­nőnk. Az igazgatóság a nagyhangú, úgyne­vezett főellenőr uraknak megparancsolta, hogy szigorúan kell föllépni. Hát ezek ezt meg is csinálják. Igaz, hogy idáig­­tűrtük ezt, de most már nem bírjuk. Még az állatnál is rosszabb helyzetben vagyunk, mert annak legalább éjjel van pihenője, de nekünk se éjjelünk, se nappalunk. Úgynevezett túlórai díjnak legföljebb minden második nap más­fél óra van csak beírva. Tanúságot tehetne a panaszaink mellett a vasúti és a hajózási fő­felügyelőség is, de akárki is. Tessék csak megkérdezni, melyik kocsivezető mikor volt szabad. Én, aki ezeket a sorokat írom, már nem érzem a lábamat. És arról is ,tanúskod­hatik mindenki, aki villamoson utazik, hogy hogyan düledeznek az álomtól és a fáradtság­tól az alkalmazottak, hogy a villamos me­nete közben hogyan alszik, ha csak percekre is, némelyikük. Forron­ganak az alkalmazot­tak, nem bírják tovább. És tessék megnézni, mennyi a bírságpénz! És a szegény hadba­vonult testvéreinkért is mink fizetünk ám, nem a­­társaság. Mostanában vesznek föl fiatalembereket, de ezek két vagy három nap­nál tovább nem bírják. Legalább a szerkesztő úr hallgasson meg bennünket! — (Aláírások.) — Harc a pékmesterekkel. A harc a pékmes­terekkel Eszéken folyik és pedig a vá­ros ta­nácsa folytat kemény harcot a jó árakkal, amint a Pécsi Munkás leírja, imigyen. A ható­ság nem akart sehogy sem belenyugodni abba, hogy a pékmesterek az utóbbi időkben a zsem­lyék és kiflik nagyságát, illetve kicsinységét még 50 százalékkal megkicsinyítsék és ezen­fölül az árakat 4 fillérről 11 fillérre srófolják föl, mivel a hatóság szerint ezt semmi sem teszi in­dokolttá. Ráförmedt tehát a tanács a pékmes­terek társaságára, hogy tessék a vizeszsemlyét továbbra is 60 gram, a többi, kávé mellé való ét kiflit pedig 40 gram súlyra sütni és az árát mindannyinak továbbra is 4 fillérben meg­hagyni. A pékmesterek nem hagyták magukat, visszaförm­edték, hogy a vizeszsemlyét legföl­jebb 50 gram, a császárzsemlyét és grillkiflit legföljebb 30 gram, a sóskiflit pedig 25 gram súlyban süthetik. A 6 fillérből pedig semmi szín alatt nem engedhetnek. A tanács továbbra is hajthatatlan maradt, amire a pékmesterek egyszerűen beszüntették az apró sütemény sü­tését és a közönség kifli és zsemlye hiányában a kávéja mellé ehetett, amit akart vagy amit tudott A tanács erre már erélyesebben rájuk üzent a pékmesterekre, hogy ne teketóriázza­nak a közönséggel, hanem süssék a vizeszsem-­­­lyét legalább 55, a többi finom süteményt meg­­ legalább 40 gram súlyban, de 4 filléres árban,­­ mert különben valamennyiüktől megvonja az iparigazolványt, a fehérsüteményt monopoli­zálja és városi sütödét állít föl, amelyből a kö­zönséget el fogja látni meg­felelő fehérsüte­ménnyel. Nem tudjuk, hogy a pékmesterek mit szóltak erre, de sejtjük,, hogy alighanem be­adják majd a kulcsot, mert ilyen erős ellentál­lásra nem számítottak. Hogy ezután hogy fog­ják becsapni a közönséget, ez már az ő dolguk. Amint egyébként a „Pécsi Napló"-ból olvassuk, az eszéki pékmesterek öt napi sztrájk után is­mét hozzákezdtek a zsemlye és kifli készítésé­hez, még­pedig a tanácstól részükre előírt súly szerint. — Összeütközés a Dunán. Jánosi Pál, Deb­receni Sándor, Kántor Károly és Fü­löp Lajos munkások a budai oldalról fenyőfát szállítot­tak át csónakon a pesti oldalra. A csónak ösz­szeütközött az „Újpest" csavargőzössel és a csónak fölborult A rajta levő munkások megmenekültek, a csavar­gőzösre másztak föl . A német nyelv az iskolákban. Harsányi Adolf fővárosi bizottsági­­tag indítványt tesz a főváros szerdai közgyűlésén, hogy községi népiskoláiban állítsa vissza a tanrendbe a német nyelv tanítását, a középiskolákban pe­dig a német nyelvnek több órát szenteljenek, mint eddig. Amennyire helytelenítettük an­nak idején a német nyelvnek a főváros isko­láiból való kiküszöbölését annyira helyén­valónak tartjuk ezt az indítványt és bizo­nyosra vesszük, hogy a törvényhatóság el­fogadja és legalább így jóváteszi a múlt mu­lasztásait. — Munkáselőadás az Urániában. Novem­ber 29-én, vasárnap délelőtt 10 órakor színre kerül „A világháború krónikája". Jegyek 40 fillérért kaphatók a Népszava kiadóhivata­lában, VIII. Conti­ utca 4. — Napirend. Naptár: kedd, november 10. (Görög-orosz, október 26.) A nap két reggel 11 óra 57 perckor, nyugszik délután 4 óra 29 perckor. — A h­old két este 10 óra 46 perc­kor, nyugszik délután 1 óra 11 perckor. — A harctéri sebe­sültek látogatása a XVI. helyőrségi kórházban délután 1-től fél 4-ig; a XVII. helyőrségi kórházban délután 1—3-ig; a Vöröskereszt felügyelete alatt levő kórházakban délután 2—4-ig; a Duna-bal parti kórházakban kizárólag a sebesül­tek hozzátartozói számára délután 1—3-ig. — Múzeumok: Nemzeti Múzeum régiségtára 1­—1-ig. Petőd Ház (Bajza­utca 21) nyitva 10—2-ig. Belépődíj kedd kivételével 40 fil­lér. Aquincumi Múzeum 9—12-ig és 3—7-ig. Ernst Múzeum (Nagymező­ utca 8) 9—4-ig, Mezőgazdasági Múzeum 10—1-ig. Társadalmi Múzeum (Mária Valéria-utca 12) 10—12-ig. — Könyvtárak: Akadémiai Könyvtár 9—7-ig. Egyetemi Könyvtár 9—2-ig és 3—8-ig, Városi Nyilvános Könyvtár (Gróf Károlyi-utca 8) 10—8-ig,­ Nemzeti Múzeum Könyv­tára 9—5-ig, Pedagógiai Könyvtár 3—7-ig, Statisztikai Könyvtár 10—1-ig. — Képtárak: Állandó őszi kiállitás a Könyves Kálmán művészeti szalonjában (Nagymező­ utca 37—39) nyitva egész nap. Belépődíj nincsen. A Szépművé­szeti Múzeum régi képtára nyitva 10—2-ig. — Az idő. Magyarországom többnyire borult és az év­szakhoz képest enyhe volt. Kevés eső az ország északi fe­lében mindenfelé esett. Nagyobb csapadék az Északi Fel­földön fordult elő, ahonnan havazást is jelentettek. A hő­mérséklet maximuma 17 fok Celsius volt Fiuméban, mini­muma 0 fok, Botfalun. Hétfői déli hőmérséklet Budapesten 7.2 fok Celsius. — Jóslat: Lényegtelen hőváltozás és he­lyenként csapadék várható. An­golok a háború,­ellen. * Az angol semlegességi liga 18 **Vása. Londonból hosszú vándorlás után eljutott Budapestre egy röpir. A háború kitörése előtt való utolsó napokban osztogatták­­London ut­cáin. A Neutrality League (semlegességi liga) adta ki. Cime: Englisdohmen, your­ duty ... (Angolok, teljesítsétek kötelességteke­t!) A fölhívásból néhány részletet költlünk: — Óvjátok meg országtokat egy esztelen és ostoba háborútól. Kicsiny, de hatalmas klikkek igyekeznek ebbe a háborúba belerántani titeket, még ma meg­ kell semmisítenetek ezt a merény­letet és cselszövést — holnap már késő! — Kérdezzétek meg magatoktól: Miért men­jünk mi háborúba? — A háborúpárt így felel: Biztosítani kell nagyhatalmi egyensúlyunkat, mert ha Német­ország ann­ektálja Hollandiát vagy Belgiumot, olyan hatalmas lesz, hogy a fejünkre nőhet De másrészt szövetséges kötelék kényszerít, hogy Belgium semlegességéért síkra szálljunk. To­vábbá szövetséges kötelék kényszerít, hogy har­coljunk Franciaországért. Mindez az ok hazug! A háborúpárt nem mond igazat Az igazság ez: 1. Ha Oroszország és Franciaország mellé ál­lunk, nagyhatalmi egyensúlyunk úgy fölborul, hogy az többé jóvátehető nem lesz. A 160 milliós orosz birodalmat fogjuk Európa domináló ka­­­­tonai államává emelni. És ti tudjátok, hogy mi­lyenfajta ország az orosz birodalom. 2. Semmiféle kötelezettségünk sincs arra, hogy egy általános európai háború esetén­ Belgium semlegességét megvédjük. Szerződéseink telje­sen határozottan kifejezik, hogy általános euró­pai háború esetén nem kell állást foglalnunk, nem kell szerződésünket teljesíteni. És ha mi Belgium semlegességéért harcolunk, akkor igaz­ság szerint készen kell állanunk a háborúra úgy Franciaország, mint Németország ellen. 3. Sir Edward Grey külügyminiszter kijelen­tette a Házban, hogy sem szóbeli, sem írott szer­ződééünk nincs, hogy Franciaországért harcol­junk. Mi elintéztük kötelezettségeinket a Ma­rokkó-afférral. A hármas antant — Entente Cordiale — a béke szövetsége volt, nem pedig egyesülés a háborúra. Kötelességetek hazátokat ettől a csapástól megvédeni. Cselekedjetek ma, mert holnap már késő, ír­jatok képviselőtöknek, hogyha a háború mellett szavaz, mindent elkövettek, hogy a jövő vá­lasztáskor kibukjék. Szólítsátok föl helyi vezető embereiteket hogy emeljenek nyilvános gyű­léseken óvást az ellen, hogy Anglia a háború­ban részt vegyen. Beszélnétek rá papjaitokat, hogy a szószékről prédikáljanak a háború ellen. Küldjetek leveleket az újságoknak. Ezer dolgot cselekedhettek, ha igazán szeretitek hazá­tokat! A semlegességi liga azóta, persze, megszűnt és ma ilyen fölhívásokat már lehetetlen Ang­liában kiadni. 8 NÉPSZAVA 1914 november 10.

Next