Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-13 / 285. szám

1914 november 13 KÉPSZAVA is a háborúban. Egy hadnagy tapasztalatai. Egy német hadnagy, aki békeidőben tanító, Mars-la-Tourból írja az alábbi levelet, amely bizonyosan érdekelni fogja a gazdasszonyokat. Élelmiszert csaknem egyáltalán nem lehet kapni. „Cukor nincsen, makaróni nincsen, rizs nincsen, só nincsen, semmi sincsen hadnagy úr!" Szegények maguk is örülnek, ha néha-néha átvonuló élelmezési csapatunktól komiszkenye­ret kapnak. Egyébként tejen élnek, amennyiben az a néhány tehén elláthatja őket, amelyet a kor­mány parancsára Metzben hagytak. Különben burgonyát répát, babot és gyümölcsöt esznek, amiből bőségesen van. Különösen sok az alma és a szilva. A katonáknak azonban a­ tífusz és a vérhas miatt szigorúan megtiltották a nyers gyümölcs élvezését, annál inkább, mert az idő­járás következtében úgy is nagyon gyakori a hasmenés. Maiziéresben, ahol körülbelül kilenc napig tartózkodtunk, minden nap vendéglőben ehet­tem. Általában mindent kaptunk, bár arány­lag nagyon drágán. (A cukorért például 46 fil­lért, kávéért 2,40 fillért, sóért 30 fillért fizettünk.) Itt mindez természetesen nincsen és így bátran hozzálátok ahhoz, amit a legénység főz. Pedig ez nem ínyencfalat, kevésbé jó, mint amennyire bőséges, de azért igen jól esik, ha az ember éhes. A burgonyát a földekről hozzák, úgyszin­tén a kelkáposztát, répát, gyökeret, babot, sőt paradicsomot és pórét is az elhagyott kertek­ből, hagymát ésa többit Az egyik földön ga­bonát találtak (zabot és bükkönyt). A bükkönyt kiválogatták és „borsó"-nak főzték meg. Cuda­rul izlik, különösen vastag héja miatt, amit mindig ki kell köpni, meg egy kicsit keserű is. Vasárnap almapürét főztek, amelyet (tiszta) zsebkendőn préseltek át De mivel cukrunk nem volt, nem igen ízlett Ezért burgonyával kevertem össze. Másnap azután megtanítottam őket, a burgonyát, vagyis inkább előbb az al­mát meg kell főzni (ugyanis csak egy fazekunk van), azután jól átpréselni a kendőn, meglehe­tősen sok marad felül, mert a kendő kicsi. Ezt valamelyikük megeszi, magastól, azután a burgo­nyát elönteni és jól szétnyomkodni, azután rá­önteni az almapürét (nagy adag volt, hiszen az almát ingyen kaptuk), jól fölkavarni és ami fő, két és é­l font szalonnát hozzá, még­pedig a következőképen: a szalonnát kockára aprí­tani, a két bográcsban megpirítani, a kisült zsírt az alma- és burgonyapürére önteni, a töpörtyűvel összekeverni és egy ideig még együtt pirítani. Ezt komiszkenyérrel megették és azt mond­tam, hogy nagyszerűen ízlett; vagyis, magam nem találtam nagyon ízletesnek, otthon sokkal jobb. Nem tudom mitől, de egy kicsit ragadós volt. Talán kevés volt benne a szalonna? (Mert meglehetősen nagy fazék volt tizenkét jól megtermett ember számára!) Most már magukra hagyom őket a pancsolásban. Azt hi­szem, így mégis jobb, csak nincsen változatos­ság, mert a kövér szalonna az egyetlen hús­nemű, amit kapunk, többnyire füstölten, néha frissen. Az élelmezési csapattól kapjuk fontját 72 fillérért. A csapat minden negyednap jön erre, nem tudom megérteni, miért nem hoz­nak néha marha-, borjú- vagy disznóhúst is. Annyi bizonyos, hogy mindig csak szalonnát kapunk és ezért az étel mindig egyforma, le­gyen az bab, borsó vagy kel. Azonban, amint mondtam, minden van elég, sőt bőségesen. És kenyerünk is van (komisz­kenyér az élelmezési csapattól) szalonnával, mert vajat, kolbászt vagy sajtot nem kapha­tunk. A szalámim ugyanis, amelyet két héttel ezelőtt elővigyázatból magammal hoztam, már elfogyott. Nagyon szeretnék néha sütni vala­mit burgonyát vagy hasonlót, de fazékban nem igen lehet és a tűz sem igen alkalmas hozzá. Van két vasrudunk, amelynek a végére vasgyűrűt illesztettünk. Ezeket függélyesen a földbe szarjuk és egy harmadik rudat dugunk ki gyűrűn keresztül; erre akasztjuk a bográ­csot és a földön tüzet rakunk alá. Rengeteg fa kell hozzá, de embereim eleget „találnak", azonkivül pedig szenet hoznak az arra elhaladó lokomotivokról. Legényem bográcsának a fe­dőjével szolgálnak ki, még­pedig mindent, a kávét is (természetesen egymásután). Ugyanis hoztunk magunkkal 12 font kávét fontját 1,96 koronáért, amit embereim visszaadhatnak a kantinosnak, ha nem fogyasztjuk el. De más­fogytán van Maiziéresben én is pótoltam hozzá két fontot (2,40 koronáért fontját), mert min­dig adtak a kávéjukból és ezt nem akartam ingyen elfogadni. A kávé nagy szerepet játszik­ embereimnél, még pedig úgy reggel, délben, mint este. Sajnos, tejünk é.4 cukrunk nincsen hozzá, csak komiszkenyerünk. Legényem néha fölhajózni egy-egy tojást (18 fillérért darabját), ezt azután tej helyett a kávémba keverem. Reggeli toalettemet, amint illik, a csapat „mosókonyhájá"-ban végzem pompásan, ahova legényem vizet hord egy közeli patakból. Em­bereim a pataknál mosakodnak. * * * (§) Pa­vlk sapkája. A­ képviselőháznak tavaly tavasszal tartott egyik izgalmas ülé­sén, amikor Tisza rendőrökkel vezettette ki az ellenzéki képviselőket, Csuha István kép­viselő Pavlik Ferenc rendőrfelügyelő sap­káját lekapta fejéről s azt az arcába vágta. A törvényszék Csuha Istvánt hatóság elleni erőszak vétsége miatt hét napi fogházra ítélte, de a tábla megsemmisítette az ítéletet s új tárgyalást rendelt el. Mivel pedig a ki­hallgatott uj tanuk egybehangzóan azt val­lották, hogy Csuha István jogos önvédelem­ből cselekedett amikor azt látta, hogy egy közrendőr revolveréhez nyúlt s Justh Gyula felé tartott továbbá, hogy a dulakodásban nem tudhatta megkülönböztetni a felügyelőt a közrendőröktől, a törvényszék fölmentő ítéletet hozott. Az ügyészség felebbezése foly­tán csütörtökön tárgyalta a tábla ezt az ügyet A főügyészhelyettes kijelentette, hogy a felebbezést visszavonja. Visontai Soma dr. védő ezután a következőket mondotta:­­— Habár az a meggyőződésem, hogy azok az igazságok, amelyek az első bíróság föl­mentő ítéletének okait képezik, megdönthe­tetlenek és hogy Csuha István büntetlensége minden kétségen kívül áll — megnyugvással fogadom a főügyészhelyettes úr ama kije­lentését, hogy a fölebbezést visszavonja. At­tól a tudattól vagyok áthatva, hogy ezekben a komoly és súlyos időkben, amikor a nem­zet minden erejének egyesülni kell és amikor az egyenetlenség a lelkesültséget kitartást, bizalmat, amely a haza minden fiának lelkét eltölti , csökkentené és megingathatná: e magas birói fórum előtt se hangozzék el egy szó sem, úgy a vád, mint a védelem részéről, amely a mai bűnpör színteréhez visszavezet és a politikai pártok legélesebb vívódását és tusáit idézi föl. Kérem ennélfogva a királyi táblát hogy a fölmentő ítéletet jogerősnek jelentse ki. Az elnök a fölmentő ítéletet jogerősnek mondotta ki. (§) Csaposlegény és konyhalán­y. A Pilseni sörcsarnok csaposlegénye, Juhász Sándor bele­szeretett Kollár Emilia konyhaleányba, aki szintén ott szolgált. Előbb szóval, de amikor a leány elutasította, levélben kezdett udvarolni. Nap-nap után irta a szerelmes leveleket, de hiába. Elkeseredésében revolvert vásárolt hogy kivégzi a leányt s azután önmagát. Mi­előtt tettét, végrehajtotta volna, még egy utolsó levelet küldött a leánynak, de ez a levelet visszaküldte anélkül, hogy felbontotta volna. Szeptember 13-án reggel Juhász Sándor meg­leste Kollár Emíliát, amikor ez a pincéből jött fül s közvetlen közelből három lövést tett reá. Egyik a leányt lágyékán találta, a másik kettő mellkasába fúródott s keresztülhatolva a tü­dőn és a szivén, megölte. A véres tett után a 18 éves merénylő bezárkózott a kamrába, ahonnan csak az előhívott rendőr hosszas ké­résére jött elő. A csütörtöki tárgyaláson a vádlott védelmére nagyfokú elkeseredését hozta föl. Elmondotta, hogy az öngyilkosságot azért nem hajtotta végre, mert ehhez nem volt elég lelki ereje. Az esküdtbíróság nyolc évi fegyházra ítélte. A háború halottai. Kivonat a hivatalos keimutatásokból. Nyomatékosan figyelmeztetünk arra, hogy a h­áború halottairól kiadott lajstrom csak a hi­­­vatalos kiadásban hiteles. Föltétlenül szükséges és kívánatos tehát, hogy kétes esetekben min­denki a nyilvános betekintésre szánt hivatalos­közléseket tekintse meg. Jelzéseink: A név után következik a rang­fokozat, a csapat, az alosztály, a születési vagy az illetőségi hely és év. Az adatok — a hivata­los lajstromban — több helyen hiányoznak. A gyakrabban előforduló rövidítések a következők: Ldw.­­ Landwehr (osztrák honvéd), Lst = Landsturm (osztrák népfölkelő), gye. — gyalog­ezred, hgye. — magyar honvéd gyalogezred, népigye. = magyar népfölkelő gyalogezred, száz. = század, zlj. = zászlóalj, eéö. = egyéves önkéntes, vdszzlj. = vadászzászlóalj, tart — tartalékos, póttart. = póttartalékos, őrn. == őrnagy, szds. — százados, főhdn. = főhadnagy, hdn. = hadnagy, tiszth. ~ tiszthelyettes, tiszth.­jdl. s= tiszthelyettes jelölt, őrm. = őrmester,­ szkv. = szakaszvezető, tzds. = tizedes, őrv. = őrvezető. — Egyébként betartjuk az ábécé-sor­rendet és a veszteséglajstrom szerint előbb a tisztikar tagjairól, azután a legénység tagjai­ról való közléseket adjuk, 43. számú lajstrom. n­o/i­uuuu Otvosnár tart. hadn., 48. gye. 1­. száz., Kiell­berg, 1885. — Polczer Károly tart. h­adn, 72. gye. 8. száz., Liebs.u­. — Sonnenfeld János tart. hadn., 72. gye. 7. száz, Pozsony. —­ Stiegler Hubert Ju­du., 48. gye. 12. száz., Buzad, 1MM. — Weisz Sámuel dr. tart. tiszth, 72. gv. ?.. Nyíregyháza. — Wellibil Lajos tart. hodu, 10. táb. ágyusezr. 3. üteg, Gács, 1891. Abraham Károly, 101. gye. 13. száz., Turkeve, 1889. -­ Bala­till Mihály, 76. gye. Horváthzsidán­y. — Balla Béni, 13. hgye. — Bánfi Ferenc tiz., 18. gye. 5. száz., Nova, 1887.­­- Bej­lay Károly, 72. gye. 8. ».«/.., Szöllfls. — Bellen János tart. tiz., 18. gye. 12. száz., Porlak, 1887. — Belső Wabor őrv., 48. gye. 10. száz., Kissziget, 1887. — Bödür Brunner József tiz., 76. gye. — Bukovszky" István tart.. ."— Irvil íl­­».... f* ._ 1 . .. ' . t U .­., JH^- agyusezr. ... — SCWJ, 1886. — Csörgits Gyula, 76. gye. — Csulen István tili­t., 72. gye. 7. száz. — Csu­rin Mih­ály tiz., 48. gye. 12. száz., Drvaszilas, 1892. — Dani József őrv., 48. gye. 8. száz, Nagykanizsa, 1890. — Darázs István tarv., 72. gye. 3. száz. — Deák­ János tiz., 48. gye. 8. száz., Tűrje, 181, Demjay Oszkár, 32. gye., 5. száz., Budapest­, 1832. 8. huszárezr. 2. száz., Péterréve, 1690. — Ekes József­ tart. tiz., 48. gye. 9. száz., 1881. — Fehér József, 48. gye. 6. száz., Alsólendva, 1866. — Fekete Károly, 1890, Fájsz. — Fidler Viktor tiz., 76. gye., Sopron. — Filipás Demeter, 39. gye. 3. száz., Alsólugos, 1866. — Fodor Jenő tiz., 16. táb. ágyus­ezr. 3. i­teg, Rozsnyó, 1892. — Fröbel János, 76. gye., líeezény. — Früh­wir­th János, TG. gye., Mosoni szolnok, Jene, TG. gye., Miklóshalma. — (Jyutai Károly pótt., 48. gye. II. száz., Misefa, 1881. — Halm­ Márton tsz., 76. gye., Sopronnyék. — Haller János, 76. gye., Moson sz­olnok.­­— Haysan Sándor, 76. gye., Sze­ ny. — Helyes Ferenc, 48. eye. 8. száz., Gelénháza, IIfoll. — Harák Frigyes tart., 12. syp. 5. száz. — Herarin Gligor, 6.1. gye., Szolnokdoboka, 1888. — Ibereta János, II. táb. ágyusozv. 4. üteg, Pohorolla, 1831. — Hollósi János szakaszv., 48. gye. 11. száz., Zalaegerszeg, 1890. — Horváth János, 72. gye. 8. száz., Szász. — Horváth József tart., 48. gye. 9. száz., Higács, 18­88. — Hranyecz Konrád, 48. gye. 11. száz., Hodo­luiny, 1889. — Imrovics József tart., 72. gye. 3. száz. — Izer József szakaszv., 48. gye. 16. száz., Zalamerenye, 1888. — Jautz Dávid tiz., 76. gye., Fertőfehéregyház. — Joe­kl Ferdinánd eéc., 22. gye. 14. száz., Arad, 1891­'. — Jurányi Mihály, 72. gye. 8. száz., Csűrtük. — Kádár Valentin, 5. gye. — Kaiser I­ajos szakaszv., 72. gye. 8. szá.... Borostyánkő. ~ Kavleher István szakaszv., 76. gye., Uj­lelek. -w Kazinczi József, 16. láb. ágyusozv. 4. üteg. •Nyíregyháza, 1888. — Korschbaum János, 76. gye., Moson­szentpéter. — Kimix­an György i polgári fuvaros, 17. élel­mezési oszlop, Végszentmihály. — Kiasz Károly tart. örv., 72. gye. 3. száz. — Klemencsik Ferenc örv., 76. gye., Kelenpatik. — Koin Ferenc tart., 72. gye. 6. száz., Ciffer. — Kol­­lans János (eltem­ettetett 1914 szeptember 15-én Sianiu­ban). — Kölnik Mihály, 72. gye. 8. száz., Borsós. - -Konesik Sándor. Jászberény, 1879. — Koplár József, 48. gye. 11. száz., Tapolca, 1882. — Kósa József tarv., 48. gye. 12. száz., Nemesnép, 1882. — Kovács György, 76. gye., Bugyog. — Kovács József, 72. gye. 8. száz., Katszee (Pon­sonym­egye). — Krajcsir János, 72. gye. 7. száz., Ma­lacka. — Kubovics Mihály szakaszv., 72. gye. 5. száz. — Kuhn Simon tiz., 16. táb. ágyusezr. 2. i­teg, Mátranovák, 1891. — Kuklovszky János tart. tiz., 72. gye. 6. száz., Malacka. — Kunik József tart., 72. gye. 3. száz. — Kozeniin István szakaszv., 76. gye., Szarvkö. — Lang András pótt., özv., 48. gye. 7. száz., Sormás, 1891­. — Lazar Jovo, 61. gye. 5. száz., Sóthely, 1892. — Lehner Pál, 76. gye., Fertőendréd. — Silska István tart., 72. gye. 6. száz., Barakony. — Luk­nár Károly tart., 72. gye. 6. száz., Papfa. — Lazsák Lajos, 72. gye. 6. száz., Naagybresitovány. — Major József pórt, 48. gy., II. s­záz., Keszthely, 1888. — Major Károly, 76. gye., K­ölcsey. — Makarszky Pál örv., 72. gye. 7. száz., Leskó. — Marci­­feld Oszkár özv., 72. gye. 8. száz., Holies, 1888.­­ Marko Im­re tiz., 48. gye. 12. száz., Sümeg, 1888. — Metzkolics Viktor, 76. gye., Závány. — Micsa Pál, 72. gye. 1­. száz. — Miklós János, 72. gye. 1. száz., Lipótvár.­­, Moravitz József, 76. gye. Borbolya. — Morariu Vazul, •.•3. népigye. 1­. száz., nyugotfelsfiszombatfalva, 1970.­­Muzsik József i­att., 73. gye. 1. száz. — Negelreiter Ala­jos, 76. gye, Sopron. — Nagy József, 76. gye, Felsöpmlyii. — Nagy István, 16. gyu., Kapuvár. — Nempcr Mihály tart. tiz, 72. gye. 6. .­­íz., Egbel L — B­émoth Dezsír tart. tiszt., 70. gye., Budapest. — Németh János szakaszv., 72. gye. .­. száz. -- Németh Zsigmond pótt, 48. gye. II. száz., Pacsatüttös, 197­1. — Nitseh András, 76. gye, Lébény. — Noszkó József, 72. gye. 8. száz, Verbó. — Novakov Milos, 2­ t. gye. 8. száz, Nagykikinda, 1890. — Ochs János szakasza, 76. gye, Márcfalva. — Ondrejeeh János, 72. gye. 6. száz. Felsölaszéte. — Ott József pótt, 18. gye. 11. száz. Hahót, 1885. — J'arceo János, Szentrvárton (Pestmegye), 1882 (el­temettetett 1914 szeptember 17-én Zvorniknál). — Perzáth János, 72. gye. 1. száz. Alsószál. — Pintér Gyula, 48. gye, 6. száz, Alsóörs, 1888. — Pokorny Antal örv, 73. gye, 8. száz, Veszka. — Pöttschacher Hernacni­, 73. gye, Pékefalva.

Next