Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-03 / 275. szám

XLII. évfolyam. Budapest, 1814 november 3. kedd. 275. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: évre 14.— kor. 1 negyed évre *.— kor. fel évre 12.— kor.­­ egy hóra. 2 kör. A „SZOCIAI­IZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) sztálytudatos munkás csak m­unkáslapokat vesZiOlvas és terjeszt mindenütt Államszocializmus. A magántulajdon szent és sérthetetlen. A tulajdon szentsége a társadalom fönma­radásának legbiztosabb alapja. Aki a ma­gántulajdont támadja, a társadalom fön­maradását veszélyezteti... Az árucikkek árát az árupiacon a kínálat és kereslet törvénye szabályozza. A szabad­­verseny az árak legjobb szabályozója. Min­den kísérlet, amely a kereslet és kínálat ár­szabályozó ereje helyére más árszabályozó erőt akar állítani , már eleve sikertelen­­ségre van ítélve... Ezeket az elveket millió és millió alka­lommal hallotta, olvasta az ember. Tudo­mányos munkák, népszerűsítő újságcikkek, országgyűlési beszédek számtalanszor is­mételték ezeket a tételeket, sőt a törvények is védelmük alá fogták őket. Aki a tulajdon ellen izgat, azt a törvény szigorúan bünteti. A szocializmust az egész polgári világ azért közösítette ki magából, azért hirdette a polgári társadalom és civilizáció ellensé­gének, mert a magántulajdon mai rendsze­rét igaztalannak és eltörlendőnek tanítja. A polgári gazdasági tudománynak az a legerősebb érve a szocializmus ellen, hogy korlátozni vagy éppen eltörölni akarja a szabad verseny gazdasági mindenhatóságát­­és a szabad verseny helyére az állami vagy társadalmi szabályozást akarja iktatni... Anglia a gazdasági individualizmusnak, az egyéni önzésen kívül mitől sem korláto­zott gazdasági szabadságnak hazája. Az államnak semmi köze a gazdasági élethez. Az egyéni erők szabad játéka mindent a leghelyesebben intéz el a gazdasági életben is. Az állam ne avatkozzék bele törvényei­vel és vállalataival a gazdasági életbe, se a munkás és munkáltató közötti viszonyba, se a termelés egyéb kérdéseibe. A magá­nyos gyáros és vállalkozó, a magára ha­gyott szabad bérmunkás, az egyéni önzés­től, a nyerészkedési vágytól kormányzott vállalat: ezek a helyes és egészséges gazda­sági életnek az igazi, jó téglái. Az állam ne törődjék a gazdasági élettel — ez a Man­chesterből kiröppent politikai jelszó ve­zette sokáig az angol gazdasági életet. A magántulajdon szentsége, a szabad verseny, az egyéni önzés társadalmat sza­bályozó ereje: ebben a három jelszóban benne van az egész polgári társadalom és közgazdaság szelleme.­­A háború halottai közé tartozik ez a há­rom­­jelszó is. De nem a forradalmi erők, nem az ezeket eddig is mindig támadó szo­cialisták terítették le őket, hanem azok a kormányok, amelyek eddig körömszakad­táig védelmezték őket.­­A magántulajdon szent és sérthetetlen? A francia kormány, amely a vagyonos francia burzsoázia legjellegzetesebb képvi­selője, a német, osztrák és magyar alatt­valók tulajdonát egyszerűen elkobozza. A francia kormány az ellenséges államok bé­kés polgáraira nézve megszünteti a tulaj­don szentségét és ezzel példát ad a francia proletárság sok milliónyi tömegének, hogy lehetnek körülmények, amelyek között­ a magántulajdon megszűnik szent lenni. Olyan országban, ahol olyan éles a vagyo­nos és vagyontalan osztályok között Való ellentét, mint Franciaországban, ahol a tu­lajdon kérdése körül annyi vér folyt, mint Franciaországban (1818 júniusban: a Commune!), a francia kormánynak ebből a szétvetéséből még nagy viharok kelhet­nek ki. A francia kormány a kisajátítás, az expropriáció fegyverét fordítja az ő ellen­ségei ellen: megjöhet az az idő, amikor a francia proletárság követni fogja majd ezt a példát a saját ellenségei ellen és akkor majd kitűnő fegyver lesz a kezében az a kisajátítás, amelyre vakságában és oktalan gyűlöletében a burzsoázia kormánya ad neki most példát. A szabad verseny a legjobb ármegszabót A német kormány a napokban megszüntette az élelmiszerpiacon a szabad verseny ural­mát. A kínálat és kereslet helyett, amely rosszul végezte az ármegállapítást, a kor­mány maga vette kezébe az árak megszabá­sának munkáját. Ez a rendszabály nálunk is meglesz hamarosan. S ezzel ezek a kormá­nyok elismerik, hogy a népesség megélheté­sét nem szabad az uzsorások különféle faj-tája között végbemenő szabad­­versenyre bízni, hanem első helyre azt az alapelvet kell állítani, hogy biztosítani kell a népesség megélhetését. Mivel pedig a szabad verseny nem a nép, hanem a nép kiuzsorázóinak megélhetését biztosítja, azt fel kell függesz­teni. A szabad verseny helyét a nép szükség­leteiről való gondoskodásnak kell elfoglalnia. A kormányok persze csak háború idején is­merik ezt kötelességüknek, de a nép meg­jegyzi ezt a példát és minden alkalommal, ha az uzsorások zaja ki akarja majd fosz­tani, megkérdi a kormányoktól: Hát békében haljunk éhen? Angliában, a gazdasági individualizmus hazájában, minden nagy közüzem magán­tőkések kezében van. Azonban a háború első napjaiban rátette az angol állam­ a kezét a vasutakra és ma valamennyi angol vasút állami üzemben van. Ha ezelőtt Angliában a szocialisták vagy fabianusok a nagy köz­üzemek államosítását vagy községesítését követelték, azzal feleltek nekik, hogy az üzemek zavartalan, jó, biztos funkcionálása csakis a magánüzem mellett lehetséges. S íme, most ezek is látják, hogy éppen akkor, amikor ezeknek az üzemeknek legjobb mű­ködését akarják biztosítani, veszik ki a vál­lalatokat a magántőke kezéből és adják át a közösség szervének, az államnak. A vasuta­kat államosító angol állam, az államszocia­lizmus útjára lépő manchesterista állam, mit szólnának ehhez a nagy individualista angol közgazdászok és politikusok­­. Ez­t a három példát kaptuk ki az esemé­nyek tömkelegéből. De száz és száz más példát hozhatnánk föl, amelyek mind azt mutatják, hogy a szocializmus eszméi és szelleme és főképen gazdasági törekvései, tanításai, útmutatásai ma elevenebben él­nek a világon, mint eddig bármikor, il, államszocializm­us­­elképzelhetetlen meg­erősödésének vagyunk szemtanúi. Persze, a kormányok konzervatív szellemben és csak a háború idejére hódolnak be a rend és szervezés eme nagy szocialista gondola­tainak. De ezzel a ténykedésükkel is el­ismerik, hogy akkor, amikor rendet akar­nak államban­­és társadalomban, amikor arra törekszenek, hogy minden a lehető leg­jobban menjen, akkor kénytelenek szakí­tani az egyéni önzés polgári világnézetével és kénytelenek szocialista szellemű rend­szabályokhoz fordulni. A szociáldemokra­táknak a háború után egyik legfontosabb kötelességük lesz, hogy a háborús állam államiszocialista rendszabályaira hivat­kozva, legalább annyi védelmet követelje­nek a béke idejére is, mint amennyire az államok a háborúban ráfanyalodtak.­­A tulajdon nem szent. Az uzsora ellen van védelem. Az egyéni önzésre és nyerész­kedésre nem szabad rábízni fontos közszük­ségletek ellátását: ezeket a tanításokat megjegyezzük és gyakran fogjuk a kormá­nyok és uralkodó­­osztályok orrához dör­zsölni. •0­ Lapunk mai száma 10 oldal.

Next