Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)
1914-11-03 / 275. szám
XLII. évfolyam. Budapest, 1814 november 3. kedd. 275. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: évre 14.— kor. 1 negyed évre *.— kor. fel évre 12.— kor. egy hóra. 2 kör. A „SZOCIAIIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) sztálytudatos munkás csak munkáslapokat vesZiOlvas és terjeszt mindenütt Államszocializmus. A magántulajdon szent és sérthetetlen. A tulajdon szentsége a társadalom fönmaradásának legbiztosabb alapja. Aki a magántulajdont támadja, a társadalom fönmaradását veszélyezteti... Az árucikkek árát az árupiacon a kínálat és kereslet törvénye szabályozza. A szabadverseny az árak legjobb szabályozója. Minden kísérlet, amely a kereslet és kínálat árszabályozó ereje helyére más árszabályozó erőt akar állítani , már eleve sikertelenségre van ítélve... Ezeket az elveket millió és millió alkalommal hallotta, olvasta az ember. Tudományos munkák, népszerűsítő újságcikkek, országgyűlési beszédek számtalanszor ismételték ezeket a tételeket, sőt a törvények is védelmük alá fogták őket. Aki a tulajdon ellen izgat, azt a törvény szigorúan bünteti. A szocializmust az egész polgári világ azért közösítette ki magából, azért hirdette a polgári társadalom és civilizáció ellenségének, mert a magántulajdon mai rendszerét igaztalannak és eltörlendőnek tanítja. A polgári gazdasági tudománynak az a legerősebb érve a szocializmus ellen, hogy korlátozni vagy éppen eltörölni akarja a szabad verseny gazdasági mindenhatóságátés a szabad verseny helyére az állami vagy társadalmi szabályozást akarja iktatni... Anglia a gazdasági individualizmusnak, az egyéni önzésen kívül mitől sem korlátozott gazdasági szabadságnak hazája. Az államnak semmi köze a gazdasági élethez. Az egyéni erők szabad játéka mindent a leghelyesebben intéz el a gazdasági életben is. Az állam ne avatkozzék bele törvényeivel és vállalataival a gazdasági életbe, se a munkás és munkáltató közötti viszonyba, se a termelés egyéb kérdéseibe. A magányos gyáros és vállalkozó, a magára hagyott szabad bérmunkás, az egyéni önzéstől, a nyerészkedési vágytól kormányzott vállalat: ezek a helyes és egészséges gazdasági életnek az igazi, jó téglái. Az állam ne törődjék a gazdasági élettel — ez a Manchesterből kiröppent politikai jelszó vezette sokáig az angol gazdasági életet. A magántulajdon szentsége, a szabad verseny, az egyéni önzés társadalmat szabályozó ereje: ebben a három jelszóban benne van az egész polgári társadalom és közgazdaság szelleme.A háború halottai közé tartozik ez a háromjelszó is. De nem a forradalmi erők, nem az ezeket eddig is mindig támadó szocialisták terítették le őket, hanem azok a kormányok, amelyek eddig körömszakadtáig védelmezték őket.A magántulajdon szent és sérthetetlen? A francia kormány, amely a vagyonos francia burzsoázia legjellegzetesebb képviselője, a német, osztrák és magyar alattvalók tulajdonát egyszerűen elkobozza. A francia kormány az ellenséges államok békés polgáraira nézve megszünteti a tulajdon szentségét és ezzel példát ad a francia proletárság sok milliónyi tömegének, hogy lehetnek körülmények, amelyek között a magántulajdon megszűnik szent lenni. Olyan országban, ahol olyan éles a vagyonos és vagyontalan osztályok között Való ellentét, mint Franciaországban, ahol a tulajdon kérdése körül annyi vér folyt, mint Franciaországban (1818 júniusban: a Commune!), a francia kormánynak ebből a szétvetéséből még nagy viharok kelhetnek ki. A francia kormány a kisajátítás, az expropriáció fegyverét fordítja az ő ellenségei ellen: megjöhet az az idő, amikor a francia proletárság követni fogja majd ezt a példát a saját ellenségei ellen és akkor majd kitűnő fegyver lesz a kezében az a kisajátítás, amelyre vakságában és oktalan gyűlöletében a burzsoázia kormánya ad neki most példát. A szabad verseny a legjobb ármegszabót A német kormány a napokban megszüntette az élelmiszerpiacon a szabad verseny uralmát. A kínálat és kereslet helyett, amely rosszul végezte az ármegállapítást, a kormány maga vette kezébe az árak megszabásának munkáját. Ez a rendszabály nálunk is meglesz hamarosan. S ezzel ezek a kormányok elismerik, hogy a népesség megélhetését nem szabad az uzsorások különféle faj-tája között végbemenő szabadversenyre bízni, hanem első helyre azt az alapelvet kell állítani, hogy biztosítani kell a népesség megélhetését. Mivel pedig a szabad verseny nem a nép, hanem a nép kiuzsorázóinak megélhetését biztosítja, azt fel kell függeszteni. A szabad verseny helyét a nép szükségleteiről való gondoskodásnak kell elfoglalnia. A kormányok persze csak háború idején ismerik ezt kötelességüknek, de a nép megjegyzi ezt a példát és minden alkalommal, ha az uzsorások zaja ki akarja majd fosztani, megkérdi a kormányoktól: Hát békében haljunk éhen? Angliában, a gazdasági individualizmus hazájában, minden nagy közüzem magántőkések kezében van. Azonban a háború első napjaiban rátette az angol állam a kezét a vasutakra és ma valamennyi angol vasút állami üzemben van. Ha ezelőtt Angliában a szocialisták vagy fabianusok a nagy közüzemek államosítását vagy községesítését követelték, azzal feleltek nekik, hogy az üzemek zavartalan, jó, biztos funkcionálása csakis a magánüzem mellett lehetséges. S íme, most ezek is látják, hogy éppen akkor, amikor ezeknek az üzemeknek legjobb működését akarják biztosítani, veszik ki a vállalatokat a magántőke kezéből és adják át a közösség szervének, az államnak. A vasutakat államosító angol állam, az államszocializmus útjára lépő manchesterista állam, mit szólnának ehhez a nagy individualista angol közgazdászok és politikusok. Ezt a három példát kaptuk ki az események tömkelegéből. De száz és száz más példát hozhatnánk föl, amelyek mind azt mutatják, hogy a szocializmus eszméi és szelleme és főképen gazdasági törekvései, tanításai, útmutatásai ma elevenebben élnek a világon, mint eddig bármikor, il, államszocializmuselképzelhetetlen megerősödésének vagyunk szemtanúi. Persze, a kormányok konzervatív szellemben és csak a háború idejére hódolnak be a rend és szervezés eme nagy szocialista gondolatainak. De ezzel a ténykedésükkel is elismerik, hogy akkor, amikor rendet akarnak állambanés társadalomban, amikor arra törekszenek, hogy minden a lehető legjobban menjen, akkor kénytelenek szakítani az egyéni önzés polgári világnézetével és kénytelenek szocialista szellemű rendszabályokhoz fordulni. A szociáldemokratáknak a háború után egyik legfontosabb kötelességük lesz, hogy a háborús állam államiszocialista rendszabályaira hivatkozva, legalább annyi védelmet követeljenek a béke idejére is, mint amennyire az államok a háborúban ráfanyalodtak.A tulajdon nem szent. Az uzsora ellen van védelem. Az egyéni önzésre és nyerészkedésre nem szabad rábízni fontos közszükségletek ellátását: ezeket a tanításokat megjegyezzük és gyakran fogjuk a kormányok és uralkodóosztályok orrához dörzsölni. •0 Lapunk mai száma 10 oldal.