Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-21 / 293. szám

1914 november 21. NÉPSZAVA " a Balkán népei. * Szociáldemokraták a békéért. Tüntetés egy miniszter ellen. Görögország semleges. A román király és a román kormány mellett a román szociáldemokrata párt a legerősebb támasza a békének Romániá­ban. A romániai szociáldemokrata párt or­szágos akciót indított a békéért és azon ka­landorok ellen, akik háborúba akarnák haj­szolni Romániát a monarchia ellen, való­színűleg Oroszország csengő rábeszélése következtében. A görög király is kijelen­tette, hogy nem hajlandó a cárizmusért há­borúba bocsátkozni. Szerbia, amely Orosz­ország érdekeinek szolgálatába állott, te­hát innen se kaphat segítséget, de Bulgá­riától sem, amelyet oly rútul megcsalt. Bul­gáriában nemcsak a kormány hangulata szerbellenes, de a népé is és ennek most ki­fejezést is adtak. * * A román szociáldemokraták a békéért. • (Bukarest, november 20.) A bukaresti szo­ciáldemokrata párt elhatározta volt, hogy a romániai szociáldemokrata munkásság és pol­gárság között új agitációt kezd, hogy a felelős tényezőket és a közvéleményt egyáltalán meg­győzzék arról, hogy Románia semlegességét továbbra is fönn kell tartani és a szomszéd ha­talmakkal való jó viszonyt ápolni és erősíteni kell. A Bukarestben legutóbb tartott szociálde­mokrata párti gyűlésen Patrucescu dr., a párt ügyésze éles hangon kijelentette, hogy akik Romániát oktalan politikára és veszedelmes kalandokba akarták sodorni, senkinek bizal­mára sem érdemesek. Ha Romániában termé­szetszerűleg gondolnak is testvéreikre, ennek nem szabad túlmennie a megengedett határon. De főleg nem szabad megfeledkezni arról, hogy főleg az orosz Besszarábiában mily lehetetlen helyzete van a románságnak. Elsősorban a besszarábiai románok sorsával kell foglalkozni — ha már egyáltalán ilyesmivel foglalkoznak — mert az itt élő románság van csupán el­nyomva és üldözve. Kristescu dr. azt a javas­latot terjesztette a munkásság elé, hogy min­denütt az egész országban agitáljanak a béke és a lojális semlegesség kihirdetett álláspontja mellett. Kristescu igen kíméletlenül támadta azokat, akik nem egészen tiszta intenciókból félre akarják vezetni a román nemzetet, amely szerencsére nem ült föl nekik. Olyan egyetemi tanárokra, akik a tavalyi bolgár-román háború alatt is eltűntek és Párisba menekültek, nem szabad semmit se adni. Ezeknek tavaly is a harctéren lett volna a helyük, de megszöktek, ahogy megszöknének megint, ha helytállásukra kerülne a sor. Vasárnap a párt Bukarestbe újabb nagygyűlést hívott egybe. Sikertelen kísérlet, (Szófia, november 20.) Pável Marinkovics szerb kultuszminiszternek szófiai missziója (amely a macedóniai kérdéssel volt össze­függésben), sikertelen maradt. Marinkovics tegnap visszautazott Szófiából Nisbe. Bolgárok a szerbek ellen, (Szófia, november 20.) Mint ismeretes, Pa­vel Marinkovics szerb miniszter szófiai missziója a legtökéletesebb kudarccal vég­ződött. Mint most táviratozzák, Szófiában Marinkovicsot az utcán többször lehurrog­ták, sőt valósággal tüntetéseket rendeztek ellene. A „l'Echo de­ Bulgarie" aznapi száma, amelyen Marinkovics Szófiából elutazott, a következő táviratot publikálja: „Sliven vá­ros polgársága mélységesen fölháborodva Marinkovics „barátságos" kijelentései fö­lött, kéri az illetékeseket, hogy mutassák meg neki, merre van az út visszafelé Görög kémek Bulgáriában. (Szófia, november 20.) Dedeagacsból ideérke­zett jelentés szerint, tegnap az ottani pálya­udvaron öt öregasszonyt fogtak el, akik Gö­rögországba akartak utazni. A gyanús foglyo­kat bevitték a kikötőkapitányságra, ahol meg­motozásukkor kiderült, hogy mind az öten fér­fiak és görög tisztek, akiknél számos levelet és fényképet találtak. Az eset híre nagy feltűnést keltett Szófiában. Görögország semleges marad. (Köln, november 20.) A „Kölnische Zyt­tung" részletes tudósítást közöl Szalonikiből arról az ünnepségről, amelyet november 8-án tartottak ott a város Görögországhoz való csatolásának évfordulóján. A görög ki­rály, aki jelen volt az ünnepen, kijelentette, hogy Görögország semleges marad annál is inkább, mert Passarov athéni bolgár követ tudatta, hogy Bulgária nincs szövetségben Törökországgal. A követnek ez a nyilatko­zata igen megnyugtatóan hatott úgy, hogy Venizelosznak, a király akaratához képest, sikerülni fog Görögország semlegességét to­vábbra is megőrizni. Az Idegen­­fosták beszüntetése. (Szaloniki, november 20.) Hivatalosan köz­lik, hogy valamnennyi idegen posta beszün­tette Szalonikiben működését, kivéve az osz­trák postát, amely továbbra is funkcionál. » 5 % A Bum a k­ánomban. Látogatás a Kórházhajón és a monitoron. * Hugo Schalt?, az „Arbei­er-Zeitung" haditudósítójától. November 17. A déli harctér küszöbén vagyok Újvidéken, amely városnak eleven élete és gazdag fejlett­sége azt mutatják, hogy a különböző nemzeti­ségek nagyon jól meg tudnak férni, ha a ben­nük rejlő erők működését nem gátolják. A vá­ros a Szerémség áldott földi szögében fekszik és három egyenlő értékű tényező: a német parasztszorgalom, a szerb munkabírás és a ma­gyar vérmérséklet együttes hatása tette azzá, a­mi. Ezek az erők békés versenyben jelenté­keny kultúrmagasságot teremztettek. Ez meg­látszik a városon és a földeken, a forgalmi és ipari üzemeken, de nem látszik meg a nyilvá­nos életen, amelyre most csak a háború nyom bélyeget, a háború, amely mindent, ami útjá­ban áll, letapos. A népfölkelő most a város ké­pének uralkodó alakja és a régi péterváradi várban föltűzött szuronyok csillognak. Hem­zsegnek az egészségügyi katonák, katonai munkások, tengerészek, vöröskeresztes nővé­rek és mindenféle jelvényü férfiak, ugy hogy a közönséges polgárember csak közlekedési aka­dálynak érezheti magát. Ez azonban nem okoz nagyobb nehézséget, sőt némelyek, különösen az üzletemberek alkalmazkodva a megváltozott viszonyokhoz, megtalálják számításaikat. Csak a szerbeken látszik mély szomorúság. Újvidék eddig a szerb kultúrtörekvések központja volt és most olyan, mintha mindent, ami szerb, ki­töröltek volna belőle... A Duna mentén nem hangzanak a szerb nó­ták, de másfélék sem, mert a Duna most egé­szen a háborúé. Nem közlekedési út már, ha­nem csak hadi út. Hosszú sorban húzódnak az újvidéki parton a nagy és kis gőzhajók, uszá­lyok és vontatógőzösök. Egy óriási dereglye barakkszerű felépítménnyel, oldalán a vörös kereszttel: ez az úszó tábori kórház. Ősrégi al­kotmány ez, 1838-ban építették, évtizedeken át marhaszállító hajó volt, azután a bécsi téli ki­kötőben a hajósok kápolnája és társalgóterme lett. Az öreg bárkának ebből a múltjából sem­mit sem vehetünk észre, ha belépünk a belse­jébe, mert az a legnagyobb gonddal mai céljá­nak megfelelően át van alakítva. A falakat megerősítették és fehérre festették, minden helyiségben jól működő Meidinger-kályhákat állítottak föl. Fölülről elegendő világosság jön és sok ablaknyíláson át kellően történik a szel­lőzés, a villamos világítás pedig lehetővé teszi, hogy a sebesültek a hosszú estéket olvasással töltsék. Minden van itt, ami a tábori kórház­ban szükséges. Műtőterem, gyógyszertár, ami egyúttal iroda is, orvosi szoba és fertőtlenítő­készülék. Az ágyak két sorban vannak egymás fölött. 132 sebesült részére van hely és négy ilyen hajó szállítja a könnyebb sebesülteket budapesti vagy bécsi kórházakba. Szemben ezzel az emberiesség céljait szol­gáló hajóval a túlsó parton van egy másik, amelynek két acéltornyából hosszú ágyúcsövek merednek fenyegetőzve az égre. A „Bodrog" monitor ez, amely az Aldunánál folyó harcok­ban nagy szerepet játszott és fog játszani ez­után is. Megnéztem ezt a vaspáncélú hajót. Néhány tengerésztiszt igen szeretetreméltóan fogadott bennünket s megmutogatott min­dent ugy, mint a vidéki muzeumokban szok­ták az idegeneknek. Mintegy sajnálkozva, hogy az elkényeztetett nagyvárosiaknak nem nyújthatnak valami különöset — Csak egészen kis páncéltornyok a leg­szerényebb 12 centiméteres ágyukkal! — Csak szegényes födél és párkány­páncél­zat, amely éppen csak a tábori tüzérség ellen véd, de a nehéz mozsarakkal szemben bajos helyzetbe jut. — Biz ez nem dreadnought, uram, hanem szerény dunai hajó! Nos, én éppenséggel nem vagyok úgy elké­nyeztetve, mint az urak gondolták és nekem imponált a két hosszú zsiráfnyak, amely a páncélhü­velyből kinyúlt Recés nyílásukban csillogott a napfény, a vonatok és a mezők úgy tü­kröződtek benne, mint a csiszolt ezüstön, pedig, ezek a tisztára mosott szájak néhány nappal ezelőtt borzasztó dolgokat okádtak. A legkedvesebb kis 4,7 centiméteres gyorstüzelő ágyukat is az őket megillető szent félelemmel néztem, miután megtudtam, hogy ezeknek le­génysége a monitorokra irányuló ellenséges tűz pokoli veszélyének vannak kitéve. De talán még inkább a golyószóró legénysége, amely még magasabban van, sőt még azok is, akik a fedélközbe beépített 12 centiméteres acél­mozsarakkal dolgoznak, az acélpáncél mögött is a legnagyobb veszélyben forognak. A golyó­szóró mellett is szívén talált egy ellenséges lövés egy katonát és egyebütt is sok súlyos se­besülés történt Általában a monitorok pán­célja inkább a hajót mint a legénységet védi, mert a szerbek koncentrált tüzeléséből a leg­kisebb nyíláson is bejut a golyó a hajó belse­jébe. A „Bodrog" monitor főként a belgrádi vár elleni harcokban vett részt eredményesen, ahol a monitoroknak hálátlan és nehéz feladatuk volt. Könnyebb és hálásabb feladat kínálko­zott a Száván, ahol a monitorok eredményesen avatkoztak be a folyó átkelése alkalmával. De az alacsony vízállás miatt csak a két legkisebb és legöregebb monitor, a „Maros" és a „Lajta" mehetett fölfelé a Száván, a többiek kénytele­nek voltak Belgrád és Szemendria között cir­kálni, miközben a belgrádi erődítéseket nagy hatással lőtték és különösen a Kalimegdanon okoztak nagy károkat Viszont azonban ők is folytonosan ki voltak téve a szerbek legnehe­zebb ágyutüzének. Amikor a vízállás emelke­dett, a „Temes" megkísérelte a Száván való áthatolást, ami teljesen sikerült is. Leeresztett árboccal és kéménnyel kellett átmenni a híd alatt, amely csak egészen közel a szerb parthoz van két oszlop között felrobbantva. Wulff sor­hajóhadnagy, a parancsnok, nem viszonozta a szerb ágyuk tüzelését és saját tüzelését egészen a hídra fordította, amelyet gépfegyverrel meg­tisztított az ellenségtől. Ezzel elhárította a ve­szélyt, amely a hídról fenyegette, ha az alatt átmegy. De nem tudta elkerülni az aknákat amelyek nagy számmal voltak a Szávában. Azonban csak a harmadik szerencsés áthatolás utáni visszatérés alkalmával történt a bor­zasztó katasztrófa. Október 23-án jutott a hajó aknára és azonnal elsülyedt Az alsó helyisé­gekben lévő legénység elpusztult, a fedélzeten lévőkre pedig a szerb golyózápor oly sűrűn szakadt, hogy nem is gondolhattak a menekü­lésre, hanem csak arra, hogy az ellenséges tü­zelést a gyorstüzelővel és a golyószóróval, ame­lyek még a vízszíne fölött voltak, élénken vi­szonozzák. Az élvemaradtak megmentése annak volt köszönhető, hogy a parancsnok nem volt a monitoron, hanem egy őrjáró csónakon és azon­nal odasietett a hajótöröttek megmentésére. Ez az ellenség leghevesebb tüzelése közben tör­

Next