Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-28 / 305. szám

1914 november 28. NÉPSZAVA sok Sonnino külügyminiszter és Esszad basa között történtek. Olaszország és Románia. (Kopenhága, november 27.) Rómából je­lentik a „Politiken"-nnk. Az itteni román követ bukaresti tartózkodása után visszatért Rómába. Hiteles hír szerint a román követ­nek az a törekvése, hogy az olasz és román kormány között intimebb viszonyt teremt­sen. A háborús világ hírei. * * * A rokkantak és nélkülözők ebédje. A Gyorssegély-Auguszta-Alap pénteken küldte ki a kerületi elöljáróságokhoz azokat az igazolványokat, amelyek birtokosai a Gyors­segély-Auguszta-Alap éttermében a há­ború tartamára ingyen ebédet kap­nak. A kerületi elöljáróságokon a sze­génygyámok bírálják el, hogy a jelent­kezők jogosultak-e az ebédre. A segítségben azok részesüülnek, akik a háborúban meg­rokkantak és munkára képtelenek, vala­mint a háború által sújtott családok. Az ebédre, amely naponta háromfogásos, az Auguszta­ Alap központi irodájában (Ká­roly­ körút 3) is jelentkezhetnek azok, akik el akarják kerülni a hivatalos fórumokat. Az étterem december elsején nyílik meg. A nőt­len embereknek az étteremben szolgálják föl az ebédet, a családok hazavihetik. Önkéntes kerékpárosok. A budapesti katonai parancsnokság területén legközelebb önként jelentkező és népfölkelő kötelezettség alatt nem álló egyénekből kerékpár-osztagokat állí­tanak föl. Fölvéteznek oly állampolgárok, akik 17. életévüket már betöltötték, feddhetetlen előéletűek és katonai kötelezettségüknek ele­get tettek. Népfölkelő köteles egyének, akik 1878—1900 évig születtek és a bemutatási szem­lén még nem voltak, csak a szemle után jelent­kezhetnek, ha azon „alkalmatlanoknak" vagy "icsak őrzési szolgálatra alkalmasoknak" talál­tattak. Kiskorúak az önkéntes belépéshez írás­beli szülői (gyámi) beleegyező nyilatkozatot tartoznak a jelentkezésnél fölmutatni. Ezen­kívül a jelentkezők lakhelyük rendőrhatósága által kiállított erkölcsi bizonyítványt is tar­toznak fölmutatni. Jelentkezni folyó évi de­cember hó 3-ig naponta (vasárnap is) délelőtt 11 órától délután 3 óráig és délután 5 órától este 8 óráig a Károly főherceg-laktanyában (V., Falk Miksa­ utca 9) Kislinger Károly szá­zadosnál lehet, aki a további felvilágosításo­kat is megadja * — Szabadalmi díjakat fizetni kell az ellen­séges országokban. A kereskedelmi és a pénz­ügyminiszter közös rendeletet bocsátottak ki, amelyben a minisztérium által a pénz és érték­papír elvonásának Angliával és Franciaország­gal szemben való tilalma iránt kiadott rende­letben nyert felhatalmazás alapján a szaba­dalmi védjegy és mintajogok megszerzése, megtartása vagy meghosszabbítása céljából Angliában teljesített fizetéseket az ezen or­szággal szemben elrendelt általános fizetési ti­lalom hatálya alól további intézkedésig ki­veszik. A karácsonyi postacsomagok küldése. A hadügyminisztérium sajtóirodája a karácsonyi postacsomagok küldését illetőleg­ a következő­ket teszi közhírré: A hadvezetőség, dacára minden esetleges nehézségnek, amely a tábori csomagok kézbesítésével jár, elhatározta, hogy december 5. és december 15. közötti időben az összes csapatok számára engedélyezi a csomag­küldést, a következő megszorításokkal: A csomagnak az öt kilogramnyi súlyt és a hat­van centiméternyire terjedelmet (minden irányban) nem szabad meghaladniok. A cso­magoknak ruhaneműeken kívül romlásnak ki nem tett ételneműeket is szabad tartalmaz­niok, például füstölthúst, száraz kolbászokat, szalámit, sajtot, kétszersültet, cakest, csoko­ládét, teát, konzervet. Cigaretták és szivarok is küldhetők. A csomagokat az időjárásnak ellenállóan kell elkészíteni, leginkább viasz­vászonba, vízhatlan szövetbe kell göngyölni, vagy ládába helyezni. A címet magára a gön­gyölegre kell szembetűnően ráírni, s benn a csomagban is el kell helyezni egy címmel el­látott papírlapot. Értéktárgyak küldése­vel­ lőzendő. Ha a csomag netán elvész, azért fe­lelősségre senki sem vonható. Egy ilyen öt­kilogramos csomag küldési díja hatvan fillér, amelyet bélyegekben kell leróni. A nem kéz­besíthető csomagokat nem juttatják vissza a feladónak, hanem azok tartalmát a legénység között osztják szét. Az angol intelligencia ébredése. Bernard Sh­aw d­íjaszozása A Angolor­szágnak­ a Háborúban való résztvétele ellen. Bernard Shaw a „Nash's Magazine" szep­temberi háborús számában élesen tiltakozik az ellen, hogy Angolország részt vesz a há­borúban Oroszország javára. Szomorú valóság marad — mondja Shaw — hogy olyan helyzetbe vittük magunkat, amely, ha nem akarunk gyáva árulónak mutatkozni, arra kényszerít bennünket, hogy ebben a háborúban minden erőnkkel Franciaország mellé álljunk. De mind a hárman, Franciaország, Anglia és Német­ország bűnt követünk el a civilizáció ellen Oroszország javára. Őrültség engemet és más okos embert arra késztetni, hogy ezt a bűntényt a tiszta és nemes hazafiság mázá­val bevonjuk. Harcolunk és szenvedünk és meghalnunk kell most abban a borzalmas tudatban, hogy őrületes ügyért áldozzuk magunkat. Csak kitűnő harcok árán tudunk becsülettel kikerülni ebből a háborúból. Ma­gam csak azt kívánhatom, hogy valamennyi nyugati állam olyan hősiesen harcoljon, hogy kénytelen legyen becsülettel megosz­tozni a sikereken, hogy azután örök békét köthessenek egymással. Mi történhetne ak­­kor, ha Németországot megsemmisítenénk? Németországot meg kellene védelmeznünk Oroszországgal szemben és meg kellene kí­sérelnünk ezt a védelmet annak ellenére, hogy magunk is kimerültünk ebben a test­vérháborúban. Ha azonban Németország semmisítene meg benünket és annektálná az északi ten­ger partjait, milyen alárendelt helyzetbe jutnánk Franciaországgal együtt? Mi, akik Nyugateurópa sorsát irányítottuk volna, ha a civilizáció mellé állunk, a­helyett, hogy erőnket orosz kölcsönökre és perzsa tőke­spekulációkra fordítottuk. Szerencse reánk nézve, hogy a megsemmisülés csak gyerekes beszéd. Hallatlan bátorságot bizonyíthatunk ugyan és kölcsönösen kimeríthetjük egy­mást a kimeríthetetlen Oroszországgal szem­ben (amely természetesen épp oly ke­véssé kimeríthetetlen, mint mi hár­man, ha egyesülünk), de kölcsönösen nem semmisíthetjük meg egymást. Most már csak egy dolog marad szá­munkra azonkívül, hogy minden erőnkkel harcolunk, nehogy gyáváknak és gyöngék­nek, bolondoknak és őrülteknek lássunk, amíg csak meg nem tanuljuk egymást köl­csönösen becsülni, mindenek­előtt azonban fölismerni nagy feladatunkat, amely abból áll, hogy a civilizáció egyesült zászlóvivői legyünk a keleti hatalmakkal szemben, ame­lyeket magunk tanítottunk meg arra a mű­vészetre, hogy halált hozó gépekkel háborút viseljenek. Ezenkívül az egyetlen, amit még tennünk kell, az, hogy nyomban megkezdjük az elmaradhatatlan békeszerződés munká­ját, amelyet egyszer , valamennyiünknek mégis csak alá kell írnunk, amikor mind­annyian megelégedtünk a borzalmas gyúl­lással és pusztítással. sztélytudatos munkás csak munkáslapokat vesztOlvas és terjeszt mindenütt ­ Ramsay Macdonald a háborúval Az angol szocialista vezér fölfogása. Ramsay Macdonald, a brit munkáspárt parlamenti csoportjának volt elnöke, aki közvetlenül a háború kitörése után lemon­dott a pártban viselt tisztségéről, a Socialist Review legújabb számában kifejti fölfogását arról a kérdésről, milyen állást kell az an­gol szocialistáknak elfoglalniuk a háborúval szemben és miként kell viselkedniök a há­ború alatt. Macdonald kifejti, hogy az angol szocia­listáknak a háború előtt elfoglalt háborúel­lenes magatartása parányit sem változott. Az angol szocialisták ma is undorodnak a háborútól és azt még mindig a diplomaták és annak az osztály fölfogása művének tart­ják, amelyből a diplomaták kikerülnek. Az angol szocialisták meggyőződése, hogy mind­azok az okok, amelyek a háború kitörésére vezettek, megmaradnak és újabb háborúkat okoznak mindaddig, amíg az európai népek pártjaik és szervezeteik akciója útján meg nem szüntetik ezeket az okokat. A háború borzalmait nem írják az egyik vagy a mai sík nemzet barbársága, hanem pusztán magának a háborúnak a rovására. Mi egyebet kell még tennünk ! — kérdi Mac­donald és felel is rá. ...A munkásosztályt állandóan fenyegetik, állandóan gazdasági harcban áll. Stratégiailag bekerítik, összeköttetését elvágják ésatöbbi. Helyzetét drámai módon írhatnánk le ugyanaz­zal a szólásmóddal, amellyel az újságok a had­testek műveleteit és taktikáját leírják. Ezért azok a lépések, amelyeket a megfenye­getett állam tett az uralkodó osztályok beisme­rése szerint is helyesek a megfenyegetett mun­kásosztály részéről. Ennek a gondolatnak a ki­dolgozása és közelebbi megbeszélése azonban olyan útra vezetne, amelyre nem akarok rá­térni jelen cikkemben. Ezt csak futólag em­lítem. Macdonald kifejti továbbá, hogy egyáltalán nem meglepő az a magatartás, amelyet a kü­lönböző országok szociáldemokráciája követ, mert minden beavatott csak ilyenre számít­hatott. De mindezen erőszakosságok, pusztítás, gyű­lölet és mészárlások közepette, a szocialistának épségben kell tartania nemzetközi szellemét. Meg kell őriznie szárazföldi elvtársaiba vetett hitét; nem szabad elhinnie, hogy a háború ke­serű gyümölcsei hűséges képét adják vala­mely nemzet szellemének; meg kell őriznie bizalmát azokkal az emberekkel szemben, akik­kel találkozott, akiket ismert és elvtársnak nevezett; harcba kell szállnia a békéért, amely­nek érdekében teljes szívből közreműködhe­tik... Az a szocialista, akinek agya tiszta, a legjobban tudja, hogy nincs az a katonai mű­velet, amely Európában a békét biztosítja. A katonai műveletek közepett nagyon nehéz bi­zonyosságot szereznünk az ellenség leverése nélkül. Itten az erőszak uralkodik minden egyéb mérlegelés fölött. A politikai szempon­tok elvesznek. Ebben rejlik állandóan az erő­szakos tervek csődje. Németország mostani ereje drámai színben mutatja ezt. A német militarizmus a világ leg­nagyobb képességekkel bíró militariz­musa és ezt a tökéletességet azzal érte el, hogy a saját érdekei alá rendelte minden megfon­tolását. Minden katonai autoritása azt mon­dotta, hogy Németország legjobb taktikája, ha Franciaországot Belgiumon keresztül támadja. A brit kormány azonban nyomban azt látta, hogy ez a politikai esztelenség lehetővé teszi neki, hogy ne csak a megfenyegetett kis nem­zetek, hanem a megsértett egyezmények érde­kében is szót emeljen. A békekötésnél óvakod­nunk kell a hasonló politikai hibák elkövetésé­től. A német nép csakhamar eléggé fölszaba­dul a poroszság alól, föltéve, hogy a porosz­ság nem nélkülözhetetlen nemzeti büszkeségé­hez és önbecsüléséhez. Több jó barátom arra kért — fejezi be Mac- t

Next