Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-29 / 307. szám

1914 november 29. NÉPSZAVA szövetséges seregek kétségbeesetten állottak el­lent, a németek mégis némi tért hódítottak. Az angol és a francia tüzérség minden erejével azon van, hogy megakadályozza Arras további bombázását, amelyet a német ütegek szünet nélkül folytatnak. Az Aisne-folyó mentén lévő Mussy falu birtokáért elkeseredett csata folyik. Küzdelmek Ypewen és Soisson közöttt (Rosendaid, november 28.) A hollandi lapok haditudósítói jelentik a francia főhadiszállás­ról, hogy a franciák és tízs angolaik ki vannak merülve, a belga csapatok pedig nem számíta­nak többé, annyira megfogyatkozott a számuk és oly nagy közöttük a csüggedés.. Az egyesült sereg élelmezése siralmas, mert az angolok fu­karok az élelmiszerek szállításában. Megbízható jelentések szerint Dünkirchen körül állanak a belga sereg maradványai, mindössze két ezred, a 4. és a 24. Ennek a két ezrednek tisztjei arra kérték Albert királyt, hogy rendelje vissza a harcvonalból a két elcsigázott ezredet, adjon nekik végre pihenést és küldje őket Parisba. (Kopenhága, november 21.) A „National Ti­dence" párisi munkatársa jelenti: A francia hadvezetőség teljesen tájékozatlan a németek szándékai felől. Nem tudja, mit tervez a német nagyvezérkar Ypern, Soissons és Reims folyto­nos bombázásával, sejtelme sincs arról, hogy mi a célja az Argonneokban a gyalogság örö­kös rohamaival. A legvalószínűbb az, hogy a német hadvezetés így akarja kipuhatolni az egyesült angol—francia—belga harcvonal leg­sebezhetőbb pontját. A leghevesebb az ágyúzás Ypern és Soissons között, de a harcvonal egyéb helyein is erősen dolgozik a német tüzérség. A flandriai harctéren a jelekből ítélve a németek nagy csapatösszevonásokat visznek keresztül. Tömérdek német gyalogos katona vonul Ypern és Dixm­uiden felé. Újabban a gyalogságot lo­vasság és tüzérség is követi. A német utászcsa­patok az Yser-csatorna mentén egészen Bix­schooteig és északra Dixmuidentől az egész ár­területen lázasan dolgoznak. Brügge és Cour­trai között a németek erős tüzérségi hadálláso­kat foglaltak el. Minden jel arra vall, hogy a németek a legnagyobb erőt Soissons körül fej­tik ki, mert innen vannak legközelebb Parishoz. Az Argonneokban se éjjel, se nappal nem szü­netelnek a német támadások. 7E németek Zircmuidenben, (Berlin, november 28.) Hivatalosan jelentik, hogy a „Daily Mail"-nak az a jelentése, hogy nagy komlóskert kerítésénél. Senki sem szól egy szót sem. Végre valaki megnézi az óráját. Épp egy óra éjfél után! Mi lesz most! Az ágyútűz el­hallgatott. Óvatosan bemászunk a komlós­kertbe és a hátulsó kerítésnél sorakozunk. Mintegy nyolcvan ember gyűl össze egy hadnagy vezetése alatt. Az ütközet tovább tart. Minden oldalról ropog a fegyver, köz­ben a gépfegyverek éles kattogása, a golyóki egészen közel fütyülnek el mellettünk. Ve­zetőnk élesen jobbra kanyarodik, ahonnan a tüzelés különösen erősen hangzik. Ismét a patakhoz jutunk s a nedves sétát másod­szor is meg kell tennünk, de most annyival jobb, hogy biztos irányban haladunk, mert egyszerűen a patak­ folyását követjük. Előttem a második sorban egy ember a melléhez kap és arcra bukik. Futólépésben rohanunk egy épület felé, amelynek körvo­nalai­ elmosódnak a sötét fák hátterében. De e­bből az épületből őrületes tüzelés jön, min­den ablak mögött villámlik a fegyver. — Jobbra, balra, rajvonalba! Előre! Harmadszor is átmegyünk a patakon, csurom vizesen dobjuk magunkat a nedves rétre és célba vesszük a házat, mindenek­előtt az ablakokat. Így megy a tüzelés egy óráig, még egy óráig, már lassan szürkülni kezd. Végre az épület mögül is halljuk fegy­vereink jól ismert hangját, sötét alakokat látunk, amint a kapun kiosonnak és átmász­nak a falon, ezekre kegyetlenül lövöldözünk,­­vad hurrával megrohanjuk a házat, ahol csaknem a harmadik zászlóaljbeli bajtár­saink szuronyaiba futottunk. Világos nappal lett, amikor a házat el­hagytuk és visszatértünk zászlóaljunkhoz, amely innen 500 méternyire egy magaslaton teljes erővel dolgozott, hogy beássa magát. •Ú­ Dixmuident a szövetségesek visszafoglalták volna, teljesen alaptalan. Dixmuiden m­a is a németek kezében van. A német invázió réme. (Hága, november 28.) A „Times" legutóbbi száma elárulja, hogy Lowestoftban és más vá­rosokban Anglia keleti partvidékén a hatósá­gok hirdetményeken nyugtatták meg a lakos­ságot, hogy a kormány megtett minden szük­séges intézkedést arra az esetre, ha a németek partra akarnának szállani. Lowestoftban a vá­rosi rendőrséget másfélszáz emberrel szaporít­ják. A hirdetmény figyelmezteti a lakosságot, hogy a németek partraszállása esetén a polgár­népet biztos helyre fogják szállítani. Ezeket a hirdetményeket kifüggesztették Norfolkban, Yarmouthban, Grimsbyben, Southamptonban és egyéb városokban is. A „Daily Mail" jelenti, hogy Edinburgban minden eshetőségre készül a hatóság. A katonai parancsnokság azt aján­lotta, hogy a polgárság szervezkedjék a fegy­veres védelemre az esetleg partraszálló német csapatok ellen. Elismerik, hogy lord Kitchener ezt helyteleníti, de parancsoló szükség, hogy a polgárnép védekezzék a németek ellen. Ber­wickshireban, Haddingtonshireban és Fife­ban a katonai hatóságok védelmi intézkedéseket tesznek a németek ellen. Mr. angol Északi-tengeri flotta megváltoztatta állomáshelyét. (London, november 28.) Az angol tengernagyi hivatal egyre tartó hallgatása itt nagy nyug­talanságot kelt a flotta sorsa miatt. Nagy ma­kacssággal tartja magát az a hir, hogy a flotta parancsot kapott az Északi-tengerről való el­vonulásra s most az Orkney-szigetek mellett ismeretlen helyen koncentrálódik. Ennek a mozdulatnak az okai teljesen homályosak s a lakosság körében a legvadabb vélekedéseket idézik elő. Így például azt hiszik, hogy az an­gol páncélosok szállítóhajók födözésére szol­gálnak, amelyek orosz csapatokkal a finnor­szági Kólából Hammer­festen keresztül a szö­vetséges csapatok megerősítése végett Észak­franciaországba mennek. Az oroszok rossz helyzetére való tekintettel azonban ez az ab­szurd értelmezés természetesen nem vehető ko­molyan. (Az Orkney-szigetek az Északi-tenger és az Atlanti-óceán között, Skóciától északra fekvő szigetcsoport, amely 67 szigetből áll, melyek közü­l Pomona a legjelentősebb. A szigetcsoport északi Skótország egyik grófságát alkotja, összterülete 973 négyzetkilométer, lakosainak száma 29.000, akik 28 szigeten vannak elosztva, mert a többi 39 sziget lakatlan.) A Bouh­vark felrobbanása. (Rotterdam, november 28.) A „Boultvark" fel­robbanásáról újabban a következő részleteket jelentik: — A robbanás oly heves volt, hogy Sheer­nessben a házakat alapjukban rázta meg. A hajó egyes részei hat mérföldnyire röpültek és Essex­ partján estek a földre. A robbanást hatalmas füstfelhő és fölcsapódó lángok kö­vették. A hajó három perc alatt elsülyedt és csak roncsok úszkáltak a vizén. Valamennyi tiszt elpusztult és akit a legénység közül ki­fogtak a vízből, valamennyien rettenetesen meg voltak­, csonkítva. A „Boulvark" közelében tartózkodó hadihajók a robbanás után azon­nal lebocsátották torpedóhálóikat. Annyi azonban kétségtelen, hogy a katasz­trófát nem külső támadás okozta. (Amsterdam, november 28.) A „Nieuwe Slot­terdamsche Courant" jelenti Londonból. Ami­kor a robbanás a „Boulwark" sorhajón megtör­tént, a legénység legnagyobb része a reggeli­nél ült. A kikötőben horgonyzó hajók azon­nal mentőcsónakokat küldtek a „Boulwark"­hoz. A legénység kis része a parton töltötte az éjszakát és éppen visszatért a hajóra, amikor a robbanás megtörtént. Ezek mind megsebesül­tek. A robbanás oly óriási volt, hogy a kikötő­ben horgonyzó hajókon sok matrózt néhány méter magasra a levegőbe dobott és a környé­ken minden ablakot összetört. 71 „Malachit" elsülyedése. (Berlin, november 28.) Kopenhagen keresz­tül jelentik a következő részleteket a „Berliner Lokalanzeiger"-nek a „Malachit" pusztulásá­ról. A megfúrt hajó Aalesundból indult el rakományával, majd Liverpoolt érintette és onnan Havre felé volt úton. Arra a hírre, hogy a „Malachit"-ot a Lal Manche-ba német tenger­alattjáró naszád elsü­lyesztette, a francia kikö­tőkben leírhatatlan nagy lett a rémület, mert bebizonyosodott, hogy a csatornán sem biztos a hajóközlekedés. A „Malachit" megmentett le­génysége elismeri, hogy a németek a legna­gyobb emberséggel bántak velük. * „Portugália avatkozzék bel" (London, november 28.) A „Times" jelenti Lisszabonból. A kongresszus rendkívüli ülé-­­sén Machado miniszterelnök kijelentette, hogy ő mindig azon volt, hogy a külpoliti­kában az idegen államokk­al való egyetértést Portugália méltóságával összeegyeztesse, de e pillanatban mindenki érzi, hogy az igazi patriotizmus veszedelemben volna, ha szük­ség esetén a portugáloknak Angliával való szövetsége vérrel is nem forrasztatnék össze. A miniszterelnök ezután utalt a brit kor­,­mánnyal való egyezség ama rendelkezésére, amely szerint Portugáliának egyéb szolgál­tatáson kívül katonai segítséget is kell nyújtania. A kongresszus végül egyhangúan elfogadta azt a javaslatot, mely a­ kormányt fölhatalmazza arra, hogy katonai intézkedé­sekkel avatkozzék a nemzetközi konflik­tusba, akkor és oly módon, amikor és amint a kormány Portugália érdekében és mint szabad nemzet és Nagybritannia szövetsé­gese, kötelességéhez képest szükségesnek fogja tartani. Il bur a szabadságharc. (Rotterdam, november 28.) A délafrikai har­cokról jelentik Pretoriából: Freistaadttól északkeletre az angolok elfogtak hatvan fölke­lőt, másik hetven visszavonult. Kedden a fel­kelők megtámadtak egy páncélos vonatot a Eitz—Frankfurti-i vonalon. Heves harc fejlő­dött ki, ebben a felkelők tizenöt halottat és se­besültet veszítettek. A sebesültek között van Serfontein tábornok, Dewet főparancsnok há­rom tábornokának egyike. Szerdán a felkelők ismét megtámadták a vonatot. A kormány az­óta három páncélos vonatot járat ezen a vi­déken. (London, november 28.) Dirk van Dev­enter ezredes, aki a szabad állam északkeleti részén operál, jelenti, hogy Smit őrmester parancs­noksága alatt álló búrokat foglyul ejtette. A többi heves zivatarban elmenekült. Rousseau kapitány üldözi a menekülőket. 771. angolok Mirirthbart, (Kopenhága, november 28.) Az angol külügy­minisztérium közzéteszi az indiai államtitkár következő jelentését: Egy angol csapat, ame­lyet Brit-Keletafrikából kiküldöttek, hogy egy fontos német vasúti állomást megszálljon, november közepén erős ellenséges csapatra bukkant. Az angolok már a vasúti állomás kö­zelébe nyomultak előre, amikor a németek támadása miatt kénytelenek voltak vissza­térni a tengerpartra és hajóra szállani. Az angol csapat vesztesége közel nyolcszáz ember. Isstánt segítséget kérnek az angolait és a franciák. (Genf, november 28.) A „Newyork Herald" párisi kiadása közli: A szövetségesek a hiva­talos formák betartásával segítséget kértek Japántól. A diplomáciai jegyzék úgy szól, hogy a szövetséges angol, francia hadvezetőség elsősorban műszaki és utászcsapatokat vár a japán kormánytól. Betörés a franciák gyarmatába. (P­ár­is november 28.) Az „Eplair" jelentése szerint Libériából fegyveres bandák törtek be Guinea területére. Libéria kormánya a fran­cia kormány tiltakozására azzal felelt, hogy a betörést vad törzsek követték el, amelyek cselekményeiért nem vállalhat felelősséget. A francia kormányzó 200 lövészt küldött a ha­tárra a betörők ellen és értesítette Libéria kormányát, hogyha a támadás megismétlődik, úgy a betörőket Libéria területén is üldözni fogja. (Libéria néger köztársaság Afrika északnyi­gati partján. Francia-Guinea Afrika nyugati részéit­ van, együtt csak tengerparti vidék.) 3

Next