Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-06 / 278. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre ...24.—kor. | negyed évre. ..... 1.— kor. fél évre 11.— kor. | egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 10 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIH., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIH., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Világháború és élettudomány. 1. A világháború élettudományi tanulságai címen Méhely Lajos dr., a Nemzeti Mú­zeum igazgató ő­re, ismert természettudo­mányi író, fölolvasást tartott a Természet­tudományi Társulatban. Sajnos, nem hal­lottuk a fölolvasást s egyelőre nem lehet a teljes szövegét sem megkapni. Így csak arra a kivonatra vagyunk utalva, amely róla a „Budapesti Hírlap" november 4-iki számában megjelent. Ha nem volnának már ebben a kivonatban is éles támadások a szociáldemokraták és a szocializmus el­len, megvárnék a teljes szöveg megjelené­sét. S ha nem volnának Méhely nézetei szembeötlően tévesek és rég megcáfolt ta­nok és helytelen általánosítások fölmelegí­tései, egyáltalán nem foglalkoznánk vele. Nem pedig azért, mert most igen sok sza­badságuk­­ van azoknak, akik a háborúnak nemcsak tényét fogadják el, hanem egyút­tal magasztalni is, ellenben igen kevés belső és külső szabadsága van annak, aki ebben a kérdésben másképen gondolkozik. Mi azonban a Méhely dr. képviselte álláspon­tot olyan helytelennek ítéljü­k, hogy még az egyenlőtlen fegyverekkel való küzdelem­ben is le tudjuk győzni fölfogását. Méhely dr. szerint a háború a létért való küzdelemnek az emberek és népek között való formája, amely kérlelhetetlen törvény­szerűséggel uralkodik az emberi nemen is... „A háború nem emberi találmány, hanem a szerves életnek törvényszerű je­lensége". Hát az emberi találmányok nem a szerves életnek törvényszerű jelenségei? — kérdezhetné valaki... Azután rátért Méhely annak megvilágítására, hogy a szocialisták és utópisták mennyire helyte­lenül ítélték meg az emberi nem kulturális haladottságát, a létért való küzdelmet és a h­áború lehetőségét... Majd részleteiben cáfolva a szocialistáknak a természettudo­mányra alapított balvélekedéseit, rámutat arra, hogy már Darwin megmondta, hogy az ember is, mint minden élő­lény, a létért való küzdelemben emelkedett fejlettségé­nek mai magaslatára és ha még maga­sabbra akar jutni, akkor küzdelme heves­ségének nem szabad szünetelnie, mert kü­lönben fásult egykedvűségbe és tehetetlen­ségbe süly­ed. Végeredményben a háború a természet egyik nagy és örök törvényének, a természetes kiválogatásnak eszköze. Ezek a töredékes gondolatok világosan jellemzik Méhely dr. előadását. Legelőször is kikapunk egy mondatot belőle, amely egy nagyon elterjedt balvélekedésnek ad kifejezést. Azt mondja Méhely dr., hogy a szocialisták helytelenül ítélték meg az embe­ri nem kulturális haladottságát s a háború lehetőségét. Ezzel nyilván azt akarta mon­dani, hogy a szocialisták szerint az embe­riség már ma annyira előrehaladott kul­túrában, hogy a háború fehtetlenné vált. Ezt a gondolatot kevésbé tudományos nyel­ven gyakran hallja és olvassa az ember, amikor azt mondják, hogy ime, a szocialis­tákra rácáfoltak az események, hogy ez a háború a szocialista tanítás csődje. Ha járatlan újságolvasók és még járat­lanabb újságírnokok állítanak ilyet, az hagyján. Ha azonban valaki, még­hozzá természettudós, állít ilyesmit: ezt nagy­fokú tudatlanságnak vagy lelkiismeretlen­ségnek kell nevezni. Ezzel az állításával Méhely úr bizonyságot tesz arról, hogy a szocialisták tudományos és napi irodal­mának legelemibb ismeretével sem rendel­kezik. Mert ha csak valaha is elolvasott volna egyetlen szocialista cikket, könyvet, tanulmányt, ha meghallgatott volna egyet­len szocialista beszédet, amely a háború lehetőségeivel vagy lehetetlenségével fog­lalkozik, tudnia kellene, hogy a szocialista irodalom volt az, amelyik szakadatlanul hirdette, érvekkel bizonyította, magya­rázta, hogy a h­áború a világ mai berendez­kedése mellett kikerülhetetlen. Azt lehet mondani, hogy a háború és béke problémá­jával foglalkozó szocialista irodalom nem egyéb egyetlen nagy Cassandra-kiáltásnál, amely a világot a bekövetkező háború ki­kerülhetetlenségére figyelmeztette. Azok, akik a háborút csinálták, előkészítették, azok sohasem beszéltek arról, hogy a há­ború jönni fog. "A szocialisták küzdelme a háborút ellen éppen ebből állott, hogy figyelmeztették az emberiséget, alakítsa át állami, gazdasági és társadalmi beren­dezkedését, mert különben a háború ve­szedelme szakad az emberiségre. Ha egy ilyen nagy katasztrófával szemben helyén van ez a szó, akkor azt lehet mondani, hogy ez a háború a szocialista irodalom tudományos előrelátásának legfényesebb bizonysága. Ilyen szempontból azt mond­hatjuk, hogy a háború „élettudományi ta­nulságaiét egyelőre nem látjuk még, ha­nem csak azt a tanulságot vonhatjuk le belőle, hogy Méhely dr. nem átall ítéletet mondani olyan dolgokról, amelyekről a leg­elemibb ismereteknek is díj jávat van. De hát ez alárendelt jelentőségű kérdés am a másikkal szemben, amelyet ez az előadás fölvet. A háború kikerülhetetlen, mert termé­szeti törvény. A háború üdvös, mert „a természetes kiválogatásnak eszköze". A létért való küzdelem viszi előre a társadal­mat. A háború a létért való küzdelem esz­köze. Aki a háborút ellenzi, az meg akarja akasztani a társadalom fejlődését. Ezek a mondatok Darwin és a darwiniz­mus védelme alá állítják a háborút. Mivel a létért való küzdelem az egymás elpusztí­tása útján megy végbe az állatvilágban, azért kikerülhetetlen a társadalmi életből­, az emberek legfejlettebb életviszonylatai között. A természeti törvények a maguk brutális és naiv egyszerűségükben uralkod­nak az emberi társadalomban is. Ezt az ér­velést, mert így van az állatvilágban, így kell lennie az emberi társadalomban is — azonban nem fogadhatjuk el. Nem azért, mintha az embert különb állatnál tartanák a többi állatinál, hanem azért, mert az egész emberi fejlődés a természeti állapottól való szakadatlan eltávolodásban áll ama láncok lazításában és meghosszabbításában, ame­lyek az embert természeti életfeltételeihez és állatibb múltjának hagyományaihoz kö­tik oda. A természet a kolera baktériumát juttatva szervezetünkbe, halálra ítél ben­nünket. Az ember nem nyugszik ebbe bele, hanem a tudomány és technika fegyverei­vel megváltoztatja a természetet és ural­kodik rajta, ahelyett,, hogy vakon engedel­meskednek neki. Méhely dr. is bizonyára így cselekszik ezer és ezer dologban. Bizo­nyára szobában lakik és nem barlangban, amelyet a természet bocsát rendelkezésére. Bizonyára ruhában jár és nem ama hiányos textilárucikkben, amelyet­ a természet ad védelemül az embernek. Bizonyára kenye­ret eszik és nem búzát vagy bogyót. Ha nem antialkoholista,­ valószínűleg sört iszik és nem árpát eszik, ha italra szomjazik. Az ember nem doronggal megy neki ellenségé­nek, hanem 42-es mozsárral, gépfegyverrel, nem gyalog vagy négykézláb jár, hanem vonaton, repülőgépen, automobilon. Ha nem terem valahol ennivaló, máshonnan hoz és nem hal éhen. Ha kiönti az árvíz, nem fullad meg, hanem kiúszik és gátakat épít. Szóval az egész emberi kultúra épen a létért való küzdelem parancsszava alatt a természetadta élet föltételektől való eltávo­lodásban áll. Azért, mert természeti tör­vény, még nem kell okvetlenül háborúnak lenni. A diftériában való elpusztulás, a lassú helyváltoztatás, az éhenhalás is ter­mészeti állapotok, de éppen abban látjuk az emberiség haladását, hogy ezeket a ter­mészeti állapotokat leküzdötte és egyre jobban leküzdi. De Méhely dr. nem elégszik meg azzal, hogy a háborút kikerülhetetlennek tartja általános természettörvényekre hivatkozva, hanem üdvösnek is tartja, mint a fejlődés eszközét, mint a természetes kiválogatás szervét. Másrészt úgy látszik, ezt a darwi­nista szempontot összekapcsolj­a a Malthus „dismal science"-­éve­­, ördögi tudományá­val, mert azt is mondja egy helyen, hogy a háborút „a túlnépesedés" is idézte elő. A háború eme darwini és malthusi elméletére legközelebb tesszük meg megjegyzéseinket. Lapunk mai száma 10 oldal. 4

Next