Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)
1914-12-20 / 349. szám
újból, néhány tábornokot majd haditörvényszék elé állítanak, de mégsem ők az okai az orosz hadsereg katasztrófájának. Az igazi bűnösök, a vereség igazi magvetői: a cári abszolutizmusnak és a nagybirtokos nemességnek meg a vele szövetkezett korrupt közigazgatásnak, a zsarnoki államvallásnak és szabadsággyűlöletnek orosz rendszere. Ha emberi szmünk elszorul is a háború rettenetes áldozatai láttára, ha igazságérzetünk föl is lázad az ellen, hogy a cárizmust csak az orosz nép százezreinek, talán millióinak testén keresztül lehet eltalálni és lesújtani, ha szörnyűségnek is ítéljük, hogy az orosz abszolutizmus népmilliók eleven testét tartja maga elé pajzsul, az orosz vereségekben mégis a történelmi haladásnak és a bűnökért való kikerülhetetlen fizetségnek művét kell látnunk. Csak az a szomorú és ezért nem lehet örülnünk ennek, mert a cár és a cárok bűnöznek és a muzsikák bűnhődnek. • •7 TÁRCA * * * Jönnek hozzám! Irta Vdwnal Zseni. Jönnek hozzám! És görnyedt vállukon Elhozzák mind a gyötrelmet, a kint, Mit rájuk zúdított a korbácsos élet Jönnek hozzám! És megnyílnak előttem A takargatott szörnyű, mély sebek És rámzúdulnak könnyek, véresek. Mint egy bélpoklos, űzött karaván, Melyet kivetett magából minden falu És megcibált minden kóbor kuvasz, Ugy fut hozzám riadtan, meggyötörten, Hogy irgalmas zugot találjon A nagy karaván: a családom. És kábán reájuk mered a szemem: Az ő sebük én mély nyitott sebem, Az ő könnyük, szememből könnypatak, őket űzik, engemet hajtanak, a korbács nyomán, mi fölöttünk suhog, Az én vállamkból sötét vér csurog. Nézem szemüket: én könnyes szemem És a kezük: én két lankadt kezem És a testüket úgy vonszolják mint én, Az a fájdalmak mélységes tengerén. Mozdulni kéne, tenni kéne hát! De előttem egy törhetetlen gát. És nem mozdulhat se lábam, se kezem. Bárhogy kínozom, bárhogy tördelem. A kínzott helyén bár serked a vér. * # # Még egyre inddzik a menekülő ellenséget. * * * A szövetséges csapatok már átléptik a Pilkát. — Keleti Poroszországban is visszavertéti az oroszokat. — Galíciában nagy harcok folynak. — A primysli varársig megint több száz foglyot ejtett. — Varsát a végsőlig akarják védelmezni az oroszok. Több orosz hadtest pusztult el Oroszlengyelországban. — A Kárpátokban még folyik a viaskodás. Oroszlengyelországban még egyre hátrálnak az oroszok és mindinkább közelebb jutnak Varsóhoz. A monarchia hadvezetőségének a jelentése szerint déli Lengyelországban mindenütt megverték a menekülő ellenséget, amely újabban Jedrzejevot — oroszul Andrejevet — is kénytelen volt átengedni az üldözőknek. Ezzel a monarchia katonái elérték a Nida-folyót. Fentebbészakon azonban a szövetséges csapatok már átlépték a Poscát. Hogy mely helyen történt az átkelés, arról a jelentés nem szól, noha egymaga az átkelés ténye is már nagy eredmény, mert ezzel lehetetlenné tették az oroszoknak a Pilieán innen való újra csoportosulását és védekezését. Úgy látszik tehát — a jelek legalább erre vallanak — hogy az oroszok Varsó alá húzódnak és onnan kísérlik majd meg az újból való szembeszállást. Van ugyan hír arról, hogy az oroszok harc nélkül akarják átengedni Lengyelország fővárosát az ellenségnek, de sokkal valószínűbben hangzik az a másik híradás, amely szerint a végsőig fogják védelmezni Varsót. A galíciai harctéren neki történt nevezetesebb esemény. A Krosno—Zamicyn-i vonalon folynak még a harcok. Az oroszok itt Malba. A Dunajec alsó folyásánál — Tarnov nalba. A Dunajec alsó folyásánál — Tarnov és Ujsandec között ellenben sikerült a folyó nyugati partjáról az ellenséges hátvédek legnagyobb részét SZÍVÓS harcok után elűzni. A przemysi várőrség folyton zaklatja kirohanásaival a már gyengülő körülzáró orosz seregeket. Legutóbbi kirohanása alkalmával megint több száz fogollyal tért vissza a várba. Keleti Poroszország halcján is vereséget szenvedtek az oroszok, Pilkollen körül az orosz lovasság támadását a németek sikeresen visszaverték. A Kárpátokban lényegileg nem változott a helyzet. Kisebb ütközetek folynak, mert itt-ott az oroszok még ellentállást fejtenek ki. * A legújabb hivatalos jelentések szerint az oroszok hátrálása Lengyelországban és Galícia nyugati részében még egyre tart. Galíciában erős orosz hátvédek ellentállást fejtenek ki, hogy ezzel déli szárnyuknak két oldalról veszélyeztetett visszavonulását fedezzék. A jelentéseket alapul véve, a harctéri helyzet nagy vonásokban most a következő: A viszszavonulás előtt az oroszok védelmi vonala a Visztulától — a Bzura torkolatától húsz kilométernyire keletre — Lovic, Lodz és Piotrkov mentén, Krakó északkeleti frontjáig terjedt. December 16-án azt jelentette a német hadvezetőség, hogy északi Lengyelországban elfoglalták az ellenség több erős támaszpontját, .17-én pedig az a híradás érkezett, hogy SZÍVÓS és elkeseredett harcok után visszavonulásra kényszerítették az oroszokat. Az oroszok visszavonulása északi Lengyelországban tehát december 16-án kezdődött. Ezen a napon foglalták el rohammal a monarchia katonái Protzkov városát is. Most pedig azt jelentik megint, hogy az ellenség üldözését folytatták. A jelentésből nem lehet biztossággal megállapítani, hogy meddig üldözték "már az oroszokat, de abból, hogy mindkét fél arcvonala majdnem egyenesen északról dél felé húzódott, arra lehet következtetni, hogy az oroszok nagyjában keleti irányban vonulnak vissza. Az csak természetes, hogy az oroszok a visszavonulásukat minndenekelőtt erős hátvédekkel igyekeznek födözni. Hogy ebből aztán nagyobb harcok fejlődnek-e majd — amire, úgy látszik, orosz részről megvan a szándék, már csak a szenvedett kudarc miatt is — erre ma még nem lehet határozott feleletet adni. A Bzura alsó folyása csak negyven kilométernyire van Varsó várövezetének a nyugati frontjától. Itt tehát nem igen van hely nagyobb orosz erők megmozgatására. Varsó és Novogeorgievski a Visztula e két nagy árokból is közeledett feléje. Azután még egy francia lépett ki, mi is küldtünk még egy embert. A négy ember aztán leült egy gránátfurta lyukban és kedélyesen beszélgettek. Aztán cédulát küldtünk nekik, hogyha meg akarják adni magukat, estefelé jöjjenek át hozzánk. Azt felelték, nem lehet, már a tisztjeik miatt sem. De legalább kedélyesen eltöltöttük a délutánt, mert nem lőttünk. A tüzérség azonban nem tartott velünk. A gránátok folyton ott röpködtek a fejünk fölött... Ez történt hétfőn. Most meg (szerdán) azt halljuk, hogy abból a francia zászlóaljból három tiszt és húsz közlegény átjött hozzánk. Bir ezt nem lehet rossz néven venni a franciáktól, mert valóban nem nagy élvezet a lövészárokban való időzés. A sok eső után tegnap este óta takarosan fagy. Ma reggel a főzőedényemben, amely tegnap este még félig tele volt kávéval, három centiméter vastag jeget, találtam ... NÉPSZAVA 1914 december 20. Az ár mégis már föl, a szánkig ér S az élettenger mindjárt eltemet. A sok rémült szem mind reám mered S ezer görcsös kar fonódik rám . . . Torz mosolyra görbül most a szám S a könnyembe, a szivemre pereg. # * # Németek és franciái! barátkozása a lövészárokban. * Néhány német tábori levélből közöljük a következő érdekes részleteket: Minden túlzás nélkül elmondom most nektek ezt a kis történetet. Hetek óta fekszünk már itt és lövöldözzük egymást. Egyik nap esik, másnap egészen szép az idő. Vasárnapról hétfőre virradóra hatalmas eső volt. Reggelre teljesen át voltunk ázva. A franciáknak is kellemetlen lehetett az eső, mert lövészárkaik mélyebben fekszenek. Egy dél körül egyik emberünk tréfából egypárszor földobta a sátor tetejét. Erre néhány francia elkezd integetni a sapkájával. Természetesen jót nevettünk és az integetés mindkét oldalról erősödött. Egy francia egész mellig kiemelkedett és idekiáltott hozzánk: — Ne lőjj, öreg bajtárs! Villámgyorsan elterjedt a megállapodás lövészárkainkban, hogy nem lövünk. Pár pillanat múlva, mindkét oldalról mellig kiemelkedtünk az árok szélére. A franciáknál a főmester, aki először kiáltott hozzánk, kiugrott az árokból és integetett, hogy küldjünk vele szembe egy embert Egy Őrvezetőnk, aki postahivatalnok és valamicskét tud franciául, kilépett az * Egy vidám epizódot akarok most elbeszélni. Ez nem valami kitalálás, hanem valóban megtörtént. Néhány gyalogos egy rúdra, mint valami zászlót, föltüzött egy újságot s éjjel lövészárkaink előtt 250 méternyire fölállította. Az újságban a 20.000 orosz fogolyról volt híradás. Másnap még száz méterrel előbbre vitték. A következő napon eltűnt ez és helyette francia lobogó állt ott, újsággal és levéllel. Egy önkéntes vállalkozott arra, hogy ezeket elhozza, óvatosságból minden puskát, gépfegyvert és kiságyút, ami a lövészárkokban be van építve, arra a helyre irányoztunk, hátha tőrbe akarnak bennünket csalni. Az önkéntes minden baj nélkül eljutott a zászlóig. Húsz-harminc francia kimászott erre a lövészárokból s mindnyájan kiáltották: Bravó! Bravó!