Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-20 / 349. szám

újból, néhány tábornokot majd haditörvény­szék elé állítanak, de mégsem ők az okai az orosz hadsereg katasztrófájának. Az igazi bűnösök, a vereség igazi magvetői: a cári abszolutizmusnak és a nagybirtokos nemes­ségnek meg a vele szövetkezett korrupt köz­igazgatásnak, a zsarnoki államvallásnak és szabadsággyű­löletnek orosz rendszere. Ha emberi szm­ü­nk elszorul is a háború rettene­tes áldozatai láttára, ha igazságérzetünk föl is lázad az ellen, hogy a cárizmust csak az orosz nép százezreinek, talán millióinak tes­tén keresztül lehet eltalálni és lesújtani, ha szörnyűségnek is ítéljük, hogy az orosz ab­szolutizmus népmilliók eleven testét tartja maga elé pajzsul, az orosz vereségekben mégis a történelmi haladásnak és a bűnökért való kikerülhetetlen fizetségnek művét kell látnunk. Csak az a szomorú és ezért nem le­het örülnünk ennek, mert a cár és a cárok bűnöznek és a muzsikák bűnhődnek. • •7 TÁRCA * * * Jönnek hozzám! Irta Vdwnal Zseni. Jönnek­ hozzám! És görnyedt vállukon Elhozzák mind a gyötrelmet, a kint, Mit rájuk zúdított a korbácsos élet Jönnek hozzám! És megnyílnak előttem A takargatott szörnyű, mély sebek És rámzúdulnak könnyek, véresek. Mint egy bélpoklos, űzött karaván, Melyet kivetett magából minden falu És megcibált minden kóbor kuvasz, Ugy fut hozzám riadtan, meggyötörten, Hogy irgalmas zugot találjon A nagy karaván: a családom. És kábán reájuk mered a szemem: Az ő sebük én mély nyitott sebem, Az ő könnyük, szememből könnypatak, őket űzik, engemet hajtanak,­­ a korbács nyomán, mi fölöttünk suhog, Az én vállamkból sötét vér csurog. Nézem szemüket: én könnyes szemem És a kezük: én két lankadt kezem És a testüket úgy vonszolják mint én, Az a fájdalmak mélységes tengerén. Mozdulni kéne, tenni kéne hát! De előttem egy törhetetlen gát. És nem mozdulhat se lábam, se kezem. Bárhogy kínozom, bárhogy tördelem. A kínzott helyén bár serked a vér. * # # Még egyre in­ddzik a menekülő ell­enséget. * * * A szövetséges csapatok már átléptik a Pilkát. — Keleti Poroszországban is vissza­vertéti az oroszokat. — Galíciában nagy harcok folynak. — A primysli varársig megint több száz foglyot ejtett. — Varsát a végsőlig akarják védelmezni az oroszok. Több orosz hadtest pusztult el Oroszlengyelországban. — A Kárpátokban még folyik a viaskodás. Oroszlengyelországban még egyre hátrál­nak az oroszok és mindinkább közelebb jut­nak Varsóhoz. A monarchia had­vezetőségé­nek a jelentése szerint déli Lengyelország­ban mindenütt megverték a menekülő el­lenséget, amely újabban Jedrzejevot — oroszul And­rejevet — is kénytelen volt át­engedni az üldözőknek. Ezzel a monarchia katonái elérték a Nida-folyót. Fentebb­­északon azonban a szövetséges csapatok már átlépték a Poscát. Hogy mely helyen történt az átkelés, arról a jelentés nem szól, noha egymaga az átkelés ténye is már nagy eredmény, mert ezzel lehetetlenné tették az oroszoknak a Pilieán innen való újra cso­portosulását és védekezését. Úgy látszik te­hát — a jelek legalább erre vallanak — hogy az oroszok Varsó alá húzódnak és on­nan kísérlik majd meg az újból való szembe­szállást. Van ugyan hír arról, hogy az oro­szok harc nélkül akarják átengedni Len­gyelország fővárosát az ellenségnek, de sok­kal valószínűbben hangzik az a másik hír­adás, amely szerint a végsőig fogják védel­mezni Varsót. A galíciai harctéren neki történt neveze­tesebb esemény. A Krosno—Zamicyn-i vo­nalon folynak még a harcok. Az oroszok itt Malba. A Dunajec alsó folyásánál — Tarnov nalba. A Dunajec alsó folyásánál — Tarnov és Ujsandec között ellenben sikerült a folyó nyugati partjáról az ellenséges hát­védek legnagyobb részét SZÍVÓS harcok után elűzni. A przemysi várőrség folyton zak­latja kirohanásaival a már gyengülő körül­záró orosz seregeket. Legutóbbi kirohanása alkalmával megint több száz fogollyal tért vissza a várba. Keleti Poroszország halcján is vereséget szenvedtek az oroszok, Pilkollen körül az orosz lovasság támadását a németek sikere­sen visszaverték. A Kárpátokban lényegileg nem változott a helyzet. Kisebb ütközetek folynak, mert itt-ott az oroszok még ellentállást fejte­nek ki. * A legújabb hivatalos jelentések szerint az oroszok hátrálása Lengyelországban és Galícia nyugati részében még egyre tart. Galíciában erős orosz hátvédek ellentállást fejtenek ki, hogy ezzel déli szárnyuknak két oldalról veszélyeztetett visszavonulását fedezzék. A jelentéseket alapul véve, a harctéri helyzet nagy vonásokban most a következő: A visz­szavonulás előtt az oroszok védelmi vonala a Visztulától — a Bzura torkolatától húsz kilométernyire keletre — Lovic, Lodz és Piotrkov mentén, Krakó északkeleti front­jáig terjedt. December 16-án azt jelentette a német hadvezetőség, hogy északi Len­gyelországban elfoglalták az ellenség több erős támaszpontját, .17-én pedig az a hír­adás érkezett, hogy SZÍVÓS és elkeseredett harcok után visszavonulásra kényszerítet­ték az oroszokat. Az oroszok visszavonu­lása északi Lengyelországban tehát decem­ber 16-án kezdődött. Ezen a napon foglal­ták el rohammal a monarchia katonái Protz­kov városát is. Most pedig azt jelentik megint, hogy az ellenség üldözését folytat­ták. A jelentésből nem lehet biztossággal megállapítani, hogy meddig üldözték "már az oroszokat, de abból, hogy mindkét fél arcvonala majdnem egyenesen északról dél felé húzódott, arra lehet következ­tetni, hogy az oroszok nagyjában keleti irányban vonulnak vissza. Az csak termé­szetes, hogy az oroszok a visszavonulásukat minndenekelőtt erős hátvédekkel igyekeznek födözni. Hogy ebből aztán nagyobb harcok fejlődnek-e majd — amire, úgy látszik, orosz részről meg­van a szándék, már csak a szenvedett kudarc miatt is — erre ma még nem lehet határozott feleletet adni. A Bzura alsó folyása csak negyven kilomé­ternyire van Varsó várövezetének a nyu­gati frontjától. Itt tehát nem igen van hely nagyobb orosz erők megmozgatására. Varsó és Novogeorgievsk­i a Visztula e két nagy árokból is közeledett feléje. Azután még egy francia lépett ki, mi is küldtünk még egy em­bert. A négy ember aztán leü­lt egy gránátfurta lyukban és kedélyesen beszélgettek. Aztán cé­dulát küldtünk nekik, hogyha meg akarják adni magukat, estefelé jöjjenek át hozzánk. Azt felelték, nem lehet, már a tisztjeik miatt sem. De legalább kedélyesen eltöltöttük a délutánt, mert nem lőttünk. A tüzérség azonban nem tar­tott velünk. A gránátok folyton ott röpködtek a fejünk fölött... Ez történt hétfőn. Most meg (szerdán) azt halljuk, hogy abból a francia zászlóaljból három tiszt és húsz közlegény át­jött hozzánk. Bir ezt nem lehet rossz néven venni a fran­ciáktól, mert valóban nem nagy élvezet a lö­vészárokban való időzés. A sok eső után tegnap este óta takarosan fagy. Ma reggel a főzőedé­nyemben, amely tegnap este még félig tele volt kávéval, három centiméter vastag jeget, talál­tam ... NÉPSZAVA 1914 december 20. Az ár mégis már föl, a szánkig ér S az élettenger mindjárt eltemet. A sok rémült szem­ mind reám mered S ezer görcsös kar fonódik rám . . . Torz mosolyra görbül most a szám S a könnyem­be, a szivemre pereg. # * # Németek és franciái! barátkozása a lövészár­okban. * Néhány német tábori levélből közöljük a kö­vetkező érdekes részleteket: Minden túlzás nélkül elm­ondom most nektek ezt a kis történetet. Hetek óta fekszünk már itt és lövöldözzük egymást. Egyik nap esik, másnap egészen szép az idő. Vasárnapról hétfőre virradóra hatal­mas eső volt. Reggelre teljesen át voltunk ázva. A franciáknak is kellemetlen lehetett az eső, mert lövészárkaik mélyebben fekszenek. Egy dél körül egyik emberünk tréfából egypárszor földobta a sátor tetejét. Erre néhány francia elkezd integetni a sapkájával. Természetesen jót nevettünk és az integetés mindkét oldalr­ól erősödött. Egy francia egész mellig kiemelke­dett és idekiáltott hozzánk: — Ne lőjj, öreg bajtárs! Villámgyorsan elterjedt a megállapodás lö­vészárkainkban, hogy nem lövünk. Pár pilla­nat múlva, mindkét oldalról mellig kiemelked­tünk az árok szélére. A franciáknál a főmester, aki először kiáltott hozzánk, kiugrott az árok­ból és integetett, hogy küldjünk vele szembe egy embert Egy Őrvezetőnk, aki postahivatal­nok és valamicskét tud franciául, kilépett az * Egy vidám epizódot akarok most elbeszélni. Ez nem valami kitalálás, hanem valóban meg­történt. Néhány gyalogos egy rúdra, mint valami zászlót, föltüzött egy újságot s éjjel lövészárkaink előtt 250 méternyire fölállította. Az újságban a 20.000 orosz fogolyról volt hír­adás. Másnap még száz méterrel előbbre vitték. A következő napon eltűnt ez és helyette francia lobogó állt ott, újsággal és levéllel. Egy önkén­tes vállalkozott arra, hogy ezeket elhozza, óvatosságból minden puskát, gépfegyvert és kiságyút, ami a lövészárkokban be van építve, arra a helyre irányoztunk, hátha tőrbe akarnak bennünket csalni. Az önkéntes minden baj nélkül eljutott a zászlóig. Húsz-harminc francia kimászott erre a lövészárokból s mindnyájan kiáltották: Bravó! Bravó!

Next