Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-03 / 315. szám

SIE évfolyam. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre........ 14.— kor. | negyedévre 2.— kor. fél évre 12.— kor. | egy k­óra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁS­A 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-U­TCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Budapest, 1914 december 3. csötdrtdk. 315. szám. Belgrádba szerdán délben, bevonultak az osztrák-magyar hadsereg csapatai. Frank Liborius gyalogsági tábornok jelentette, hogy az ötödik hadsereg csapatai szerdán elfoglalták Belgrádot. Belgrád elfoglalása a tegnapi napnak, de egyúttal az egész szerb háborúnak legnagyobb eseménye. .Valamely állam fővárosának elfoglalása akkor is nagyjelentőségű esemény a hábo­rúban, ha stratégiai szempontból nincs is nagy­­fontossága. Mindenkor azt jelenti, hogy az állam ellenálló ereje rendkívüli módon megcsökkent és hogy az állami élet dezorganizációja nagy lépésekkel halad előre. Az állam fejének és a központi kor­mányzat szerveinek elmenekülése, a lakos­ság szökése, mindez félelmet, bizonytalan­ságot kelt, csökkenti az ellenállás lehető­ségébe vetett ilk­et és így aláaknázza a há­ború erkölcsi tényezőit. Főképen eme po­litikai szempontból nagyon jelentős ese­mény Belgrád elfoglalása, amely minden valószínűség szerint meg fogja gyorsítani Szerbia immáron kikerülhetetlen balvégze­tének betelj­esedését. Az osztrák-magyar monarchia csapatai­nak ez a nagy sikere bizonyára hatással lesz úgy a háborún kívül álló Balkán-álla­mok közvéleményére és politikai magatar­tására, nemkülönben a többi semleges álla­mokban kialakuló fölfogásra is. Háború­ban az erő megmutatása és érvényesítése a legjobb eszköz barátok szerzésére és ellen­séges szándékok leszerelésére. Ebből a szempontból is fontos Belgrád­­eleste, mert amennyire csökkentenie kell a szer­b hadse­reg ellenállóképességét, úgyannyira nö­veli az osztrák-magyar monarchia hadsere­gének erejébe vetett hitet. Valószínű, hogy Belgrád elestének hite ilyen szellemben erősíteni fogja a­,semleges politika hívei­nek számát úgy Romániában, mint Olasz­országban. Másrészt hozzájárul majd az orosz hadsereg hatalmába vetett hitnek a megrendüléséhez is. Bizonyos hogy az orosz segítségben való bizakodás nélkül Szerbia nem merte volna kiprovokálni a háborút. Ez a segítség elmaradt. Szerbia ugyanúgy elvérzik, mint ahogy elvérzett Belgium. Amilyen k­evéssé védte meg Anglia és Franciaország Belgiumot, épp olyan keve­set tudott az orosz haderő Szerbia érdeké­ben tenni. A russsofil agitációt súlyos csa­pás éri Belgrád elestével, mert még a leg­hiszékenyebb emberek is látni fogják, hogy futó homokra épít az, aki az orosz cárizmus sratitikai­­ ígéreteit komolyan veszi. A háború elején az angol politikusok, kü­lönösen Churchill, azt hirdették, hogy An­glia és szövetségesei a kis államok és népek jogát akarják a porosz militarizmussal szemben megvédelmezni. Eddig a háború­nak két kétségtelen eredménye van: Bel­gium eleste és Szerbia eleste, amelynek Belgrád elfoglalását hamarosan követnie kell. Belgiumot Anglia és Franciaország küldte előőrsnek a német hadsereg ellen, Szerbiát Oroszország az osztrák-magyar monarchia ellen. A kis államokat védel­mező antant-politika tehát eddig csak a kis államok teljes pusztulását és a nagyok vé­delmére való föláldozását eredményezte, Oroszország Szerbiát, Anglia pedig Bel­giumot úgy védelmezte, hogy pajzsnak tar­totta maga elé. Belgrád bevételével a július 26-ika óta tartó szerb háború fontos határkőhöz ju­tott. Nehéz és kemény küzdelmekben telt el ez a négy hónap, egyrészt, mert az osztrák-magyar csapatok a terep nehézsé­geivel, másrészt a szerb katonák vitézségé­vel bizony minden erejük megfeszítésével tudtak csak megbirkózni. S azt hisszük, hogy a hadviselés semmiféle érdekeit nem sérti, ha éppen ezen a napon, amikor a monarchia csapatai nagy és elhatározó győzelmek gyümölcsét élvezik, megmond­juk, hogy a szerb hadsereg vitézül harcol és teljesíti azt a kötelességet, amelyről azt hiszi, hogy országa és nemzete iránt való kötelesség. A budapesti kávéházakban, íz­léstelen képes levelezőlapokon és rajzokon a tollal és szájjal intézkedők nemcsak le­győzik, de minden tisztességében és hadi erényében legyalázzák is folyton a szerb hadsereget. A katonák, akik Szerbiából­­visszatérnek, egészen más képet nyernek a szerb katonákról, akikben elkeseredett, de azért megbecsülendő ellenfelet látnak. S nem esnek bele abba a hibába, hogy az orosz pénzen élő és kitartott szerb politikus sok megvetendő bandájával azonosítsák azokat a szerb katonákat, akik épp úgy, mint az osztrák-magyar hadsereg katonái, országuk és államuk iránt való kötelességü­ket teljesítik. A siker, amelyet az osztrák­magyar csapatok Belgrád elfoglalásával el­értek, éppen azért nagy, mert katonai szem­pontból erős ellenséget győztek le. A Belgrád elfoglalásával fordulóponthoz jutott szerb hadjárat július 28-án kezdődött meg. Montenegró csatlakozott. Szerbiához és a határszéli portyázások után az osztrák­magyar csapatok bevonultak a Száván és Drinán keresztül Szerbiába. Sabácot ke­mény harc után elfoglalták és a Drinát kö­rülvédő keleti hegyláncokon, Losnica és Ljesnica közelében megverték az ellensé­get. Ezt a szépen előre haladó offenzívát, amelyben különös hévvel a magyar csapa­tok, a budapesti hadtest vett részt, megsza­kította az az augusztus 22-én hivatalosan közzétett hadvezetőségi jelentés, hogy a monarchia csapatainak nagy részét vissza­vonja Szerbiából, azért, hogy teljes erejé­vel a túlszámban föllépő oroszok ellen for­­­dulhasson. A csapatoknak ez a visszavo­nása Szerbiát egy időre másodrangú harc­térré tette és ezzel kezdődött meg a szerb hadjárat második fejezete. Ez a második rész egyrészt védekezésből állott, mert a szerb h­adsereg félreértvén az osztrák-ma­gyar csapatok visszavonását, ezt az alkal­mat arra használta föl, hogy a határszéli magyar és szerémségi megyékbe betörjön. Ezeknek a betöréseknek folyamán esett foglyul a szerb hadsereg egyi­­k legjobb csa­patja, a Timok-hadosz­t­ály. Szeptember 3—15 között egymásután verte vissza a ha­tárvédelemmel megbízott magyar csapat a szerb betörést, ugy hogy szeptember 15-én a Szerémségbem, és a Bánátban nem volt szerb katona. A magyar területnek eme megtisztítása után indult meg az új offen­ziva. Szeptember utolsó napjaiban megint * * # Mm hadsereg csapatai szerdán «Sérben bevonultak a szerb fővárosba. Isss a királynak. — Az ellenség visszavonulóban, — Több Joggly, — A győzelem Nice Budapesten. # # * Frank sserl» Lftpunk mai száma 10 b ItteL

Next