Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)
1914-12-03 / 315. szám
SIE évfolyam. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre........ 14.— kor. | negyedévre 2.— kor. fél évre 12.— kor. | egy kóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁSA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Budapest, 1914 december 3. csötdrtdk. 315. szám. Belgrádba szerdán délben, bevonultak az osztrák-magyar hadsereg csapatai. Frank Liborius gyalogsági tábornok jelentette, hogy az ötödik hadsereg csapatai szerdán elfoglalták Belgrádot. Belgrád elfoglalása a tegnapi napnak, de egyúttal az egész szerb háborúnak legnagyobb eseménye. .Valamely állam fővárosának elfoglalása akkor is nagyjelentőségű esemény a háborúban, ha stratégiai szempontból nincs is nagyfontossága. Mindenkor azt jelenti, hogy az állam ellenálló ereje rendkívüli módon megcsökkent és hogy az állami élet dezorganizációja nagy lépésekkel halad előre. Az állam fejének és a központi kormányzat szerveinek elmenekülése, a lakosság szökése, mindez félelmet, bizonytalanságot kelt, csökkenti az ellenállás lehetőségébe vetett ilket és így aláaknázza a háború erkölcsi tényezőit. Főképen eme politikai szempontból nagyon jelentős esemény Belgrád elfoglalása, amely minden valószínűség szerint meg fogja gyorsítani Szerbia immáron kikerülhetetlen balvégzetének beteljesedését. Az osztrák-magyar monarchia csapatainak ez a nagy sikere bizonyára hatással lesz úgy a háborún kívül álló Balkán-államok közvéleményére és politikai magatartására, nemkülönben a többi semleges államokban kialakuló fölfogásra is. Háborúban az erő megmutatása és érvényesítése a legjobb eszköz barátok szerzésére és ellenséges szándékok leszerelésére. Ebből a szempontból is fontos Belgrádeleste, mert amennyire csökkentenie kell a szerb hadsereg ellenállóképességét, úgyannyira növeli az osztrák-magyar monarchia hadseregének erejébe vetett hitet. Valószínű, hogy Belgrád elestének hite ilyen szellemben erősíteni fogja a,semleges politika híveinek számát úgy Romániában, mint Olaszországban. Másrészt hozzájárul majd az orosz hadsereg hatalmába vetett hitnek a megrendüléséhez is. Bizonyos hogy az orosz segítségben való bizakodás nélkül Szerbia nem merte volna kiprovokálni a háborút. Ez a segítség elmaradt. Szerbia ugyanúgy elvérzik, mint ahogy elvérzett Belgium. Amilyen kevéssé védte meg Anglia és Franciaország Belgiumot, épp olyan keveset tudott az orosz haderő Szerbia érdekében tenni. A russsofil agitációt súlyos csapás éri Belgrád elestével, mert még a leghiszékenyebb emberek is látni fogják, hogy futó homokra épít az, aki az orosz cárizmus sratitikai ígéreteit komolyan veszi. A háború elején az angol politikusok, különösen Churchill, azt hirdették, hogy Anglia és szövetségesei a kis államok és népek jogát akarják a porosz militarizmussal szemben megvédelmezni. Eddig a háborúnak két kétségtelen eredménye van: Belgium eleste és Szerbia eleste, amelynek Belgrád elfoglalását hamarosan követnie kell. Belgiumot Anglia és Franciaország küldte előőrsnek a német hadsereg ellen, Szerbiát Oroszország az osztrák-magyar monarchia ellen. A kis államokat védelmező antant-politika tehát eddig csak a kis államok teljes pusztulását és a nagyok védelmére való föláldozását eredményezte, Oroszország Szerbiát, Anglia pedig Belgiumot úgy védelmezte, hogy pajzsnak tartotta maga elé. Belgrád bevételével a július 26-ika óta tartó szerb háború fontos határkőhöz jutott. Nehéz és kemény küzdelmekben telt el ez a négy hónap, egyrészt, mert az osztrák-magyar csapatok a terep nehézségeivel, másrészt a szerb katonák vitézségével bizony minden erejük megfeszítésével tudtak csak megbirkózni. S azt hisszük, hogy a hadviselés semmiféle érdekeit nem sérti, ha éppen ezen a napon, amikor a monarchia csapatai nagy és elhatározó győzelmek gyümölcsét élvezik, megmondjuk, hogy a szerb hadsereg vitézül harcol és teljesíti azt a kötelességet, amelyről azt hiszi, hogy országa és nemzete iránt való kötelesség. A budapesti kávéházakban, ízléstelen képes levelezőlapokon és rajzokon a tollal és szájjal intézkedők nemcsak legyőzik, de minden tisztességében és hadi erényében legyalázzák is folyton a szerb hadsereget. A katonák, akik Szerbiábólvisszatérnek, egészen más képet nyernek a szerb katonákról, akikben elkeseredett, de azért megbecsülendő ellenfelet látnak. S nem esnek bele abba a hibába, hogy az orosz pénzen élő és kitartott szerb politikus sok megvetendő bandájával azonosítsák azokat a szerb katonákat, akik épp úgy, mint az osztrák-magyar hadsereg katonái, országuk és államuk iránt való kötelességüket teljesítik. A siker, amelyet az osztrákmagyar csapatok Belgrád elfoglalásával elértek, éppen azért nagy, mert katonai szempontból erős ellenséget győztek le. A Belgrád elfoglalásával fordulóponthoz jutott szerb hadjárat július 28-án kezdődött meg. Montenegró csatlakozott. Szerbiához és a határszéli portyázások után az osztrákmagyar csapatok bevonultak a Száván és Drinán keresztül Szerbiába. Sabácot kemény harc után elfoglalták és a Drinát körülvédő keleti hegyláncokon, Losnica és Ljesnica közelében megverték az ellenséget. Ezt a szépen előre haladó offenzívát, amelyben különös hévvel a magyar csapatok, a budapesti hadtest vett részt, megszakította az az augusztus 22-én hivatalosan közzétett hadvezetőségi jelentés, hogy a monarchia csapatainak nagy részét visszavonja Szerbiából, azért, hogy teljes erejével a túlszámban föllépő oroszok ellen fordulhasson. A csapatoknak ez a visszavonása Szerbiát egy időre másodrangú harctérré tette és ezzel kezdődött meg a szerb hadjárat második fejezete. Ez a második rész egyrészt védekezésből állott, mert a szerb hadsereg félreértvén az osztrák-magyar csapatok visszavonását, ezt az alkalmat arra használta föl, hogy a határszéli magyar és szerémségi megyékbe betörjön. Ezeknek a betöréseknek folyamán esett foglyul a szerb hadsereg egyik legjobb csapatja, a Timok-hadosztály. Szeptember 3—15 között egymásután verte vissza a határvédelemmel megbízott magyar csapat a szerb betörést, ugy hogy szeptember 15-én a Szerémségbem, és a Bánátban nem volt szerb katona. A magyar területnek eme megtisztítása után indult meg az új offenziva. Szeptember utolsó napjaiban megint * * # Mm hadsereg csapatai szerdán «Sérben bevonultak a szerb fővárosba. Isss a királynak. — Az ellenség visszavonulóban, — Több Joggly, — A győzelem Nice Budapesten. # # * Frank sserl» Lftpunk mai száma 10 b ItteL