Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-27 / 361. szám

1914 december­­30. NÉPSZAVA Franciaország is a háború. * Egy újságíró tapasztalatai. A­ „Neue Züricher Zeitung" eddigi párisi munkatársa, aki francia ember, néhány érdekes dolgot mond el az új Franciaország­ról. írásából kivesszük a következő részle­teket : A háború kezdete óta egyre növekedik a parlamenti és közigazgatási személyek iránt való ellenszenv, ezért az egyik legutóbbi minisztertanácson a miniszterek kölcsönösen megfogadták, hogy a háború folyamán nem fognak új választásokat tartani. Úgy látszik egyébiránt, hogy még a miniszterek között sem ritka a véleménykülönbség, különösen tábornokok és hivatalnokok kinevezésénél. A délvidék, amelyet a háború kevésbé sújt, mint Franciaország egyéb részeit, az eddigi politikát szeretné folytatni, ami érthető, mert a háború révén soha nem remélt áron adja el borait. Mindamellett itt is kialakulóban van az új Franciaország. Cailleaux és felesége Parisban rendkívül ellenszenvesek voltak, m­íg végre jobbnak lát­ták az országból elutazni. Cailleaux szemé­lyének­ minden bírálatát erélyesen elnyom­ják a sajtóban és a cenzúra ezen eljárásából azt lehet következtetni, hogy Cailleaux be­folyása a vezető körökben most is oly­ nagy, mint valaha volt. A politikai és közigazgatási cenzúra Fran­ciaországban kérlelhetetlenebb, mint a ka­tonai. Az ezen állapotok miatt támadt elégedet­lenséget erősen táplálja egész sor ügyetlen pénzügyi intézkedés, főképen pedig a bank­követelések és a report­pénzek fölfüggesz­tése, ami nagy­ tőketömegeket kárhoztat tét­lenségre. A címletek birtokosai hasztalan iparkodnak készpénzt szerezni; mindenütt, ahol papírjaikat kínálják, vállvonogatással­­felelnek nekik. Ez elkeseredést szü­l. A mos­tani pénzügyminiszter, Ribor, nem mer mélyreható intézkedéseket, tenni. A pénz egyre ritkább lesz és mindaddig, amíg ez az állapot tart, gondolni sem lehet a normális üzletmenet visszaállítására. Gyakran maguk a bankárok is készpénz nélkül szűkölködnek. Ha a kormány nem sietett volna a nagybankok segítésére, akkor nagy katasztrófák támadtak volna. A Banque de France, amely pénzügyi támasz lehetett volna, teljesen csütörtököt mondott és a kor­mány nem meri feladatának teljesítésére kényszeríteni, mert a­ bank azt állítja, hogy ebben az esetben tisztáz a magánpénzintézet. A nagy pénzintézetek megmentése teljesen a közönség háta mögött történt. Ennek az az eredménye, hogy a pénzügyi emberek ugyan­olyan kedveltségnek örvendenek, mint a politikusok. Már ma is bizonyos, hogy a háború után a kisemberek megtakarított pénzére való va­dászásnak, amely az utóbbi években olyan eredményes volt, vége lesz. A pénzemberek ígéreteiben és fényes prospektusaiban való bizalom teljesen eleny­észett, ami persze még nem jelenti azt, hogy Franciaország hitele, mint ilyen csorbát szenvedett, mert hiszen az ország, természetes gazdagságánál fogva, hasonló krízisek után mindig újra talpra ál­lott. Mindamellett nem lehet tagadni, hogy Franciaország pénzügyi embereinek­­ hibájá­ból vereséget szenvedett, úgy hogy a háború után hozzá kell fognia elavult pénzügyi és gazdasági rendszerének revíziójához és újjá­szervezéséhez. Az új Franciaországnak egyik jellemvonása az lesz, hogy a pénzhatalmak befolyása alól jobban ki fogja magát vonni. Azt beszélik, hogy a kormány nem bírja­­teljesen föntartani tekintélyét. Intézkedései a katonai hatóságnál ellenállásba ütköznek. Jellemző, a katonai­­egyenruhától és tekin­­ télytől való félelem, amely a parlamenti vi­lágban mindjobban elharapódzik. Erre ve­zethető vissza, hogy a szenátorokat és kép­viselőket fölkérték, hogy a kamarák ülésein ne jelenjenek meg egyenruhában, nyilván­valóan azért, mert az egyenruha az ő tekinté­lyüket polgári ruhában megjelenő kollégáik fölé emelte volna és esetleg tüntetésekre adott volna okot. HÍRBEL * # *. — Dr. Weill — francia, Jaurès meggyilko­lása alkalmával megírták a lapok, hogy a gonosz merénylet szemtanúja volt dr. Weill német birodalmi képviselő, akit a véres eset annyira megrázott, hogy búskomor lett és szanatóriumba került. Most kiderült, hogy ez nem felel meg a valóságnak, mert Weill augusztus 5-én belépett a francia hadseregbe. Ezt most elszász-lotharingiai barátaihoz in­tézett nyilatkozatában teszi közhírré az egy­kori német birodalmi képviselő. Nyilatkoza­tában azt mondja, hogy öreg szüleire való tekintettel hallgatott eddig, mert előttük is titokban akarta tartani elhatározását, mint­hogy attól félt, hogy ezzel szüleit kiteszi a németek dühének. Most azonban szülei már­biztosságban vannak és így kijelenti, hogy augusztus 3-én belépett a francia hadseregbe. Nyilatkozatában idegen uralomnak nevezi azt az időt, amióta Elszász-Lotharingia Né­metországhoz tartozik és kijelenti, hogy bí­zik abban, hogy visszatérhetnek a francia nemzet kebelébe, amelyhez hagyományaik­nál és történelmüknél fogva tartoznak. Azért lépett be a köztársaság hadseregébe, hogy a militarizált és porosszá tett Németország, minden népek szabadságának elnyomósa el­len harcoljon és végül azt a meggyőződését fejezi ki, hogy ezzel úgy is, mint szocialista képviselő, úgyis mint elszász-lotharingiai képviselő, híven teljesítette kötelességét. A német pártlapok erősen elítélik Weill eljárá­sát, aki eddig nem tekintette magát franciá­nak, mert hiszen a német szociáldemokrata pártnak volt tagja és mint ilyent választot­ták meg Metzben képviselővé. Életrajzi ada­tai a következők : 1882-ben született Strass­burgban, az államtudományok doktora és író. Tanult filozófiát, jogot és államtudo­mányt Párisban és Strassburgban, 1905-ben a strassburgi pártlap szerkesztője lett, 1906-tól 1909-ig a nürnbergi pártlapot szerkesz­tette. Mindig szoros összeköttetésben állt a francia párttal és levelezője volt a VHuma­ U­nité-nak is. 1912-ben lett képviselő. * A németországi szociáldemokrata párt ve­zetősége és a birodalmi gyűlés szocialista csoportja dr. Weill ügyében az alábbi nyilat­kozatot adta ki: Dr. G. Weillről, pártunk képviselőjéről, a birodalmi gyűlés legutóbbi ülésszakának be­fejezése óta nem kaptunk hírt. Kutatásaink sem jártak eredménnyel. Ha valónak bizo­nyulnak a sajtóban közölt értesítések, amelyek szerint a francia hadseregbe lépett, úgy ezzel a legélesebben elítélendő cselekvésével termé­szetesen kirekesztette magát a németországi szociáldemokrata párt és a birodalmi gyűlési csoport kötelékéből. A további lépésekre való jogot a párt föntartja magának. Berlin, de­cember 22. A németországi szociáldemokrata párt vezetősége. A birodalmi gyűlés szociál­demokrata csoportjának vezetősége. — Balesetek. A keleti pályaudvaron Ka­szala József ö­tven éves gyári munkás egy in­duló vonatra fölugrott, leesett és a kerekek alá került, amelyek kezét és lábát összezúz­ták. A mentők a Rókus-kórházba vitték, ahol nemsokára meghalt.­­ A Mária Terézia­ téren haladó 16-os jelzésű villamos kocsiról Kovács József tizenkilenc éves bádogossegéd leesett. A mentők eszméletlen állapotban a lakására vitték. — Zsidóüldözés. Milánóból jelentik: Az Avanti legutóbbi száma a lengyelországi zsi­dók sorsával foglalkozik. Hiteles forrásból közli az olasz lap, hogy az orosz hatóságok egész sereg, a németekkel rokonszenvező zsi­dót végeztettek ki, még­pedig ítélet nélkül. Oroszlengyelország több városában rendele­tet adtak ki, amely szerint a zsidók 24 óra alatt kötelesek lakóhelyeiket elhagyni. Kise­nevből pogromot jelentettek. — Az angol hajók veszedelemben, Londonból jelentik. A biztosító intézetek körében mozga­lom van folyamatban, hogy a brit piacon olyan hajók biztosítását ne fogadják el, amelyek semleges államokból Németországgal szomszé­dos más semleges országokba mennek. — Az éhség nagy úr. Szombathelyről je­­­lentik. Egy szombathelyi főhadnagy hozzá­, tartozóinak írt levelében azt írja, hogy nincs nap, amikor száz vagy kétszáz orosz nő jelent­keznék csapattesténél megadás végett. A szökevények száma oly nagy, hogy nemso­kára ki kell írni a lövészárkok és fedezékek bejáratánál, hogy a napnak csak bizonyos szakában fogadnak foglyokat. Az éhség és a hideg kényszeríti az oroszokat megadásra. — Egy apának nyolc fia ... Debrecenből je­lentik: Szabó Sándor gazdálkodónak 18 gyer­meke van; ezek közül 11 fia. A 11 közül nyolc elérte a­­katonasort és ezek mind a harctéren vannak, helyesebben a harctereken, mert a d­íjak három ellenség ellen küzdenek: az oroszok, a szerbek és a franciák ellen. Ketten már sebe­sülten hazajöttek. — Földcsuszamlás Olaszországban. Val­montoneból (római tartomány) jelentik. Földcsuszamlás folytán i­tt öt ház beomlott. Eddig négy halottat és 12 sebesültet ástak ki a romok alól. Azt hiszik, hogy még húsz sze­mély fekszik holtan a romok alatt. Rómából segélyvonat ment a helyszínére. —­ Katica. A háborús alkalmi darabok ugyan­csak lejárták magukat, a „Katica" szombati bemutatóján mégis az utolsó helyig megtelt a Népopera. A közönség, amely bízott a szerzők­,­ben, nem csalódott: a „Katica" nem tartozik a m­éltán megunt, összetákolt alkalmi darabok sorába és valószínűleg nem is lesz olyan kérész­életű, mint ezek. A meséje összefüggő, mindvé­gig érdekes, zenéje pedig ötletes, tele melódiá­val és mégis sohasem­­banális. Komoly számí­tásba jövő operettről lévén szó, a színészek is komolyan vették feladatukat és kaptak is elég tapsot.. Több számot négy-ötször is meg kellett ismételni. A női főbb szerepeket Szoyer Ilona, Berky Lili, Barth­ó Etel és Tarnay Leona ját­szották, a férfiak közül Pázmán­nak és Újvári­nak jutott nagyobb szerep. Sok érdekes tánc is van a darabban. Újvári pompás groteszk tán­cához hasonlót még nem igen látott Budapest. A szöveg íróját, Szomory Emilt és a zene szer­zőjét Gajáry Istvánt minden fölvonás után percekig tartó tapsokkal hívta a lámpák elé a közönség. — Családi háborúság revolverlövéssel. Szán­dékos emberölés kísérlete címén a rendőrség letartóztatta Kerovits Zsigmond negyvenkét éves mázolót, aki Báró Lipthay­ utca 9. szám alatti lakásán gyermekágyban fekvő feleségére rálőtt. Kerovits egy hónapig vidéken tartóz­kodott és pénteken jött haza. Gyermekágyban lévő feleségével ó­vakodni kezdett aki erre, amikor Kerovits kiment a szobából, a szoba ajtaját belülről bezárta. Az asszony háló­szobájában Dostál Teréz cseléd és Schmittál Giza hivatalnoknő voltak, amikor egyszerre csak az ajtónyitáson át lövés dördült el. Ijed­tükben mind az ablakon át ugráltak ki a folyó­sóra­, utolsónak a beteg asszony csecsemőjével a­­karján. A lakók rendőrt hívtak, aki Kero­vitsot bevitte a főkapitányságra. Kerovits tagadta, hogy lőtt volna. — „Jó éjt, Muki!" Ez a címe Neal és Ferner jóízű­, kedves bohózatának, amelyet Faragó Jenő átdolgozásában szombaton este mutatott be a Vígszínház. A nem nagyigényű, de mind­végig mulatságos darab tetszett a közönségnek, amely sokat tapsolt a­ kitűnő szereplőknek is, akik között a vidéken már jónevű Kardos Géza most mutatkozott, be először a Vígszínház publikumának. Egy tanár szerepében igen jó alakítást produkált.­­ A kisszebeni járásbíróság újra működik. A hivatalos lap közli: A kisszebeni királyi járásbíróság ellenséges betörés következtében beállott közvetlen veszély miatt működését folyó évi december hó 3-án megszüntette és folyó évi december hó 17-én újból megkezdette. 9

Next