Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)
1914-12-27 / 361. szám
1914 december30. NÉPSZAVA Franciaország is a háború. * Egy újságíró tapasztalatai. A „Neue Züricher Zeitung" eddigi párisi munkatársa, aki francia ember, néhány érdekes dolgot mond el az új Franciaországról. írásából kivesszük a következő részleteket : A háború kezdete óta egyre növekedik a parlamenti és közigazgatási személyek iránt való ellenszenv, ezért az egyik legutóbbi minisztertanácson a miniszterek kölcsönösen megfogadták, hogy a háború folyamán nem fognak új választásokat tartani. Úgy látszik egyébiránt, hogy még a miniszterek között sem ritka a véleménykülönbség, különösen tábornokok és hivatalnokok kinevezésénél. A délvidék, amelyet a háború kevésbé sújt, mint Franciaország egyéb részeit, az eddigi politikát szeretné folytatni, ami érthető, mert a háború révén soha nem remélt áron adja el borait. Mindamellett itt is kialakulóban van az új Franciaország. Cailleaux és felesége Parisban rendkívül ellenszenvesek voltak, míg végre jobbnak látták az országból elutazni. Cailleaux személyének minden bírálatát erélyesen elnyomják a sajtóban és a cenzúra ezen eljárásából azt lehet következtetni, hogy Cailleaux befolyása a vezető körökben most is oly nagy, mint valaha volt. A politikai és közigazgatási cenzúra Franciaországban kérlelhetetlenebb, mint a katonai. Az ezen állapotok miatt támadt elégedetlenséget erősen táplálja egész sor ügyetlen pénzügyi intézkedés, főképen pedig a bankkövetelések és a reportpénzek fölfüggesztése, ami nagy tőketömegeket kárhoztat tétlenségre. A címletek birtokosai hasztalan iparkodnak készpénzt szerezni; mindenütt, ahol papírjaikat kínálják, vállvonogatássalfelelnek nekik. Ez elkeseredést szül. A mostani pénzügyminiszter, Ribor, nem mer mélyreható intézkedéseket, tenni. A pénz egyre ritkább lesz és mindaddig, amíg ez az állapot tart, gondolni sem lehet a normális üzletmenet visszaállítására. Gyakran maguk a bankárok is készpénz nélkül szűkölködnek. Ha a kormány nem sietett volna a nagybankok segítésére, akkor nagy katasztrófák támadtak volna. A Banque de France, amely pénzügyi támasz lehetett volna, teljesen csütörtököt mondott és a kormány nem meri feladatának teljesítésére kényszeríteni, mert a bank azt állítja, hogy ebben az esetben tisztáz a magánpénzintézet. A nagy pénzintézetek megmentése teljesen a közönség háta mögött történt. Ennek az az eredménye, hogy a pénzügyi emberek ugyanolyan kedveltségnek örvendenek, mint a politikusok. Már ma is bizonyos, hogy a háború után a kisemberek megtakarított pénzére való vadászásnak, amely az utóbbi években olyan eredményes volt, vége lesz. A pénzemberek ígéreteiben és fényes prospektusaiban való bizalom teljesen elenyészett, ami persze még nem jelenti azt, hogy Franciaország hitele, mint ilyen csorbát szenvedett, mert hiszen az ország, természetes gazdagságánál fogva, hasonló krízisek után mindig újra talpra állott. Mindamellett nem lehet tagadni, hogy Franciaország pénzügyi embereinek hibájából vereséget szenvedett, úgy hogy a háború után hozzá kell fognia elavult pénzügyi és gazdasági rendszerének revíziójához és újjászervezéséhez. Az új Franciaországnak egyik jellemvonása az lesz, hogy a pénzhatalmak befolyása alól jobban ki fogja magát vonni. Azt beszélik, hogy a kormány nem bírjateljesen föntartani tekintélyét. Intézkedései a katonai hatóságnál ellenállásba ütköznek. Jellemző, a katonaiegyenruhától és tekin télytől való félelem, amely a parlamenti világban mindjobban elharapódzik. Erre vezethető vissza, hogy a szenátorokat és képviselőket fölkérték, hogy a kamarák ülésein ne jelenjenek meg egyenruhában, nyilvánvalóan azért, mert az egyenruha az ő tekintélyüket polgári ruhában megjelenő kollégáik fölé emelte volna és esetleg tüntetésekre adott volna okot. HÍRBEL * # *. — Dr. Weill — francia, Jaurès meggyilkolása alkalmával megírták a lapok, hogy a gonosz merénylet szemtanúja volt dr. Weill német birodalmi képviselő, akit a véres eset annyira megrázott, hogy búskomor lett és szanatóriumba került. Most kiderült, hogy ez nem felel meg a valóságnak, mert Weill augusztus 5-én belépett a francia hadseregbe. Ezt most elszász-lotharingiai barátaihoz intézett nyilatkozatában teszi közhírré az egykori német birodalmi képviselő. Nyilatkozatában azt mondja, hogy öreg szüleire való tekintettel hallgatott eddig, mert előttük is titokban akarta tartani elhatározását, minthogy attól félt, hogy ezzel szüleit kiteszi a németek dühének. Most azonban szülei márbiztosságban vannak és így kijelenti, hogy augusztus 3-én belépett a francia hadseregbe. Nyilatkozatában idegen uralomnak nevezi azt az időt, amióta Elszász-Lotharingia Németországhoz tartozik és kijelenti, hogy bízik abban, hogy visszatérhetnek a francia nemzet kebelébe, amelyhez hagyományaiknál és történelmüknél fogva tartoznak. Azért lépett be a köztársaság hadseregébe, hogy a militarizált és porosszá tett Németország, minden népek szabadságának elnyomósa ellen harcoljon és végül azt a meggyőződését fejezi ki, hogy ezzel úgy is, mint szocialista képviselő, úgyis mint elszász-lotharingiai képviselő, híven teljesítette kötelességét. A német pártlapok erősen elítélik Weill eljárását, aki eddig nem tekintette magát franciának, mert hiszen a német szociáldemokrata pártnak volt tagja és mint ilyent választották meg Metzben képviselővé. Életrajzi adatai a következők : 1882-ben született Strassburgban, az államtudományok doktora és író. Tanult filozófiát, jogot és államtudományt Párisban és Strassburgban, 1905-ben a strassburgi pártlap szerkesztője lett, 1906-tól 1909-ig a nürnbergi pártlapot szerkesztette. Mindig szoros összeköttetésben állt a francia párttal és levelezője volt a VHuma Unité-nak is. 1912-ben lett képviselő. * A németországi szociáldemokrata párt vezetősége és a birodalmi gyűlés szocialista csoportja dr. Weill ügyében az alábbi nyilatkozatot adta ki: Dr. G. Weillről, pártunk képviselőjéről, a birodalmi gyűlés legutóbbi ülésszakának befejezése óta nem kaptunk hírt. Kutatásaink sem jártak eredménnyel. Ha valónak bizonyulnak a sajtóban közölt értesítések, amelyek szerint a francia hadseregbe lépett, úgy ezzel a legélesebben elítélendő cselekvésével természetesen kirekesztette magát a németországi szociáldemokrata párt és a birodalmi gyűlési csoport kötelékéből. A további lépésekre való jogot a párt föntartja magának. Berlin, december 22. A németországi szociáldemokrata párt vezetősége. A birodalmi gyűlés szociáldemokrata csoportjának vezetősége. — Balesetek. A keleti pályaudvaron Kaszala József ötven éves gyári munkás egy induló vonatra fölugrott, leesett és a kerekek alá került, amelyek kezét és lábát összezúzták. A mentők a Rókus-kórházba vitték, ahol nemsokára meghalt. A Mária Terézia téren haladó 16-os jelzésű villamos kocsiról Kovács József tizenkilenc éves bádogossegéd leesett. A mentők eszméletlen állapotban a lakására vitték. — Zsidóüldözés. Milánóból jelentik: Az Avanti legutóbbi száma a lengyelországi zsidók sorsával foglalkozik. Hiteles forrásból közli az olasz lap, hogy az orosz hatóságok egész sereg, a németekkel rokonszenvező zsidót végeztettek ki, mégpedig ítélet nélkül. Oroszlengyelország több városában rendeletet adtak ki, amely szerint a zsidók 24 óra alatt kötelesek lakóhelyeiket elhagyni. Kisenevből pogromot jelentettek. — Az angol hajók veszedelemben, Londonból jelentik. A biztosító intézetek körében mozgalom van folyamatban, hogy a brit piacon olyan hajók biztosítását ne fogadják el, amelyek semleges államokból Németországgal szomszédos más semleges országokba mennek. — Az éhség nagy úr. Szombathelyről jelentik. Egy szombathelyi főhadnagy hozzá, tartozóinak írt levelében azt írja, hogy nincs nap, amikor száz vagy kétszáz orosz nő jelentkeznék csapattesténél megadás végett. A szökevények száma oly nagy, hogy nemsokára ki kell írni a lövészárkok és fedezékek bejáratánál, hogy a napnak csak bizonyos szakában fogadnak foglyokat. Az éhség és a hideg kényszeríti az oroszokat megadásra. — Egy apának nyolc fia ... Debrecenből jelentik: Szabó Sándor gazdálkodónak 18 gyermeke van; ezek közül 11 fia. A 11 közül nyolc elérte akatonasort és ezek mind a harctéren vannak, helyesebben a harctereken, mert a díjak három ellenség ellen küzdenek: az oroszok, a szerbek és a franciák ellen. Ketten már sebesülten hazajöttek. — Földcsuszamlás Olaszországban. Valmontoneból (római tartomány) jelentik. Földcsuszamlás folytán itt öt ház beomlott. Eddig négy halottat és 12 sebesültet ástak ki a romok alól. Azt hiszik, hogy még húsz személy fekszik holtan a romok alatt. Rómából segélyvonat ment a helyszínére. — Katica. A háborús alkalmi darabok ugyancsak lejárták magukat, a „Katica" szombati bemutatóján mégis az utolsó helyig megtelt a Népopera. A közönség, amely bízott a szerzők,ben, nem csalódott: a „Katica" nem tartozik a méltán megunt, összetákolt alkalmi darabok sorába és valószínűleg nem is lesz olyan kérészéletű, mint ezek. A meséje összefüggő, mindvégig érdekes, zenéje pedig ötletes, tele melódiával és mégis sohasembanális. Komoly számításba jövő operettről lévén szó, a színészek is komolyan vették feladatukat és kaptak is elég tapsot.. Több számot négy-ötször is meg kellett ismételni. A női főbb szerepeket Szoyer Ilona, Berky Lili, Barthó Etel és Tarnay Leona játszották, a férfiak közül Pázmánnak és Újvárinak jutott nagyobb szerep. Sok érdekes tánc is van a darabban. Újvári pompás groteszk táncához hasonlót még nem igen látott Budapest. A szöveg íróját, Szomory Emilt és a zene szerzőjét Gajáry Istvánt minden fölvonás után percekig tartó tapsokkal hívta a lámpák elé a közönség. — Családi háborúság revolverlövéssel. Szándékos emberölés kísérlete címén a rendőrség letartóztatta Kerovits Zsigmond negyvenkét éves mázolót, aki Báró Lipthay utca 9. szám alatti lakásán gyermekágyban fekvő feleségére rálőtt. Kerovits egy hónapig vidéken tartózkodott és pénteken jött haza. Gyermekágyban lévő feleségével óvakodni kezdett aki erre, amikor Kerovits kiment a szobából, a szoba ajtaját belülről bezárta. Az asszony hálószobájában Dostál Teréz cseléd és Schmittál Giza hivatalnoknő voltak, amikor egyszerre csak az ajtónyitáson át lövés dördült el. Ijedtükben mind az ablakon át ugráltak ki a folyósóra, utolsónak a beteg asszony csecsemőjével akarján. A lakók rendőrt hívtak, aki Kerovitsot bevitte a főkapitányságra. Kerovits tagadta, hogy lőtt volna. — „Jó éjt, Muki!" Ez a címe Neal és Ferner jóízű, kedves bohózatának, amelyet Faragó Jenő átdolgozásában szombaton este mutatott be a Vígszínház. A nem nagyigényű, de mindvégig mulatságos darab tetszett a közönségnek, amely sokat tapsolt a kitűnő szereplőknek is, akik között a vidéken már jónevű Kardos Géza most mutatkozott, be először a Vígszínház publikumának. Egy tanár szerepében igen jó alakítást produkált. A kisszebeni járásbíróság újra működik. A hivatalos lap közli: A kisszebeni királyi járásbíróság ellenséges betörés következtében beállott közvetlen veszély miatt működését folyó évi december hó 3-án megszüntette és folyó évi december hó 17-én újból megkezdette. 9