Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-31 / 369. szám

látják el, amely önműködően záródik és nyí­lik föl. A­ fényjelzésnél a villamosvilágítás és a gáz jöhet tekintetbe. Még a bójákat is fölsze­relhetik időszakos fénnyel. Vagy akkumulá­torbattériával szerelik föl vagy pedig pré­selt gázt használnak. Természetesen a fény­forrást időközönként föl kell újítani, a műkö­dés időközeit azonban meglehetősen hosszúra nyújthatják, így például nem okoz semmi nehézséget, hogy egy bóját préselt gázzal tíz vagy több hónapra is ellássanak, hacsak a befogadóképessége elég nagy, és elég magas nyomást alkalmaznak. A ködben különböző akusztikai jelzéseket adnak. A szirén üvöltő hangot hallat; a köd­ágyú vaklövéseket ad le; a harangjelzés a víz a­latt eljut a fenyegetett hajóhoz és sok bóját is harangjelző-, vagy síp jelzőkészülék­kel szerelnek föl. M Walláék üzlete. — Levél a szerkesztőház. — Azoknak a munkásoknak a megbízásából írom ezt a panaszt, akiket a nyomor ifj. Walla József cementáru- és ínykőgyárába hajtott robotolni. A­­ cég neve előtt az „ifjú" jelzés bizonyos üzleti okokból díszeleg. Valójában pedig az öreg Walla József, aki erzsébetvárosi templomatya és kereskedelmi tanácsos, nem engedi a fiának az üzemvezetést. Ő, a va­gyonszerzésben megedzett kapitalista, nem en­gedheti, hogy a jobb érzéssel bíró fia in­tézze azoknak a sorsát, akiket a sors az ő igájába kényszerített. A háború kitörésekor óriási munkával volt elhalmozva, de azért ő is — mint a többi millio­mos cég — az üzemét bizonytalan időre és az ismert pénzhiány­ miatt beszüntette. Most pedig egy olyan, munkát, kapott az államtól, amelyet csak azért tettek folyamatba, hogy némileg enyhítsék azt a nagy munkásnyomort, amelyet a háború idézett elő. Ez a műkő­munka, amit most végeznek, az épülő igazság­ügyi minisztérium homlokzatára jön, mint épületdísz. A cég ezt teljesen képzetlen és a kőfaragómesterséghez egyáltalán nem értő napszámosokt­al csináltatja meg. A forma kedvéért, néhány kőfaragót is alkalmaz. Ha nem is kifogásolná az ember a képzetlen nap­számosok alkalmazását, okvetetten szembetűnő az a nyereséghajhászás, amit a Walla-cég ez­zel elér, mert amíg a képzett szakmunkások­nak 80—90 filléres órabért kellene fizetni, ad­dig a napszámosoknak aránytalanul keveseb­bet fizet. És talán még­sem mindegy, hogy ki csinálja ezt a munkát, mert azt mondani sem kell, hogy mekkora a különbség egy napszá­mos és egy kőfaragó munkája között. És az is köztudomású, hogy az állami munkákat min­dig megfizetik úgy, hogy azt szakképzett em­berekkel csináltathassák. Több munkást, mint amennyi volt a háború előtt, nem alkalmaz, de azt nagylelkűen fölajánlotta, hogy dolgoz­zanak este 10—12 óráig, sőt vasárnap is, de minden emlen díjazás nélkül. Sőt a vasárnapi munkát már kötelezővé is akarja tenni azzal a fenyegetéssel, hogy aki nem hajlandó szá­zalék nélkül vasárnap dolgozni, fekete könyvbe jön a neve és a legközelebbi alkalomkor meg­kapja az elbocsátást. Most karácsony után eső vasárnapon is ezzel az ő új módszerével akarta robotosait munkára kényszeríteni. De ez a számítása a munkások szolidaritásán hajó­törést szenvedett. A vallásosság és a nagylelkűség leple alatt minden ilyen nagy ünnepet megelőző napon fél napot hagy dolgozni, hogy a munkások mehessenek rokont látogatni. A tény pedig az, hogy húsvét, pünkösd és karácsonyt megelőző napon csak 4 óráig kötelezhető a munka, ter­mészetesen az egész nap kifizetésével, amelyet ő sokkal jobban tud, mint a munkásai, akik még egyszer sem pörölték be érte. Hisz itt bújik ki a lóláb. Míg karácsony előtti napon délig enged dolgozni csak azért, hogy a mun­kás, rokont látogatni mehessen, no meg a tör­vényben biztos mett két órát ne­ kelljen fizetni, addig az ünnepek után következő vasárnapon megköveteli — elbocsátás terhe alatt —, hogy minden százalék nélkül menjenek be robotolni. A háború neki hasznot hozott, mert ennyi munkája normális körülmények között nem volt, de azért az irodai alkalmazottait részben elbocsátotta, a vezetőinek és a megmaradt al­kalmazottainak a­ fizetését a háború kitörése­kor 20—10 százalékkal redukálta. Az elbocsá­tottak között volt egy irodaszolga is, akinek mozgósításkor be kellett vonulni, de két hét után megint hazabocsátották. Noha hét év óta hozzájárult, a Walla-cég milliói gyarapításá­hoz, nem érdemelte meg, hogy a katonaságnál töltött két hetet kifizessék neki, sőt el is bo­csátották. De fölajánlották neki, hogy mint 32 fillér órabéres napszámos dolgozhat a gyár­ban, amíg el nem foglalhatja újból az állását. Kénytelen volt elfogadni. De arra bajosan ke­rül a sor, hogy az állást újból elfoglalhassa, mert most, a napszámosmunka elvégzése mel­lett ugyancsak ő végzi el az irodaszolgai teen­dőket, is. * A háború jóvoltából itt is megtakarít a mil­liomos templomatya havi 130 koronát. A kő­faragók, amikor kérték, hogy az öltözőszobát hozassa annyira rendbe, hogy fűthető legyen, mert az még ebédlőül is szolgál, akkor ő nem törődve a munkásai egészségével, kijelentette: ..Háború van, fiaim, nem lehet most a szenet az öltözőre is pazarolni."­ De azért az ő ötszobás lakását, tekintet nél­kül a háborúra, éjjel-nappal fűtik. (Aláírás.) to NÉPSZAVA 1914 december 302. UTOLSÓ # Nyolc angol hajó elsülyedt. (London, december 30. — „M. T. I.") A „Times" jelenti december 29-iki kelettel. Tegnap négy angol hajó almába ütközött és elsülyedt, tudniillik a ,,Limaria''; gőzös,­ a­ „Cleu" nevü kis gőzös és­ két halászgőzös. Karácsony óta az Északi-tengeren nyolc hajó ütközött aknába és mind a nyolc el­sülyedt. & & & — Több világosságot! A közvilágítás javí­tása ügyében* a pénzügyi bizottság azzal az előterjesztéssel fordult a tanácshoz, hogy a főváros utcáin a régi világítást állítsák helyre, a közgyűlés pedig azt határozta el, hogy azokban az utcákban, amelyekben üz­leti világítás nincs, a teljes utcai világítást léptetik életbe. Igaz, hogy a jelenlegi köz­világítás nem felel meg a követelményeknek és a közforgalom lebonyolítása érdekében azon bizonyos javításokat kellene eszközölni. A világítási ügyosztály erre vonatkozó elő­terjesztésében a kiinduló pont az volt, hogy az okvetetlenül szükséges világítást az egész vonalon állítsák vissza és ezért azt a javas­latot tette a tanácsnak, hogy az egyes Auer-égőkkel bíró lámpákat ezentúl minde­nütt gyújtsák meg, a luxusvilágítást azon­ban tartsák továbbra is függőben, vagyis a villamos ívlámpavilágítást teljesen mellőz­zék. Javasolta továbbá az ügyosztály, hogy a kettős és hármas invertégekkel bíró lám­páknál csupán egy invertégőt gyújtsanak meg, kivéve azokat a helyeket, ah­ol valami különös ok­ szükségessé teszi az erősebb vi­lágítást, például az utcakeresztezéseknél, ahol mindenütt a tényleges szükségletnek megfelelően fog 2—4 invertégő világítani. Vannak azonkívül egyes utcák, amelyekben a gázlámpák olyan sorű­n vannak, hogy ezekben az ügyosztály javaslata szerint csak minden második lámpát kell meggyújtani. A tanács legutóbb tartott­­ülésében a világí­tási ügyosztály előterjesztését teljes egészé­ben elfogadta.­­ A bukaresti pékmesterek sztrájkja-Hétfői számunkban megírtuk, hogy a buka­­resti pékmesterek a kenyér árának föleme­léséért nagy sztrájkot rendeztek. A sztrájk még ma is tart, azonban a városi tanács mindent elkövet, hogy a közönséget ki tudja elégíteni. A nem sztrájkoló pékmesterek mintegy kilencvenezer kenyeret sütnek na­ponta, a hadsereg tizenötezret és vidéki vá­rosokból mintegy tízezret hoznak naponta. Így a napi százharmincezer kenyér helyett, most csak száztizenötezer áll rendelkezésre. A bezárt péküzletek előtt a lakosság tünte­tést rendez, mert nem tartják jogosnak az újabb áremelést. A közönséget érzékenyen sújtja az, hogy az egész városban mindössze csak mintegy húsz helyen árusítanak kenye­ret és néha órákhosszat kell várakozni, amíg valakire sor kerül. Az általános fölfogás, amelynek a sajtó is kifejezést ad, az, hogy a városi tanács engedélyezni fog kétfilléres áremelést és akkor újból munkába fognak állani a sztrájkoló sütők. Szóval, a bukaresti pékmestereknek a sztrájkkal valószínűen sikerül az élelmiszeruzsora gyomrát meg­tölteni : a hatóság segítségével megdrágítják az árakat. — A háború Szilveszter­ estéje. A következő fölhívást kaptuk: Történelmi nagy időket élünk. Az új esztendő beköszöntét ehhez méltón kell megünnepelnünk. Kerüljük ezúttal az ün­neprontó dorbézolást és mulatozást! A szeszes italok a lelket megfosztják igazi erejétől és nemes hevülésétől, az erkölcsöt aláássák, az anyagi erőket kisebbítik. Aki a válságos órák­ban szeszes italt iszik, vét maga és hazája el­len ! Most a józanság , a szeszes italoktól való teljes tartózkodás mindenkinek nemzeti, haza­fias kötelessége.­ A borra, sörre, pezsgőre és egyéb szeszes italra szánt összeget adjuk a harctéren elesett hősök özvegyeinek, árváinak, a sebesülteknek vagy a katonák gyámolítás nélkül maradt hozzátartozóinak istápolására.­ Kulturemberekhez méltóan józan fejjel tekint­sünk az uj esztendő elébe ! — Az alkoholellenes egyesületek országos ligája. — Árviz a Jászságban. Jászberényből je­lentik: A Torna-folyó, amely Jászberény határában ömlik a Zagyva-folyóba, a tartós esőzések következtében annyira megáradt, hogy az alsó folyásánál levő Jászdózsa, Jé­kehalma, Jásztelek községek határában a la­posabb részeket elöntötte és tetemes kárt okozott. A Zagyva-folyó is veszedelmesen árad. — Hirek a szerb hadifoglyokról. (Putnj­k vajda unokája.) Szombathelyről jelentik: A szerb fővezérnek tizenöt éves unokája fog­ságunkba esett. A fiú katonaruhában ki­sérte a szerbeket és most is a katonák, a foglyok között van.­­ (Szerb asszo­nyok és gyermekek.) Pécsről jelentik: Az el­múlt éjjel szerb asszonyokat és gyermekeket szállítottak Pécsen keresztül a boldogasszonyi fogolytáborba. Az asszonyok és gyermekek fegyvert és bombákat használtak Arangyelo­vácnál.­­ A török sebesültek javára hétfőn, január 4-én, este VIL órakor, a régi képviselőház nagy­terűjében rendezendő mű­vészestély lesz a kö­vetkező műsorral: 1. ,,A török hősök", szavalja Paulay Erzsi, melodráma, kiséri Dienzl Oszkár. 2. Versenydal Tannhauserből. Kur Medálok, énekli Mihályi Ferenc. 3. Liliomszál. Altatódal. Kálmán tüzet rak a muszka táborban. Énekli Dienzlné Rácz Éwa. 4. Magánjelenet, Mihalyfy k^'íffil­ fí ^y/íZ'/c/íle n or-fívAh-til-iAl «« Egyesy Géza. — A vonat és a villamos. A rákospalotai ál­lomáson Szerepcsényi Árpád tizenhat éves fia a még mozgó vonatról leugrott és a kerekek alá került, amelyek jobb lábát elvágták. A Gróf Károlyi-kórházba vitték. — Kispesten, az Üllői­ úton egy közúti villamoskocsiról le­esett Madonszki Jenő tizenegy éves iskolás fia, aki súlyos sérüléseket szenvedett; a Szent­ István-kórházba vitték. — Caillaux Braziliában. A „Berliner Tage­blatt"-nak írják Rio de Janeiróból, hogy Cail­laux, a híressé vált volt francia pénzügymi­niszter, akinek a felesége agyonlőtte a párisi­­Figaro" szerkesztőjét, egy héten belül oda fog érkezni és a kormány és a­ városi hatóság fényesen fogják fogadni. Caillaux tárgyalni fog Brazíliában a kormánnyal a Pernambuco és Franciaország között létesítendő kábel ügyében.

Next