Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-04 / 317. szám

1914 december 4. ­ * & * — A főrendiház bizottságai csütörtökön tartott üléseikben letárgyalták a képviselőház által legutóbb elintézett törvényjavaslatokat. A had­segélyezés céljaira a jövedelmi adónak ideigle­nes és részleges életbeléptetéséről szóló tör­vényjavaslathoz hozzászólt Zelénski Róbert gróf. Normális időben nem járulna hozzá a tör­vényjavaslathoz, mert progressziv és az adó­kulcs tuli magas tétellel kezdődik. A mostani ab­normis viszonyok között azonban a törvényja­vaslathoz hozzájárul. Chorin Ferenc Zelénski Róbert gróffal szemben megjegyzi, hogy min­den jövedelmi adónak a progresszivitás a lé­nyege és enélkül jövedelmi adó el nem képzel­hető. Teleszky János pénzügyminiszter az el­hangzott észrevételekre válaszolva, hogy he­lyes-e a jövedelmi adót progresszív alapra fektetni, azt hiszi, hogy, bár Angliában tényleg nincs meg a progresszivitás, nálunk a progresz­szivitás alapján kell maradnunk. Előrelátható­lag a háború után a fogyasztási adók emelése elkerülhetetlen lesz. Ez pedig a maga nagy tö­megében az alsó néposztályokat sújtja különö­sen. Ennek ellensúlyozására a progresszív jö­vedelmi adó okvetlenül szükséges. A miniszter beszéde után a bizottság a törvényjavaslatot változatlanul elfogadta. Épp így elfogadták a bizottságok a hozzájuk utasított többi törvény­javaslatokat is. Itt jegyezzük meg, hogy a főrendiház e hó 7-én, hétfőn délelőtt 11 órakor tartja plenáris ülését, amelyen a képviselőházban letárgyalt javaslatokkal fog foglalkozni. A hétfői ülésben előreláthatólag végeznek a napirendre kerülő anyaggal. A képviselőháznak szerdán, e hső 9-én lesz a záróülése. Ezen fogják tárgyalni a főrendiház üzenetét és azután a képviselőház elnapolja üléseit. Ez az elnapolás valószínűleg királyi kézirattal fog történni. — Gázol a villamos. Újpesten az István­, utca 7. számú,háza előtt, a Bía villamos egyik kocsija elütött egy 30—-10 év körüli munkás-* külsejű asszonyt, aki súlyos zúzódásokat és agyrázkódást szenvedett. A szerencsétlen asszony meghalt, mielőtt kihallgathatták volna. Személyazonosságá­t' nem­ sikerült' megállapítani. — Dózsa Béla 31 éves hivatal­nok a Zsigmond­ utca 41. szám­i ház előtt az 535-ös számú villamoskocsira menetközben fölugrott, de elcsúszott, leesett és a pótkocsi kerekei alá került, amelyek ballábát szétron­csolták. Az irgalmasok kórházába szállítot­ták. — Tolvaj helyett pénzhamisító. Szerdán dél­előtt dr. Krejcsy Rezsőné vásárolni ment a Batthyány­ téri vásárcsarnokba. Retiküljében 125 korona volt, amikor egy vásári árussal al­kuba bocsátkozott. Beszélgetés közben észre­vette, hogy valaki fölnyitott retiküljéből ki­veszi a pénztárcát. Megfordult és látta, hogy egy asszony gyors léptekkel keresztül akar osonni a közönségen. Utána szaladt és meg­fogta. Eközben a tolvaj az ellopott pénztárcát bedobta egy mellette álló asszony piaci táská­jába. Krejcsyné ügyesen átölelte ezt a másik ass­zonyt is, mert úgy látszott, hogy összeköt­tetésben áll a tolvajjal. A vásárcsarnokban nagy lárma támadt, jött egy rendőr. Eközben a tettes megszökött. Ottmaradt azonban a kézi­táskás asszony. Keresték a pénztárcát és ke­resés közben egy vásárcsarnoki árusnő a föld­ről egy kis fekete zacskót vett föl. A zacskó­ban csakugyan pénz volt, több ezüstkoronás.­ De ez nem Krejcsyné pénze volt. Ezt csak h­osz­szas keresés után találták meg a táskában, hiánytalanul. A kézitáskás asszonyt bevitték a rendőrségre. Greizerovszky Illésnének hívják, rákospalotaújfalui lakos, akit már többször büntettek pénzhamisításért. A rendőrségen is megnézték az egykoronásokat és konstatálták, hogy kitűnő hamisítványok. Így került hu­rokra a pénzhamisító, aki azonban tagadja, hogy köze lett volna a megszökött tolvajhoz. Greizerovszkynét letartóztatták. — Munkáselőadás az Urániában. Decem­ber hó 27-én, vasárnap délelőtt 10 órakor színre kerül Törökország. Jegyek 40 fillérért kaphatók a Népszava kiadóhivatalában XVIII, Conti­ utca 4). — Darabváltozás a Népoperában. A vasárnap estére kitűzött „Kriszkindli" helyett a Nép­operában Saoyer Hana és Berky Lili föllépté­vel a Mérey—Béldi—Gajáry revüije, a „Vörös ördögök" kerül szinre., — Megvan az első hatósági gabonaársza­bás. Szeged városa volt az első, amely az új hatósági rendelet értelmében a legmagasabb árakat megszabta. Búzára 40, rozsra 31, ár­pára 28 és kukoricára 22 koronát állapított meg. Ezzel arányban áll a liszt nagybani ára a minisztérium által megadott százalék sze­rint. Nagyon helyes és dicséretreméltó a sze­gedi ár­megállapító bizottságnak az az eljá­rása, hogy a liszt kicsinybeni árát is meg­szabta és pedig 5 százalékkal drágábban, mint a nagybani árat. Ezzel elérik azt, hogy a kiskereskedők sem számíthatnak a fogyasz­tóknak túl magas árat. — Egy aviatikus halála, Eperjesről jelen­tik: Fessl Béla főhadnagy, a kiváló hadipi­lóta, mint ismeretes, a napokban meghalt. A bátor aviatikust Eperjesen érte a katasz­trófa. Az eperjesi repülőtéren egy új gépet akart kipróbálni Fessl Béla és midőn a­ gé­pével 25—30 méteres magasságba, emelkedett, a benzin fölrobbant, az égő gép lezuhant és a főhadnaffy-pilóta, mielőtt valaki segíthetett volna rajta, porrá égett. A katasztrófa he­lyére sietett parancsnoka már csak megsze­nesedett hulláját találta, meg a gép roncsai alatt. Temetése nagy katonai tompával ment végbe Eperjesen.­­ Hartwigné vérmérgezést kapott. Szófiából jelentik, hogy egy Nisből érkezett hír szerint a tizennégy nappal ezelőtt Hartwigné, a volt orosz nagykövet feleségének vezetése alatt oda­érkezett 140 főnyi orosz egészségügyi misszió tagjai már nem bírják a rettenetes munkát és nagyobbrészt visszatértek Oroszországba. Hartwigné, aki egy operációnál segédkezett, fölkarcolta egyik ujját, amely inficlálódott. Eleinte ügyet sem vetett sebére, amely ma már annyira súlyosbodott, hogy karját való­színűen amputálni kell. — Hat embert megölt a robbanás. Londoni távirat jelenti, hogy Bratford közelében levő egyik faluban, a Lyddit-gyárban borzalmas robbanás történt. A robbanás ereje hat em­bert­ megölt­­és sokat megsebesített. — Hogy esett fogságba Boryslav orosz pa­rancsnoka. A „Grazer Volksblatt" legutóbbi számában egy dragonyostiszt leírja a követ­kező érdekes kalandot: "Október 12-én egy al­tiszttel és kilenc legénnyel felderítő szolgálatot végeztem,, amikor — a Boryslavba vezető or­szágúton — megtudtam, hogy egy magasrangú orosz tiszt érkezett Boryslavba és azonnal ülésre hívta egybe a községtanácsot. Megsar­kantyúztuk a lovainkat és megindultunk Bo­ryslav felé. A város határán két zsidó lélek­szakadva elénk futott és elmondotta, hogy orosz tábornok érkezett Boryslavba; megmu­tatta a városházát és megjegyezte, hogy 30 ko­zák van ott. Tovább vágtatunk a városházáig,, ahol nyomban sortűz fogad. Egyik dragonyo­som nekimegy a kapunak és ledönti azt, mire mi bevonulunk a tanácsterembe. A teremben már csak két tanácsos volt ekkor, ezek is me­nekülni akartak az ablakon át, azonban csak az egyiknek sikerült ker­eket oldani, a másik oly szerencsétlenül ugrott, hogy eszméletlenül esett össze. Már most a generálist kerestük. Hová tűnt el, azon tanakodtunk. Házkutatást kezd­tünk. Fölnyitottuk az egyik szekrényt, egy krétafehér orosz infanterista volt benne. Ez jó kezdet. Átkutattunk minden szekrényt és ládát és végül a félreeső helyen megtaláltuk az orosz generálist, aki — mint őszinte sajnálatunkra kiderült — nem is generális, hanem Rapota csendőrezredes. Az ezredest kocsira ültettük és elindultunk a csapatunkhoz. Alig indultunk azonban el, ismét megjelentek a zsidók és je­lentették: Jönnek a kozákok! A következő percben szemközt voltunk a kozákokkal. Dra­gonyosaim egetverő hurrával rájuk vetették magukat és a lakosság is olyan lármát csa­pott, hogy a kozákok legalább egy eskadronra becsülhettek bennünket és nyomban megfor­dultak, hátrahagyván négy lovat. Mikor vissza­vágtattunk a faluba, a lakosság nagy lelkese­déssel ünnepelt bennünket. A dragonyosaim közül egy sem esett el vagy sebesült meg. A táborban a fogoly Kapota ezredes nagyszomo­rúan panaszolta el, hogy nejét és öt gyermekét Drohobyába hívta és éppen most kellett volna velük találkoznia. Boryslavba — mint mon­dotta — azért ment, hogy ott egy petróleum­társaság alapításáról tárgyaljon. — A hőslelkű pap. Akárhogyan csodálko­­zik is ezen az olvasó — ilyen is van. Ami­,­kor minden épkézláb ember szúr, lő és vágy­a jólléttől duzzadó pap sem maradhat tétlen. Mindenki katona manapság. Azaz, a földmű­ves, a munkás, a hivatalnok, a művész, az orvos és a tanító is, csak a papokat hagyták itthon. De azért ők sem tétlenek. Csütörtökön délben egy Szabó Imre nevű hitoktató a Rökk Szilárd­ utcai iskola előtt az utcán hősi harcot vívott egy kilenc éves iskolásfiúval. Olyan hatalmas pofont kapott (nem a csuhás, hanem az iskolásgyerek), hogy az út közepére röpült. Nagy bűne volt a fiúnak. A hittan­óra alatt belejegyzett valamit egy kis füzetbe, amely­ben anyjának, aki lapkihordónő, előfizetői címei voltak­­beírva. A „szelidlelkű" pap el­vette a fiútól a füzetet és többszöri könyör­gésre sem akarta azt a gyermeknek vissza­adni. A hittanóra után ez megkérte az utcán a csukást, hogy a füzetet, amelyre anyjának szüksége van, adja vissza. Ez hozta ki azután sodrából annyira a harcias pásztort, hogy a nyílt utcán a legbrutálisabban bántalmazta a kisfiút. Azonban majdnem póruljárt. Nyolc­tízéves iskolásfiuk közrefogták és ha be nem sompolyog az iskolakapuba, talán a „sok lud disznót győz" elve diadalmaskodott volna. Néhány elvtársunk is közbevetette magát és igy a „harc" nem terjedt tovább. így esett meg az Ur 1914-ik esztendejének december második napján Szabó Imre tisztelendő ur és Ulrich Ede között az ütközet. — A fővárosi villamosművek költségve­­tése. A főváros villamos világítási bizottsága dr. Buzáth János tanácsnok elnöklésével csü­-­ törtökön ülést tartott, amelyen a két villa-­ mosáram fejlesztő telepnek jövő évi költség-­ vetését tárgyalta. Az elnök ismertette a költ­ségvetést. Bár a jövedelmet nem fokozták, a termelésnél öt százalékos emelkedés látható és a h­áborús viszonyok ellenére is kilátás van rá, hogy a villamosok eléri a múlt évi üzlet-­ eredményt. Körülbelül egy millió százezer korona fölösleget várnak a költség­vetésből. Az előterjesztéshez Pető Sándor szólalt föl, aki helytelenítette, hogy a­ tanács nem vesz részt kellőképen a vezetésben. Kérte,­­hogy csökkentsék a gázüzemet és használjanak mindenütt villanyt. — Mézhamisítás nagyban. A bécsi község­tanács átiratban tudatta a magyar föld­mű­­velésügyi minisztériummal, hogy Bécsben nagyon sok hamisított magyar mézet hoztak forgalomba. A földművelési minisztérium a nyomozás megejtésére a székesfővárost kérte meg. Mátéfi Andor, a VII. kerületi elöljáró-­ ság közérelmezlési tisztje sejtette, hogy Ro­senheim Miksa Klauzál­ utca 26. szám alatti méz-, citrom- és málnaszörpkiviteli válla­lata hamisítja a Bécsbe szállított mézet. Ezt a sejtést arra alapította, hogy Rosenheim Miksát már többször meg kellett büntetni, mert a Garay-téri piacon több árusnak szál­lított hamisított mézet. Mátéfi, hogy a válla­latot teljes sikerrel leleplezhesse, igénybe vette a VII. kerületi kapitányság segítségét. Wolkenberg Gyula rendőrfelügyelő meg­bízta egyik rendőrét, hogy vásároljon mézet a vállalattól. Az irodában kereken megmond­ták a rendőrnek, hogy hamis mézet adnak neki, 80 fillérért kilóját, nagy a­ keletje a ha­mis méznek, még Bécsbe is szállítják. Vasár­nap délben Wolkenberg és Mátéfi több rend­őr társaságában akkor lepte meg a vállala­tot, amikor épp a hamis méz előállításán fá­radozott. Nagy üstben vizet forraltak, ebbe öntöttek 20 kiló rendes mézet, 50 kiló melasz­cukrot, 7 deka borkősavat, így készült el 100 kilogram hamisított méz. A vállalat alkal­mazottai megnevezték a legnagyobb buda­pesti cégeket, amelyek mind Rosenheimtől vásárolták olcsó áron a hamisított árut. A­ tanúk elmondották még azt is, hogy a válla­­­lat naponként 150—200 kilogram hamis mé­zet gyártott. Most a lefoglalt hamisított méz a vegyvizsgáló intézetnél van és ha annak véleménye megérkezik, megtartják ebben az ügyben a közegészségügyi kihágási tárgya­lást. — Leégett malom. Komáromból jelentik: Szerdán hajnalban a komáromujvárosi Mészá­ros Mihály-féle gőzmalomban a fölhalmozott lisztkészlet kigyulladt és csakhamar lángba borult a malom. A tűzoltóság és katonaság megfeszített munkája mellett sem lehetett meg­menteni, csak a puszta falak maradtak még. Emberéletben nem esett­ kár.

Next