Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-10 / 329. szám

,1914. december 10. —­ Egy liter tej : 1 korona 59 fillér. Ne tes­sék szörnyűködni, ez nem élelmiszeruzsora, ez hatóságilag megengedett ár. És szívjuk vissza azt az örömünket, amely elfogott ben­nünket akkor, amikor a debreceni rendőrség elítélte Ottó Sándor Máv. vendéglőst, mert 10 fillérért adott egy liter­­tejet a katonáknak. A derék vendéglős ugyanis érezvén a kegyet­len ítélet igazságtalanságát, fölebbezett a városi tanácshoz és ott ki is derült ártatlan­sága. A hatóság által megállapított árlap szerint ugyanis a vendéglős egy liter tejért 1 korona 50 fillért kérhet. Valóban nemes lélek feltát az, aki majdnem csak a felét kö­veteli annak, amihez joga volul. Ajánljuk a jószívű vendéglőst legfelsőbb kitüntetésre. Hogy az 1 korona 50 filléres hatósági tej­árról mi a véleményünk,'' azt gyáván elhall­gatjuk, mert ebben a háborús világban nem akarjuk bajainkat sajtópörrel szaporítani és mert a debreceni hatósági tejárra a mostani hatósági buza- és lisztárak ugy néznek le, mint a Kárpátok a vakondtúrásra. — Sebesült katonáink családtagjainak ka­rácsonya. Karácsonykor a Vöröskereszt Egylet és a társadalom áldozatkészsége foly­tán minden katona részesül karácsonyi aján­dékban, újabban pedig az az eszme vetődött föl, hogy a katonák otthonmaradt gyerekei is részesüljenek karácsonyi meglepetésben. A Vöröskereszt Egylet lábbadozó sebesül­teket elhelyező bizottsága a karácsonyi aján­dékokat a jövő héten küldi szét és nagyon kéri a közönséget, hogy apró játékszerekkel gazdagítsák a gyűjtését. — Lopás a tárgyalóteremben. A budapesti büntető törvényszék főtárgyalóterméből valaki ellopta a falról az ingaórát. A teremőr szerdán reggel vette észre a lopást és nyomban bejelen­tette az elnökségnek, amely viszont a rendőr­ségnél tett följelentést. — Agyongázolta a kocsija. A Közraktár­utcában Egyéni Artúr, a Reisz és Hajós-féle­ jéggyár kocsija leesett a kocsijáról és a ke­rekek­­ alá került, amelyek halálra gázolták. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték.­­ A Huszár-utcai rablómerénylet áldozata meghalt. Néhány héttel ezelőtt a Huszár-utca 10. számú házban lévő kávémérésben rabló­gyilkos merényletet követtek el a kávémérés tulajdonosnője, Zólyomi Anna ellen, akit élet­veszélyes sérüléssel a Rókius-kórházban ápolta­k. A tettest a rendőrség közben elfogta Hermann Mór rovott multú ember személyében. Zólyomi Anna tegnap délelőtt sérüléseibe belehalt. — Jadlowker mint Faust. A híres tenorista megtoldja föllépésének a sorát. A már csütör­tökre hirdetett Carmen „Don José"-ja és a szom­batra kitűzött „Mignon" Meister Vilmosa után, hétfőn még elénekli a „Faust" címszerepét. Jegyek ez előadásra a színház jegypénztáránál és a jegyirodákban már válthatók. —­ Meglopták a vonaton. Denics Mihály szom­bathelyi lakostól, aki Budapest felé utazott, ellopták a kézitáskáját, amelyben különböző D. M. monogrammal ellátott ékszerek voltak, azonkívül egy 10.000 koronás betéti könyv, amelyet a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank újvidéki fiókja állított ki. Dedics Halason vette észre, hogy eltűnt a kézitáskája és még az állo­máson jelentést tett az ismeretlen tolvaj ellen. — Munkáselőadás az Urániában. Decem­ber hó 27-én, vasárnap délelőtt 10 órakor színre kerül Törökország. Jegyek 10 fillérért kaphatók a Népszava kiadóhivatalában (VIII. Conti­ utca 4). Napirend. Naptár: csütörtök, december 10. (Görög­orosz, november 27.) — A nap kél reggel 7 óra 37 perckor, nyugszik délután 4 óra 7 perckor. A hold két éjjel 12 óra­kor, nyugszik­ délben 12 órakor. — A miniszterek nem fogadnak. — A harctéri sebesültek látogatása a XVI. hely­őrségi kórházban délután 1-től fél 4-ig, a XVII. helyőr­ségi kórházban délután 1—3-ig; a Vöröskereszt felügyelete alatt levő kórházakban délután 2—1-ig; a Duna-balparti kórházakban csakis a sebesültek hozzátartozói számára délután 1—3-ig. — Múzeumok: Ernst Múzeum (Nagymező­utca 81 9—1-ig. Petőfi-Ház (Bajza­ utca 21), nyitva 10—2-ig. belépődíj kedd kivételével 40 fillér. Széchenyi Múzeum­ 10—12-ig. Mezőgazdasági Múzeum 10—1-ig. Tanszer Múzeum 10—12-ig. Társadalmi Múzeum (Mária Valéria-utca 12) k­)_ 12-ig. Magyar Királyi Kereskedelmi Múzeum: kül­kereskedelmi hírszolgálat és közszállítási osztály 9—2-ig, vám- és tarifaosztály 3—6-ig, nyilvános szakkönyvtár 9—2-ig. — Könyvtárak: Akadémiai Könyvtár 3—7-ig. Egyetemi Könyvtár 9—2-ig és 3—8-ig. Városi Nyilvános Könyvtár (Gróf Károlyi-utca 8) 10—5-ig­. Nemzeti Múzeum Könyvtára 9—5-ig. Pedagógiai Könyvtár 3—7-ig. Statisz­tikai Könyvtár 10—1-ig. — Képtárak : Állandó kiállítás a Könyves Kálmán művészeti szalonjában (Nagymező­ utca 37­39). Nyitva egész; rap. Belépődíj nincsen. A Szépművé­szeti Múzeum régi képtára 10—2-ig. A Képzőművészeti Társulat karácsonyi vásárja a „Fészek" művészklubban. (Kertész-utca M). Nyitó* délután 5-től ,este 8-ig, btucpedij fLM&b ""' A lengyelországi harcok. Másfél millió ormi. Katona a csatatéren. I. Von Blume tábornok irja december 6-áról : Megkísérlem, amennyiben az ezidősze­rint rendelkezésemre álló hírek alapján le­hetséges, áttekintését adni az ütközet le­folyásának. Emlékezünk még arra, hogy nagy­számú orosz haderő, amely N­ovo-Georgievszk és a­ galíciai határ között nyugat felé átkelt a Visztulán, november 10-ike táján a Vár­tához ért és onnét rövid­ pihenő után tovább kezdett előnyomulni. Ennek a haderőnek a csoportosításáról és erejéről, valamint területi elosztásáról a Vártához való érke­zésük idején eddig még keveset tudtunk. Valószínűen a másodig hadsereg volt a jobbszárny, körülbelül a­ Kolo-Sztoratszk— Szczerzovo vonalon s ehhez csatlakozott balról egészen Novo-Radomszk környékéig egy valamivel gyengébb, az ötödik hadse­reg. Ezzel a két, hadsereggel megközelítő­leg egyenlő erejű és valószínűen két had­seregből álló haderő balról állt az ötödik hadseregtől részben szemben Felsőszilé­ziával, részben pedig Nyugatgaliciával. Úgy látszik az egyes hadseregek ereje kü­lönböző volt. Egyiknél sem volt kevesebb 150.000 embernél, egyeseknél pedig, pél­dául a második hadseregnél, körülbelül 250.000 volt, az egész haderő tehát körül­belül 800.000 harcosból állt. Az orosz főhaderő legszélsőbb jobbszár­nyán, a Visztula túloldalán erős, az I. szá­mot viselő hadsereg vonult föl Rermen­kamp tábornok vezetése alatt a Kelet­poroszország déli határa és a Visztula kö­zötti területen. Ezek a­ csapatok november 12-én és a következő napokon különböző helyeken, így Stallupönen­ nél, Eydtkuh­nen­ nál és Soldaunál behatolni igyekeztek Keletporoszországba, de részben heves har­cok közben mindenütt visszaverték őket közel a határnál. Az orosz offenzívában résztvevő haderő összességét tehát eszerint nem becsüljük túlságos nagyra, ha­ másfélmillió emberre tesszük. Föltehetjük, hogy­ egy csekély, Oroszországnak a háborúban használható csapatait kivéve, valamennyi csapatot, be­számítva a szibériai,­, a kaukázusi és a tur­komán csapatokat is, bevonták ebbe az offenzívába. Ezzel a túlnyomó erővel szemben a né­met és az osztrák-magyar haderő, — a né­met Hindenburg tábornagy vezetése alatt, — amely október első felében egészen kö­zel a Visztulához nyomult előre, kezdetben gyakori harcok közepette, azután pedig maga mögött az utakat alaposan elpusz­títva, akadálytalanul vonult vissza dél­nyugati irányban, még­pedig a németek Felsősziléziába, az osztrák-magyar csa­patok pedig tőlük jobbra, a nyugatgaliciai határ irányába. A Középgaliciában levő osztrák-magyar haderő kénytelen volt csatlakozni a visz­szavonuló mozdulatokhoz. Ezek a csapatok Magyarország védelmére a kárpáti szoro­sokat megszállva tartották és az őket kö­vető erős orosz csapatok előtt egészen a Visztoka mögé vonultak vissza és itt az osztrák-magyar hadsereg jobbszárnyának a fedözékét alkották. Hindenburg tábornagy, aki a keleti harctér valamennyi német csapatának a főparancsnoka és egyidőben állandó egyet­értésben volt az ottani osztrák-magyar haderő vezetőségével, most elhatározta, hogy az ellenség támadását nem fogja tét­lenül bevárni a határon, hanem az ellen­séges első és második hadsereg között való területre való betöréssel és egyidőben az ellenség balszárnyának a támadásával meg­akadályozza az orosz offenzívát. Ennek a vállalkozásnak az előkészítésére a­ vasutak­ segítségével Felsősziléziába visszatért csa­patait Thorn környékére helyezte,s egyéb haderőt is vont oda és ezt a betörésre elő­készített hadsereget legnagyobb részében a határnál a Visztula balpartjára, kisebb részében pedig a Visztula jobb partjára ál­lította föl. A támadó hadsereg fölött való külön pa­rancsnokságot most már Mackensen tábor­nokra bízták, míg Hindenburg tábornagy a keleten lefolytatott összes hadműveletek fő­parancsnokságát tartotta meg. A Hinden­burg csapataitól Felsősziléziában kiürített területet az osztrák-magyar hadsereg bal­szárnyának a meghosszabbításával — mely­ben Woyrseh gyalogsági tábornok vezetése alatt egy porosz honvédhadtest is állt — töltötték ki. Ezen hadsereg és Mackensen tábornok hadserege között az összekötte­tést lovasság és a határt védő csapatok biztosítottták. Amint a­ német vasutak ebben a­ háború­ban az irántuk támasztott nagyszabású követelményeknek kitűnő módon feleltek meg, úgy nem kis részben azok érdeme az a­ gyorsaság, amellyel a megváltozott alap­állásokból megkezdhették az új offenzívát. A betörő hadsereg csapatai már november 13-án megtámadtak Vlodlavecnél, a­ Visz­tula bal partján egy ellenséges hadtestet, másnap pedig ugyanezt a­ hadtestet Novi­ Duminovnál támadták és 1500 fogoly vesz­teséggel Plock irányába való visszavonu­lásra kényszerí­tették. November 15-én a folyó bal partján Lipnonál megvertek egy erősebb ellenséges haderőt és 5000 foglyot ejtettek. Ezt a haderőt is Plockig vetették vissza, amely onnét a bal partra kelt át, ahol a helységtől délnyugatra levő állásban egyesült a Vlodlavecból jött hadtesttel, va­lamint valószínűen az első hadsereg még néhány más csapatával. A legközelebbi napokban nagy veszteségek árán tovább űzték őket kelet felé. Mackensen tábornok azonban közben fő­erejével Kub­a irányában a második orosz hadsereg jobb szárnya ellen fordult. NÉPSZAVA 7 Harc a hindukkal. Egy német katona leveléből. Ma ütköztünk össze először a hindukkal­­és, ördög tudja, ez a barna gyülevész nép nem éppen megvetendő ellenség. Először mind­nyájan becsmérlően beszéltünk róluk és ez érthető is volt, mert nyomorúságosak vol­tak, akiket mint foglyokat láttunk. Rongyokba burkolódzva reszkettek a hidegtől, az orruk kékre volt fagyva, a fejüket behúzták a válluk közé, ugy hogy a legbolondabb élceket csalták ki a franciáknak ezek a muszáj-szövetségesei. Ma más oldalról ismertük meg ezt a társasá­gok Már három nap óta feküdtünk lövészár­kainkban az angolok szakadatlan puskatüze alatt, mindenben hiányt szenvedtünk, mert csak éjjel lehetett élelmet behozni. Vizünk volt elég, fölöttünk is, alattunk is, úgy hogy a leg­szebb szabad fürdőket élvezhettük. Nem szom­jaztunk tehát, de annál többet éheztünk. Az angoloknak úgy látszik pokoli szórakozást nyúj­tott, hogy bennünket gránátokkal dobáljanak. Hála az égnek, csak kevés kárt okoztak és nagyjában nem is éreztük magunkat valami nagyon kellemetlenül földalatti lyukainkban. Ha lett volna ennivaló, alig panaszkodtunk volna. Az angolok végre azt gondolták, hogy a gránáttól meg a mennyei esőtől három nap alatt már eléggé megpuhultunk és ezért ránk eresztették barna szövetségeseiket, hogy azok szőröstül-bőröstül fölfaljanak bennünket. Tudja az ördög, mit töltöttek az angolok ezekbe a fic­kókba, de amikor reánk rohantak, mintha ré­szegek lettek volna, vagy mintha a gonosz lé­lek szállta volna meg őket, olyanok voltak. Rettenetes ordítással, amely mellett a mi hurrázásunk olyan volt, mint a csecsemő nyö­szörgése, ezer meg ezer barna alak ugrott ránk.

Next