Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)
1914-12-10 / 329. szám
,1914. december 10. — Egy liter tej : 1 korona 59 fillér. Ne tessék szörnyűködni, ez nem élelmiszeruzsora, ez hatóságilag megengedett ár. És szívjuk vissza azt az örömünket, amely elfogott bennünket akkor, amikor a debreceni rendőrség elítélte Ottó Sándor Máv. vendéglőst, mert 10 fillérért adott egy litertejet a katonáknak. A derék vendéglős ugyanis érezvén a kegyetlen ítélet igazságtalanságát, fölebbezett a városi tanácshoz és ott ki is derült ártatlansága. A hatóság által megállapított árlap szerint ugyanis a vendéglős egy liter tejért 1 korona 50 fillért kérhet. Valóban nemes lélek feltát az, aki majdnem csak a felét követeli annak, amihez joga volul. Ajánljuk a jószívű vendéglőst legfelsőbb kitüntetésre. Hogy az 1 korona 50 filléres hatósági tejárról mi a véleményünk,'' azt gyáván elhallgatjuk, mert ebben a háborús világban nem akarjuk bajainkat sajtópörrel szaporítani és mert a debreceni hatósági tejárra a mostani hatósági buza- és lisztárak ugy néznek le, mint a Kárpátok a vakondtúrásra. — Sebesült katonáink családtagjainak karácsonya. Karácsonykor a Vöröskereszt Egylet és a társadalom áldozatkészsége folytán minden katona részesül karácsonyi ajándékban, újabban pedig az az eszme vetődött föl, hogy a katonák otthonmaradt gyerekei is részesüljenek karácsonyi meglepetésben. A Vöröskereszt Egylet lábbadozó sebesülteket elhelyező bizottsága a karácsonyi ajándékokat a jövő héten küldi szét és nagyon kéri a közönséget, hogy apró játékszerekkel gazdagítsák a gyűjtését. — Lopás a tárgyalóteremben. A budapesti büntető törvényszék főtárgyalóterméből valaki ellopta a falról az ingaórát. A teremőr szerdán reggel vette észre a lopást és nyomban bejelentette az elnökségnek, amely viszont a rendőrségnél tett följelentést. — Agyongázolta a kocsija. A Közraktárutcában Egyéni Artúr, a Reisz és Hajós-féle jéggyár kocsija leesett a kocsijáról és a kerekek alá került, amelyek halálra gázolták. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. A Huszár-utcai rablómerénylet áldozata meghalt. Néhány héttel ezelőtt a Huszár-utca 10. számú házban lévő kávémérésben rablógyilkos merényletet követtek el a kávémérés tulajdonosnője, Zólyomi Anna ellen, akit életveszélyes sérüléssel a Rókius-kórházban ápoltak. A tettest a rendőrség közben elfogta Hermann Mór rovott multú ember személyében. Zólyomi Anna tegnap délelőtt sérüléseibe belehalt. — Jadlowker mint Faust. A híres tenorista megtoldja föllépésének a sorát. A már csütörtökre hirdetett Carmen „Don José"-ja és a szombatra kitűzött „Mignon" Meister Vilmosa után, hétfőn még elénekli a „Faust" címszerepét. Jegyek ez előadásra a színház jegypénztáránál és a jegyirodákban már válthatók. — Meglopták a vonaton. Denics Mihály szombathelyi lakostól, aki Budapest felé utazott, ellopták a kézitáskáját, amelyben különböző D. M. monogrammal ellátott ékszerek voltak, azonkívül egy 10.000 koronás betéti könyv, amelyet a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank újvidéki fiókja állított ki. Dedics Halason vette észre, hogy eltűnt a kézitáskája és még az állomáson jelentést tett az ismeretlen tolvaj ellen. — Munkáselőadás az Urániában. December hó 27-én, vasárnap délelőtt 10 órakor színre kerül Törökország. Jegyek 10 fillérért kaphatók a Népszava kiadóhivatalában (VIII. Conti utca 4). Napirend. Naptár: csütörtök, december 10. (Görögorosz, november 27.) — A nap kél reggel 7 óra 37 perckor, nyugszik délután 4 óra 7 perckor. A hold két éjjel 12 órakor, nyugszik délben 12 órakor. — A miniszterek nem fogadnak. — A harctéri sebesültek látogatása a XVI. helyőrségi kórházban délután 1-től fél 4-ig, a XVII. helyőrségi kórházban délután 1—3-ig; a Vöröskereszt felügyelete alatt levő kórházakban délután 2—1-ig; a Duna-balparti kórházakban csakis a sebesültek hozzátartozói számára délután 1—3-ig. — Múzeumok: Ernst Múzeum (Nagymezőutca 81 9—1-ig. Petőfi-Ház (Bajza utca 21), nyitva 10—2-ig. belépődíj kedd kivételével 40 fillér. Széchenyi Múzeum 10—12-ig. Mezőgazdasági Múzeum 10—1-ig. Tanszer Múzeum 10—12-ig. Társadalmi Múzeum (Mária Valéria-utca 12) k)_ 12-ig. Magyar Királyi Kereskedelmi Múzeum: külkereskedelmi hírszolgálat és közszállítási osztály 9—2-ig, vám- és tarifaosztály 3—6-ig, nyilvános szakkönyvtár 9—2-ig. — Könyvtárak: Akadémiai Könyvtár 3—7-ig. Egyetemi Könyvtár 9—2-ig és 3—8-ig. Városi Nyilvános Könyvtár (Gróf Károlyi-utca 8) 10—5-ig. Nemzeti Múzeum Könyvtára 9—5-ig. Pedagógiai Könyvtár 3—7-ig. Statisztikai Könyvtár 10—1-ig. — Képtárak : Állandó kiállítás a Könyves Kálmán művészeti szalonjában (Nagymező utca 3739). Nyitva egész; rap. Belépődíj nincsen. A Szépművészeti Múzeum régi képtára 10—2-ig. A Képzőművészeti Társulat karácsonyi vásárja a „Fészek" művészklubban. (Kertész-utca M). Nyitó* délután 5-től ,este 8-ig, btucpedij fLM&b ""' A lengyelországi harcok. Másfél millió ormi. Katona a csatatéren. I. Von Blume tábornok irja december 6-áról : Megkísérlem, amennyiben az ezidőszerint rendelkezésemre álló hírek alapján lehetséges, áttekintését adni az ütközet lefolyásának. Emlékezünk még arra, hogy nagyszámú orosz haderő, amely Novo-Georgievszk és a galíciai határ között nyugat felé átkelt a Visztulán, november 10-ike táján a Vártához ért és onnét rövid pihenő után tovább kezdett előnyomulni. Ennek a haderőnek a csoportosításáról és erejéről, valamint területi elosztásáról a Vártához való érkezésük idején eddig még keveset tudtunk. Valószínűen a másodig hadsereg volt a jobbszárny, körülbelül a Kolo-Sztoratszk— Szczerzovo vonalon s ehhez csatlakozott balról egészen Novo-Radomszk környékéig egy valamivel gyengébb, az ötödik hadsereg. Ezzel a két, hadsereggel megközelítőleg egyenlő erejű és valószínűen két hadseregből álló haderő balról állt az ötödik hadseregtől részben szemben Felsősziléziával, részben pedig Nyugatgaliciával. Úgy látszik az egyes hadseregek ereje különböző volt. Egyiknél sem volt kevesebb 150.000 embernél, egyeseknél pedig, például a második hadseregnél, körülbelül 250.000 volt, az egész haderő tehát körülbelül 800.000 harcosból állt. Az orosz főhaderő legszélsőbb jobbszárnyán, a Visztula túloldalán erős, az I. számot viselő hadsereg vonult föl Rermenkamp tábornok vezetése alatt a Keletporoszország déli határa és a Visztula közötti területen. Ezek a csapatok november 12-én és a következő napokon különböző helyeken, így Stallupönen nél, Eydtkuhnen nál és Soldaunál behatolni igyekeztek Keletporoszországba, de részben heves harcok közben mindenütt visszaverték őket közel a határnál. Az orosz offenzívában résztvevő haderő összességét tehát eszerint nem becsüljük túlságos nagyra, ha másfélmillió emberre tesszük. Föltehetjük, hogy egy csekély, Oroszországnak a háborúban használható csapatait kivéve, valamennyi csapatot, beszámítva a szibériai,, a kaukázusi és a turkomán csapatokat is, bevonták ebbe az offenzívába. Ezzel a túlnyomó erővel szemben a német és az osztrák-magyar haderő, — a német Hindenburg tábornagy vezetése alatt, — amely október első felében egészen közel a Visztulához nyomult előre, kezdetben gyakori harcok közepette, azután pedig maga mögött az utakat alaposan elpusztítva, akadálytalanul vonult vissza délnyugati irányban, mégpedig a németek Felsősziléziába, az osztrák-magyar csapatok pedig tőlük jobbra, a nyugatgaliciai határ irányába. A Középgaliciában levő osztrák-magyar haderő kénytelen volt csatlakozni a viszszavonuló mozdulatokhoz. Ezek a csapatok Magyarország védelmére a kárpáti szorosokat megszállva tartották és az őket követő erős orosz csapatok előtt egészen a Visztoka mögé vonultak vissza és itt az osztrák-magyar hadsereg jobbszárnyának a fedözékét alkották. Hindenburg tábornagy, aki a keleti harctér valamennyi német csapatának a főparancsnoka és egyidőben állandó egyetértésben volt az ottani osztrák-magyar haderő vezetőségével, most elhatározta, hogy az ellenség támadását nem fogja tétlenül bevárni a határon, hanem az ellenséges első és második hadsereg között való területre való betöréssel és egyidőben az ellenség balszárnyának a támadásával megakadályozza az orosz offenzívát. Ennek a vállalkozásnak az előkészítésére a vasutak segítségével Felsősziléziába visszatért csapatait Thorn környékére helyezte,s egyéb haderőt is vont oda és ezt a betörésre előkészített hadsereget legnagyobb részében a határnál a Visztula balpartjára, kisebb részében pedig a Visztula jobb partjára állította föl. A támadó hadsereg fölött való külön parancsnokságot most már Mackensen tábornokra bízták, míg Hindenburg tábornagy a keleten lefolytatott összes hadműveletek főparancsnokságát tartotta meg. A Hindenburg csapataitól Felsősziléziában kiürített területet az osztrák-magyar hadsereg balszárnyának a meghosszabbításával — melyben Woyrseh gyalogsági tábornok vezetése alatt egy porosz honvédhadtest is állt — töltötték ki. Ezen hadsereg és Mackensen tábornok hadserege között az összeköttetést lovasság és a határt védő csapatok biztosítottták. Amint a német vasutak ebben a háborúban az irántuk támasztott nagyszabású követelményeknek kitűnő módon feleltek meg, úgy nem kis részben azok érdeme az a gyorsaság, amellyel a megváltozott alapállásokból megkezdhették az új offenzívát. A betörő hadsereg csapatai már november 13-án megtámadtak Vlodlavecnél, a Visztula bal partján egy ellenséges hadtestet, másnap pedig ugyanezt a hadtestet Novi Duminovnál támadták és 1500 fogoly veszteséggel Plock irányába való visszavonulásra kényszerítették. November 15-én a folyó bal partján Lipnonál megvertek egy erősebb ellenséges haderőt és 5000 foglyot ejtettek. Ezt a haderőt is Plockig vetették vissza, amely onnét a bal partra kelt át, ahol a helységtől délnyugatra levő állásban egyesült a Vlodlavecból jött hadtesttel, valamint valószínűen az első hadsereg még néhány más csapatával. A legközelebbi napokban nagy veszteségek árán tovább űzték őket kelet felé. Mackensen tábornok azonban közben főerejével Kuba irányában a második orosz hadsereg jobb szárnya ellen fordult. NÉPSZAVA 7 Harc a hindukkal. Egy német katona leveléből. Ma ütköztünk össze először a hindukkalés, ördög tudja, ez a barna gyülevész nép nem éppen megvetendő ellenség. Először mindnyájan becsmérlően beszéltünk róluk és ez érthető is volt, mert nyomorúságosak voltak, akiket mint foglyokat láttunk. Rongyokba burkolódzva reszkettek a hidegtől, az orruk kékre volt fagyva, a fejüket behúzták a válluk közé, ugy hogy a legbolondabb élceket csalták ki a franciáknak ezek a muszáj-szövetségesei. Ma más oldalról ismertük meg ezt a társaságok Már három nap óta feküdtünk lövészárkainkban az angolok szakadatlan puskatüze alatt, mindenben hiányt szenvedtünk, mert csak éjjel lehetett élelmet behozni. Vizünk volt elég, fölöttünk is, alattunk is, úgy hogy a legszebb szabad fürdőket élvezhettük. Nem szomjaztunk tehát, de annál többet éheztünk. Az angoloknak úgy látszik pokoli szórakozást nyújtott, hogy bennünket gránátokkal dobáljanak. Hála az égnek, csak kevés kárt okoztak és nagyjában nem is éreztük magunkat valami nagyon kellemetlenül földalatti lyukainkban. Ha lett volna ennivaló, alig panaszkodtunk volna. Az angolok végre azt gondolták, hogy a gránáttól meg a mennyei esőtől három nap alatt már eléggé megpuhultunk és ezért ránk eresztették barna szövetségeseiket, hogy azok szőröstül-bőröstül fölfaljanak bennünket. Tudja az ördög, mit töltöttek az angolok ezekbe a fickókba, de amikor reánk rohantak, mintha részegek lettek volna, vagy mintha a gonosz lélek szállta volna meg őket, olyanok voltak. Rettenetes ordítással, amely mellett a mi hurrázásunk olyan volt, mint a csecsemő nyöszörgése, ezer meg ezer barna alak ugrott ránk.