Népszava, 1919. április (47. évfolyam, 77–103. sz.)

1919-04-12 / 88. szám

1919 április A NÉPSZAVA Az internálások napirenden vannak. Újabban a szocialista vezető férfiakat: Su­rányi Lajost, Drab Sándort, Banekovicsot, Steint, Kendit, Élként, Aranyossit, stb. inter­nálták. Elvitték azonkívü­l Molnár Miklósnét, a kormánybiztos nejét és Szepessy Miksát, de ez utóbbit visszaengedték. Három hétig Liptószentmiklósra, majd Tren­csénbe internálták Gudenus Leót is, a volt Nem­zeti Tanács jegyzőjét, aki azonban megszökött, úgyszintén Farkas is, aki annak idején az orosz kommunizmusról tartott nagyhatású előadást a színházban. Érdekes Bukovinszk­y esete is. Ő a szocialista szövetkezetnek volt a vezetője. A Nemzeti Ta­nács régi röpcédulái az üzletben voltak és ebbe csomagoltak. Ezeket egy cseh baka a parancs­nokságon fölmutatva, Bukovinszkyt is inter­nálták. A vasúti, postai, megyeházi tisztviselőket cse­hek váltották föl. A záróóra Vill-re lett megállapítva, csak pár napja oldották föl a 9 órai záróórai rendeletet. A lakosság nagy része átszökött a demarká­ciós vonalon és belépett a Vörös Hadseregbe. Az antáeif ujabb kudarca Oroszországban. Nyimsetken­ összeesküvés a szovjet­köztársaság ellen. — A munkásság Harci ereje visszavert minden táma­dást. (Pétervár,­­április 11. — Szikratávírót.) Az orosz szovjet­ köztársaságnak az elmúlt hónap­ban a reakció hatalmas offenzívé­jával kellett megmérkőznie, amelyet minden oldalról, kívül és belül egyaránt indítottak ellene. Az orosz szovjet­ köztársaság újból győzedelmesen került ki a megpróbáltatásból és ismét bebizonyította szerkezetének szilárdságát, az orosz nép rendít­hetetlen elh­atározását, hogy minden fenyegető hatalommal szemben megvédi magát.­­ A támadás terve félelmetes vall­ás végrehaj­tása Perm elfoglalásáv­al kezdődött. Azzal egy­idejük®, hogy Kolceak minden­ fejét­­össze­szedve keletről hatalmas csapásra, készült a német, finn, lett és észt fehér gárdák Fooh marsall ujjmutatására nyugatról rohanták meg a szovjet­ köztársaságot. Ugyanakkor hatalmas ellenforradalmi mozgalom indult ki Varsóból Noulens szakértő vezetése mellett. Ezalatt ok nélküli zendülések törtek ki a front mögött közvetlenül fekvő falvakban, a Volga mentéin, Szimbirskben és Szamlarában, ame­lyek nyugatra terjedve oly termékeny vidéke­ken is mutatkoztak, ahol az élelmezés kérdése semmiféle elégedetlenséget nem kelthetett. Az ország belsejében indokolatlanul sztrájkok ke­letkeztek, több vasútvonalon, így az oreli és brtacskói vasúton, sőt néhány pétervári gyár­ban is azok között a m mrikások között, akikkel az ékfenezés szempontjából éppen a legjobban bántak. Mindennek betetőzéseként a szovjet­ köztársa­ság olyan összeesküvéseknek jutott nyomára, amelyet a magukat baloldali szociálforradal-­ mároknak nevező elemek szítottak. A Pétervárt ellátó egyik legnagyobb vízműben pokolgépet találtak. Mindezekből tisztán kitűnt, hogy az antant ügynökei útján meg akarta állítani a forgalmat, hogy a városokat reéheztesse és föl a­karta a tudatlan lakosságot lázítani igazi képviselői ellen. Az antant meg akarta akadá­lyozni a vasú­tt­al való kereskedelmi forgalom­nak és ipari életnek fölvételét Kolcsakot neki­indította a bő vasúti gabonamagtáraknak és a Volgán utat készített csapatai részére, a hajó­zás újrafölvétele idején. Az összeesküvés napfényre került, szálai lát­hatóan Janin tábornokhoz vezetnek Omsztóba, Niesel tábornokhoz Varsóba, Berthelot, An­selm­ és Franchet d'Espérey tábornokhoz­­Jassyba, Sébastopolba és Odesszába. Az orosz nép győzedelmeskedett! Az össze­esküvések összeomlottak, azok a munkások és parasztok, akiket félrevezettek, új ragaszkodás­sal térnek vissza a szovjetekhez. Paderewsky hadseregeit föltartóztatták, Kolcsak katonái hozzánk pártoltak. Azokra a csapásokra, ame­ t­i proletárdiktatúra. V * * A Központi tanács és a kerületi húszas bizottságok megválasztása. Pénteki lapunkban jelentettük már, hogy a főváros kerületeinek munkás- és katonataná­csai külön-külön ülést tartottak, amelyen meg­választották a központi tanács tagjait és a ke­rületi húszas intéző bizottság tagjait. A VII. ke­rületi megalakulást már közöltük, alább közöl­jük a többi kerületek tanácskozásának ered­ményét, a VIII. kerületet kivéve, ahol pénteken tartották meg a választásokat I. kerület. A munkás- és katonatanács elnökéül Toma­sovich Jánost, másodelnökül Róth Imrét és Mauler Jánost jegyzőkül Bernáth Gyulát Gortvai Lászlót és Róth Juliskát választották meg. Az ülésen fölszólaltak többek között Lu­kács György és Ágoston Péter népbiztos elv­társak. Lelkes németnyelvű beszédet mondtak Kranovszky bolgár és Kratkin orosz elvtársak. A központi tanácsba a következő tagokat de­legálták: Antal Márk, Ágoston Péter, Bernáth Gyula, Bodi József, Braun Mór, Boros Rezső, Csapkay Károly, Dicker Gyula, Fazekas Sán­dor, Gortvai László, Gross Sándor, Gerster Ká­roly, Gárdos Mariska, Egyed Károly, Hegedűs József, Horváth János, Horváth Károly, Jancsó Károly, Koválcsik István, Kulblanek Hermann, Kelenné Fried Jolán, Kertész Lajos, Kelen Jó­zsef, Kretcsi Ágoston, Kocsis Sándor, Kugel­­mayer Ede, Körösi Sándor, Löwi Béla, Lukács György, Mauler János, Medvei Ferenc, Pénzes Károly, Prager Árpád, P­falk Mihály, Rajczi Rezső, Roth Imre, Robicsek Pál, Rákosi Má­tyás, Simai Miklós, Szmuck Antal, Somogyi Béla, Stehna Jozefin, Tomasovits János, Unger Emil, Varga András, Weiszmayer Márk, Weisz­haus Aladár, Helyi György. A kerületi húszas intéző bizottságba megvá­lasztottak: Barnaffy István, Csapkay Károly, Fazekas Dezső, Gortvai László, Gross Sándor, Hegedűs József, Horváth Károly, Kerekes Ele­mér, Koválcsik István, Kucsera György,­ Li­sicska Károlyné, Mauler János, Milok Sándor, Novák Nándor, Pető Lajos, Roth Juliska, Simai Miklós, Surin Tibor, Tomasovits János, Tom­schay Károly. A központi tanácsba a következőket válasz­totta meg: Kunfl Zsigmond, Szántó Béla, Vágó Béla, Dienes László, Lusztig Arnold, Walter Károly, Ploderer József, Duszynska Hana, Szántó B­éláné, Lugosi Béla, Ertlei Antal, Kaszab Sándor, Boor József, Sükös József, Tomka Pál, Király Albert, Bajor György, Balla Mihály, Spét Alajos, Batta Gyula, Boros Géza, Rothammer Mihály, Knur Pál és Wal­ter Ferenc. Az intéző bizottságba meg­választottak: Boor József, Bergl Jenő, Boros Géza, Eisenhut Fe­renc, Jäger Ignác, Kis János, Knur Pál, Ka­szab Sándor, ifj. Petrovics István, Poszpibál Ferenc, Pasztrik Mihály, Schöpf Antal, So­mogyi Dániel, Rothammer Mihály, Siskó Kál­mán, Sükös József, Tomka Pál, Török Adolf, Tornyai László és Valérián Gyula. IV. kerület A kerületi intéző bizottságba a következő 20 tagot delegálták: Bechtel Herman, Bencsik József, Brumiller László, Gratz Károly, Gyáki Mihály, Szikla Bertalan, Varga Hugó, Hacker Szidi, Kajdácsy József, Komlós Béláné, Osvald József, Rizéri Géza, Tausz Izor, Viervader Fe­renc, Rosner Miklós, Sass Vilmos, Schirmeis­ter János, Spádi Adél, Spitzer Andor, Topáll Károly. A központi tanácsba pedig a következő 14 ta­got delegálta: Bolgár Elek, Gisstl Pál, Guth Antal, Rudnyánszky Endre, Spádi Adél, Kron­csik János, Kiss Miklós, Kun Béla, Szamuely Tibor, Spitzer Andor, Láday István, Münich Ferenc, Rákos Ferenc, Schirmeister János. V. kerület A központi tanácsba a következőket válasz­totta meg: Nagy Elek, Gábor Károly, Schröder Ferenc, Benkő Béla, Manner Géza, Fülöp Já­nos, Hónig Ferenc, Paulusz Róbert, Freschl Lajos, Fehér Jolán, Tasali János, Oszvald Joachim, Jancsik Ferenc, Lukács János, Szeid­ler Ernő, Grega Vilmos, László Jenő, Horovitz Jenő, Pór Ernő,­ Guzsi János, Kis Lajos, Kem­merer Ferenc, Uhl Manó, Klein Ottó, Ambrus Ödön, Nagy Zsuzsa, Treszkény Rezső, Neuber­ger Frigyes, Somló Dezső, Engländer Fülöp, Faber Oszkár, Kann Vilmos, Kleits Nikolaj, Köves János, Gergely Béla, Markovics Gyula, Novák László, Masznich Károly, Szentesi Károly. Az intéző bizottság tagjai lettek­: Schröder Ferenc (elnök), Gábor Károly (titkár), Manner Géza (pénztáros), Nagy Elek, Fülöp János, Paulusz Róbert, Benkő Béla, Bagó Béla, Hónig Ferenc, Dalgó Ottó, Ábranics József, Kasztner Gyula, Molnár Lajos, Muha Károly, Fehér Jolán, Szőke Zsófia, Tatai József, Rózinger Andor, Freschl Lajos, SZÍVÓS Ferenc. VI. kerület. A központi tanácsba a következő tago­kat küldte ki: Alpári Gyula, Anilai Gyula, Bárkány, Bernhardt, Bartl Lőrinc, Bi­ringer Béla, Barna Jenő, Czóbel Ernő, Demkó József, Fiedler Rezső, Fonyó Sári, Fariky Leó, Földi József, Götz Irén, Goldberger Jakab, Ga­lambos Zoltán, Szabados Sándor, Hamburger Jenő, Hevesi Gyula, Payer Horvát Lajos, Hári Zsigmond, Dienes Kálmán, Kasztner Ferenc, Aradi Mária, Kovács Árpád, Kertész Zoltán, Horváth Katica, Kaszany Flóris, Keiser Ist­ván, Leél Leó, Lékai János, Lorenz Antal, Mar­tisán Béla, Mészáros József, Metykó János, Makovi Ferenc, Pál Elza, Goldschmidt Sári, Pick Béla, Pannezer István, Haubrich József, Révai József, Hülitzer Ferenc, Sikorszky La­jos, Sinkó Ervin, Staerk Aladár, Selymes Emil, Sarkadi István, Schneider János, Sugár Tiva­dar, Schubert Ignác, Szikra Gyula, Székely Miksa, Berda Ferenc, Tuba Sámuel, Valentin Alfréd, Werner József, Weisenburg Béláné, Sütő József, Virágh, Nagy Béla, Szabó Károly, Szilágyi Dezső, Stochfelder Lipót, Pintér Já­nos, Hernavecz József, Rónai Zoltán, Tóth Béla, Deák Ferenc, Kászonyi Sándor, Halász István, Altmann Lőrinc, Kábák Lajos, Cseri Ilonka, Kiss Nándor, Weisz Mór, Bartel Antal, Tubán Árpád, Gráf Jenő, Schurek János, Dankházy István, Wladh Mária, Luczer Ernő, Bartel Dezső, Schön Sarolta, Csiszér Lajos, Schwarcz Hermann, Masznicza Mihály, Göndör Ferenc. Az intézőbizottságába a következőket válasz­tották meg: Makovi Ferenc, Virágh Lajos, Aradi Mária, Fodor György, Kovács Balázs, Horváth Viktor, Szekeres Lajos, Barna Jenő, Szabó Károly, Nagy Béla, Kollin Zsigmond, Szijjártó Lajos, Kiss Nándor, Stoff János, Goldschmidt Sári, Horváth Katica, Szilágyi Dezső, Geiger Árpád, Széll Mihály, Angyal Gyula. A VI. kerületi munkások és katonák intéző­bizottságának vezetősége a következőképen ala­kult meg: Elnök Nagy Béla, társelnök Kovács Balázs, titkár Szabó Károly, jegyző Gold­schmidt Sári, pénztáros Szijjártó Lajos, IX. kerület­ ­A központi tanácsba a következőket küldte ki: Pócz Kálmán, Biohlavek István, Janiga Károly, Steinbrück Ottó, Varga Jenő, Cserny József, Schön Vilmos, Garai Sándor, Krammer Sándor, Erdean Miklós, Erdélyi Mór, Pechtle Péter, Misko József, Reiner István, Dinnyés József, Pesti Ferenc, Balázsi Mihály, Pápai-Szabó Tibor, Rudas László, Zacharias László, Mosolygó Antal, Olosz János, Kercsay Gábor, Zwirn Károly, Galacz József, Korbély Lajos, Kellner Sándor, Sipőczi Antal, KISS Ernő­­, Bruder Ferenc, Wagner Péter, Sáfrány Rezső, Geiger János, Csepreghy Pál, Grünwald Sán­dor, Ujváry József, Karikás Frigyes, Winter Rezső, Gógler Viktor, Sugár Sándor, Rohonczy Gusztáv, Geiszt Lajosné, Váradi Sándor, Qu­artin Bernát, Patacsek Ottó, Klárik Ferenc, Rabinovics Andor, Német Imre. Az intéző bizottságba a következőket válasz­tották meg: Korbély Lajos (elnök), Kellner Sándor, Ujváry József, Grünwald Sándor, Sipőczi Antal, Kiss Ernő II., Bartolovics La­jos, Pechtler Péter, Neumann Ede (jegyző), Bruder Ferenc, Gombkötő Lajos, Wagner Pé­ter, Sáfrány Rezső (titkár), Szabó Gyula, Ko­csis István, Csepreghy Pál, Fickmann Béla, Nuskó József, Beneő Irén, Geiger János. X. kerület A központi tanácsba a következőket köttte ki: Brunner József, Friedl József, Bárány Jó­zsef, Császár Imre, Kenderes Pál, Neumann Hilda, Kovács Béláné, Heves József, Kovács István, Kiefer Ferenc, Stenitz Albert Schram Gyula Törzsök Elek, Wohl Lajos, Katona Márton, Márkus Simon, Fleischmann Andor, Hegyesi Lajos, Gyenes Gábor, Dick Jakab, Flam­mer Albert Fieber Gusztáv, Erdélyi Já­nos, Czédli István, Csillag Ferenc . Az intéző bizottságba megválasztottak: Bru*­ II. kerület. e­ lyeket ellene mértek, az orosz szovjet­ köztár­saság azzal válaszolt, h°gy a betörő csapatokat kiverte, a Fekete-tenger kikötőit elfoglalta és végül Odesszát is birtokába vette. Az egész világ reakciójának hatalmas összeesküvésére az egész világ munkássága azzal felelt, hogy kikiáltották a magyar köztársaságot, kikiál­tották a bajor köztársaságot, amelyek közvet­lenül szövetségesei az orosz szovjetnek és meg­alakult az ukrán, litván, lett és észt szovjet is. Nem tudni, min kell inkább csodálkozni: az imperialista zászlóvivők arcátlanságán-e, akik szemforgató módon az orosz nép szenvedései miatt siránkoznak, amidőn maguk okozzák a szenvedést, vagy állandó vakságukon, amely­lyel nem látják azt hogy magatartásukkal a szocialista szovjet­ köztársaságok győzelmének útját egyengetik saját országaikban.

Next