Népszava, 1919. június (47. évfolyam, 130–153. sz.)
1919-06-24 / 148. szám
1919 június 24. fit FSÍI.VA Hkrgesít provekatcírBk tolakolSsiak be vallásos gySSIckesefeckfea, savast alfapirasVs ©5sper3 és mintha a TanácsStSzSáraaság emberei volsSnak, frejgerlSSe és swrayolfák a vanCSsass gyi35efc£aete3iC.3. TasássbSzISr* ssség bístosSSetia sa szabató gyakorlásSt! afe©8 ilyen agemS |Mroíf©8ca4Sp£3í mreerjJeSennek és zavart okozni, e3 EseSU fogni, SctaSmatSanBBS fc@i8 feat;» «SiSkötés &t GsaSil &hc.t si«815S a w«5155s Srségszekt Ez köteLessége a Tanácsköztársaság cselessZen ha vének 8 m dott volna a demokráciában. Mindaddig, amíg az állami szervezet és amíg a gazdasági hatalom bizonyos osztályok kezében volt, amíg a tőkétől függő sajtó és az uralkodó osztályoktól függő iskola segítségével a proletariátus osztálytudatát mesterségesen elhomályosították a burzsoá osztályállamban, addig nehezen érkezhetett el az az idő, amikor a proletariátus a maga osztályhelyzetét egészen világosan fölismeri. De mégsem a burzsoá demokrácia ezen elvi és lényegbeli fogyatékosságai voltak azok, amelyek különböző, országokban, elsősorban Oroszországban és Magyarországon, a proletariátust tényleg arra bírták, hogy szakítson a burzsoádemokrácia elvével, hanem elsősorban a forradalom kényszerhelyzete. A forradalom a legélesebb és legnyíltabb osztályharc. A forradalomban nyílt háborúban állt egymással szemben a proletárságnak és a burzsoáziának az osztálya. Ha a forradalomban érvényesülne a demokrácia elve, ez lényegében azt jelentené, hogy ellenségeknek jogokat adnánk, ez pedig minden háború lényegével ellenkezik. A forradalom az osztályháború legkövetkezetesebb alkalmazása, ezért a forradalomban a különböző osztályok között a hatalom megosztása lehetetlenség. Különösen lehetetlenné vált ez akkor, amikor éppen a forradalmat fenyegető veszedelmek következtében a burzsoázia ott, ahol a hatalom birtokában volt, szakított a demokrácia elvével. A burzsoázia nem szakított a demokrácia elvével a legyőzött országokban. Nem szakított ott, ahol a forradalmat lehetővé tette a katonai hatalom összeroppanása, de szakított vele ott, ahol a militarizmus még aránylag ép erőben volt. Szakított éppen azért, mert féltette a kívülről jövő szociális forradalomtól a burzsoázia uralmát. Franciaországban és egyéb burzsoá országokban a háború alatt nem választottak, a háború alatt minden szabadságjog megszűnt, ezekben a régi demokráciákban egészen nyílt és kifejezett burzsoá diktatúra áll fönn. Amikor a forradalmi proletariátusnak elsősorban ezekkel a burzsoáziákkal kell megvívnia a maga harcát, akkor kétségtelenül gyöngítené helyzetét, ha a burzsoádiktatúrával szemben nem alkalmazná a proletariátus ditaturáját A proletariátus diktatúrájának alkalmazása a világforradalom tüze élesztésének legmegfelelőbb eszköze. , Csak a proletáriaik diktatúrája mellett erősödhetik meg egészen az a hit a velünk szembenálló buarasoáállamok proletariátusában, hogy a legyőzött és forradalmasított államok nem a régi nemzeti küzdelmet folytatják más jelszavak alatt, hanem egészen másfajta harcot. Maarvarországrkpal szemben az egész külpolitika megváltozását az idézte elő, hogy Magyarország a proletárdiktatúra álláspontjára helyezkedett. A proletárdiktatúra tehát nemcsak forradalmi belső politikai szükségesség, hanem a világforradalom által előírt külpolitikai szükségesség. Akik azelőtt nem álltak a proletárdiktatúra megvalósításának álláspontján, azoknál nem köpenyeg forgatás történt, hanem a fegyvereknek, a módszereknek a cseréje A magyar proletariátus a maga egészében belátta, hogy hazai módszereit cserélnie kell. Volt időpont, amikor azt tartotta, hogy a proletárdiktatúra taktikailag nem indokolt, de, annak elvi ellensége sohasem volt és a világforradalom mai fázisában a proletárdiktatúrát taktikai szükségességnek tekinti. A proletárdiktatúra azonban nem kizáró ellentéte a demokráciának, csak a burzsoádemokráciának. A proletariátuson belül demokráciát jelent Ezt világosan kifejezésre juttatja az alkotmány, amikor kimondja, hogy a proletariátusnak megvan a maga teljes véleménynyilvánítási szabadsága, sajtószabadsága, gyülekezési és egyesülési szabadsága. Ezek a szabadságjogok a legteljesebb mértékben megilletik a proletariátust. A proletárdiktatúra tekintetében nagyon sok elvtársban téves hitet keltett az az átmeneti állapot, amely idáig volt. Ebben az átmeneti állapotban a Forradalmi Kormányzótanács gyakorolt diktatúrát Bármennyire szükséges volt ez, de ez csak rövid átmenet lehetett. A Forradalmi Kormányzótanács diktatúráját föl kell váltania az egész proletariátus diktatúrájának, a teljes proletárdemokráciának. Ennek a teljes proletárdemokráciának lehetősége megnyílt a tanácsok országos gyűlésének öszszehívásával, amelynek módjában áll, hogy megalkossa azt a szűkebb testületet, amely a tanácsok országos gyűlésének a jogait is gyakorolja akkor, amikor az neon ülésezik. A proletárdemokráciának ez a központj sz£rye, amely magából választja a Kormányzótanácsot amelynek felelősséggel tartozik e Kormányzótanács és amely viszont felel a tanácsok országosgyűlésének, ez a szerv a szövetséges központi intéző bizottság. Ennek a szervnek a megalkotásával lép csak a magyarországi proletárdiktatúra a proletárdemokrácia állapotába. A proletárdiktatúra nemcsak nem áll ellentétben az igazi demokráciával, a proletárdemokráciával, hanem egyenesen ezen nyugszik. A proletárdiktatúra olyan demokráciát teremt, amely igazibb és valóságosabb kihasználását kel hogy jelentse a proletárságot megillet minden szabadságjognak, mint amennyire ez a burzsoá demokráciában lehetséges volt. Nemcsak a szabadság elvét mondja ki, hanem módot is nyújt, arra, hogy a szabadságot tényleg ki is használják. A proletár államban a szabadság nemcsak a lehetőség nyújtását jelenti abban az irányban, hogy a proletárok véleményüket szabadon kifejezhessék, szabadon taníthassanak, hanem a proletaállamnak módot is kell nyújtania, hogy tényleg elterjedjen a szocializmus egész gondolatköre. Társadalmi forradalom erőszak alkalmazása nélkül lehetetlen, de fontosabb a szocialista gondolatoknak a legnagyobb mérteikben való terjesztése. Igazibb demokráciát teremtünk, ezzel, mint amilyen a burzsoá demokráciája volt. Igazi demokrácia ez azért is, mert a választások rövid időre szólnak és a kiküldött nem marad függetlenül a küldőitől, mert a küldetés bármikor visszavonható. A tanácsokba való küldetés, a megbízás a proletárdiktatúrában nem olyan, mint a régi osztályjog házassága, amely csaknem fölbonthatatlan volt A diktátor a dolgozók osztálya. Az, aki ennek az osztálynak a megbízásából kormányoz, csak addig intézkedik, amíg a tömegek akarják. A népszavazás minden küldetést megsemmisíthet. Ez a tömegek akaratának a legközvetlenebb megnyilvánulását jelenti. A tömegeik a tanácsok útján gyakorolnak minden hatalmat. A törvényhozást éppen úgy, mint a törvények végrehajtását és a bíráskodást A proletárdemokrácia nem nyugszik a hatalmak megoszlásának az elvén. A burzsoázia parlamentje nem hajtotta maga végre a törvényeket Többek között azért sem, mert hiányzott benne a törvények végrehajtásához szükséges egység. A munkástanácsok egy osztály testületei s ezért nincs szükségük a hatalmak megoszlásának elvére. A proletárság tapasztalatból tudja, hogy a törvények bázisánál fontosabb azok gyakorlati alkalmazása Mit ér a legszebb rendelet, ha papiroson marad, ha nem teszi meg útját az életbe. A tanácsoknak maguknak kell a meghozott rendeletek megvalósításával, praktikus végrehajtásával foglalkozni. Sokat beszélnek, sokszor fecsegnek arról, hogy a tanácsok nem fecsegő, hanem dolgozó testületek. Ennek a mondásnak nem az az értelme, hogy a tanácsok nem tanácskoznak, hanem hogy működésüket távolról sem meríti ki a tanácskozás s a határozatok hozatala. A tanácsnak mindaddig nem szabad nyugodnia, míg a határozatát maga végre nem hajtotta. A tanácsokban a proletárság gyakorolja a hatalmat s nem a hivatalnokok. Ez jelenti a bürokrácia halálát. S viszont az új bürokrácia veszedelmét az jelenti, ha a tanácshatalom képviselői megfeledkeznek arról, hogy ők az osztálynak a hatalmát s nem egyéni hatalmat gyakorolnak. Dolgozniok kell az osztály s nem uralkodniok a maguk érdekében. Az új bürokrácia kialakulásának különböző ellenszerei vannak. Az egyik: a megbízottak gyors cseréje, a váltógazdaság. Ez különben jó politikai iskola is. Sok proletárnak nyíl, alkalma az állami igazgatásban való résztéri. A másik: a gyakori ellenőrzés. Az elenőrzést gyakorolják a tömegek, de az ellenőrzés a tanácsok feladata is. Az intéző bizottság ellenőrző bizottságának feladata a proletárállam vagyonának legszigorúbb védelme. Ez a vagyon közkincs. Sokkal inkább, mint amennyire közkincs volt a burzsolásátlani vagyona De minden alotmánybiztositéknál fontosabb a proletárság igazi érdeklődése, igazi közreműködése. A proletárdemokráciának legjobb biztositéka ezért a proletariátus aktivitása s ezt az aktivitást kell előmozdítani ugy a városi, mint a falusi proletariátus szerveiben. Így lesz azután a proletárdiktatúra az összes dolgozók diktatúrája. Rendkívül sok függ a falu megnyerésétől, meg kell nyerni a földmívesek legkiválóbbjait, paraszt egyetemeket kell teremteni, az eddiggi butító apparátust szét kell törni és hatalmas oktatóapparátust kell építeni, a falu részére való agitátorokat magukból a földmivesekből kell képezni. Erre nézve a mi helyzetünk aránylag szerencsés, mert nagy földmivesproletárságunk van. Egyesíteni kell minden dolgozót, ipari és mezőgazdasági munkásokat, az úgynevezett, testi és az úgynevezett szellemi munkásokat is, mert hiszen a fizikai és szellemi munka között a különbség csak fokozati. A proletárságot a dolgozókat nem szabad szétválasztani, hanem egyesíteni kell. Azok, akik a szakszervezeteket nem tartják eléggé forradalmiaknak, a földmunkásoktól félnek, mert reakciósaik, a szellemi munkásoktól, mert burzsoák, vigyázzanak, mert módszerükkel legföljebb a szellemi szegények tanácsát tudják majd megalkotni. A proletárdiktatúra alkotmánya szerint et nemzeti kérdés megszűnik. Megszűnik azért, mert nem lesz többé harc a hivatalokért, amely a nemzetiségi kérdés egyik fő oka volt és nem lesz többé soviniszta gyűlölködés. Nemcsak jogot adunk arra, hogy mindenki anyanyelvét használhassa, de módot adunk mindenkinek, hogy a kultúráját élvezhesse és kiművelhesse. A szocialista forradalom sikere elsősorban nem az alkotmány jóságán múlik, hanem azon, hogy szelleme átmenjen a gyakorlatba. Azon, hogy proletariátus teljesítse munkáját és tudja, hogy ebben a forradalomban nem idegen ügyről, hanem az ő saját ügyéről van szó. Ha a proletárállamot védi, a saját, ügyét védi, a saját várát szilárdítja meg. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) A vita: Csorba Mária volt az első szónok. A magyarországi nők kongresszusinak kívánságait tolmácsolta úgy a közellátás, mint a hadügy terén teljes egyenlőséget és minden kiváltság megszüntetését kérve. (Helyeslés.) . Minthogy általánosságban többen nemkívántak szólani, áttértek a részletes tárgyalásra. Az egyes szakaszoknál beható vita fejlődött ki, amelynek során fölszólaltak: Domortcos Glófeus, Kellner Sándor, Illés Artúr, Kajári Samu, Geiringer Zsigmond, Ferenczy János, Gábor Károly, F. Bede László, Ozoray József, Havas Sándor, Ratkó Gyula, Schneff József, Farkas István, Nyisztor György, Tamási Károly, Nagy Gergely, Gábor Károly, Gutmann Henrik, Rudas Z.'""?6. Salzinger Ferenc, Gróf János, Kálmán Imre, Kromschitz Ferenc, Reichel János, Jócsák Kálmán, Simon Mózes, Déri Gyula, Havas Sándor, Sütő András, Módis János, Miklós Móric, Sonfló Dezső, Bede László, Varga István, Osyh János, Schröder Ferenc, Garbai Sándor, Ascher István, Hahrt Dezső, Jankovics Lajos. A vita során a földmivesszegénység kifejezést az egész alkotmánytervezeten keresztül elhányták és helyébe a földmives kifejezést tetteik. Elhatározták továbbá, hogy az országos kongresszus hatáskörébe tartozó pontok közé (16 %) beleveszik külön pontként a kös, művelődési politika legfőbb irányítását Több kisebb módosítással elfogadták az alkotmány alapelveire, a dolgozók jogaira és kötelességeire, a tanácshatalom központi szervezetére és a helyi tanácsok szervezetére vonatkozó szakaszott. Az elnök ajánlatra délután 2 órakor a tárgyalást megszakították és kimondották, hogy reggel 9 órakor folytatják. Végül Brunner József jegyző fölolvasta Nemes Oszkár elvtárs bejelentését, amely szerint Jánoshalma, bácsmegyei község, 290 olyan proletárasszonyt fogad el nyaralásra, akiknek férje a fronton van. A kongresszus e követendő példát tetszéssel vette tudomásul. Elnök ezután az ülést délután 2 órakor berekeszette. — Hétfő. — • A tanácsok országos gyűlésének hétfői, június 23-iki ülését Ágoston Péter elnök.410 órakor nyitotta meg. Napirend előtt Hamburger Sándor szólalt föl, figyelmébe ajánlva a vidéki munkástanácsoknak azt a körülményt hogy" a Hangyával szemben eddig táplált animozitásnak már nincs alapja, mert a Hangya a csereakció tekintetében minden lehetőt megtesz és alkalmazkodik a Tanácsköztársaság követelményeihez. Ezután áttértek az alkotmánytervezet tárgyalására. A legtöbb szakaszt vita nélkül fogadták el. Érdekes tárgyalás fejlődött ki a 84. §-nál, amely szerint a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságban élő minden, nemzet szabadon használhatja nyelvét ápolhatja és fejlesztheti nemzeti műveltségét Evégből minden nemzet ha nem is él összefüggő területen, műveltségének fejlesztésére országos tanácsot alakíthat. Ez a szervezet nem bonthatja meg a területi alapon nyugvó tanácsszervezetet. A német és ruszin népbiztost a német illetően a ruszin országos tanács választja. Oaál Béla fölszólalásában kifejtette azt a meggyőződését, hogy amikor egy ezeréves alkotmányt fektetnek sírba, helyébe olyan alkotmány készül, amelynek magasztos elvei még hosszabb időre fogják megszabni a régi Ma