Népszava, 1919. június (47. évfolyam, 130–153. sz.)

1919-06-24 / 148. szám

1919 június 24. fit FSÍI.VA Hkrgesít provekatcírBk tolakolSsiak be vallásos gySSIckesefeckfea, savast alfapirasVs ©5sper3 és mintha a TanácsStSzSáraaság emberei volsSnak, frejgerlSSe és swrayolfák a vanCSsass gyi35efc£aete3iC.3. TasássbSzISr* ssség bístosSSetia sa szabató gyako­rlásSt! afe©8 ilyen agemS |Mroíf©8ca4Sp£3í mreerjJeSennek és zavart okozni, e3 EseSU fogni, Sc­taSmatSanBBS fc@i8 feat;» «SiSköt­és &t GsaSil &hc.t si«815S a w«5155s Srségszekt Ez köteLessége a Tanácsköztársaság cselessZen ha vének 8 m­­ dott volna a demokráciában. Mindaddig, amíg az állami szervezet és amíg a gazdasági hata­lom bizonyos osztályok kezében volt, amíg a tőkétől függő sajtó és az uralkodó osz­tályoktól függő iskola segítségével a proleta­riátus osztálytudatát mesterségesen elhomá­lyosították a burzsoá osztályállamban, addig nehezen érkezhetett el az az idő, amikor a pro­letariátus a maga osztályhelyzetét egészen vilá­gosan fölismeri. De mégsem a burzsoá demo­krácia ezen elvi és lényegbeli fogyatékosságai voltak azok, amelyek különböző, országokban, elsősorban Oroszországban és Magyarorszá­gon, a proletariátust tényleg arra bírták, hogy szakítson a burzsoádemokrácia elvével, hanem elsősorban a forradalom kényszerhelyzete. A forradalom a legélesebb és legnyíltabb osztályharc. A­­ forradalomban nyílt háború­ban állt egymással szemben a proletárságnak és a burzsoáziának az osztálya. Ha a forrada­lomban érvényesülne a demokrácia elve, ez lé­nyegében azt jelentené, hogy ellenségeknek jogokat adnánk, ez pedig minden háború lénye­gével ellenkezik. A forradalom az osztályhá­ború legkövetkezetesebb alkalmazása, ezért a forradalomban a különböző osztályok között a hatalom megosztása lehetetlenség. Különö­sen lehetetlenné vált ez akkor, amikor­ éppen a forradalmat fenyegető veszedelmek követ­keztében a burzsoázia ott, ahol a hatalom bir­tokában volt, szakított a demokrácia elvével. A burzsoázia nem szakított a demokrácia elvé­vel a legyőzött országokban. Nem sza­kított ott, ahol a forradalmat lehetővé tette a katonai hatalom összeroppanása, de szakított vele ott, ahol a militarizmus még aránylag ép erőben volt. Szakított éppen azért, mert féltette a kívülről jövő szociális for­radalomtól a burzsoázia uralmát. Franciaor­szágban és egyéb burzsoá országokban a há­ború alatt nem választottak, a háború alatt minden szabadságjog megsz­űnt, ezekben a régi demokráciákban egészen nyílt és kifeje­zett burzsoá diktatúra áll fönn. Amikor a for­radalmi proletariátusnak elsősorban ezekkel a burzsoáziákkal kell megvívnia a maga harcát, akkor kétségtelenül gyöngítené helyzetét, ha a burzsoádiktatúrával szemben nem alkalmazná a proletariátus di­­taturáját A proletariátus diktatúrájának alkalmazása a világforrada­lom tüze élesztésének legmegfelelőbb eszköze. , Csak a proletáriaik diktatúrája mellett erősöd­hetik meg egészen az a hit a velünk szemben­álló buarasoáállamok proletariátusában, hogy a legyőzött és forradalmasított államok nem a régi nemzeti küzdelmet folytatják más jelszavak alatt, hanem egészen más­fajta harcot. Maarvarországrkpal szemben az egész külpoli­tika megváltozását az idézte elő, hogy Magyar­ország a proletárdiktatúra álláspontjára he­lyezkedett. A proletárdiktatúra tehát nemcsak forradalmi belső politikai szükségesség, ha­nem a világforradalom által előírt külpo­litikai szükségesség. Akik azelőtt nem álltak a proletárdiktatúra megvalósításának álláspontján, azoknál nem köpeny­eg forgatás történt, hanem a fegyve­reknek, a módszereknek a cseréje A magyar proletariátus a maga egészében belátta, hogy hazai módszereit cserélnie kell. Volt időpont, amikor azt tartotta, hogy a proletárdiktatúra taktikaila­g nem indokolt, de, annak elvi ellen­sége sohasem volt és a világforradalom mai fázisában a proletárdiktatúrát taktikai szük­ségességnek tekinti. A proletárdiktatúra azonban nem kizáró ellentéte a demok­ráciának, csak a burzsoá­demokráciának­. A proletariátuson belül demo­kráciát jelent Ezt világosan kifejezésre jut­tatja az alkotmány, amikor kimondja, hogy a proletariátusnak megvan a maga teljes véleménynyilvánítási szabadsága, sajtósza­badsága, gyülekezési és egyesülési szabad­sága. Ezek a szabadságjogok a legteljesebb mér­tékben megilletik a proletariátust. A proletár­diktatúra tekintetében nagyon sok elvtársban téves hitet keltett az az átmeneti állapot, amely idáig volt. Ebben az átmeneti állapot­ban a Forradalmi Kormányzótanács gyakorolt diktatúrát Bármennyire szükséges volt ez, de ez csak rövid átmenet lehetett. A Forradalmi Kormányzótanács diktatúráját föl kell vál­tania az egész proletariátus diktatúrájá­nak, a teljes proletárdemokráciának. Ennek a teljes proletár­demokráciának lehetősége meg­nyílt a tanácsok országos gyűlésének ösz­szehívásával, amelynek módjában áll, hogy megalkossa azt a szűkebb testületet, amely a tanácsok országos gyűlésének a jo­gait is gyakorolja­ akkor, amikor az neon ülésezik. A proletárdemokráciának ez a köz­pontj sz£rye, amely magából választja a Kor­mányzótanácsot amelynek felelősséggel tarto­zik e Kormányzótanács és amely viszont felel a tanácsok országos­gyűlésének, ez a szerv a szövetséges központi intéző bizottság. Ennek a szervnek a megalkotásával lép csak a ma­gyarországi proletárdiktatúra a proletárdemo­krácia állapotába. A proletárdiktatúra nemcsak nem áll ellen­tétben az igazi demokráciával, a proletár­demokráciával, hanem egyenesen ezen nyug­szik. A proletárdiktatúra olyan demokráciát teremt, amely igazibb és valóságosabb­ kihasz­nálását kel hogy jelentse a proletárságot meg­illet minden szabadságjognak, mint amennyire ez a burzsoá demokráciában lehetséges volt. Nemcsak a szabadság elvét mondja ki, hanem módot is nyújt, arra, hogy a szabadságot tény­leg ki is használják. A proletár államban a sza­badság nemcsak a lehetőség nyújtását jelenti abban az irányban, hogy a proletárok­ vélemé­nyüket szabadon kifejezhessék, szabadon tanít­hassanak, hanem a prolet­aállamnak módot is kell nyújtania, hogy tényleg elterjedjen a szo­cializmus egész gondolatköre. Társadalmi forradalom erőszak alkalmazása nélkül lehetetlen, de fontosabb a szocialista gondolatoknak a legnagyobb mérteikben való terjesztése. Igazibb demokráciát teremtünk, ez­zel, mint amilyen a burzsoá demokráciája volt. Igazi demokrácia ez azért is, mert a választá­sok rövid időre szólnak és a kiküldött nem ma­rad függetlenül a küldőitől, mert a küldetés bármikor visszavonható. A tanácsokba való küldetés, a megbízás a proletárdiktatúrában nem olyan, mint a régi osztályjog házassága, amely csaknem fölbonthatatlan volt A diktá­tor a dolgozók osztálya. Az, aki ennek az osz­tálynak a megbízásából kormányoz, csak addig intézkedik, amíg a tömegek akarják. A népsza­vazás minden küldetést megsemmisíthet. Ez a tömegek akaratának a legközvetlenebb meg­nyilvánulását jelenti. A tömegeik a tanácsok útján gyakorolnak minden hatalmat. A törvényhozást éppen úgy, mint a törvények végrehajtását és a bírásko­dást A proletárdemokrácia nem nyugszik a hatalmak megoszlásának az elvén. A burzsoázia parlamentje nem hajtotta maga végre a törvé­nyeket Többek között azért sem, mert hiány­zott benne a törvények végrehajtásához szüksé­ges egység. A munkástanácsok egy osztály tes­tületei s ezért nincs szükségük a hatalmak megoszlásának elvére. A proletárság tapasztalatból tudja, hogy a törvények bázisánál fontosabb azok gyakorlati alkalmazása Mit ér a legszebb rendelet, ha pa­piroson marad, ha nem teszi meg útját az életbe. A tanácsoknak maguknak kell a meg­hozott rendeletek megvalósításával, praktikus végrehajtásával foglalkozni. Sokat beszélnek, sokszor fecsegnek arról, hogy a tanácsok nem fecsegő, hanem dolgozó testületek. Ennek a mondásnak nem az az értelme, hogy a tanácsok nem tanácskoznak, hanem hogy mű­ködésüket távolról sem meríti ki a tanácskozás s a hatá­rozatok hozatala. A tanácsnak mindaddig nem szabad nyugodnia, míg a határozatát maga végre nem hajtotta. A tanácsokban a proletárság gyakorolja a hatalmat s nem a hivatalnokok. Ez jelenti a bürokrácia halálát. S viszont az új bürokrácia veszedelmét az jelenti, ha a tanácshatalom kép­viselői megfeledkeznek arról, hogy ők az osz­tálynak a hatalmát s nem egyéni hatalmat gya­korolnak. Dolgozniok kell az osztály s nem uralkodni­ok a maguk érdekében. Az új bürokrácia kialakulásának különböző ellenszerei vannak. Az egyik: a megbízottak gyors cseréje, a váltógazdaság. Ez különben jó politikai iskola is. Sok proletárnak nyíl,­­ al­kalma az állami igazgatásban való részt­é­ri. A másik: a gyakori ellenőrzés. Az ele­nőrzést gyakorolják a tömegek, de az ellenőrzés a tanácsok feladata is. Az intéző bizottság ellen­őrző bizottságának feladata a proletárállam vagyonának legszigorúbb védelme. Ez a va­gyon közkincs. Sokkal inkább, mint amennyire közkincs volt a burzsolásátlani vagyona De min­den alotmánybiztositéknál fontosabb a prole­társág igazi érdeklődése, igazi közreműködése. A proletárdemokráciának legjobb biztositéka ezért a proletariátus aktivitása s ezt az aktivi­tást kell előmozdítani ugy a városi, mint a fa­lusi proletariátus szerveiben. Így lesz azután a proletárdiktatúra az összes dolgozók diktatú­rája. Rendkívül sok függ a falu megnyerésétől, meg kell nyerni a föld­mí­vesek legkiválóbbjait, paraszt egyetemeket kell teremteni, az eddiggi butító apparátust szét kell törni és hatalmas oktatóapparátust kell építeni, a falu részére való agitátorokat magukból a földmivesekből kell képezni. Erre nézve a mi helyzetünk aránylag szerencsés, mert nagy földmives­proletárságunk van. Egyesíteni kell­­ minden dolgozót, ip­ari és mezőgazdasági munkásokat, az úgynevezett, testi és az úgynevezett szellemi munkásokat is, mert hiszen a fizikai és szellemi munka között a különbség csak fokozati. A proletárságot a dolgozókat nem szabad szétválasztani, hanem egyesíteni kell. Azok, akik a szakszervezeteket nem tartják eléggé forradalmiaknak, a földmunkásoktól félnek, mert reakciósaik, a szellemi munkásoktól, mert burzsoák, vigyázzanak, mert módszerükkel legföljebb a szellemi szegények tanácsát tud­ják majd megalkotni. A proletárdiktatúra alkotmánya szerint et nemzeti kérdés megszűnik. Megszűnik azért, mert nem lesz többé harc a hivatalokért, amely a nemzetiségi kérdés egyik fő oka volt és nem lesz többé soviniszta gyűlölködés. Nemcsak jo­got adunk arra, hogy mindenki anyanyelvét használhassa, de módot adunk mindenkinek, hogy a kultúráját élvezhesse és kiművelhesse. A szocialista forradalom sikere elsősorban nem az alkotmány jóságán múlik, hanem azon, hogy szelleme átmenjen a gyakorlatba. Azon, hogy proletariátus teljesítse munkáját és tudja, hogy ebben a forradalomban nem ide­gen ügyről, hanem az ő saját ügyéről van szó. Ha a proletárállamot védi, a saját, ügyét védi, a saját várát szilárdítja meg. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) A vita: Csorba Mária volt az első szónok. A magyar­országi nők kongresszusi­­­nak kívánságait tol­mácsolta úgy a közellátás, mint a hadügy te­rén teljes egyenlőséget és minden kiváltság megszüntetését kérve. (Helyeslés.) . Minthogy általánosságban többen nem­­kí­vántak szólani, áttértek a részletes tárgyalásra. Az egyes szakaszoknál beható vita fejlődött ki, amelynek során fölszólaltak: Domortcos Glófeus, Kellner Sándor, Illés Artúr, Kajári Samu, Geiringer Zsigmond, Ferenczy János, Gábor Károly, F. Bede László, Ozoray József, Havas Sándor, Ratkó Gyula, Schneff József, Farkas István, Nyisztor György, Tamási Ká­roly, Nagy Gergely, Gábor Károly, Gutmann Henrik, Rudas Z.'""?6. Salzinger Ferenc, Gróf János, Kálmán I­mre, Kromschitz Ferenc, Reichel János, Jócsák Kálmán, Simon Mózes, Déri Gyula, Havas Sándor, Sütő András, Módis János, Miklós Móric, Sonfló Dezső, Bede László, Varga István, Osyh­ János, Schröder Ferenc, Garbai Sándor, Ascher István, Hahrt Dezső, Jankovics Lajos. A vita során a földmivesszegénység kifeje­zést az egész alkotmánytervezeten keresztül elhányták és helyébe a földmives kifejezést tetteik. Elhatározták továbbá, hogy az orszá­gos kongresszus hatáskörébe tartozó pontok közé (16­ %) beleveszik külön pontként a kö­s­, művelődési politika legfőbb irányítását Több kisebb módosítással elfogadták az al­kotmány alapelveire, a dolgozók jogaira és kötelességeire, a tanácshatalom központi szer­vezetére és a helyi tanácsok szervezetére vo­natkozó szakaszott. Az elnök ajánlat­ra délután 2 órakor a tár­gyalást megszakították és kimondották, hogy reggel 9 órakor folytatják. Végül Brunner József jegyző fölolvasta Nemes Oszkár elvtárs bejelentését, amely sze­rint Jánoshalma, bácsmegyei község, 290 olyan proletárasszonyt fogad el nyaralásra, akiknek férje a fronton van. A kongresszus e köve­tendő példát tetszéssel vette tudomásul. Elnök ezután az ülést délután 2 órakor bere­keszette. — Hétfő. — • A tanácsok országos gyűlésének hétfői, jú­nius 23-iki ülését Ágoston Péter elnök­.410 óra­kor nyitotta meg. Napirend előtt Hamburger Sándor szólalt föl, figyelmébe ajánlva a vidéki munkásta­nácsoknak azt a körülményt hogy" a Hangyá­val szemben eddig táplált animozitásnak már nincs alapja, mert a Hangya a csereakció te­kintetében minden lehetőt megtesz és alkal­mazkodik a Tanácsköztársaság követelményei­hez. Ezután áttértek az alkotmánytervezet tárgyalására. A legtöbb szakaszt vita nélkül fogadták el. Érdekes tárgyalás fejlődött ki a 84. §-nál, amely szerint a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságban élő minden, nemzet szabadon használhatja nyelvét ápol­hatja és fejlesztheti nemzeti műveltségét Evégből minden nemzet ha nem is él össze­függő területen, műveltségének fejlesztésére országos tanácsot alakíthat. Ez a szervezet nem bonthatja meg a területi alapon nyugvó tanácsszervezetet. A német és ruszin népbiztost a német illetően a ruszin országos tanács vá­lasztja. Oaál Béla fölszólalásában kifejtette azt a meggyőződését, hogy amikor egy ezeréves al­kotmányt fektetnek sírba, helyébe olyan alkot­mány készül, amelynek magasztos elvei még hosszabb időre fogják megszabni a régi Ma­

Next