Népszava, 1922. február (50. évfolyam, 26–48. sz.)

1922-02-07 / 30. szám

1922 február 1. * * Vasárnap hatvan elsítéltet viranesiSsi!* útnak. Szombati lapunkban írtunk arról, hogy az Oroszországtól kikért politikai elitéltek har­madik transzportját összeállították és való­- • innen vasárnap indítják őket útnak Rigába, értesülésünk helyes volt, a harmadik csoport •politikai elitért vasárnap útnak indult. Mintegy hatvan­ elítélt, közöttük tizennégy nő ment ezúttal Oroszországba. Eleinte még nem volt szó arról, hogy a népbiztosok egy részét is ki­viszik, csütörtökön azonban váratlanul ezeket is fölvették a transzportba, közöttük Bokányi Dezső és Ágoston Péter elvtársakat, akik így vasárnap szintén elutaztak. A kiszállított po­litikai­­elítéltek harmadik szállítmányána­k névsora egyébként a következő: Bokányi Deezső, Ágoston Péter, Kisbadoa Sándor, Irm­a-Jeei Nándor, Szántó Bezail, Baneth Ferenc, Both Ármin, Hen­cz Károly, Maasz Rezső, Hevesi József, Sági Károly, Hifrist József, Varjas Sándor, Engel József, Szeűts Áron, Magyar Lajos, Both Róza, Kapitány István, Halász Jó­zsef, Komlós Béláné, Kovács Pál, Varjas Erz.­, Zenga Imre, Madarász Lajos György, Zagyi József, Sipos Erzsi, Ton Jer­es P­ál, Hikádó Sándor, Egerszegi János, Szép Já­nos, Weisz Herman, Natonek István, Jankelovita Ilóza, Szántó Klaa, Czóbel Ernő, Biermann István, Biermann Béla, Plántó Róza, Ilevesi Ákos, Nagy Zsuzsánna, Till­mac­i János, Pálinkás­­Jéza, Janye Voran, Biró Béla, Kókai Lajos, Klein Béla, Cilos Lenke, Landler Em­il, Sámuely István, Rákosi Zoltán, Kecskés Lajos, Berze­viczy Gizella, Keresztény Józsefné, Weiss Gizella, K­roni­nter Zsófia, Romhányi Margit, Wibtz Mária, Roth Julia, Fonyó Sári és Tímár Szeréna. Eleinte úgy volt, hogy ezzel a szállítmány­nyal viszik Jancsik Ferencet, a vörösőrség volt főparancsnokát és Fáber Eszikárt, vala­mint még három nőt. Az utnakínditás előtt azonban rendelkezés jött, hogy őket tartsák vissza. Az utazás előkészületei. Szombatra befejezték az utnszkinditás elő­készületei­. A főkapitányságon a daktilosz­kópiai felvételeket az utolsó csoporton is végrehajtották, ami után megkezdődött a csomagolás, majd legv­égül a búcsúzkodás. Szombaton értesítést kaptak a kiszállítandók hozzátartozói, hogy beadhatják a csomagokat és elbúcsúzhatnak az útnak indulóktól. Még egyszer kimentek az asszonyok és gyermekek a gyűjtőfogházba hogy a fegyveres őrök je­lenlé­tében elbúcsúzzanak hozzátartozóiktól. Ekkor még senki sem tudta az indulás pontos idejét, azt azonban hangoztatták, hogy az elindulásnál az elitéltek hozzátartozói nem lehetnek jelen... Bokányi elvtárs búcsúja. A Stocker-féle gyorsított tanács által ha­lálraítélt, Bokányi elvtárs tudvalevően a gyűj­tőfogházban raboskodott. Fogsága alatt, amennyire lehetett, a heti pár perces látoga­tási idő alatt többen keresték föl a munkások közül, akikkel annak idején együtt dolgozott a mozgalomban. Amikor bizonyossá vált, hogy őt is elszállítják, első gondolata volt, hogy mi­képen vegyen búcsút a magyar munkásságtól. Mivel a fogházfelügyelőség nem engedte meg, hogy ezt írásban közölje, hozzátartozói útjánl üzente a következőket: Mondják meg a magyar munkásságnak, hogy fájdalommal szakadok el tőlük, azok­tól, akikkel együtt annyit küzdöttem a töme­gek fölszabadulása érd­e­kében. Közöttük él­tem, velük dolgoztam ebben az országban, ahol olyan nehéz sor dolgozó embernek lenni. Tudom, hogy a magyar munkásság — úgy a vezetők, mint a­ közkatonák — a mai nehéz helyzetben múltjukhoz méltó kitartással áll­tak a helyükön. Amikor el kell távoznom eb­ből az országból, abban a megnyugtató tu­datban kelek útra, hogy egész életemben minden tettemben a becsületesség vezetett. Mondják meg, hogy nem haragszom senkire, békével távozom... Az, elindulás. Mivel félig-meddig bizonyossá vált, hogy az elítélteket vasárnap szállítják el, a hozzá­tartozók már a reggeli órákban a gyűjtőfog­ház előtt várakoztak. A dermesztő hidegben asszonyok, gyermekek topogtak a járdán, várva az indulás időpontjára. Végre 9 óra után kinyílt a gyűjtőfogház kapuja és föltűnt a kiszállítandó elítéltek csoportja. Férfiak, asz­szonyok kettesével összebilincselve, csomagok­kal, ruhákkal megrakodva lépkedtek a­ szuro­nyos csendőrök sorfala között. Közvetlenül az indulás előtt kivonult a gyűjtőfogház elé egy csapat fegyveres őr és az elitéltek hozzátarto­zóit leszorították a járdáról. Aki nem enge­delmeskedett, azokat lökdösték, taszigálták, nem éppen válogatott kifejezések mellett. És az elítéltek csapata messziről integetve me­netelt a szuronyok között a rárkosi felső pálya­udvar felé. A zörgő bilincsek, szuronyok­ és podgy­ászok súlya alatt is látható volt azonban, hogy mindenek ellenére megkönnyebbülten lépkednek. Hiszen bármennyire is fájdalmas a hozzáartozóktól elszakadni, mégis, távozásuk a sza­bad-'á'-rat jelenti. Megszabadultak a fegy­házi cella kínjaitól, az internálótábor szenve­déseitől, két esztendei raboskodásnak minden borzalmaitól, bilincstől, csendőrszuronyoktól. Megy a vonat... Az elitélteket a rákosi felső pályaudvaron a már előre készített vasráccsal ellátott vasúti kocsikba szállásolták be, külön a fér­fiakat, nőket Ezzel a szállítmánnyal indultak el Oroszországba a már eddig kiszállított el­itéltek hozzátartozói közül is néhányan. A kocsik közül szuronyos csendőrök sorakoztak föl, jelen volt a belügyminisztérium képvise­lője, a fogházparancsnok, katonatisztek jöttek­mentek, parancsokat osztogattak a szuronyos csendőröknek. Az elitéltek hozzátartozóinak csoportja a sínek mellett várakozik, hogy hátha mégis sikerül búcsút venniök az el­m­úlóktól. Amikor azonban az elítélteket hoz­zák a csendőrök parancsnoka „Hátra arc"-ot vezényel a várakozóknak és megfenyegetik őket, hogy ne merjenek a vasúti kocsik felé nézni. A beszállásolás után pedig a csendőrök a várakozókat­­ szorították az országútra. A didergő asszonyok, gyermekek csak messziről nézhették könnyező szemekkel a vasúti kocsik vasrácsos ablakait, amelyek mögött föltűnik NÉPSZAVA •u£r 16-án fölüssült a nemzetgyűlés* * * nensSeSsS váLasszal a kormány? A kormány hosszas habozás­­után végre ha­tározott abban a kérdésben, mi történjék, ha február 16-ig a választójogi javaslatból nem lesz törvény. A miniszterek, a honvédelmi és a külügyminiszter kivételével, hétfőn délben minisztertanácsot tartottak a nemzetgyűlés épületében, amelyen a választójogi reform problémáival foglalkoztak s a tanácskozásba később bevonták Tőry Gusztávot, a Kúria és Wlaseics Gyulát, a közigazgatási bíróság elnö­két is. A tanácskozás délután 2 órakor ért véget s utána a miniszterek úgy nyilatkoztak, hogy a minisztertanács határozata értelmében a kormány február 1® után nem tartja együtt a nemzetgyűlést s erről az elhatározásról a miniszterelnök a választójogi bizottság ülésén már hivatalos közlést is tesz. A tanácskozás után az a hir terjedt el a politikusok körében, hogy a kor­mány erre az esetre, ha a nemzetgyűlés föl­oszlatásáig nem emelné törvényerőre a javas­latot, a javaslat alapelveinek megfelelő választási rendeletet készít s ennek alapján hajtanák végre az új választásokat. A választásoknak rendelet alapján való esz­közlésére a kormány a nemzetgyűlési többség azon akaratából merít fölhatalmazást, hogy a javaslatból törvény legyen, bárha az ellenzék a „többségi akarat" megvalósítá­sa elé akadá­lyokat is gördít... Klebelsberg belügyminiszter abból az alka­lomból, hogy a javaslat eredeti címében foglalt „Országgyűlési választások" helyett „Nemzet­gyűlési választások" kitételt fogadtatott el a bizottságban, nyilatkozott e módosítás okáról. Kevés kilátás volt arra mondotta, hogy feb­ruár 16-áig a nemzetgyűlés letárgyalja a vá­lasztójogi és felsőházi javaslatot, ehhez képest tehát meg kellett változtatni a javaslat, címét is. A felsőházi javaslat elintézése hiányában nem lehetett szó országgyűlésről, mert felsőház nél­kül nem lehet országgyűlést, választani. Ez az oka, hogy újból nemzetgyűlést, kell választani. Ha azután ez az új nemzetgyűlés megálla­pítja a felsőház szervezetét, új nemzetgyűlés önmagától átalakul országgyűléssé, tehát nem oszlik föl, ami által eleje vétetik annak, hogy újabb választási izgalmak­nak tegyék ki a népet Az országgyűléssé való átalakulás valószínű­en egyszakaszos törvény alapján következik be. 5 egy-egy arc, búcsúzni azonban nem lehetett... végre a kocsikat mozdonyhoz csatolták, a szuronyos csendőrök egy része szintén beszállt és 2 óra felé a vonat lassan kigördült a pálya­udvarról. A síró asszonyok, gyermekek most már nem törődtek a szuronyos csendőrökkel, fölrohantak a pályatestre és úgy integetnek a távozó vonat után, amely lassan belevész a szürke távolba és viszi a politikai elítélteket fu­ga felé. Az asszonyok, gyermekek könnyei­ken keresztül is megkönnyebbülten léleggettek föl. Véget ért a szenvedésüknek egy része. Kent kell többé naponta sorban állni a fogház előtt, hóban, fagyban,­­sárban, órákhosszat ácsorogni, hallgatni fegyőrök durva Ritkáit, kunyerálni ügyészek előtt és tépelődni, hogy mi lesz... Ezek a szerencsétlen, gyűröttarcú nők, akik a két esztendei kálváriajárás minden gyötrelmét hősiesen tűrték, végre lélegzethez jutottak. Végre... végre... sóhajtjásk. Úsmint a csikorgó hidegben elnéznek a vonat füstje után. és a génml értekezlet. * A« eláss fciazafSas­sa?S«£ ífs^araíT« '":~.*ne!a­rpsS^JícNÉrt. — SEhialasiíSsák­ a gén^zsí ér­tételétet. — A francia kormány oka« sH&osJcottasal. — A tareársftcyíwfiítS? el­ismerésért anyag? feltétellesehes EsSSNIc. (Róma, február 5.) A király Giolitti, Boselli, Sonnino és Lazzatti államférfiakat fogadta kihallgatáson. Képviselői körökben erősen tartja magát az a hír, hogy De Nicolai fogják megbízni a kormányalakítással, aki a szocia­listák vezetőit is megnyerhetné. (Róma, február 5.) A ,­Paese" rámutat arra a különös körülményre, hogy már másodszor tör ki Olaszországban miniszterválság olyan kon­ferencia előtt, amelynek a Versailles- szerző­dés revíziójával kellene foglalkoznia- így tör­tént ez a sport konferencia előestéjén, amikor Nitti, aki George-sal együtt a versaillesi szerződés revíziójára törekedett, megbukott Ma ugyanez történik Bonom­ival a gómuai kon­ferencia küszöbén, amely konfer­ecia szintén ezzel a kényes tárggyal fog foglalkozni. A lap ebben nem lát puszta véletlenséget mert az olasz kormány bukása mindkét alkalommal egybeesik a Franciaországgal rokonszenvező olasz sajtó előretörésével. Így például ponto­­­san pár héttel ezelőtt bizonyos nagy olasz sajtóorgánumokban megindult az offenzíva a génuai konferencia ellen, mégpedig­ annak a francia politikának szempontjai alapján,­ amely a­ Versailles­ szerződés revízióját és Szovjet, Oroszországnak Génuába való meghívását meg akarja hiúsítani. Franciaország olasz félhivatalosai tehát a Versailles! szerződésért, vagyis francia érdekekért küzdenek. Ezek a különös hazafiak teljesen figyelmen kívül hagyják a st-germaini szerződést, amely a olasz érdekeket károsítja. (London, február 11.) Az „Exchange" távirati ügynökség arról értesül, hogy az olasz kor­mányválság miatt a külügyminiszterek párisi, csütörtökre tervezett értekezletét előreláthatóan újból elhalasztják. Ezzel kapcsolatosan való­színűen elhalasztják a génuai értekezlet idő­­pontját is. (London, február 6.) A lapok általában saj­nálkoznak afölött, hogy Poincaré annyiféle különböző kérdést dobott felszínre, amelyekre nézve biztosítékokat kivon, mielőtt Francia­ország résztvenne ; génuai értekezleten. Poin­caré legfontosabb kifogásainak egyike, hogy „eddig semmi szom bizonyítja, hogy a szovjet­kormány elfogadta a génuai értekezletre szóló, meghíváshoz kötött föltételeket". Az „Observer" ezzel kapcsolatosan figyelmezt­­tet arra, hogy a meghíváshoz semmiféle föltéé­telt nem kötöttek. Emlékeztet azokra a sza­vakra, amiket Lloyd George használt a cannesi értekezleten: „Semmi célja annak, hogy fel­tételeket szabjunk Moszkvának. Sokkal fonto­sabb, hogy­ ha csak lehetséges, közvetlenül tárgyaljunk az orosz kormány vezetőivel." Oroszországnak a génuai értekezleten való megjelenésével kapcsolatosan fölmerült a ta­nácskormány elismerésének kérdése. Ebben a tekintetben már a cannesi értekezleten nyil­vánvaló volt, hogy ha a szovjetnek az a kíván­sága, hogy elismerjék Oroszország törvényes kormányául, neki magának viszont kötelezett­séget kell vállalnia az előző orosz kort,lányok alatt nyújtott állam­kölcsönökért. A moszkvai szovjetválasztások eredménye. Moszkvából táviratozták: A moszkvai szov­jetbe a legutóbbi választások alkalmával ösz­szesen 1659 delegátust választottak meg. Ezek­ közül 1447 kommunista, 207 pártonkívüli, 1 szo­ciális forradalmár, 1 maximalista és 3 mensevik.

Next