Népszava, 1926. május (54. évfolyam, 98–120. sz.)

1926-05-29 / 119. szám

1926 május 29. NÉPSZAVA REGENY ^^»•n^mnrogs^jfl^^i^iitii mii Ezerholdrk Prrt^rn IRTHI QERQELY SÁMDOR ILLuSZTRrtLJH: RÉVÉSZ KORNÉL 22 Jörn Fölemelt fején tétova szarnak. Jön. Ma­gasakat lép a bozótiban. Jön és kék szemén a bárgyú, esztelen látás. Mária jön, a dombtető Loreleyje... és Panna hozzámsimul, resz­ketve. Jön a leány és kinyújtott keze már a mellemet éri. — Csókoljátok meg egymást — mellemre hú­zom a két fejet, egymás felé szorítom az arcu­kat, de a két ember ezért épi kezemet, begör­bült ujjakkal állnak szemben egymással. Mari tortán vijjogó sikoltás csap föl és nekiront a fekete leány arcának. Én állok, hetykén, csí­pőre rakott késsel és várok. Tocmy kiötl­re áll és morog... Aztán szét­választom őket Reszketve állnak. — Üljetek le, ide mellém —, ülök a füvöm és pénztárcáimat nézegetem, két részbre osztom kicsi vagyom amait és feléjük nyújtom — úgyis csa­k ezt akarjátok... — Lerakom a földre a bankókat, hangomat jóra, melegre ezinesitem — vigyétek haza, vegyetek bust rajta, csak menjetek már... Téged a Pista vár, te meg a Rozál néninek szólj, majd elad másnak. Szaladok. Elérem az erdészeit. Ujira lüktet a halántékom és térdem­ reszket. Nagy len­dülettel futok lefelé és lenn, a patak p­artján térdre buko­m és fejem nekiütődik a földnek. Fekszem a fű­ben, Tomy mellettem nyöszörög és neon tudom, valami éles sajgás kínoz. A fejem­ben őrült gyomra dolgozik valami futó és a szemzugok felé igyekszik Atvánssburgok a vizén és megyek haza. Hátaa­i hátrafordulok. Az erdő tözvörösen lángol a bucsuzó map korongban. A két lány áll a domb­tetőin és a kémlődő este árnya óriásira húzza sötét ala­kjukat. XIV. Most már egészen egyedül vagyok. Munkám­ban nem zavar sem ki és csavargó, céltalan sétáimban leg­följebb Tomy kisér. A toll szánta a tenyerembe nőtt és szántja sebesem, órákihofi aázat a papírt. De olykor káprázik a szennám, pillanatokra hosszú villámokat látok a sűrü feketésségében. Ilyenkor leteszem a tol­lat, tenyeremet ráfektetem a papírlapokra és várok. Tudjam, utána úgyis kiderül az ég, lá­tom a rétet, a fölöttük elhúzó madárfajt és lenni a csillogó partot... így élni jobb. Senki se kutat belém és senki se vár tőlem semmit Semmit! Hohó... micsoda megdöbbenés riad majd az emberekbe A kezek ököllé válnak a düshtől, de... csillogó szemek is mosolyognak majd felém. Igisn, az elnyomott milliók szeme! Csa­k elibük is kerüljön könyv. Hátradőlök az ülésen és nézem Jóska hátait. Csak hajtja a lovakat. Néha ostorával meg­legyinti őket néha csak füttyent poroszkálá­suknak... Lassan­ fölállok, átlépek, előtte az első ülésre és melléje telepszem. Elfordul tő­lem, el is húzódozik és mereven nézi a ló fejét. — Adja ide —, kezembe veszem a gyeplőket és az ostort, sebesebb futásra nógatom a két állatot —, hallja, maga se akar velem szóba­állni! Le is szállhat Messzi magas hegyek sötétlnek. Az út felé­jük vezet Kanyargós, keskeny ez a hegyi út és két oldalt meredek mélység ásit. Nem me­rek a mélységbe bámulni. A szemem káprázik tőle Iíjra visszamászom régi helyeimre. A lovak patkói szikráznak, enyhe port ver rohanásuk. A hegyek felől mély fenyőillat ömlik és a mélykék ég alatt gyönyörű suhanás az utunk. A csömndet csak a kocsi robaja veri, sehol e harama élet Jóska dünnyög néha halkan. Már ez erdészeit érik el a lovak. Árnyékos fák hitei tűk a meleget. Az óriás lombkoronákra nézek, az ülésre dőlve, mélyet lélekzek és hir­telen sötétség, mély feketeség borul rám Nem látok semmit, csak a lovak patái dübör­ögnek. A kocsis hátába­ kapok ... nem látom... Tor­koim ells­zartd­ és bőgve kiszakad belőle az or­dítás. A lovak ágaskodnak. — Mi az! Mi baj! — Jóska nyögve fészke­lődik. Állunk. Tapogatódzva emelkedem ülésemről. Nem, nem látok semmit A kezemet sem, Jóskát sem, A lovak kapál­ódznak, őket sem. Nem állhatunk itt Szemközt ha rám­e­gyűninek, nem tudunk kitérni. Nem felelek. Hang nem jön torkomon, csak visszafojtott sírás... Úgy, hát elvégeztem- Va­lami átkozott balsors verte rám a sötétséget... Földszag, nedves föld ize kell az orromra. J-a-a-a-a-j... segítség... nem látok... nem lá­tok... nem látok. Vágtat a kocsi és furcsa, dübörgő vissz­hangja él a fülemben... Aztán, igen, szürke foltok gunnyasztanak előttünk, mindig világo­sabb és tisztább lesz a táj... Mi ez­ őrület... ott... ott... magas fa... egy, kettő... öt öt­ven ... erdő... csupa fenyő és nap ... fölöttük a nap... Számhoz kapok, de már késő, újra hallom rivalló orditásomat a hegy, erdő, nap, fenyő visszhangozza sokszor... és én állok a kocsiban, a lovak ágaskodó futását Jóska fogja és vissza rám bámul értetlenkedően. — Hát... Jóska... mi volt ezt — és körbe fordulok —, mi volt ezt — és hátranézek, sötét lyuk tátong rám. A lyukból vezet ki a fehér kocsinyom. Jóska, hát... ez, alagút! — melleim­ből kiszakad a sóhaj, visszazökkenek az ülésbe és a homlokom izzadtságát gyömöszölöm. A legény furcsálkodóan bámul. — Mér ordított a fiatalúr! — Igen, én... persze. Én szoktam így. Tudja, néha elfeledkezem magamról. Gyerekkorból való rossz szokás — és reszketve tolom feléje cigaretta tárcámat. Ráim néz, aztán a lovakra ver. Már nem hosszú fiz­etunk. A hegyoldalban Márton úr áll és a munkásokkal tárgyal. Mind­ összesereg­lenek jöttünkön, mind hangos üdvözléssel kö­szönt: ott áll a csoportjukban az a két legény is... a kettő, Péter bácsi tanítványa és barna képükön gyűlölködve él, felém két fekete sze­mük. A kocsi már megfordult, én még hátra­nézek, a két legény még mindig áll, mint a cö­vek, a csoport szélén és szemük összecsillan, mosolyogva Jóskáéval. J-a-a-a-a-j... segítség... nem látok... nem­­ látok... nem látok! Nem, sohasem voltam ilyen egészséges! Hogy volnék én beteg! És nevetek. Márton UT mel­lettem ül, barna képén a napi munka fárad­sága... K­ámnéz és látom, lassan fölemeli az ülésről jobb kezét Tenyerét kifordítja és mu­tatóujját előremereszti. Fekszik a kéz, aztán lassan fölfelé lendül, amíg eltűnik a nyitott száj két váró fogsora között. Hangosan hahotázom, Jóska hátrales, már várja az ordítást de nevetek, boldogan, mint a kisgyerek és az alagút szájánál, a homályosodó félsötétben hangosan, visszhangot váróan kur­jongatok. A kocsi fut és hirtelen, nézem, eltű­nik minden világosság: a kocsi erősen fordul, az út derékszögben ha­jlik. — Igen. Kérem, Márton gazda, nekem gye­rekkoromban sokat kellett az alagutak miatt szenvednem — rí mosolygó képpel magyará­zom hangos üvöltéseimet —, ugy­e, Jóska, ha­talmasakat bőgtem! Jóska nem felel, csak félfordulattal tolja fe­lénk napsütött képét. Száján gúnyos lenézés. És nagykésőre utána óvatosan a lovak felé köp... Igen, lehet Jóska talán sejt valamit. Márton úr párköpenyébe burkolódzik és hall­gat. Mindig rámnéz és kis szeme, akár a gye­reké. A kocsi sebesen gördül előre, az uton­járók néha nagyokat köszönnek, gazdám meg­biccenti fejét de ujja fogsora közt marad. Az­tán ez is kiszakad belőle, mint a dugattyú és utána tódul a sistergő gőz... a beszéd. ő már nem bírja az én nagy kínlódásomat nézni. Gyötrődik és álmatlan éjszakái vannak miattam. Mindent megpróbált. Hátaslovat szerzett, kocsikáztat gondolkodott és ötlete­ket termelt, dehát látja, hiába! És bocsássak meg neki, nagyon kér, bocsássak meg neki... Rámnéz, apró diószemével és ujját tolja szá­jába — Igen... de mit is kell önnek megbocsá­tanom! (Folytatása következik.) . 15 TESTEDZÉS A Természetbarátok TE vasárnap a követ­kező túrákat rendezi: Budapesti csoport:­­ Békásmegyer, Kevélyek, Solymári fal. Talál­kozás a 7 óraikor a Pálffy-téren. Vezeti: Kiss. 2. Csillagthegy, Ezrt­sid­hegy, Solymári fal. Talál­kozás­­­8 óraikor a Pálffy-téren. Vezeti: Mol­nár. — Alpin-osztály: Óbuda. Solymári fal, szárm­eshatárhegy, Óbuda. Találkozás '/18 óra­kor a Bécsi-út és Vörösvári-út sarkán. Vezeti: Ellenbogen. — I. ker. osztály: Pomáz, Oszoly, Kevélyek, Solymári fál, Óbuda. Találkozás 17 órakor a Pálffy-téren. Vezeti: Gang. — V—VI. ker. oszt.: 1. Nógrádverőce, Magyarkút Rizner­forrás, Kismaros. Találkozás 6 órakor a Nyu­gati pályaudvarnál. Vezeti: Nebenführer. 2. Óbuda, BTE-ház, Solymári fal. Találkozás 6 óra­kor a Berlini­ téren. Vezeti: Vadkerti. 3. Óbuda, Nagykevély, Solymári fal, BTE-ház. Találkozás szombat este 'A 10 órakor a Berlini­téren. Vezeti: Szabó. — VII. ker. osztály: 1. Do­m­­ics, Dobogókő, Szentlélek, Esztergom­. Talál­kozás szom­bejt este 'A 6 óraikor a Nyugati pályaudvarnál. Veuaeti: Jenena. 2. Zngliget Virányos. Találkozás V48 órnakor a Berlini­tér­en. Vezeti: Kiss. 3. Göd, Szigetmonostor. Napfürdőzés. Találkozás­­6 órakor a Nyugati pályaudvarnál. Vezeti: Wittonama. 4. Hűvös­völgy, Gémerikút Találkozás 7 óraikor az Aréna­ út és Dem­binszky­ u­tca sarkán (Mémasz). Vezeti: Halmi. — Magántisztviselő osztály: 1. Kismaros, Rizmerforrás, Nagymaros. Talál­kozás 6 órakor a Nyugati pályaudvarnál. 2. Pomáz, Oszoly, Kevély, So­lymári fal, Óbuda Találkozás 'A 6 órakor a Pálffy-téren. Vezeti: Auer. — A Prpe osztálya: Lipótmező, Vadas­kert Pálvöl­gy. Találkozás reggel 8 órakor a Retek-utcai házaknál — Újpesti csoport: 1. Solymár, Solymári fal. Találkozás szombat este tíz órakor és vasárnap reggel­­/17 órakor a Oriásállomáson. Vezeti: Steffel, illetve Német. 2. Csillaghegy, Kevélyek, Solymári fal. Talál­kozás '/,B­ócnakor a Zsilip-utcád hajókikötőnél. Vezeti: Boonán. 3. Vác, Nagyazál, Váli. Talál­kozás­­/17 órakor a rákospalotai állomáson. Ve­zető: Indi. — Kispesti csoport:­­ Zugliget Fe­kete hegyek, Vitáinyea. Vezető: Farkas. 2. Zug­liget, Virányos. Vezető: Müller. Találkozó mindkét — a X. kerület monustreturájá­hoz csatlakozó — túvára vasárnap *A7 óra­kor a rendőrség épülete előtt — X ker. osz­tály: L Monstre tura a zugligeti Virányosba. A végállomásról óránként indul vezető a Virá­nyosba 2. Óbuda, Há­rmashatárhegy, Rózsi­forrás, Fekete hegyek, Zugliget Virányos. Ta­lálkozás szombat este 6 órakor az újpesti vas­úti hídnál. Vezeti: Vavrua L — Budai osztály: Szentendre, Kőhegyi forrás. Találkozás reggel tíz órakor a hajógyárnál — Az újpesti csoport vasárnap a tragikus körülmények között el­hunyt Maliss tagtárs emlékére találkozótúrát rendez a Solymári faluhoz. A­ fesnepség délután 2 órakor kezdődik. A Munkás TE turista szakosztálya v­asárnap a következő túrákat veheti: 1. Hűvösvölgy, Nagyszénás. Indulás szombat este 6 órakor a Széna-térről 2. (Ifjúmuns­ás tura.) Göd (nap­fürdőzés). Indulás vasárnap reggel 6 órakor a Nyugati pályaudvarról. 3. Klotáldtelep, Pilis­szántó, Vaskapu, Trézsükett Pileszenttekresszt Salaibasin­ai kut Pomáz, Indulás szombat este Vi 7 óraikor a Nyugati pályaudvarról. 4. Hűvös­völgy, Máriaremete, Rózsifonás, Óbuda Talál­kozás vasárnap reggel 7 órakor a Széna-téren.­­ A szakosztál­y vezetősége kedden este 7 óra­kor ülést ta­rt A Természetbarátok TE központi választ­mánya hétfőn este 7 órakor ülést tart . Az V—VI. ker. osztály vezetőségre kedden este 7 órakor ülést tart Schlosser Imre footballkönyvet írt A leg­népszerűbb és legnevesebb magyar foot­ball­játékos, a hetvenszeres magyar válogatott, Schosser Imre, gazdag játékosi és tréneri ta­pasztallatait könyvben foglalta össze, amely „A modern football" címen, a most meginduló és d­r. Földessy János rézelkészítésében megjelenő At­henaeum Sportkönyvtárba­n jelent meg. A könyvnek több mint ötven képe­­s rajza van és magá­ban foglalja nemcsak a játék leírását technikáját taktikáját hanem főként azt a metódust, amelyet ma még mindig nem ismer­nek a magyar footballcsapatok, hogy hogyan kell az új or­szájdszabálynak megfelelően ját­szani és a csapa­t taktikáját ennek megfelelően megváltoztatni. A mű ára 35.000 korona (2.80 pengő). Kapható a R­­psza-vo-k­önnyrvkereske­désban. Elcserélték Praszkó Antalnak, a Főv. TKör játékosának hétfőn éjjel a naevedi gyorsvona­ton a teljes labdarúgó felszerelését tartalmazó zöpszinti kézi bőröndjét A helyébe otthagyott ugyancsak zöldiszont kézi bőröndöt Praszkó a ­ KERÉKPÁROK a legjobb angol, francia, német gyártmányok a leg­­olcsóbban kényelmes­réjaSciík­elésre is kaphatok Bálint Lászlónál, Üllői­ út 52/B szám

Next