Népszava, 1927. november (55. évfolyam, 248–272. sz.)
1927-11-08 / 253. szám
6 MPS SAVA l'J^i Ii ov cm Dere. A vádlottak felállással Ünnepelték a szovjet tízéves fennállását. Szerdán műzetik ki az ítéletet. A legújabb kommunista per is véget ért tehát. A proletárdiktatúra bukása óta ez már a tizenötödik ilyenfajta per. Hétfőn az utolsó szó jogán a vádlottak beszéltek, akik főként azt fejtegették, hogy miért vallják magukat kommunistáknak. Ez az utolsó tárgyalási nap meglehetősen bővelkedett izgalmas jelenetekben. Mindjárt az elején kezdődött az első ilyen jelenet, amikor Szántó védőbeszédében üdvözölte Szovjetoroszországot tízéves fennállása alkalmával és erre a vádlottak nagy része fölállott. Ennek az lett az eredménye, hogy az elnök valamennyi fölállót sötétzárkával büntette. A vádlottak felszólalásai során az elnök több ízben megvonta a szót a vádlottaktól, két vádlottat pedig kivezettetett a teremből. A vádlottak jelentékeny része nem élt fölszólalási jogával és így a tárgyalás be is fejeződött. Most már csak az ítélet van hátra, amelyet szerdán hirdet ki a bíróság. A tárgyalás megnyitása után még két tanút hallgat ki a bíróság, akiknek jelentéktelen vallomása után a vádlottak fölszólalása következik az utolsó szó jogán. Szántó Zoltán az első fölszólaló. Az elnök figyelmezteti, hogy csak olyan dolgokról beszéljen, ami a váddal szorosan összefügg. Az oroszországi viszonyok ismertetésével kezdi Szántó beszédét, miközben az elnök több ízben félbeszakítja őt azzal, hogy nem engedi meg azt, hogy a védőbeszéd ürügye alatt agitációt folytasson. Majd rátér Szántó annak a fejtegetésére, hogy a kapitalizmus a mai helyzetében a munkásoknak még azt a gazdasági létet és azt a politikai szabadságot sem tudja biztosítani, amit a háború előtt. Ez mutatja a mai társadalmi rend fölbomlási folyamatát. Éppen most ünnepli a Szovjetunió tízéves fönnállásának ünnepét, amikor mi itt a vádlottak padján vagyunk — mondja Szántó — és innen, a vádlottak padjáról üdvözlöm a dicsőséges Szovjetoroszországot. Erre a vádlottak legnagyobb része egyszerre föláll a helyéről. Az ügyész az emelvényen elsápad, majd fölugrik, a hallgatóság padsoraiban a rendőrtisztviselők és detektívek fölszisszenek. Élesen fölcsattan az elnök hangja, amint rászól a vádlottakra: „Azonnal üljenek le!" Néhánypillanatnyi szünet után Szántó folytatja a beszédét és bizonyítgatja, hogy a mai társadalmi rend csak rabszolgasorsot tud a munkásosztálynak biztosítani, különösen Magyarországon, ahol az uralkodó osztályok csak a legnagyobb erőszakkal tudják föntartani hatalmukat. Az elnök ismételten rendreutasítja Szántót, aki a továbbiakban azt fejtegeti, hogy a kommunista párt miért vette programjába a trianoni béke revízióját. Nem irredenta szándékból akarunk beállani a Héjjas Ivánok sorába — mondja —, hanem azért, mert ellenségei vagyunk a nemzetiségi elnyomatásoknak és tudjuk azt, hogy az elcsatolt területeken élő magyarok most ugyancsak elnyomásban élnek. Utal arra, hogy a kommunista párt ugyan a mai társadalmi rend megdöntésére irányul, mégis vannak programjában lényeges részek, amelyek a mai társadalmi rend megdöntése nélkül is megvalósíthatók, amit bizonyít a legális kommunista pártok mozgalma. Azt fejtegeti, hogy a kommunista mozgalom tovább fog terjedni, akármit is csinálnak és hiába van a rendtörvény, ha majd egyszer a milliók tömegei is valamennyien kommunistáknak fogják magukat vallani. Az ügyész úr azt kérte vádbeszédében — mondja Szántó a továbbiakban —, hogy a bíróság súlyosan ítéljen el minket. Semmi kétségem sincs afelől, hogy az ügyész úrnak ezt az összetett kézzel, majdnem sírva előterjesztett kérelmét a bíróság teljesíteni fogja. Az elnök: Ezért a kijelentésért megvonom a szót, üljön le. Glanz Ignác a következő fölszólaló. Arról beszélt, hogy ő miket tapasztalt Oroszországban, amikor ott járt. Az elnök figyelmezteti, hogy arról beszéljen, amivel vádolva van, a kommunista nyomda fölállításával. Glanz kijelenti, hogy ő nem állított föl ilyen nyomdát, azért, mert nem volt módjában. Ha engem fölszólítanának — mondja —, hogy kommunista nyomdában dolgozzam, a legnagyobb örömmel tenném ezt meg, mert az a meggyőződésem, hogy a munkásság nem nélkülözheti az osztályharcos sajtót. A továbbiakban azt fejtegeti, hogy ő látta a moszkvai múzeumban azt a kis kézisajtót, amin az orosz forradalmárok állították elő a párizmus idején a röpiratokat. Ma már megértük azt — mondja —, hogy a világ minden táján a rotációsok ezrei ontják a kommunista röpiratokat és az a meggyőződésem, hogy lesz még Magyarországon is kommunista sajtó. Ezzel leül. Szerényi Sándor a következő fölszólaló. Azzal kezdi beszédét, hogy ő nem valami különleges ihletből lett kommunista, hanem annál az egyszerű oknál fogva, mert kötelességének tartotta, mint egyén is, hogy a saját érdekében részt vegyen a munkásság harcaiban. Azt bizonyítgatja, hogy a vádirat vele szemben semmiféle tárgyi bűncselekményt nem tud megállapítani, mint azt, hogy ő kommunistának vallja magát. Az ügyész úr azt mondotta vádbeszédében — mondja —, hogy csak őrültek és gonosztevők akarják a mai társadalmi rendet, ezt a gyönyörű épületet lerombolni. Az ügyész úr azzal a fölfogásával, hogy a mai társadalmi rend gyönyörű épület, kétségtelenül egyedül áll az egész világon, mert a mai társadalmi rendnek még a leglelkesebb védői is elismerik azt, hogy ennek a társadalomnak komoly bajai, problémái vannak, amiket meg kell oldani. Csak a megoldás eszközeiben különböznek a vélemények. Azt fejtegeti, hogy nem igaz, hogy a kommunista, vezetők hatalmi mámorból és egyéb érdekből állnak a mozgalom élére, mert ha igaz volna, akkor ez már nem lenne a tizenötödik kommunista per ebben az országban a proletárdiktatúra óta. Hosszasan fejtegeti azt, hogy miért áll a diktatúra alapján. Láthatjuk azt — mondja —, hogy a kapitalizmus a háború előtti szabadverseny rendszerén alapult termelési rendről hogyan tért át a monopolisztikus árdiktatúrára. Ma már a gazdasági téren is teljesen érvényesül a diktatúra és ez ellen nem lehet többé a régi békés eszközökkel harcolni. Még a liberálisnak tartott Anglia is erőszakos eszközökkel tiporja el a munkásság legelemibb jogát, a sztrájkjogot, amit bizonyít a legutóbb lezajlott bányászsztrájk. Pedig ebben az esetben a munkásság csak védelmezte a már meglévő jogait. Amikor azt látjuk, hogy nemcsak a gazdasági életben, hanem politikai téren is teljes erővel érvényesül a diktatúra a dolgozó osztályokkal szemben, akkor az a meggyőződésem, hogy ezzel a diktatúrával szemben nem lehet többé a demokrácia régi eszközeivel harcolni. Az a közhit, hogy minket azért ültetnek a vádlottak padjára, mert fegyveres erővel akarjuk megdönteni a mai társadalmi rendet. Pedig nem így van ez. Ettől még nem ijedne meg a kapitalista társadalom, amely ezt a fegyveres föllépést még később bekövetkezendőnek tartja, mint mi. Azért üldöznek minket, mert követeléseink közvetlenül belevágnak a kapitalizmus elevenjébe, mert amit követelünk a munkásság jobbléte érdekében, mindazt a kapitalizmus nem akarja teljesíteni. Nem az agitáció terjeszti az eszmét, hanem a viszonyok érlelik rá a tömegeket erre a meggyőződésre. Az a tény például, hogy a magyar munkásság ma 40%-kal kevesebbet keres, mint a háború előtt, az a tény, hogy a dolgozóknak nincsen lakásuk, hogy rabszolgasorsban tengődnek, hogy sorban állnak a Dunánál az öngyilkosok, ezek minden agitációnál erősebben izgatják a tömegeket. Ha nem is lehet beszélni, ha nem is lehet írni, az a tény, hogy az adóterhek 80%-át a dolgozók viselik, hogy a földmunkások nagy részének nincsen földje, mindezek jobban izgatnak minden izgatónál és szállítják táborunkba az embereket. A meggyőződésem az, hogy ilyen viszonyok között nem lehet hinni abban, hogy majd a parlamentáris többség útján, a demokrácia eszközével lehet előírni a munkásság fölszabadítását. Hiszen láthatjuk, példák mutatják azt, hogy hiába érik el a szociáldemokrata pártok a parlamentáris többséget, mert a burzsoáziának kezében van a fegyveres hatalom és ezzel akkor vereti szét, a parlamentet, amikor neki jólesik és teremti meg a maga kapitalista diktatúráját. Azzal végzi Szerényi beszédét, hogy mindezek a körülmények vitték rá arra, hogy a kommunista eszmék mellé szegődjön. Kocsis János szólal föl ezután. Azzal kezdi beszédét, hogy büszke arra, hogy vöröskatona volt és hogy a féllábát a kommunista eszmék érdekében folytatott harcban vesztette el. Az elnök erre megvonja tőle a szót. Kocsis azonban nem akar leülni, tovább beszél, amire az elnök utasítja a fogházőröket, hogy Kocsist vezessék ki a tárgyalóteremből. Két szuronyos fogházőr megragadja Kocsist, aki még mindig beszél és fölindult hangon kiáltja: „Földet ígértek a parasztoknak, becsapták őket..." Úgy tuszkolják ki a fogházőrök a teremből. Az elnök szünetet rendel el. Amint a vádlottak fölállnak, az ügyész sápadt arccal, indulatos hangon utasításokat ad a fogházőröknek, majd izgatottan kiszalad a teremből. Szünet után, amikor bevonul újra a bíróság, azt mondja az elnök: „Álljanak föl azok, akik a szovjetunió tízéves fönnállásának emlékére fölállottak a vádlottak közül." Erre az egyik fogházőr megszólalés azt mondja: „Kérem szépen, itt vannak nálam fölírva a nevek, az ügyész utasítására fölírtam őket". Az elnök átveszi a cédulát és olvassa a neveket. A második név után Szántó Zoltán föláll és azt mondja: „Kérem, szén nevemet ki tetszett hagyni, mert én álltam és igy nem volt módomban fölállni, de természetesen, azonosítom magamat azokkal, akik fölálltak". Ezután sorba mondják a vádlottak, hogy „igen fölálltam". Sokan azok közül is, akik a tárgyalás során kijelentették, hogy ők nem kommunisták. Amikor a névsort végigolvassa, még néhányan jelentkeznek a vádlottak közül, hogy ők is fölálltak, de őket elfelejtették fölírni. Az elnök ezeknek a neveit is följegyzi, majd a következőket mondja: „Ezt a tüntetést, amely már a bűncselekmény tényálladékait meríti ki, megtorlom azzal, hogy a fölálló vádlottakat fejenként egy napi sötétzárkával büntetem". Vági következik. Azzal kezdi beszédét, hogy nem igaz az a föltevés róla, hogy ő a rendőrség előtt tett vallomását azért vonta vissza, mert törte őt a börtön. Nekem odabent a börtönben — mondja — relatíve nagyobb szabadságom van, mint kint az életben. Elvégre ott nyugodtan vagyok, nem kell tartanom attól, hogy melyik éjjel húznak ki az ágyamból és cipelnek el a rendőrségre vallatni. Ezért valójában arra kell kérnem a bíróságot, hogy minél nagyobb büntetést szabjanak ki rám, hogy amíg ezek az idők elmúlnak, nyugodtan élhessek. A továbbiakban azt fejtegeti, hogy a Vági-párt nem volt fedőszerve a kommunista pártnak, mert nem lehet a tömegekkel kétlaki politikát, folytatni. A Vági-párt nem tette magáévá a bolsevizmus eszközeit. Részletesen bizonyítgatja, hogy a magyar munkásmozgalmat semmiféle eszközzel nem lehet megsemmisíteni, amit bizonyít az a körülmény is, hogy a legvadabb ellenforradalmi napokban, Somogyi—Bacsó temetése idején, a munkások százezrei vonultak ki a temetésre és megmutatták azt, hogy habár a forradalmat le is győzték, a munkástömegek megvannak és azok továbbra is harcolnak fölszabadulásukért. Azt fejtegeti, hogy a szociáldemokrata párt vezérei paktumot kötöttek a kormánnyal és ezzel letértek az osztályharcról és ennek a következménye volt a Vágs-párt megalakulása. Az elnök itt félbeszakítja és azt mondja neki: „Most már végre térjen rá arra, amivel vádolva van, arról beszéljen, hogy szőröstől-bőröstől eladta magát a III. Internacionálénak." Vági hosszasan felel, de az elnök végre leülteti. Lövi Sándor szólal föl ezután, aki ugyancsakarról beszél, hogy milyen okok kényszerítették őt arra, hogy kommunista legyen. Beszédét a következő mondattal fejezi be: „Éljen a kommunista ifjúmunkásinternacionálé!" Elnök: Ezért a kijelentéséért kétnapi sötétzárkával büntetem. Pohl János azt fejtegeti, hogy őt a háborús erőszak gyűlölete vezette a kommunisták közé, mert azt látja, hogy a kapitalista államrend a legdurvább erőszak alapján áll és újabb háborúra készül. Kriesl János ugyancsak azt fejtegeti, hogy ő miért meggyőződéses bolsevista. Néhány mondata után az elnök figyelmezteti, hogy beszéljen arról, amivel vádolva van. Kriesl tovább beszél, amire az elnök megvonja tőle a szót. Kriest erre még tovább folytatja a beszédét, amire az elnök őt is kivezetteti. Szőke védő valamit elő akar terjeszteni, az elnök azonban nem engedi meg, ami miatt Szőke semiségi panaszt jelent be. Az elnök ezután figyelmeztette a vádlottakat, hogy az oroszországi viszonyokról és a kommunizmusról való fejtegetéseket nem engedi meg. Ezután a vádlottak sorban jelentik ki, hogy nincs semmi mondanivalójuk. Ezzel a vádlottak felszólalása befejeződött. A tárgyalást szerdán folytatják, amikor a bíróság kihirdeti az ügyben az ítéletet. Az osztrák szociáldemokrata tisztviselők szervezetei nem mondanak le a sztrájkjogról. Bécsből táviratozzák. A köztisztviselői szervezetek és a kancellári hivatal között a köztisztviselők fizetésemelési ügyében kedden folytatják a tárgyalásokat. Politikai körökben a tárgyalások eredményét feszült érdeklődéssel várják, minthogy az ügybe most már politikum is vegyült. Seipel kancellár szombaton, amint ismeretes, fölvetette a köztisztviselők sztrájkjogának kérdését, bejelentve, hogy a kormány csupán abban az esetben hajlandó tárgyalni a tisztviselők fizetésének fölemeléséről, ha a tisztviselői szervezetek önként lemondanak sztrájkjogukról. A szociáldemokrata szervezetek ezzel szemben semmi esetre sem hajlandók a tisztviselők sztrájkjogát föladni és a további fejlemények most főleg azért érdekesek, minthogy a fizetésemelés mértékét illetőleg éppen most jött létre a megállapodás a szociáldemokrata szakszervezetek között egyrészről és a keresztény-szociális és nagynémet tisztviselőszervezetek között másrészről. A követelt fizetésemelés mértéke 1214% lesz azzal a feltétellel, hogy egyes alacsonyabb kategóriájú tisztviselőcsoportokat magasabb rangosztályba sorolnak.