Népszava, 1928. február (56. évfolyam, 26–49. sz.)

1928-02-02 / 27. szám

14 Az elszámolt járulékokat véve alapul, a szövet­ség helyi csoportjai között első helyen áll Csongrád, míg utána Szentes következik. Ha azonban nem a helyicsoportot, hanem a várost vesszük figyelembe, úgy a szövetségnek Békéscsabán van a legtöbb tagja, ahol két befizetőhelyünk van. Negyedik he­lyen áll Szeged, ötödik helyen Szarvas, hatodik he­lyen Hódmezővásárhely, végül Kaposvár és Pécs azok a helyi csoportok, amelyek a legnagyobbak közé tartoznak. A tagszerzés terén legnagyobb ered­ményt értek el 1927-ben Csepel, Csongrád, Hatvan, Hódm­ezővásárhely, Kaposvár, Kiskundorozsma, Pécs, Szarvas, Szentes és Szolnok. Az 1926. évi március 9-én tartott közgyűlés elvi határozatot hozott egy IV. fizetési csoport bevezeté­sére nézve. Ennek a közgyűlési határozatnak az volt a célzata, h­ogy így a legkisebb keresetű föld­munkások belépési lehetősége elől is elhárítsa az anyagi akadályokat, viszont az ide belépő tagok nem volnának jogosultak a többi fizetési csoportba tartozó tagok részére biztosított segélyekre. A köz­gyűlés megbízta a központi vezetőséget, hogy erre nézve készítsen megfelelő javaslatot. Ezt az újítást azonban lehetetlen alapszabálymódosítás nélkül be­vezetni, ezért a közgyűlésnek javasoljuk az alap­szabályok 8. §-ának módosítását. Ugyancsak szük­ségessé vált az ügykezelési és segélyezési szabály­zat módosítása is. Az idevonatkozó javaslatunk össz­hangban áll alapszabálymódosítási javaslatunkkal. A IV. fizetési csoportba belépő tagok havi járuléka a javaslat szerint 30 fillér lenne. Ezek a tagok csu­pán özvegy- és árvasegélyre volnának jogosultak, miután az "özvegy- és árvasegélyjárulék fizetése rá­juk is kötelező. Az ügykezelési szabályzatra vonat­kozó javaslat egy fontosabb nyítást vezet be arra nézve, hogy az eddigi rendelkezésekkel ellentétben nem szabja meg, mely fizetési csoportok között vá­laszthatnak a tagok, hanem kimondja, hogy jogá­ban áll minden tagnak egyik fizetési csoportból a másikba bármikor átlépni. A központi iroda és jogvédelem. A központi irodát, 1927 augusztus 1-én a VII. ke­rtjét, Nagydiófa­ utca 17. szám alá, a Szállítómunká­sok Szövetsége helyiségébe helyeztük át. Az iroda által elintézett ügydarabok száma 1926-ban 1750, 1927-ben pedig 1451. A különféle hatóságokhoz 109 esetben készítettünk beadványokat földrendezés-, házhely-, munkanélküliség-, munkabérmegállapítás-, adó-, egyesületi-, stb. ü­gyében. .Jogvédelem­ és jogi tanács 108 esetben fordult elő. A jogvédelmet dr. Kadosa Marcel látja el nagy szeretettel és hozzá­értéssel. A szövetség alkalna­zottai jelenleg a tit­kár és egy női tisztviselő. Halottaink. Szövetségünknek a­ lefolyt 2 évben 81 tagja halt el, ezenkívül elhalt 28 tag neje. Az elhunytak va­lamennyien érdemes tagjai voltak szövetségünknek. Ezek közül mégis ki kell emelnünk Korné Károly és ördög István szegedi, továbbá Bede László szol­noki szaktársakat, akiknek elvesztése érzékeny vesz­teséget okozott szövetségünknek. Nevezettek a m­a­g­yarországi földmunkásmozgalomban úttörő mun­át végeztek s Bec­e szaktárs kivételével — aki aránylag fiatalon,­­18 éves korában halt meg — késő öregségükben is tevékeny, vezető harcosai marad­tak a földmunkásságnak. * Ezzel befejeztük az 1926—27. évre szóló jelen­tésünket, amelyből láthatjuk, hogy az óriási akadályok ellenére és ellenfeleink bosszú­ságára van osztály­tudatos földmunkásmozga­lom. Ha szövetségünk nem is folytathatja­működését olyan lendülettel, amelyet vala­mennyien szeretnénk, ez ne okozzon csügge­dést azoknak a lelkében, akik a fejlődés kere­keinek lassú gördülése miatt türelmetlenkedni szoktak. Az idők végtelenségében néhány esz­tendő csak egy röpke pillanat. Ma, amikor már átéltük a reakció minden erőszakos és alat­tomos támadását, nincs mitől tartanunk. A feladatunk az, hogy dolgozzunk egyforma kedvvel, egyforma kitartással és soha ki nem alvó hittel. Ne bízzuk el magunkat, de erőn­ket, se becsüljük le, hanem kettőzött köteles­ségtudással menjünk mindig előre! A siker nem marad el, javaslatok a Közgyűléshez. Alapszabálymódosítás. .. A tagok segélyezése. 1. A tagoknak a befizetett járulékok arányá­hoz mérten van igényük pénzbeli segélyezésre. A pénzsegélyek módozatait és a­­ segélyössze­get a szövetség vagyonához és jövedelméhez képest esetről-esetre a mindenkori közgyűlés állapítja meg. 2. A közgyűlés az egyszerű szótöbbséggel határozattá emelt és a megállapított segélye­zési módozatokat „segélyezési szabályzat"-ba foglalja és a központi vezetőség gondoskodik arról, hogy az idevonatkozó közgyűlési hatá­rozatokról a tagok szóbelileg­ vagy nyomtat­vány útján tájékoztattassanak. 3. Amennyiben a közgyűlés a jelen alapsza­bályok 3. §-ának 4. pontja értelmében a járu­lék fizetésére nézve olyan alacsony fizetési osztályokat is megállapítana, amely osztá­lyokba belépő vagy átlépő tagok részére pénz­segély nem adható. A segélyezési szabályzat­ban fölsorolandók azok a fizetési osztályok is, amelyek pénzsegélyt nem jogosítanak. A központi vezetőség. Ügykezelési és segélyezési szabályzat. I. A járulékok meghatározása. A szövetségbe belépő tagok felvételkor 66 fillér beiratási díjat fizetnek. A tagsági díjra vonatkozóan négy fizetési csoportot állapít meg a közgyűlés, amely fizetési csoportok egyikébe való besorozását a tag rendszerint a fölvételkor kéri. Jogában áll azonban minden tagnak egyik csoportból a másikba bármikor átlépni, ha ezt a szándékát a vezetőségnek bejelenti. Minden tagnak egyforma joga van, bármelyik fizetési csoportba tartozik is, e tekintetben csupán a pénzbeli segélyekre nézve szerez na­gyobb igényt az a tag, aki a magasabb fizetési csoportba tartozik és azt rendesen fizeti. A­ rendes tagok havonkénti részletekben fize­tik járulékaikat. Mindaddig, amíg egy újabb közgyűlés máskép nem határoz, a tagdíjak összege az egyes, fizetési csoportok szerint a következő: A szövetségi tagok vagy­ azok nevei között előforduló haláleset után a tagok 10 fillér kü­lön járulékot fizetnek, amely címen befolyt járulék a temetkezési költségeket viselő hozzá­tartozóknak fizettetik ki a segélyezési szabály­zat rendelkezései szerint. II. A járulékbevételek felosztása. A helyi csoportok kötelesek a tagdíjak 80%-át, valamint a beh­atági díjat és tagkönyvdíjat teljes összegükben havonta a központnak be­küldeni. Ugyancsak havonta és teljes összeg­ben küldendő be az özvegy- és árvasegélyezési alapra fizetendő különjárulék is. A helyi csoportok a működésük körül föl­merülő kiadások fedezésére a tagdíjbevételek 20%-át tartják vissza. Ugyancsak a helyi cso­portokat illetik a saját hatáskörükben ren­dezett mulatságok, szórakoztató és kulturális előadásokból esetleg befolyó jövedelmük is. A központi pénztárba taedit cím­én befolyt összegből 20% az aggkori rokkantsegélyalap­, 4% a rendkívüli segélyalapot illeti, amely alapokból a segélyezési szabály­zat értelmében eszközlendő az erre rászoruló tagok segélyezése. A fönmaradó 56%, továbbá a beíratási és tagkönyvdíjakból, valamint egyéb bevételek­ből befolyó jövedelem a szövetség föntartása, igazgatása és fejlesztése, valamint az összes alapszabályszerű költségek és kiadások fede­zésére szolgál. Az özvegy- és árvasegélyalapot illeti a tagok vagy tagok nevei elhalálozása esetén fizetendő különjárulék. Az ezen segélyezési ágakkal kapcsolatos esetleges költségek és adminisztrációs kiadá­sok azonban a segély­igények kielégítése után fönmaradó terhére folyósítandók. III. Segélyezési szabályzat. Az I., II. és III. fizetési osztályba tartozó tagoknak az alábbiakban megállapított se­gélyekre van igényük. 1. Aggkori rokkansegély. Aggkori rokkantsegély csak az esetben álla­pí­tha­tó meg a tag részére: a) ha legalább 60. életévét betöltötte; b) ha legalább 10 éven át a szövetségnek tagja volt s ezen időre összes járulékait ki­fizette; járulékaival hátralékban nincs és ezt tagsági könyvével igazolja; c) ha orvosi megállapítás szerint rokkant­sága miatt alkalmatlan a kenyérkereső munka végzésére; d) ha­ rokkantsága nem katonai, vagy­ hadi­célú szolgálatból ered, amely részére külön­járadék élvezetét biztosítja; e) ha annak a csoportnak a vezetősége, amelyhez tartozik, a rokkantállományba való fölvételét javasolja. . .A­zag­­rokkantságának, valamint az ezzel járó segélyezés összegének végleges megálla­pítása a választmány feladata. A választmány által megállapított rokkant­segély negyedévi részletekben előre folyósí­tandó a következő táblázat szerint: 10 évi tagság után évente: I. fizetési csoportban — II. fizetési csoportban III. fizetési csoportban — 30 évi tagság után évente: I. fizetési csoportban — ISO . II. fizetési csoportban 125 1 III. fizetési csoportban 75 . A rokkantsági segélyezéssel járó netaláni külön kiadások és költségek a rokkantalap ter­hére számoltatnak el. Ha a szövetségnek valamely tagja rokkanttá nyilváníttatott, tagsági díjat nem fiz­et; a rok­kantsági segélyen kívül más segélyt nem kap­hat, kivéve az övegy- és árva segélyezésre van igénye az esetben, ha az özvegy- és árvasegély­járulék fizetését a­ rokkantsága idején is to­vább folytatja. A rokkantsági segélyt élvező tagot a helyi­csoport vagy a központi vezetőség javaslatára a szövetség küldöttközgyűlése a további segély élvezetétől megfoszthatja, ha: a) a tag a szövetség anyagi vagy erkölcsi érdeke ellen vét, b) olyan magaviseletet tanúsít, am­ely az alapszabályok értelmében egyébként a szövet­ségből való kizárást vonná maga után. .?. özvegy- és árvasegély. Ha a szövetség valamely jogos tagja, vagy ilyen tagnak neje meghal, a szövetség az iga­zolt hátramaradottak részére özvegy- és árva­segélyt fizet a következők szerint: a) Gyermektelen özvegyek segélyösszege; b) Árvák után járó segélyösszeg: Ha a­z elhunytnak árvái is maradtak, min­den olyan árva után, aki a 15. életévét még nem haladta meg, a fenti összegek az árvák száma arányában emelkednek, mégpedig: Az özvegy- és árvasegély egyszers minden­korra szól. Igényt tarthat rá a törvényes vagy elhunyttal legalább egy évig közös háztartás­ban élt özvegy, továbbá az igényjogos­­ tagok törvényes vagy természetes árvái 15 éves korig. A tagot elhalálozott felesége után ugyan­azon segélyösszeg illeti meg, mint az elhalt tag hátramaradottait, viszont, az özvegy- és árvasegélyalapra fizetendő kü­lön járulékot a tagok az elhalt feleség után is kötelesek fizetni. . ."." Ha az előzőkben megnevezett igényjogosul­tak nincsenek, az özvegy- és árvasegélyre igényt tarthatnak azok a szülők és testvérek­akiknek javára az­­elhalálozott két tanú előtt írásban vagy négy tanú előtt szóban végren­delkezett. Ebben az esetben csak az az örökös tarthat igényt a segélyre, aki hitelt érdemlően igazolja, hogy támogatásra szorul továbbá, ha a halálesetet megelőző egy éven át az­ elhalt öt támogatta vagy eltartotta, vagy vele közös háztartást vezetett, vagy ha az igénylő az el­halálozottat támogatta vagy eltartotta.. A se­gély megvonható olyan özvegytől, aki az el­hunytat betegségében elhagyta vagy temeté­séről nem gondoskodott, amely esetben a köz­ponti vezetőségnek jogában áll a segélyössze­get más olyan hozzátartozóknak kifizetni, akik az elhunytat betegségében ápolták vagy a te­metéséről gondoskodtak. A segély kifizetése csak a tagsági igazolvány bemutatása ellenében történik. Ezenkívül az elhalálozást, a házasságot vagy az együttélést, továbbá az árvák életkorát hitelt érdemlően kell igazolni. (Anyakönyvi kivonat, kereszt­levél, stb.) Ha az elhalálozást követő 30 napon belül az özvegy- és árvasegélyre igényjogosult, nem jelentkeznék, az eddig föl nem vett összeg az özvegy- és árvasegélyalap gyarapítására szol­gál és a határidő letelte után az nem követel­hető. Az özvegy- és árvasegélyalap fölöslegének megmaradt összegéből a szövetség érdekében kiváló módon tevékenykedett, tagok özvegyei és árvái részére pótsegély állapítható meg. A pótsegélyre való érdemességet, valamint a segély összegét a­­ központi vezetőség javas­latára a választmány bírálja el és állapítja meg. 1. Általános rendelkezések. Segélyek csak olyan tagoknak utalhatók ki, akik járulékaikkal teljesen rendben vannak. A IV. fizetési csoportba tartozó tagok részére rokkantsági segély nem adható. Az özvegy-és árvasegélyjárulék fizetése azonban ezekre is kötelező. Így az özvegy- és árvasegélyre nézve ugyanazokat az igényeket szerzik meg, mint a többi csoportok tagjai. Külföldön tartózkodó tagok részére segély nem folyósítható. A szövetségből kilépett vagy kizárt tagok segélyigényüket is elveszítették, tehát­­­zen a címen semmiféle kártérítésre igényt nem tart­hatnak. 15 évi tagság után évente: I. fizetési csoportban —­­—­II. fizetési csoportban III. fizetési csoportban 16 évi tagság után évente: I. fizetési csoportban — II. fizetési csoportban — —­ — III. fizetési csoportban — — — 25 évi tagság után évente: I. fizetési csoportban II. fizetési csoportban — III. fizetési csoportban 120 P 80 P 45 P 140 P 95 P 55 P A járulékok fizetése. A lefolyt két évben a szövetség járulékbevétele pengőértékben a következő volt: 1926-banl • 1927-ben Együtt Tagdíja­k 14.997.21 12.710.77 27.706.05 Esltatási dijai 261.58 225.42 487— özvegy- és árvasegély — 5.495.98 4.304.25 9.800.20 Tagkönyvdíj 28.28 17.86 46.14 Ott­hon-alap 827.07 895.71 1.722.78 Összesen­­ 21.610.1!­ 18.154.01 39.764.20 I. fizetési csoportban 1.80 P H. fizetési csoportban 1.— P III. fizetési csoportban 1.70 P IV. fizetési csoportban 1.50 P 80 P 50 P 25 P 100 P 65 P 35 P 2. évi tagságig 5 évi tagságig 10 évi atgságig 1.5 évi tagságig 30 évi tagságig 25 évi tagságig 30 évi tagságig 50 55 fig 65 70 75 80 P P P P P P P 1 árva után — 5 pengővel 2 árva után 10 pengővel 3 árva után — 15 pengővel , 4 árva után 20 pengővel 5 árva után — 25 pengővel 6 árva után és ezen fölül 30 pengővel NÉPSZAVA 1928 február 2.

Next