Népszava, 1951. április (79. évfolyam, 76-100. sz.)

1951-04-15 / 87. szám

Váltsuk tettekre népünk békeakaratát a május 1-i verseny lendületében Május 1 -ét, a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét az egész világon a békeharc jegyében ünneplik a fel­szabadult és a még elnyomás alatt élő milliók. A nemzetközi proletár­szolidaritás hagyományos ünnepnap­jára a magyar dolgozók is a béke­­harc fokozásával, a szocialista építő­­munka erősítésével készülnek. Béke­­egyezményt követelő aláírásainkat a termelőmunkában való helytállással pecsételjük meg. A május 1-i verseny fellendülése azt bizonyítja, hogy a munkásosztály legjobbjainak, a kom­munistáknak példája és felvilágosító munkája nyomán népünk széles ré­tegei váltják tettekre azt a felisme­rést, hogy május 1 -ét, a béke ünne­pét, legméltóbban Pártunk II. Kon­gresszusa határozatainak végrehajtá­sával ünnepeljük. Hogy ötéves ter­vünk minden részletének sikeres tel­jesítésével a béke bástyáját erősítjük. A május 1-i verseny népünk izzó békevágyából, forró hazaszeretetéből táplálkozik. Lelkesít bennünket öt­éves tervünk nagyszerűsége, melynek ragyogó távlatait a Pártkongresszus vetítette elénk. Ezek a célkitűzések szemünk előtt szöknek szárba, válnak valósággá. Látjuk, mint emelkednek az új gyárak százai, új hidak és utak, mint bővülnek és gazdagodnak új fel­szereléssel üzemeink. Szemünk előtt új, szocialista váro­sok emelkednek ki a puszta földből. Csatornák varázsolják virágos kertté a sivár szikest. S a 28.000 traktor munkája nyomán új barázdát szán­tanak a magyar ekék. Új kórházak, iskolák, kultúrotthonok, intézmények szolgálják dolgozó népünk felemelke­dését. Harcunk a terv teljesítéséért: harc az életszínvonal emeléséért, harc a békéért. Mindenkinek személyes­­ valamennyiünknek közös ügye. E felismerés alapján kötötték össze dolgozóink a békeívek aláírását a termelés emelésével,­­ezért tartanak békeműszakokat üzemeinkben, ezért tesznek újabb vállalásokat, ezért határozták el, hogy vállalásaikat a kitűzött határidő előtt teljesítik. Az újabb vállalásokra, a régi vállalások teljesítésére egyaránt a szocialista tudatosság lelkesít, az a felismerés, hogy a béke védelme elválaszthatatlan a termelőmunkában való helytállás­tól. »Ha ■ áradat jön, egy porszem nem, tud gátat vetni elé. De ha millió és millió porszem egyesül, akkor megál­lítja a legsebesebben folyó áradatot is. A békeívek aláírása békeakaratunk kifejezője. Az egész világ dolgozó né­pével összefogva megmutatjuk: nem akarjuk, hogy gyermekeink bölcsője koporsóvá változzon, hogy földjeinken ismét a bombák szántsanak véres barázdát« — írja Sárácz Simon, az RM vasöntő sztahanovistája. S azért fordul az üzem élenjáró dolgozóihoz, műszaki értelmiséginkhez, az ifjú­munkásokhoz, a tisztviselőkhöz, a gyengén termelő dolgozókhoz, hogy munkájuk megjavításával, a termelés emelésével vegyék ki részüket a békeharcból. Sebők Károly­né, a Ma­gyar Posztógyár dolgozója így ír: »Aláírásunk arra kötelez bennünket, hogy fegyelmezetten, selejtmentesen dolgozzunk! Óvjuk a nép vagyonát és sújtsunk le a nép ellenségeire!... A meggyőződés tettekre sarkal ben­nünket a béke megvédésében. Ezért jobb munkával harcolunk a békéért.« Ez a tudatosság a hajtóereje annak a versenykedvnek, amellyel az üze­mek, bányák hosszú sora követte a Csepeli Acélmű dolgozóinak példáját, akik Ózdot és Diósgyőrt hívták ki versenyre. Ez a verseny átterjedt a mezőgazdaságra is. Budapesten és vidéken naponta újabb és újabb üze­mek dolgozói hívják ki egymást ver­senyre és tesznek együttesen és üzemrészenként, brigádonként, egyé­nenként kötelezettségvállalásokat, amelyek mind az egész üzem vállalá­sát segítik. A május 1-i verseny eddigi tapasz­talatai az eredmények mellett arról is beszámolnak, hogy a vezető- és irá­­nyítószervek, a szakszervezetek és a minisztériumok sokszor elmaradnak a dolgozók lelkesedése, kezdeménye­zése mögött. A szakszervezetek na­gyobb segítséget nyújthatnának a verseny szervezésében, a vr­senypon­tok kidolgozásában is. E téren jó munkát végez a Vegyipari Szakszer­vezet, ahol a szakszervezeti központ valamennyi osztályának munkatársai részt vesznek a versenyszervezésben és az ellenőrzésben. Az ő közreműkö­désük is hozzájárul, hogy a vegyipari üzemek nagy számban és helyes vál­lalásokkal versenyeznek egymással. Javulás következett be az építőipari üzemek versenyében is, amikor a szak­­szervezeti központ munkatársai — akik eleinte a központból akarták irá­nyítani a versenyt — kimentek az üze­mekbe és a helyszínen nyújtottak se­gítséget. A segítségre pedig szükség van, mert a dolgozók versenyzőkedve s az üzemi szervek jószándékai elle­nére is igen gyakran hiányosak vállalások. A leggyakrabban előforduló ilyen hiányosság, hogy bár az anyagtaka­rékosság, a termelékenység emelése, a tervek határidő előtti teljesítése csaknem minden versenyszerződésben szerepel — igen gyakran hiányzik azonban annak megjelölése, hogy mi­lyen módon akarják a vállalásokat teljesíteni. E módszerek rögzítése (mint például anyagmegtakarítási személyes számlák bevezetése, vagy az üzemek közötti együttműködés megszervezése, vagy az újítások, sztahanovista módszerek bevezetése) megkönnyíti a végrehajtást és az ellenőrzést. A szakszervezeteknek se­gíteniük kell tehát a versenyszerződé­sek megkötésében, hogy ezek kellő iránymutatást tartalmazzanak, hogyan teljesítsék az üzemek a vállalt köte­lezettségeket. Ne hanyagolják el a közép- és kisüzemek versenyét sem. Biztosítsák a versenynyilvánosságot, gondoskodjanak arról, hogy a ver­senypontokat ne a kihívás után is­mertessék az üzem dolgozóival, mint például a Rákospalotai Növényolaj- és Szappangyárban történt. A nyilvá­nosság, az egész üzem kötelezettsé­geinek megtárgyalása fellendíti az üzemen belüli versenyt, amely az­­egész üzem által, vállalt, kötelezettség teljesítésének és túlteljesítésének az alapja. A verseny nyilvánossága kü­lönösen ösztönzően hat akkor, ha a versenytárs üzem eredményeit és tel­jesítményeit is folyamatosan nyilvá­nosságra hozzuk, ha a dolgozók ál­landóan követhetik az üzemek közötti verseny állását. A verseny gyorsabb terjedésének sok helyen akadálya az, hogy a negyedévi tervek még mindig nincsenek fel­bontva hónapra, hétre, napra, darabra és így tovább. Néhol az anyaghiány akadályozza a versenyt. Ez élesen fel­veti az üzemek közötti együttműkö­dés kérdését. A Dózsa György fő­műhelyben például tervbe vették né­hány tucat villamosmotor fogaskere­keinek kicserélését, de mert a január el­sejére kért acél pogácsákat (amelyek­ből a fogaskerék készül) az első ne­gyedévben nem kapták meg, a máso­dik negyedévre halasztották a feladat végrehajtását. Április 3-án, a Hubert és Sigmund értesítette a vállalatot, hogy a kérdéses anyagot csak szep­tember 1-re tudja szállítani, így kárba veszett az előkészület során ki­fejtett minden fáradozás és a dolgo­zók nem tudják, milyen munkát kap­nak majd az elmaradt helyébe. Nagyobb gondot kell fordítani a verseny szervezésére, nyilvántartására és ellenőrzésére az iparvezetés szer­veinek is. A vállalatvezetők sokszor nem fordítanak kellő figyelmet a pá­rosversenyek kiszélesítésére. Nem min­dig gondoskodnak a verseny nyilván­tartásáról, adminisztrációjáról. A­­ Budapesti Konzervgyárban pl. a vál­lalat részéről nincs felelős, aki köz­pontilag ellenőrizné és értékelné a vállalásokat. A vállalatvezetés bizto­sítja az állandó, szoros kapcsolatot a versenytársüzemmel, hogy termelési eredményeiket, módszereiket állan­dóan kicserélik. A vállalatvezetők és üzemi bizott­ságok a verseny kiszélesítése mellett irányítsák dolgozóink figyelmét a már régebben megtett vállalások tel­jesítésére, túlteljesítésére, határide­jének megrövidítésére. Ne mulasszuk el a műszaki értelmiségiek bevonását a versenybe. A műszaki értelmiség, a művezetők és mesterek a versenyben való részvételükkel megteremtik a vállalások teljesítésének feltételeit, se­gítik a vállalások teljesítését. Vonjuk be minél nagyobb számban a nőket és ifjakat a versenybe és szakmai képzéssel, munkamódszerátadással gondoljunk a 100 százalékot el nem érők teljesítményének emelésére. . A verseny továbbterjedése, elmélyí­tése érdekében a minisztériumok és a szakszervezetek szervezzék meg a versenyben álló üzemek rendszeres ellenőrzését és segítését. Állandó út­mutatással, az akadályok elhárításá­val segítsék a versenyvállalások tel­jesítését. A versenyző üzemek veze­tői, sztahanovistái, legjobb dolgozói időnként közös megbeszéléseken tár­gyalják meg a verseny állását, be­széljék meg a lemaradások okát, ad­ják át a jó tapasztalatokat, nyújtsa­nak egymásnak elvtársi segítséget. Még két hét választ el bennünket május 1-től. Ezt az időt úgy használ­juk ki, hogy minél eredményesebb tettekre váltsuk népünk békeakaratát, versenyző lendületét. A május 1-i ver­senyt tegyük népünk akaratának, az ötéves tervnek, a béke és a jólét ter­vének fontos emelőjévé. Köszöntsük méltó tettekkel a nagy ünnepet! 5YrTr.'fl /gr­eg nttta. iw­Világ proletárjai egyesüljetek! o* NÉPSZAVA / 1 ■ A A Csepel Autógyár vezet a Hofherr-gyárral folyó párosversenyben Szovjet támogatással sikeresen folynak hazánkban a citromtermesztési kísérletek 79. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1951 ÁPRILIS 15. VASÁRNAP Békeműszakok szervezésével, vállalásaik teljesítésével erősítik meg aláírásukat az ország dolgozói A békealáírásgyűjtési mozgalomból minden nappal élesebben és határo­zottabban bontakozik ki dolgozó népünk elszántsága, szilárd, egységes akarata a béke védelmére. Üzemi munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, írók, tudósok, művészek aláírása sorakozik fel a békeíveken. Hirdetve, hogy a magyar nép a világ becsületes embereinek sokszázmilliós hatalmas táborában határozottan csatlakozik a Béke Világtanács berlini felhívásához és követeli: kössön békeegyezményt az öt nagyhatalom. Ennek a seregszemlének száz­ezreket és milliókat mozgósító hatalmas erejét tükrözi a mind erőteljesebben fokozódó lendület, amellyel dolgozó népünk a gyárakban, a földeken, a tudo­mány műhelyeiben, a hivatalokban és az iskolákban jobb és több munkával járul hazánk megerősítéséhez. Ezt hirdetik az egyéni versenyvállalások, a páros versenykihívások, a békeműszakok, amelyeken eddigi eredményeiket messze túlszárnyaló teljesítményeket érnek el a dolgozók. Ezt bizonyítja az, hogy dolgozó népünk minden rétege a munkaverseny kiszélesítésével, egyre fokozódó munkateljesítménnyel készül a nemzetközi proletariátus nagy ünne­pére, május 1-re. A békealáírási mozgalom ad erőt és új lendületet a május 1-e méltó megünneplésére folyó versenynek és a verseny mind szélesebbre bontakozó arcinya ad súlyt békéért folyó harcunknak. Eddig egy és háromnegyedmillió ember írta alá hazánkban a Béke Világtanács felhívását Az Országos Béketanács közli: Az Országos Béketanács az egész magyar dolgozó nép békeakaratának adott kifejezést, amikor a Béke Világ­tanács felhívásához csatlakozva, el­indította hazánkban az aláírásgyűj­tési mozgalmat A magyar dolgozó nép lelkesen veszi ki részét ebből a hatalmas nem­zetközi megmozdulásból. Eddig a Béke Világtanács felhívását — hogy az öt nagyhatalom kössön békeegyezményt —, hazánkban 1.733.000 ember írta alá. Békehét, békeműszak, párosverseny Sok gyárban, üzemben békehetet, békeműszakot tartanak az aláírással kapcsolatban. Az Egyesült Kró 8-as alapszerve az aláírásgyűjtés ideje alatt békeműszakot kezdeményezett, amelyhez a gyár termelő üzemrészei 80 százalékban csatlakoztak. A MAVAUT szabolcs utcai üzemében május 1-ig terjedő békeműszakot in­dítottak és párosversenyre hívták ki az Autotaxi dolgozóit. A Főpostán osztályonként tartanak békeműszakot. A Keleti postán a békeműszak alatt legjobb eredményt elérők részére ván­dorzászlót készítettek. Egész emberként kell a béketábor harcosai közé állnunk A dolgozók nagy ügyéért lelkes népnevelő munkával, dolgozótársai felvilágosításával küzd Angyal Mi­­hályné ajkai négygyermekes dolgozó­asszony. — Azt kell elérnem — mondotta —, hogy ne csak aláírá­sát adja a dolgozó, hanem egész emberként, minden erejével álljon a béketábor harcosai közé. Ráirányítom a figyelmet arra a szenvedésre, ame­lyet az imperialisták okoznak a viet­nami, koreai békés családoknak nők­nek, gyermekeknek, aggoknak. Eddig minden esetben eredményes volt nép­nevelő munkám, mert nem akadt dol­gozó, aki közömbös lenne a családja, valamennyiünk ügye iránt. 1230 aláírás — 1050 munkavállalás Az aláírásgyűjtést a népnevelők összekötik a május 1-i versenyvállalá­­sokkal, páros versenykihívásokkal és hosszúlejáratú versenyszerződések megkötésével. A Ganz Villamossági gyárban 1230 aláíróból 1050 dolgozó tett vállalást. Az Óbudai Téglagyár­ban Gyurák­i János fűtő május 1-re hatszázalékos szénmegtakarítást vál­lalt. Az­ Erjedésipari Vállalatnál Jezsik József művezető május 1-re újítás el­készítését vállalta, amellyel egy új gé­pet tudnak üzembe helyezni. A főváros dolgozói a béke cselekvő harcosai A Budapesti Béketanács elnökségének ülése A Budapesti Béketanács elnökségé­nek ülésén Szerényi Sándor, a Buda­pesti Békeiroda titkára beszámolt ar­ról, hogyan folyik fővárosunkban az aláírásgyűjtő mozgalom. Hangsú­lyozta, hogy a dolgozók mindenütt lelkes han­gulatban írják alá a békeíveket. A lelkes hangulat alkotó tettekben is kifejezésre jutott: a Magyar Textil­ipar békebizottságának kezdeményezé­sére az üzem dolgozói békeműszakot szerveztek és négy nap alatt 14 mil­lió vetéssel emelték a műszak előtti átlagot. A különböző intézmények, közüle­­tek, vállalatok dolgozói számos lelkes kezdeményezéssel támogatják a béke­mozgalmat, így például a Nyugati­ pályaudvar dolgozói békevonatot szerveztek; a csü­törtökön Nyíregyházára induló vonat személyzetét békebizottsági tagokból állították össze, akik az egész út folyamán felvilágosító munkát végeztek az utasok kö­zött. Rámutatott végül az aláírási moz­galom egyes hibáira, hiányosságaira, így egyes helyeken nem fektetnek elég súlyt a felvilágosító munkára. Fontos feladat a továbbiakban ennek a hibának a kiküszöbölése, a felvilá­gosító munka, az egyéni meggyőzés további fokozása és kiterjesztése. Be­­fejezésül hangsúlyozta: az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a bu­dapesti dolgozók széles tömegei lelke­sen vettek részt úgyis mint aláírók, úgyis mint aláírásgyűjtők ebben a mozgalomban és cselekvő harcosaivá váltak a békének. Szerényi Sándor beszámolójához több hozzászólás hangzott el. Csik­­bánfalvi Alfonz katolikus lelkész, a Budapesti Béketanács elnökségének tagja, felháborodott hangon jelentette be, hogy Péteri József és Hamvas Endre püspökök, akiknek egyházmegyéi­hez tartoznak a budapesti plébá­niák, megtagadták a békeívek alá­írását. Ezzel a cselekedetükkel a püspökök önmagukat leplezték le — mondotta — s megmutatták, hogy ellenségei a békének, a de­mokráciának. Ligeti Lajos, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia alelnöke hangsúlyozta, hogy a magyar tudósokat nagy öröm­mel tölti el a békebizottságok jó mun­kája s­ az hatalmas lelkesedés, amely­­lyel Budapest dolgozói a béke meg­védésének nagy ügye mellett megnyi­latkoztak. Dezső József, az MSZT budapesti titkára az MSZT népnevelők munká­járól számolt be. Elmondotta, hogy a Társaság népnevelői, aktívái egyre fokozódó lelkesedéssel, minden eddigi megmozdulásukat felülmúló számban vesznek részt a békealáírások gyűjté­­sében s közöttük­­ a pártonkívüliek is igen nagy számban végeznek népne­velő munkát. A Szovjetunióban tartózkodó magyar művészküldöttség tagjai táviratilag jelentették be csatlakozásukat a békefelhívás aláíróihoz A Szovjetunióban tartózkodó ma­gyar művészküldöttség a következő táviratot küldte a Magyar Zenemű­vészek Szövetsége címére: »Mi, a Szovjetúnióban tartózkodó, magyar művészküldöttség tagjai tel­jes szívvel és lelkesedéssel teszünk hitet a béke megvédésének nagy ügye mellett. Ezzel a táviratunkkal csatla­kozunk a berlini békefelhívás aláírói­nak táborához: Antal István, Csillag Miklós, Ferencsik János, Fischer An­nie, Gergely Pál, Gyurkovics Mária, Mátyás Mária, Mellis György, Sár­­közy István, Szabó Ferenc, Szabolcsi Bence, Székely Mihály, Tardos Béla, Vásárhelyi Zoltán, Vass Lajos, Zathureczky Ede.« Az aláírásgyűjtéssel együtt szervezzük a munka­felajánlásokat A munkaverseny kiszélesítése, a vállalások szervezése terén hiányos­ságok mutatkoznak. A legnagyobb a lemaradás az építőiparban, ahol az aláírásgyűjtést nem kötik össze a termelés­­emelésére történő mozgósí­tással, így például a pozsonyi úti épít­kezésen 120 aláíróból mindössze kettő, a kiscelli úti építkezésen pedig 150 dolgozóból egy tett vállalást. A Gammában a dolgozók 50 százaléka írta már alá a békeívet és egészen kevesen tettek ugyanakkor vállalást Ugyanez a helyzet a csepeli Ásvány­­olajipari Vállalatnál is. Egyes üzemekben még mindig megmutatkozik az aláírásgyűjtésnél a »rohammunka«, így például a Gi­zella Malomban, a Központi Hús­üzemben kedden a dolgozóknak már 80—90 százaléka, az Északi Főmű­helyben 11-én mintegy 70 százaléka írta alá a békeívet. A legnagyobb előreszaladás az építőiparban van. Budapest területén 10-ig az építő­ipari dolgozóknak mintegy 50—55 százaléka írta alá a békeívet. Ez a »rohammunka« nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az építőszakma terüle­tén igen kevés a felajánlás. mindenki a maga munkaterületén Az értelmiségi és alkalmazotti szak­­szervezetek dolgozói is jól veszik ki részüket az aláírásgyűjtésből. A pe­dagógusok például több helyen béke­­szülői munkaközösséget hívnak össze. A pedagógusok nagy része részt vesz a házi agitációban is. A pedagógus, valamint az orvosegészségügyi szak­­szervezeti területi bizottságok több vidéki városban, így Kecskeméten, Nagykőrösön, Balassagyarmaton, Nyíregyházán, Mátészalkán értelmi­ségi nagygyűléseket szerveztek. Bács- Kiskun megyében az orvosok, ápoló­nők, tszcs-ket látogatnak meg, ahol háziagitációt végeznek és ezt össze­kötik a helyi egészségügy megjavítá­sával is

Next