Népszava, 1951. április (79. évfolyam, 76-100. sz.)
1951-04-15 / 87. szám
Váltsuk tettekre népünk békeakaratát a május 1-i verseny lendületében Május 1 -ét, a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét az egész világon a békeharc jegyében ünneplik a felszabadult és a még elnyomás alatt élő milliók. A nemzetközi proletárszolidaritás hagyományos ünnepnapjára a magyar dolgozók is a békeharc fokozásával, a szocialista építőmunka erősítésével készülnek. Békeegyezményt követelő aláírásainkat a termelőmunkában való helytállással pecsételjük meg. A május 1-i verseny fellendülése azt bizonyítja, hogy a munkásosztály legjobbjainak, a kommunistáknak példája és felvilágosító munkája nyomán népünk széles rétegei váltják tettekre azt a felismerést, hogy május 1 -ét, a béke ünnepét, legméltóbban Pártunk II. Kongresszusa határozatainak végrehajtásával ünnepeljük. Hogy ötéves tervünk minden részletének sikeres teljesítésével a béke bástyáját erősítjük. A május 1-i verseny népünk izzó békevágyából, forró hazaszeretetéből táplálkozik. Lelkesít bennünket ötéves tervünk nagyszerűsége, melynek ragyogó távlatait a Pártkongresszus vetítette elénk. Ezek a célkitűzések szemünk előtt szöknek szárba, válnak valósággá. Látjuk, mint emelkednek az új gyárak százai, új hidak és utak, mint bővülnek és gazdagodnak új felszereléssel üzemeink. Szemünk előtt új, szocialista városok emelkednek ki a puszta földből. Csatornák varázsolják virágos kertté a sivár szikest. S a 28.000 traktor munkája nyomán új barázdát szántanak a magyar ekék. Új kórházak, iskolák, kultúrotthonok, intézmények szolgálják dolgozó népünk felemelkedését. Harcunk a terv teljesítéséért: harc az életszínvonal emeléséért, harc a békéért. Mindenkinek személyes valamennyiünknek közös ügye. E felismerés alapján kötötték össze dolgozóink a békeívek aláírását a termelés emelésével,ezért tartanak békeműszakokat üzemeinkben, ezért tesznek újabb vállalásokat, ezért határozták el, hogy vállalásaikat a kitűzött határidő előtt teljesítik. Az újabb vállalásokra, a régi vállalások teljesítésére egyaránt a szocialista tudatosság lelkesít, az a felismerés, hogy a béke védelme elválaszthatatlan a termelőmunkában való helytállástól. »Ha ■ áradat jön, egy porszem nem, tud gátat vetni elé. De ha millió és millió porszem egyesül, akkor megállítja a legsebesebben folyó áradatot is. A békeívek aláírása békeakaratunk kifejezője. Az egész világ dolgozó népével összefogva megmutatjuk: nem akarjuk, hogy gyermekeink bölcsője koporsóvá változzon, hogy földjeinken ismét a bombák szántsanak véres barázdát« — írja Sárácz Simon, az RM vasöntő sztahanovistája. S azért fordul az üzem élenjáró dolgozóihoz, műszaki értelmiséginkhez, az ifjúmunkásokhoz, a tisztviselőkhöz, a gyengén termelő dolgozókhoz, hogy munkájuk megjavításával, a termelés emelésével vegyék ki részüket a békeharcból. Sebők Károlyné, a Magyar Posztógyár dolgozója így ír: »Aláírásunk arra kötelez bennünket, hogy fegyelmezetten, selejtmentesen dolgozzunk! Óvjuk a nép vagyonát és sújtsunk le a nép ellenségeire!... A meggyőződés tettekre sarkal bennünket a béke megvédésében. Ezért jobb munkával harcolunk a békéért.« Ez a tudatosság a hajtóereje annak a versenykedvnek, amellyel az üzemek, bányák hosszú sora követte a Csepeli Acélmű dolgozóinak példáját, akik Ózdot és Diósgyőrt hívták ki versenyre. Ez a verseny átterjedt a mezőgazdaságra is. Budapesten és vidéken naponta újabb és újabb üzemek dolgozói hívják ki egymást versenyre és tesznek együttesen és üzemrészenként, brigádonként, egyénenként kötelezettségvállalásokat, amelyek mind az egész üzem vállalását segítik. A május 1-i verseny eddigi tapasztalatai az eredmények mellett arról is beszámolnak, hogy a vezető- és irányítószervek, a szakszervezetek és a minisztériumok sokszor elmaradnak a dolgozók lelkesedése, kezdeményezése mögött. A szakszervezetek nagyobb segítséget nyújthatnának a verseny szervezésében, a vrsenypontok kidolgozásában is. E téren jó munkát végez a Vegyipari Szakszervezet, ahol a szakszervezeti központ valamennyi osztályának munkatársai részt vesznek a versenyszervezésben és az ellenőrzésben. Az ő közreműködésük is hozzájárul, hogy a vegyipari üzemek nagy számban és helyes vállalásokkal versenyeznek egymással. Javulás következett be az építőipari üzemek versenyében is, amikor a szakszervezeti központ munkatársai — akik eleinte a központból akarták irányítani a versenyt — kimentek az üzemekbe és a helyszínen nyújtottak segítséget. A segítségre pedig szükség van, mert a dolgozók versenyzőkedve s az üzemi szervek jószándékai ellenére is igen gyakran hiányosak vállalások. A leggyakrabban előforduló ilyen hiányosság, hogy bár az anyagtakarékosság, a termelékenység emelése, a tervek határidő előtti teljesítése csaknem minden versenyszerződésben szerepel — igen gyakran hiányzik azonban annak megjelölése, hogy milyen módon akarják a vállalásokat teljesíteni. E módszerek rögzítése (mint például anyagmegtakarítási személyes számlák bevezetése, vagy az üzemek közötti együttműködés megszervezése, vagy az újítások, sztahanovista módszerek bevezetése) megkönnyíti a végrehajtást és az ellenőrzést. A szakszervezeteknek segíteniük kell tehát a versenyszerződések megkötésében, hogy ezek kellő iránymutatást tartalmazzanak, hogyan teljesítsék az üzemek a vállalt kötelezettségeket. Ne hanyagolják el a közép- és kisüzemek versenyét sem. Biztosítsák a versenynyilvánosságot, gondoskodjanak arról, hogy a versenypontokat ne a kihívás után ismertessék az üzem dolgozóival, mint például a Rákospalotai Növényolaj- és Szappangyárban történt. A nyilvánosság, az egész üzem kötelezettségeinek megtárgyalása fellendíti az üzemen belüli versenyt, amely azegész üzem által, vállalt, kötelezettség teljesítésének és túlteljesítésének az alapja. A verseny nyilvánossága különösen ösztönzően hat akkor, ha a versenytárs üzem eredményeit és teljesítményeit is folyamatosan nyilvánosságra hozzuk, ha a dolgozók állandóan követhetik az üzemek közötti verseny állását. A verseny gyorsabb terjedésének sok helyen akadálya az, hogy a negyedévi tervek még mindig nincsenek felbontva hónapra, hétre, napra, darabra és így tovább. Néhol az anyaghiány akadályozza a versenyt. Ez élesen felveti az üzemek közötti együttműködés kérdését. A Dózsa György főműhelyben például tervbe vették néhány tucat villamosmotor fogaskerekeinek kicserélését, de mert a január elsejére kért acél pogácsákat (amelyekből a fogaskerék készül) az első negyedévben nem kapták meg, a második negyedévre halasztották a feladat végrehajtását. Április 3-án, a Hubert és Sigmund értesítette a vállalatot, hogy a kérdéses anyagot csak szeptember 1-re tudja szállítani, így kárba veszett az előkészület során kifejtett minden fáradozás és a dolgozók nem tudják, milyen munkát kapnak majd az elmaradt helyébe. Nagyobb gondot kell fordítani a verseny szervezésére, nyilvántartására és ellenőrzésére az iparvezetés szerveinek is. A vállalatvezetők sokszor nem fordítanak kellő figyelmet a párosversenyek kiszélesítésére. Nem mindig gondoskodnak a verseny nyilvántartásáról, adminisztrációjáról. A Budapesti Konzervgyárban pl. a vállalat részéről nincs felelős, aki központilag ellenőrizné és értékelné a vállalásokat. A vállalatvezetés biztosítja az állandó, szoros kapcsolatot a versenytársüzemmel, hogy termelési eredményeiket, módszereiket állandóan kicserélik. A vállalatvezetők és üzemi bizottságok a verseny kiszélesítése mellett irányítsák dolgozóink figyelmét a már régebben megtett vállalások teljesítésére, túlteljesítésére, határidejének megrövidítésére. Ne mulasszuk el a műszaki értelmiségiek bevonását a versenybe. A műszaki értelmiség, a művezetők és mesterek a versenyben való részvételükkel megteremtik a vállalások teljesítésének feltételeit, segítik a vállalások teljesítését. Vonjuk be minél nagyobb számban a nőket és ifjakat a versenybe és szakmai képzéssel, munkamódszerátadással gondoljunk a 100 százalékot el nem érők teljesítményének emelésére. . A verseny továbbterjedése, elmélyítése érdekében a minisztériumok és a szakszervezetek szervezzék meg a versenyben álló üzemek rendszeres ellenőrzését és segítését. Állandó útmutatással, az akadályok elhárításával segítsék a versenyvállalások teljesítését. A versenyző üzemek vezetői, sztahanovistái, legjobb dolgozói időnként közös megbeszéléseken tárgyalják meg a verseny állását, beszéljék meg a lemaradások okát, adják át a jó tapasztalatokat, nyújtsanak egymásnak elvtársi segítséget. Még két hét választ el bennünket május 1-től. Ezt az időt úgy használjuk ki, hogy minél eredményesebb tettekre váltsuk népünk békeakaratát, versenyző lendületét. A május 1-i versenyt tegyük népünk akaratának, az ötéves tervnek, a béke és a jólét tervének fontos emelőjévé. Köszöntsük méltó tettekkel a nagy ünnepet! 5YrTr.'fl /greg nttta. iwVilág proletárjai egyesüljetek! o* NÉPSZAVA / 1 ■ A A Csepel Autógyár vezet a Hofherr-gyárral folyó párosversenyben Szovjet támogatással sikeresen folynak hazánkban a citromtermesztési kísérletek 79. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1951 ÁPRILIS 15. VASÁRNAP Békeműszakok szervezésével, vállalásaik teljesítésével erősítik meg aláírásukat az ország dolgozói A békealáírásgyűjtési mozgalomból minden nappal élesebben és határozottabban bontakozik ki dolgozó népünk elszántsága, szilárd, egységes akarata a béke védelmére. Üzemi munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, írók, tudósok, művészek aláírása sorakozik fel a békeíveken. Hirdetve, hogy a magyar nép a világ becsületes embereinek sokszázmilliós hatalmas táborában határozottan csatlakozik a Béke Világtanács berlini felhívásához és követeli: kössön békeegyezményt az öt nagyhatalom. Ennek a seregszemlének százezreket és milliókat mozgósító hatalmas erejét tükrözi a mind erőteljesebben fokozódó lendület, amellyel dolgozó népünk a gyárakban, a földeken, a tudomány műhelyeiben, a hivatalokban és az iskolákban jobb és több munkával járul hazánk megerősítéséhez. Ezt hirdetik az egyéni versenyvállalások, a páros versenykihívások, a békeműszakok, amelyeken eddigi eredményeiket messze túlszárnyaló teljesítményeket érnek el a dolgozók. Ezt bizonyítja az, hogy dolgozó népünk minden rétege a munkaverseny kiszélesítésével, egyre fokozódó munkateljesítménnyel készül a nemzetközi proletariátus nagy ünnepére, május 1-re. A békealáírási mozgalom ad erőt és új lendületet a május 1-e méltó megünneplésére folyó versenynek és a verseny mind szélesebbre bontakozó arcinya ad súlyt békéért folyó harcunknak. Eddig egy és háromnegyedmillió ember írta alá hazánkban a Béke Világtanács felhívását Az Országos Béketanács közli: Az Országos Béketanács az egész magyar dolgozó nép békeakaratának adott kifejezést, amikor a Béke Világtanács felhívásához csatlakozva, elindította hazánkban az aláírásgyűjtési mozgalmat A magyar dolgozó nép lelkesen veszi ki részét ebből a hatalmas nemzetközi megmozdulásból. Eddig a Béke Világtanács felhívását — hogy az öt nagyhatalom kössön békeegyezményt —, hazánkban 1.733.000 ember írta alá. Békehét, békeműszak, párosverseny Sok gyárban, üzemben békehetet, békeműszakot tartanak az aláírással kapcsolatban. Az Egyesült Kró 8-as alapszerve az aláírásgyűjtés ideje alatt békeműszakot kezdeményezett, amelyhez a gyár termelő üzemrészei 80 százalékban csatlakoztak. A MAVAUT szabolcs utcai üzemében május 1-ig terjedő békeműszakot indítottak és párosversenyre hívták ki az Autotaxi dolgozóit. A Főpostán osztályonként tartanak békeműszakot. A Keleti postán a békeműszak alatt legjobb eredményt elérők részére vándorzászlót készítettek. Egész emberként kell a béketábor harcosai közé állnunk A dolgozók nagy ügyéért lelkes népnevelő munkával, dolgozótársai felvilágosításával küzd Angyal Mihályné ajkai négygyermekes dolgozóasszony. — Azt kell elérnem — mondotta —, hogy ne csak aláírását adja a dolgozó, hanem egész emberként, minden erejével álljon a béketábor harcosai közé. Ráirányítom a figyelmet arra a szenvedésre, amelyet az imperialisták okoznak a vietnami, koreai békés családoknak nőknek, gyermekeknek, aggoknak. Eddig minden esetben eredményes volt népnevelő munkám, mert nem akadt dolgozó, aki közömbös lenne a családja, valamennyiünk ügye iránt. 1230 aláírás — 1050 munkavállalás Az aláírásgyűjtést a népnevelők összekötik a május 1-i versenyvállalásokkal, páros versenykihívásokkal és hosszúlejáratú versenyszerződések megkötésével. A Ganz Villamossági gyárban 1230 aláíróból 1050 dolgozó tett vállalást. Az Óbudai Téglagyárban Gyuráki János fűtő május 1-re hatszázalékos szénmegtakarítást vállalt. Az Erjedésipari Vállalatnál Jezsik József művezető május 1-re újítás elkészítését vállalta, amellyel egy új gépet tudnak üzembe helyezni. A főváros dolgozói a béke cselekvő harcosai A Budapesti Béketanács elnökségének ülése A Budapesti Béketanács elnökségének ülésén Szerényi Sándor, a Budapesti Békeiroda titkára beszámolt arról, hogyan folyik fővárosunkban az aláírásgyűjtő mozgalom. Hangsúlyozta, hogy a dolgozók mindenütt lelkes hangulatban írják alá a békeíveket. A lelkes hangulat alkotó tettekben is kifejezésre jutott: a Magyar Textilipar békebizottságának kezdeményezésére az üzem dolgozói békeműszakot szerveztek és négy nap alatt 14 millió vetéssel emelték a műszak előtti átlagot. A különböző intézmények, közületek, vállalatok dolgozói számos lelkes kezdeményezéssel támogatják a békemozgalmat, így például a Nyugati pályaudvar dolgozói békevonatot szerveztek; a csütörtökön Nyíregyházára induló vonat személyzetét békebizottsági tagokból állították össze, akik az egész út folyamán felvilágosító munkát végeztek az utasok között. Rámutatott végül az aláírási mozgalom egyes hibáira, hiányosságaira, így egyes helyeken nem fektetnek elég súlyt a felvilágosító munkára. Fontos feladat a továbbiakban ennek a hibának a kiküszöbölése, a felvilágosító munka, az egyéni meggyőzés további fokozása és kiterjesztése. Befejezésül hangsúlyozta: az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a budapesti dolgozók széles tömegei lelkesen vettek részt úgyis mint aláírók, úgyis mint aláírásgyűjtők ebben a mozgalomban és cselekvő harcosaivá váltak a békének. Szerényi Sándor beszámolójához több hozzászólás hangzott el. Csikbánfalvi Alfonz katolikus lelkész, a Budapesti Béketanács elnökségének tagja, felháborodott hangon jelentette be, hogy Péteri József és Hamvas Endre püspökök, akiknek egyházmegyéihez tartoznak a budapesti plébániák, megtagadták a békeívek aláírását. Ezzel a cselekedetükkel a püspökök önmagukat leplezték le — mondotta — s megmutatták, hogy ellenségei a békének, a demokráciának. Ligeti Lajos, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke hangsúlyozta, hogy a magyar tudósokat nagy örömmel tölti el a békebizottságok jó munkája s az hatalmas lelkesedés, amelylyel Budapest dolgozói a béke megvédésének nagy ügye mellett megnyilatkoztak. Dezső József, az MSZT budapesti titkára az MSZT népnevelők munkájáról számolt be. Elmondotta, hogy a Társaság népnevelői, aktívái egyre fokozódó lelkesedéssel, minden eddigi megmozdulásukat felülmúló számban vesznek részt a békealáírások gyűjtésében s közöttük a pártonkívüliek is igen nagy számban végeznek népnevelő munkát. A Szovjetunióban tartózkodó magyar művészküldöttség tagjai táviratilag jelentették be csatlakozásukat a békefelhívás aláíróihoz A Szovjetunióban tartózkodó magyar művészküldöttség a következő táviratot küldte a Magyar Zeneművészek Szövetsége címére: »Mi, a Szovjetúnióban tartózkodó, magyar művészküldöttség tagjai teljes szívvel és lelkesedéssel teszünk hitet a béke megvédésének nagy ügye mellett. Ezzel a táviratunkkal csatlakozunk a berlini békefelhívás aláíróinak táborához: Antal István, Csillag Miklós, Ferencsik János, Fischer Annie, Gergely Pál, Gyurkovics Mária, Mátyás Mária, Mellis György, Sárközy István, Szabó Ferenc, Szabolcsi Bence, Székely Mihály, Tardos Béla, Vásárhelyi Zoltán, Vass Lajos, Zathureczky Ede.« Az aláírásgyűjtéssel együtt szervezzük a munkafelajánlásokat A munkaverseny kiszélesítése, a vállalások szervezése terén hiányosságok mutatkoznak. A legnagyobb a lemaradás az építőiparban, ahol az aláírásgyűjtést nem kötik össze a termelésemelésére történő mozgósítással, így például a pozsonyi úti építkezésen 120 aláíróból mindössze kettő, a kiscelli úti építkezésen pedig 150 dolgozóból egy tett vállalást. A Gammában a dolgozók 50 százaléka írta már alá a békeívet és egészen kevesen tettek ugyanakkor vállalást Ugyanez a helyzet a csepeli Ásványolajipari Vállalatnál is. Egyes üzemekben még mindig megmutatkozik az aláírásgyűjtésnél a »rohammunka«, így például a Gizella Malomban, a Központi Húsüzemben kedden a dolgozóknak már 80—90 százaléka, az Északi Főműhelyben 11-én mintegy 70 százaléka írta alá a békeívet. A legnagyobb előreszaladás az építőiparban van. Budapest területén 10-ig az építőipari dolgozóknak mintegy 50—55 százaléka írta alá a békeívet. Ez a »rohammunka« nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az építőszakma területén igen kevés a felajánlás. mindenki a maga munkaterületén Az értelmiségi és alkalmazotti szakszervezetek dolgozói is jól veszik ki részüket az aláírásgyűjtésből. A pedagógusok például több helyen békeszülői munkaközösséget hívnak össze. A pedagógusok nagy része részt vesz a házi agitációban is. A pedagógus, valamint az orvosegészségügyi szakszervezeti területi bizottságok több vidéki városban, így Kecskeméten, Nagykőrösön, Balassagyarmaton, Nyíregyházán, Mátészalkán értelmiségi nagygyűléseket szerveztek. Bács- Kiskun megyében az orvosok, ápolónők, tszcs-ket látogatnak meg, ahol háziagitációt végeznek és ezt összekötik a helyi egészségügy megjavításával is