Népszava, 1951. április (79. évfolyam, 76-100. sz.)
1951-04-21 / 92. szám
l*St ÁPRILIS 21. SZOMBAT Dolgozók tízezreit az iskolákba n ötéves tervünk nagyszerű célkitűzésen a felemelkedés korlátlan lehetőségeit nyitják meg dolgozó népünk előtt. Óriási léptekkel halad előre hazánk a gazdasági és kulturális építés minden területén. És e soha nem ismert gyors fejlődés a jól képzett vezetők nagy tömegét követeli. Pártunk II. Kongresszusának határozata előírja, hogy egyedül »az ipar szükségleteinek biztosítására műszaki vezetőkben öt év alatt 11.000 mérnököt és 17.000 technikust kell kiképezni«. Hatalmas szám: 28.000 új műszaki értelmiségre van szüksége rohamosan fejlődő iparunknak. Hasonló a követelmény népgazdaságunk, kulturális életünk minden területén: orvosokra, tanárokra, jogászokra, biológusokra, a tudomány minden ágában szakképzett értelmiségre van szüksége épülő hazánknak. Pártunk, államunk az új értelmiség tízezreit magából a dolgozó népből neveli ki. Elsősorban a munkásosztály soraiból. A magyar munkásosztály élenjárt abban a harcban, amelyet Pártunk lerombolt országunk helyreállításáért, a népi demokrácia megszilárdításáért vívott. A munkásosztály élenjár az ötéves terv megvalósításáért folyó harcban. De éppen ez a harc teszi szükségessé a műszaki tudást. »Erőddel állunk szemben. Ennek az erődnek neve a tudomány, a hozzátartozó nagyszámú ismeretággal. Ezt az erődöt be kell vennünk bármi áron.« Sztálin elvtársnak ez az útmutatása nekünk, magyar munkásoknak is szól. Ahhoz, hogy felépítsük a szocializmust hazánkban, s hogy népünket erőssé és gazdaggá tegyük és elriasszunk minden zsákmányra éhes ragadozót a kertjeink alól , teljesítenünk kell a ránk váró fokozottabb feladatokat. Ezek a feladatok pedig parancsolóan írják elő munkásosztályunk számára, hogy bevegye a tudomány elődjét, megteremtse a maga soraiból azt az új értelmiséget, amely a gazdasági és tudományos élet fontos őrhelyein a néphez hű parancsnokká lesz. A munkásosztály fiainak kell példát mutatniuk a parasztság, az értelmiség, a dolgozó nép soraiból kikerülő értelmiségi dolgozók számára a szakmai ismeretek elsajátításában, a szovjet tudomány tapasztalatainak meghonosításában. A maguk életén, munkásságán keresztül kell tanítaniok őket áldozatvállalásra, hazaszeretetre, hűségre a dolgozó nép iránt. Erre a megtisztelő feladatra mozgósítani kell a munkások legszélesebb tömegeit. Gondoskodnunk kell arról, hogy az 1951—52-es iskolai évben minél több munkás vegye igénybe a továbbtanulás lehetőségeit a szakérettségi tanfolyamokon, a dolgozók középiskolájában, az egyetemeken és a műszaki főiskolán. A szakszervezeteknek, mint a munkásosztály legnagyobb tömegszervezeteinek, ebben a munkában fontos rész jut. A szakszervezeti központoknak, üzemi, műhelybizottságoknak és bizalmiaknak az agitáció minden eszközével meg kell magyarázniuk a dolgozóknak a továbbtanulás fontosságát. Különösen nagy feladat vár a bizalmiakra. A bizalminak módja van arra, hogy nap mint nap közvetlen beszélgetés formájában forduljon dolgozótársaihoz. A bizalmi emlékeztesse csoportjának tagjait a Horthy-rendszer iskolapolitikájára, arra, hogy a gimnáziumok, egyetemek, főiskolák padjaiba alig jutottak el a munkások gyermekei. Találja meg az üzemben azokat a dolgozókat, akik annak idején szívesen tanultak volna, de az úri rend elzárta őket ettől. A múlt bűnös iskolapolitikájával állítsák szembe azt a mérhetetlen segítséget, amit ma államunk a dolgozók számára az ingyenes oktatáson, tankönyvön, az ösztöndíjakon keresztül nyújt. Saját üzemük ötéves tervén keresztül mutassák meg, hány új mérnökre, statisztikusra, technikusra stb. lesz náluk szükség. Magyarázzák meg, hogy ezeknek az új kádereknek elsősorban a munkásokból és az ő fiaikból, leányaikból kell kikerülniök. A bizalmi ismeri legjobban a csoportjához tartozó dolgozókat Tudja, kik azok, akik eddigi munkájukkal bebizonyították hűségüket Pártunk, dolgozó népünk iránt. A bizalmiak ismerik a dolgozók családi körülményeit, ismerik a dolgozók akaraterejét és szorgalmát és így tudják, kik azok, akik — ha vállalják — a továbbtanulás feladatát teljesítik is. Az ellenség ügynökei, akik még meglapulnak a dolgozók sorai közt, megkísérlik dolgozóinkat eltéríteni a tanulástól. A bizalminak ébernek kell lennie. Ha a reakció hangjával találkozik, nézzen utána, kinek a befolyása alatt áll az illető dolgozó és leplezze le azokat, akik új kádereink nevelését akadályozzák. A bizalmiak munkáját az üb-nek kell irányítania. Különösen nagy gondot kell fordítania az üb-nek arra, hogy a bizalmiak megfelelő érvekkel forduljanak a fiatalság és az asszonyok, leányok felé. Az ő bevonásuk az oktatásba különösen nagy jelentőségű. Ezt a feladatot az üb csak úgy láthatja el jól, ha szorosan együttműködik az üzemi DISZ- és MNDSZ- szervezettel. Az üb nagy segítséget nyújthat a beiskoláztatás ügyének, ha megszervezi, hogy az üzemből szakérettségi tanfolyamra került dolgozók ellátogassanak az üzembe, elbeszéljék a dolgozóknak, hogyan élnek, hogyan áll-ják meg a helyüket a tanulásban, rendezzenek vetítettképes előadást a tanulás fontosságáról, iktassanak be a kultúrműsorokba erről szóló műsorszámokat, használják fel a tömeges felvilágosítómunka minden lehetőségét. Az vb-nek különösen a szakérettségi tanfolyamokra kell felhívnia a dolgozók figyelmét. Részletesen ismertesse a tanfolyam feltételeit és mindazt a továbbtanulási lehetőséget, amely a tanfolyam elvégzése után a dolgozók számára megnyílik az egyetemeken és a főiskolákon. A szakérettségi tanfolyamokra a jelentkezés már április 5-én megkezdődött és május 15-ig tart. Az idő sürget, hiszen ebben az évben 5500 szakérettségizőre van szükség, sokkal többre, mint bármikor az előbbi években. De az idő rövidsége nem mehet az előkészítő munka alaposságának rovására. Ügyeljenek arra, hogy a dolgozók legjobbjai kerüljenek ezekre a tanfolyamokra. A magyar nép kezébe vette sorsának irányítását. Ez jogokat és kötelességeket ró a dolgozókra. A tanuláshoz való jogot alkotmányunk biztosítja. A szocialista építés azt követeli, hogy a munkás megtanuljon vezetni, hogy az élet minden területén jó szakemberré váljék. Nagy mértékben ettől függ további felemelkedésünk. A szakszervezet feladata, hogy tudatosítsa: minden egyes dolgozó felelős azért, ami ebben az országban történik. Felelős gyermekeink jövőjéért, ötéves tervünkért, épülő gyárainkért, városainkért, felelős azért is, hogyan erősítette munkája mellett tanulással, gyermekei taníttatásával hazánkat, hogyan védte ezzel is békés holnapunkat. A minisztertanács határozatot hozott a május elsejét megelőző heti pihenőnap áthelyezéséről A csepeli Rákosi Mátyás Művek és más nagyüzemek dolgozói azt a kérést terjesztették elő, hogy az április 29-i (vasárnapi) munkaszüneti nap és a május 1-i Munka Ünnepe kerüljön egymás mellé és ennek érdekében az április 29-i pihenőnap a május elsejét közvetlenül megelőző napra essék. A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa a dolgozók kezdeményezésének eleget téve a következő határozatot hozza: 1. Azoknak a dolgozóknak, akiknek heti pihenőnapjuk április 29-re (vasárnapra) esik, ezt a pihenőnapot április 30-án (hétfőn) kell kiadni. Ezeknek a dolgozóknak a munkaidejét április 28-án (szombaton) a rendes hétköznapokra, április 29-én (vasárnap) pedig a szombati napokra szokásos mértékben kell megállapítani. 2. A nyílt árusítási üzletek nyitvatartására vonatkozólag április 28-án (szombaton) a rendes hétköznapokra, április 29-én (vasárnap) a szombati napokra, április 30-án (hétfőn) pedig a kettős ünnepek első napjára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A hajózás műszaki fejlesztési terve Az ötéves terv során a hajózás is hatalmas fejlődésen megy keresztül. A műszaki fejlesztési terv végrehajtásaként gépesítik a kikötői rakodómunkát további szállítószalagok, daruk, vontatóhajók, rakodócsillék és targoncák alkalmazásával. A Duna-tengerjáró hajókon a rakodóberendezéseket és ezek átlagos kapacitását az 1949 évi állapothoz viszonyítva 150 százalékra emelik. A hajójavító üzemeket ellátják korszerű munkagépekkel és gépesített dokkal. Foglalkoznak a gőzhajók kazánjainak önműködő tüzelésre való fokozatos átalakításával. Az uszályépítésnél kialakítják a korszerű, egységes, ezertonnás uszály típusát. A jelenleginél 25 százalékkal gyorsabb új Duna-tengerjáró hajótípust alakítanak ki. Az átlagos utazási sebességet a vontatóknál óránként 7,5 knvre, a Duna-tengerjáró hajóknál 15 kilométerre, a személyszállító hajóknál pedig 17,5 kilométerre növelik. 3 Az Intai Erőmű dolgozói vezetnek a Dunai Vasmű dolgozóival folyó párosversenyben A Dunai Vasmű és az Inotai Erőmű dolgozói között május tiszteletére megindult párosverseny máris kiváló eredményeket hozott. A versenyt kezdeményező Inotai Erőműnél a dolgozók átlagteljesítménye 134 százalékra növekedett. A 100 százalékon alul teljesítő dolgozók számát 12,5 százalékról 9,6 százalékra csökkentették. A verseny megindulása óta 10 sztahanovista adja át munkamódszerét kiváló eredménnyel 29 dolgozótársának. A Dunai Vasmű építkezéseinek dolgozói 114 százalékos teljesítményátlagot értek el. Különösen örvendetes a nődolgozók munkaversenyben való részvételének a fokozódása. A nők 98 százaléka kapcsolódott be a versenybe. A Dunai Vasműnél némileg emelkedett a norma alatt teljesítők száma. Ezt részben megmagyarázza, hogy az építkezésen nagy számban álltak munkába újonnan toborzott dolgozók. A visszaesést a munkamódszerátadás fokozásával igyekeznek kiküszöbölni, 347 dolgozó adja át munkamódszerét 998 társának. A párosverseny első szakaszában az Inotai Erőmű dolgozói kevéssel megelőzték a versenytársüzemet. NÉPSZAVA A Tatabánya-Szuhavölgyi Szénbányák közötti párosversenyben Tatabánya vezet, de mindkét vállalat lemaradt terve teljesítésében Szénbányáink közüil elsőnek a Tatabányai Szénbányák és a Szuhavölgyi Szénbányák értékelték ki párosversenyük első időszakának eredményeit. A párosverseny első szakaszában a Tatabányai Szénbányák megelőzték versenytársukat. A tatabányai dolgozók április 18-ig 93,6, a Szuhavölgyi Szénbányák dolgozói 90.6 százalékra teljesítették havi tervelőirányzatukat. E téren tehát valamivel jobban áll Tatabánya, de mindkét szénbányavállalatunk dolgozóinak fokozniuk kell a verseny iramát, hogy maradéktalanul teljesítsék áprilisi tervüket és terven felül tett vállalásukat. A szénen dolgozók egy főre eső átlagteljesítményére tett vállalásukat a kiértékelés időpontjáig a tatabányaiak túlteljesítették. Az előző évi átlaghoz képest a vállalt 310 kilóval szemben 338 kilogrammal növelték a szenelőteljesítményt. A Szuhavölgyi Szénbányák dolgozói 202 kilogrammal növelték a szenelő-átlagteljesítményt. A 100 százalék alatt teljesítők száma a párosverseny megindulása óta Tatabányán 27,7 százalék. Jelentős eredményt értek el a tatabányai dolgozók, mert tavaly évi átlagban még 62 százalék volt a 100 százalék alatt teljesítők száma. A versenytárs Szuhavölgyi Szénbányák ezen a téren nagy mértékben lemaradt. A 100 százalék alatt teljesítők száma ennél a szénbányavállalatnál 54,1 százalék. A norma alatt teljesítők megsegítésére alakult komplex brigádra jelentős feladat vár, hogy a Szuhavölgyi Szénbányák behozzák ezt a lemaradásukat. A Tatabányai Szénbányák dolgozóinak viszont a terv teljesítése mellett fokozottan kell ügyelniök a tisztántermelésre, mert a párosverseny első szakaszában nem teljesítették, amit vállaltak. Vállalásuk szerint a tavalyi átlaghoz képest 20 százalékkal kell javítaniuk a szén minőségét. Ezzel szemben a kiértékelés időpontjáig 1,4 százalék kifogásolható minőségű szenet termeltek, a tavalyi 1,13 százalékkal szemben. A két párosversenytárs üzem bányászainak fokozott munkát kell végezniük a párosversenyben, hogy május 1-re mindkét üzemben teljesítsék vállalásaikat és a jobbik üzem méltán kiérdemelje az elsőséget. A Soroksári Textilgyárban komoly hiányosságok mutatkoznak az anyagtakarékosság terén. A szövödében, a fonodában, a csévelőben egyaránt mutatkoznak ezen a téren lazaságok. Az automata szövőgépek szálfeszítőjén például következetesen össze hagyják gyűrni a fonalat, ahelyett, hogy sűrűbben leszednék a szálfeszítőn felgyülemlő anyagot, így a »stekkelők« minden egyes töltéskor a szükséges fonal többszörösét csavarják rá a szálfeszítőkre. A feleslegesen feltekert szál hulladékba kerül. A legutóbbi héten 4213 kilogramm ilyen hulladék került ki az automata szövődéből. Hasonló lazaságok mutatkoznak az előkészítő csévélőben. A rosszul csévélt káoszokról a fonalkiadó dolgozói hetenként 35—40 kilogramm hulladékot vágnak le. A szövődé és a csévélő műszaki vezetői ahelyett, hogy hosszas vitákat folytatnának afelett, ki a hibás a hulladékért, javítsák meg mindkét üzemrészben az ellenőrzést, a munkafegyelmet. Romlott a gyárban a munka mindszélesítették a munkamódszerátadást, megjavították a munka műszaki feltételeit és mindezekkel az intézkedésége is. A megengedettnél nagyobbmennyiségű másod- és harmadrendű árut gyártottak ebben az évben. A gyárnak 1.600.000 forint minőségi engedményt kellett adnia emiatt 1951 első negyedében. Többet tehát, mint 1950-ben hét hónap alatt. A Sortex műszaki vezetői megindították a harcot a megengedhetetlen pazarlás ellen és értek is el ezen a téren eredményeket. Különösen jó eredményt értek el a szövődében a Kovaljov-mozgalom megindításával. A selejt aránya a tavalyi 2,28 százalékos átlaggal szemben 1,76 százalékra csökkent. A segédanyagokkal való takarékoskodással már elérték, hogy a megengedettnél 35 százalékkal kevesebb segédanyagot használnak fe. Ugyancsak csökkentették a gépállások számát is az 1950. évi átlaghoz viszonyítva másfél százalékkal. A mutatkozó eredmények ösztönözték a Sortex-gyár dolgozóit, főleg pedig műszaki vezetőit, hogy haladéktalanul szüntessék meg az üzemben mutatkozó pazarlást, sekkel máris 30 százalékkal csökkentették a 100 százalék alatt teljesítők számát. Szüntessék meg a pazarlást a Sortexben Leleplezték az ellenséget • 30 százalékkal csökkent a norma alatt teljesítők száma a Kőbányai Zománcművekben A Kőbányai Zománcművekben ahelyett, hogy csökkent volna, állandóan fokozódott a normájukat nem teljesítő dolgozók száma. A jelenség annál feltűnőbb volt, mert az emelkedést sem kezdő munkaerők tömeges beállítása, sem új munka bevezetése nem indokolta. Különösen nagy volt az emelkedés a vízóraműhelyben. A dolgozók ébersége segítette hozzá az üzem vezetőit a hiba kijavításához. A dolgozók bejelentése leleplezte Kádár András volt műhelytitkán, az ellenség ügynökét. Kádár a dolgozókat rémhírekkel ijesztgette. Azt a hírt terjesztette a gyárban, hogy aki túlteljesíti a 100 százalékot, annak május 1-én »leveszik a normáját«. A gyár dolgozói társadalmi bíróság elé állították Kádárt. A társadalmi bíróság kizárta a gyárból és a szakszervezetből és ügyét átadta a rendes bíróságnak. Az ellenség leleplezése óta a gyárban fokozták a 100 százalék alatt teljesítők megsegítését, ki- Hozzászólás az egyéni megtakarítási számlák kérdéséhez Mióta megjelent a minisztertanács takarékosságról szóló határozata, rendkívüli mértékben foglalkoztat bennünket is az anyagtakarékosság kérdése. Ha nem is tartozunk a több ezer embert foglalkoztató nagyüzemek közé, nagyon jól tudjuk, hogy az általunk elérhető megtakarítás is jelentősen előbbre viszi felemelt ötéves tervünk teljesítésének ügyét. Az anyagtakarékossági mozgalom terén már a kongresszusi versenyben és a most folyó május 1-i versenyszakaszban is jelentős eredményeket értünk el. Epstein László elvtárs javaslatára például a fejlődő mezőgazdaságunk részére szükséges gyűrűshenger laposvasösszekötőket keresztszögvas hulladékból készítjük. Ezzel — csupán a jelenlegi megrendelésnél — 4800 forint értékű megtakarítást érünk el. Anyagtakarékossági komplexbrigádunk javaslatára újabb megtakarítás lehetőségét fedeztük fel, ugyancsak a gyűrűshengereknél. A tengelyanyagok hulladékánál eddig a 90 centiméteres és egyméteres darabokat kénytelenek voltunk felhasználatlanul félretenni, mivel azok rövidségük miatt beépítésre már nem voltak alkalmasak. Az említett javaslatra most az ilyen darabokat kovácstűzi forrasztással összeforrasztjuk. Az anyagmegtakarítás a fenti módszerel mintegy 14.000 forint. Szép számmal lehetne még hasonló példát felsorolni üzemünkben. Tudjuk azonban, hogy az anyagtakarékosság ügyét nem lehet néhány újításra, ötletszerű kezdeményezésre bízni — ha még oly jók is ezek a kezdeményezések. Az anyaggal való takarékoskodást szervezetté kell tennünk, a szocialista munkaverseny fontos részeként ki kell terjesztenünk az összes dolgozókra, a gyár egész munkájára. Már régebben elhatároztuk, hogy anyagtakarékossági komplex brigádunk tevékenységét kiszélesítjük és kidolgozzuk üzemünkben az anyagnormákat és az egyéni megtakarítási számlák rendszerét. Igen értékes segítséget kaptunk a Népszava április 1-i, majd április 13-i számában erről a kérdésről megjelent írásokban. A Ganz Villanygyár tapasztalatai több kérdésben is útmutatásul szolgáltak részünkre. Gyárunk vezetősége engem bízott meg, hogy a Ganz Villamossági Gyárban személyesen vegyem át a tapasztalatokat. A Ganz Villany dolgozóitól kapott elvtársi segítséggel nagy lépést tettünk előre mi is az anyagnormák kidolgozása és az egyéni megtakarítási számlák bevezetése terén. Különösen értékesek azok a tapasztalatok, amelyeket az anyagnormák táblázatszerű felfektetése, a haladó átlagnormák és a technikai minimumok kidolgozása terén szereztünk. Hasonlóképpen útmutató részünkre — és sok hiba elkövetésétől mentesít e téren —, hogy láttuk, miként szervezték meg a Ganz Villanyban az anyagkiadás és visszavételezés igazolását és az egyéni megtakarítási számlák egész ügyviteli módját. Végül az is, ahogyan bizonyos hulladékokat a célhulladékként, bizonyos alkatrészek gyártásához most már rendszeresen felhasználnak. Mindezeket a tapasztalatokat a gyakorlatban hasznosítjuk. Lényeges különbség van természetesen a többségében sorozatgyártással foglalkozó hatalmas Ganz Villanygyár és a mi egyedi gyártással foglalkozó középüzemünk között, a feladat azonban egész-* ben véve azonos. Az anyagnormák kidolgozására és az egyéni megtakarítási számlák alkalmazásának széleskörű kiterjesztésére 11 főből álló brigádot alakítottunk. Brigádunk legelőbb is a rezsianyagi normákat dolgozta ki és most tértünk át a produktív gyártásban szereplő anyagok normáinak kidolgozására. A Ganz Villamossági Gyárban szerzett tapasztalatok hasznosításával a köz-*deti nehézségek jórészén túljutottunk! Most dolgozzuk fel a forgácsozóüzemben a keményfémsapkás kések elhasználódási normáját a gyűrűshenger tárcsaesztergályozásánál, az öntödében a koksz, magtámasz, homokszeg normáját. Ugyancsak hozzáfogtunk a festődében a különböző gépek festetéséhez szükséges festéknormák megállapításához. A »célhulladék”-rendszer térért szerzett tapasztalatokat is c. gyakorlatban hasznosítjuk. Üzemfenntartó részlegünknél bevezetjük, hogy a gépek javításához szükséges anyagokat, alkatrészeket hulladékanyagból teremtsük elő. Az anyagnormák kidolgozása terén végzett munka eredményeként eljutottunk odáig, hogy fokozatosan meg- kezdhetjük üzemünk egyes részeiben az egyéni megtakarítási számlák bevezetését. Éppen az üzemfenntartásnál mutatkozott az a lehetőség, hogy május 1-i vállalásként célul tűzzük ki magunk elé az egyéni megtakarítási számlák bevezetését ebben az üzemrészben. Ezt a vállalásunkat teljesítjük is. Jól tudjuk, hogy a fokozott anyagtakarékosság érdekében végzendő munkánknak még csak a kezdetén vagyunk. Igen keveset tettünk még a többi között a szerszámnormák kidolgozása terén. Pedig éppen a keményfémsapkás kések használatánál mutatkozik üzemünkben meglehetősen nagymértékű pazarlás. De már ezen a téren is megtettük az első lépést. Bevezetjük a forgácsolóüzemben a keményfémsapkás késeknél a központi élezést. Ezután megfigyeljük majd a kések éltartamát, hogy kidolgozhassuk a szabatos anyagnormát. Mindez csak egy része mindannak, amit a fokozott anyagtakarékosság érdekében tennünk kell. Az anyagnormák kidolgozásával, az egyéni megtakarítási számlák széleskörű bevezetésével azonban megoldjuk az e téren előttünk álló feladatokat. A Szovjetúnió dolgozóinak példáját tartjuk ezen a téren is a szemünk előtt, ahol az egyéni megtakarítási számlák tulajdonosai e számla segítségével ellenőrzik saját munkájukat és így érnek el kimagasló eredményeket az anyagtakarékosság terén. Az anyaggal, a dolgozó nép javaival való fokozott jó gazdálkodásra kötelez bennünket Pártunk kongresszusi útmutatása, erre köteleznek felemelt ötéves tervünk nagyszerű feladatai. Richter János, a Sophiana GépgyárPécsij forgácsolóműhelyénes c -géptechnikusa