Népszava, 1954. március (82. évfolyam, 51-76. sz.)

1954-03-16 / 63. szám

NÉPSZAVA (Folytatás az első oldalról.) Stadion építési tervei elkészítésének munkálataiban végzett kiemelkedő tevékenységéért. Kiss Árpád könnyűipari minisz­ter, a könnyűipar szervezése terén kifejtett munkásságáért. Kovácsházi Ernő, a Járműfejlesz­tési Intézet főosztályvezetője, a 300-as típusú tehergépkocsi meg­konstruálásában és sorozatgyártásra alkalmas prototípus előállításában végzett kiemelkedő munkájáért. Liska József, a Budapesti Műszaki ■ Egyetem tanára, kiemelkedő oktató­nevelő munkájáért, valamint példa­mutató tankönyvírói tevékenysé­­géér­t.­­ Liszony Béla, a Vörös Csillag Traktorgyár gyártmányszerkesztője, a földszállító dömper megkonstruá­lásáért. Manninger G. Adolf egyetemi ta­nár, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, az előrejelzés-rovar­­prognózis kidolgozásáért, amely lehe­tővé tette, hogy a mezőgazdaság fel­készüljön a rovarkártevők elleni harcra. Molnár Béla, a Kőbányai Gyógy­­­­szerárugyár mérnöke, a vitamin­­gyártás terén elért nagyjelentőségű eredményeiért. Oberracht Béla, a Gyógyszeripari Kutató Intézet osztályvezetője, a sztreptorhylin üzemi gyártásának megoldásáért és a próbagyártás mintaszerű megszervezéséért. Renner János geofizikus, aki az országos gravitációs alaphálózat mé­résének kezdeményezésével és foly­tatásával­ igen jelentős munkát fej­tett ki. Rubányi Pál egyetemi tanár, a bal­eseti sebészeti eljárás megszervezése és új műtéti eljárások széles körben való bevezetése terén elért eredmé­nyeiért. Schandl József, az Akadémia leve­lező tagja, a mezőgazdasági tudomá­nyok doktora, a magyar állattenyész­tés és elsősorban a juhtenyésztés fejlesztése terén elért kiemelkedő eredményeiért. Sedlmayr Kurt akadémikus, a K—90-es cukorrépafajta kitermeszté­­séért. Sebestyén János, a nehézipari mi­niszter helyettese, Sztálinváros és a Sztálin Vasmű építésében végzett kiváló munkájáért. Szentpéteri László, a Rákosi Má­tyás, Művek tervezőmérnöke, az LM radiálfúrógép megtervezéséért, vala­mint­­ az UF21 és a VF univerzális marógépek megtervezésében végzett kiemelkedő munkájáért. Wilhelm­ Tibor, a Rákosi Mátyás Művek főmérnöke, a minőségi acél­gyártás terén elért kiemelkedő ered­ményeiért. 10.000 ft-os bronz fokozatú Kossuth­­díjat kapott. Albrecht József, a MASZOBAL nyirádi bányászati üzemének vására, a nyirádi bányaüzem szamajori rész­legének bányanyitásánál az 1953. év­ben bevezetett szovjet rendszerű gyorsvágathajtás munkálatainak szervezésében és brigádjának irá­nyításában végzett kiemelkedő mun­kájáért. Andrikó István, a Pankotai Törzs­­állattenyésztő állomás juhtenyész­­tője, az állami gazdaságok viszony­latában az ország legnagyobb lét­számú juhászatának megszervezé­séért. Balogh József általános iskolai tanító, Alsódobsza, a kéttanerős ál­talános iskola vezetésében, az ok­tató-nevelő munkában elért eredmé­nyeiért­ Benicz Zsigmond, a körmendi gép­állomás igazgatója, aki a gépállo­más termelési tervének teljesítését évről évre növelte és 1953-ban 159 százalékos tervteljesítést ért el. Balla János, a szentesi Felszabadu­lás tsz elnöke, a tsz vezetésében, a termésátlag fokozásában, a tsz gazdasági megerősítésében és a ta­gok részesedésének állandó növelé­sében kifejtett eredményes munká­jáért. Békési Miklós, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, az anya­rozs mesterséges termesztésének megoldásáért, amely lehetővé tette, hogy a népgazdaság 1953-ban 100 százalékosan túlteljesítse az anya­rozs fertőzési tervét. Bonkáló Tamás, a Textilipari Ku­tató Intézet mérnöke, a Goldberger­­gyár részére kidolgozott folyamatos fehérítés bevezetése irányításában végzett kiemelkedő munkájáért. Bordás András, a Rákosi Mátyás Művek esztergályosa, akinek telje­sítménye állandóan sztahanovista szinten van és emellett munkáját se­­lejtmentesen végzi. Az 1953. évi átlagteljesítménye 270 százalék, öt­éves tervét 1953 márciusában befe­jezte. Dienes Endre körzeti orvos, Bód­­vaszilas, a falu egészségügyi ellátá­sában, a járványügyi közegészség­ A kitüntetettek névsora ügy terén kifejtett eredményes, a lakosság elismerését kiváltó munká­jáért. Érsek Gyula, a Borsodnádasdi Le­mezgyár hengerésze, a finomlemez hengerlése terén elért jelentős ered­ményeiért. 1953 otóberéig 52,7 tonna alapanyagot takarított meg, műszak­jában hengertörés nem volt. Földes Pál, a Textilipari Kutató Intézet igazgatója, a gyorsüzem-moz­­galom műszaki előfeltételeinek meg­teremtése, új textilipari műszerek tervezése és kivitelezése terén elért jelentős eredményeiért. Gerevich László, a Budapesti Tör­téneti Múzeum igazgatója, a Buda­pesti Történeti Múzeum fejlesztése, a budavári ásatások vezetése, vala­mint a kiállítás-rendezés terén vég­zett eredményes munkájáért. Gyü­kér Barna, a Földkotró Válla­lat főgépésze, a Keleti Főcsatornán végzett példamutató és eredményes munkájáért, a munkaverseny szer­vezése terén tanúsított kiemelkedő tevékenységéért. Hammer Jakab kőműves, I. számú Mélyépítő Vállalat, az építőipari sztahanovista mozgalom megindulása óta állandóan kimagasló eredményei­ért és kiváló minőségű munkájáért, 1953-ban 8 havi átlagos teljesítmé­nye 301 százalék volt. Hodek József, a kisbér-battyán­­pusztai Virágzó tsz elnöke, aki a fej­lett termelési módszerek alkalmazá­sával a növénytermelésben a termés­hozamot a helyi átlag kétszeresére emelte. A hasznavehetetlen területek öntözhetővé tételénél példamutató eredményt ért el. Jónás Lajos általános iskolai ta­nító, Hajdúszoboszló, Köteles-tanya, aki állandóan tanulmányozza és ter­jeszti a legújabb pedagógiai módsze­reket, saját maga által készített szem­léltető eszközökkel segíti a tanulmá­nyi színvonal emelését. Kiss István, a Mezőhegyesi Ál­lami Gazdaság fejőgulyása, a fej­lett zootechnikai módszerek alkal­mazásával az állattenyésztés terén elért eredményeiért. 1953-ban egy tehénnél 5036 liter évi átlag tej­hozamot, ugyanakkor 12 tehén után 13 darab szaporulatot ért el. Kovács László népművelési ügy­vezető, kultúrotthonigazgató, Túra, aki mint tanító, a túrai kultúrotthon munkájának példamutató megszer­vezésével, a Túrai Népi Együttes létrehozásával, a galgavölgyi mű­vészeti csoportok fejlesztésével ki­váló eredményeket ért el a falusi népművelési munka terén. Lipták Pál, a Békés megyei könyv­tár vezetője, a megye területén levő könyvtárak munkájának ered­ményes fejlesztéséért. Mészáros József, a Tatabányai Szénbányák­ Tröszt VI. akna sztaha­novista vására, a »Nevelj új bá­­nyászt«-mozgalom megindításáért, amely mozgalom sok új és képzett munkaerőt adott a bányászatnak. Megyeri Endréné védőnő, Pécel, az anya- és csecsemővédelem terén kifejtett áldozatos munkájáért. Millner Tivadar, az Egyesült Izzó vegyészmérnöke, példamutató újítási tevékenységéért, 1945 óta 22 újítást és szabadalmat nyújtott be, illetőleg publikációt írt részben önálló, rész­ben társújítások formájában. Péteri József, a Gyújtógyertyagyár üzemvezetője, a gyújtógyertyagyár­­tás-kerámia, illetve szigetelő problé­májának teljesen hazai anyagból tör­ténő megoldásáért. Pillich Lajos, a Kőbányai Gyógy­­szerárugyár főmérnöke, a Kőbányai Gyógyszerárugyár rekonstrukciós terv készítésének irányításában és végrehajtásában, valamint a vállalat mintaszerű műszaki vezetésében el­ért kiemelkedő érdemeiért. Porubszky Lajos, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár esztergályosa, aki 1953-ban a felszabadulási héten 864 százalékos átlagteljesítményt ért el. 1953-ban átlagteljesítménye 500 szá­zalék, legnagyobb teljesítménye 1610 százalék volt. Pósa Jenő MÁV mérnök, az önmű­ködő térközbiztosító berendezés elő­feltételeinek megteremtésében és ki­vitelezésében, valamint a tisztán vil­lamos függőségekkel dolgozó köz­pontos állomási biztosítóberendezések megtervezésében végzett kiemelkedő munkájáért. Regösi Ádám, a Tatabányai Szén-­ bányák Tröszt VI. akna üzemveze-e­tője, a legöregebb, komoly víz- és tűzveszélyes VI. akna vezetésében, a munka gépesítése és az­­ új fejlesztési módok felhasználása terén elért ki­emelkedő eredményeiért. Rudnay József, a 21. sz. Építőipari Tröszt főmérnöke, az előregyártás alkalmazása és fejlesztése, az építő­ipar gépesítése és a téliesítés meg­oldása terén végzett kiemelkedő munkájáért. Rusznák István, a Textilipari Ku­tató Intézet osztályvezetője, a Gold­­berger-gyár részére kidolgozott fo­lyamatos fehérítés bevezetése irá­nyításában végzett kiemelkedő mun­kájáért. Sárközi György, a Betonépítő Vál­lalat főmérnöke, a földmunkák és az útépítés gépesítése terén elért kiváló eredményeiért. Tengely István, az Ózdi Kohászati Üzemek hengerésze, aki 1953. évi ter­vét 103,7 százalékra teljesítette, 746 tonnát termelt terven felül 1.306.300 Ft. értékben. 1953. évi tervét XII. hó 16-án befejezte. Vad Imre, a túrkevei gépállomás brigádvezetője, aki jó szervező és lelkiismeretes munkával az időszaki tervek teljesítését fokról fokra emelte és 1953-ban éves tervét 185 száza­lékra teljesítette. Vajta Miklós, a NIM Villamos­energia Igazgatósága Hálózati Fő­osztályának főmérnöke, az országos kooperációs hálózat és állomásrend­szer kifejlesztésében végzett irányító munkájáért. Vass László, a Középdunántúli Szénbányák Tröszt Várpalotai Szén­bányák bányamérnöke, a Várpalotai Szénbánya Vállalat példamutató műszaki vezetéséért. A vállalat évi tervét 1953-ban 102,3 százalékra tel­jesítette. Vermes Miklós, a budapesti Jedlik Ányos gimnázium tanára, a fizika­kémia tanítása terén elért kiváló érdemeiért, valamint tankönyvírói, továbbképzési, gyakorlóiskolai mun­kásságáért. Zsédely József, a Férfiruhagyár sztahanovista teremmestere, a köny­­nyűiparban ma már szélesen kibon­takozott minőségi mozgalom kezde­ményezéséért, amely mozgalom az ő nevéhez fűződik. 2 1954. MÁRCIUS 16. REDE DISZ küldöttség utazik a Komszomol kongresszusára Március 19-én kezdődik Moszk­vában a Komszomol XII. kongresz­­szusa. A Dolgozó Ifjúság Szövet­sége képviseletében háromtagú kül­döttség utazik a kongresszusra. A küldöttség vezetője Szakali József, a DISZ Központi Vezetőségének első titkára, tagjai: Terök György, a DISZ intéző bizottságának tagja és Lehoczki Alfréd, a Heves megyei DISZ-bizottság titkára. (MTI) Hogyan lehet családiház-telket igényelni, építkezési engedélyt kérni A családiházépítési akció iránt országszerte nagy az érdeklődés. A dolgozók további tájékoztatására a város- és községgazdálkodási minisz­térium illetékes szervei a következő felvilágo­sítást adják: Családi házak építéséhez a telek­igénylésre vonatkozó kérelmet a te­lek fekvése szerint illetékes tanács­nál kell benyújtani. A telket elsősor­ban azoknak kell juttatni, akiknél az építkezési előfeltételek biztosítottnak látszanak. Ilyen biztosíték például az, hogy az építtetőnek rendelkezé­sére áll bizonyos mennyiségű építő­anyag, lehetősége nyílik az építkezés helyszínén vagy ahhoz közel építő­anyag kitermelésére, az építkezéshez szükséges hitelösszeg megfelelő ré­szével rendelkezik. A házhelyigény­lések céljaira minden telekigénylő­nek igénylőlapot kell kitölteni. Buda­pesten a kerületi tanácsoknál ezek az űrlapok már kaphatók, vidéken a megyei tanácsok város- és község­gazdálkodási osztályai csütörtökig megkapják és a legrövidebb időn be­lül eljuttatják a járási, városi és községi tanácsokhoz. Az igénylésről a tanácsok a benyújtást követő 14 napon belül kötelesek dönteni, s amennyiben a döntés kedvezőtlen, meg kell indokolni. Ahhoz, hogy valaki megkezdhesse az építkezést, még abban az esetben is, ha telekkel rendelkezik, enge­délyt kell kérni vidéken a járási tanácstól. Budapesten az illetékes kerületi tanácstól. Az engedély ké­réséhez ugyancsak nyomtatványt rendszeresítettek, de megfelelő mel­lékleteket is kell csatolni hozzá, így például három példányban 1:100 arányban a műszaki terveket és há­rom példányban a helyszínrajzot, Budapesten és a vidéki városokban csatolni kell továbbá három darab úgynevezett műleírást, amely feltün­teti az építkezés módját. Az építési engedélyről az illetékes szervnek nyolc napon belül dönteni kell. Ha a kérvényező az érvényben levő típus­terv szerint építkezik, akkor csak a típusterv számát kell ráírni a kér­vényre, a helyszínrajzra azonban ebben az esetben is szükség van. A családiházak építésének megkönnyí­tésére kormányzatunk gondoskodik típustervekről és szombatra már 22 típusterv készül el, amelyeket április 15-ig juttatnak el a tanácsokhoz. A tanácsoknál a típusterv-katalógusból az építkezők kiválaszthatják a szá­mukra legmegfelelőbbet. Magas színvonalú gépjavítást és karbantartást a szénbányászatban Bányászainkra igen nagy felada­tok várnak a kormámyprogramm végrehajtásában. Ebben az évben másfélmillió tonna szénnel kell töb­bet termelni, mint 1953-ban. A ter­meléssel egyidejűleg fokozni kell a karbantartást és az üzembiztonságot is. Szénbányáinkban azonban a gép­javítás és karbantartás jelenleg igen elhanyagolt állapotban van. A tervszerű megelőző karbantartás (TMK) mondhatni gyermekcipőben jár — messze elmaradt mind a gé­pesítés ütemétől, mind az egyéb iparágak TMK-jától. Számos he­lyen maga a karbantartó szervezet is hiányzik és ahol megtalálható, ott is gyakran üres forma. Az üzemek, vállalatok, trösztök vezetői csak a terv teljesítését, a termelés fokozását tartják szem előtt, általában elhanyagolják a gé­pek karbantartását, javítását. A fejtő és szállító berendezések — hogy termeléskiesés ne legyen — nem kerülnek időben közepes, vagy nagy javításra. A Nagybátonyi Szén­bányák Vállalatnál az is előfordul­hatott, hogy ismert csapágykopással futni hagyták a hajtóművet — ne­hogy akár egy fél órára is le kelljen állni. Néhány órai üzemeltetés után e »megtakarításért« három csapágy­­gyal kellett fizetni. Csak a napi, a heti tervfeladatok szem előtt tartása igen helytelen szemlélet. Ha a javí­tásokra utólag k­erül sor — mivel el­hanyagolt gépekről van szó — rend­szerint hosszadalmasabb, nagyobb kiesést okoz. Ez a helytelen gyakor­lat a gépek élettartamát is megrövi­díti. A javítóműhelyek fejlődése elmaradt a gépesítés ütemétől A meglevő hiányosságok felszá­molása a vállalatok és a trösztök, valamint a nehézipari minisztérium vezetőinek támogatásán túl nagy­részt a javítóműhelyek dolgozóinak lelkiismeretes munkáján múlik. A javítóműhelyek és a szerszám­géppark fejlődése azonban messze elmaradt a gépesítés ütemétől. A felszabadulás előtti szénbányák a csillén, drótkötélen és a villán kívül nem igen ismertek más berendezést. Ma — hogy csak néhány számot em­lítsünk — 44 kilométer hosszú gumi­szalag, 47 kilométernyi kaparósza­lag dolgozik bányáinkban. Mégis igen sok helyen ugyanazok a javító­műhelyek és szerszámgépek állnak csak a gépesített bányaüzemek ren­delkezésére, mint a felszabadulás előtt. A Nagybátonyi Szénbányák­­Vállalat legnagyobb javítóműhelye a szorospataki javítóműhely, csupán egy öreg, ócskavasból megmentett esztergapaddal rendelkezik, amely csak kisebb munkák elvégzésére al­kalmas. Nincs az üzemnek elektro­mos javítóműhelye sem, így kisebb javításokkal is gyakran kénytelenek a hét kilométerre levő szolgáltató vállalathoz szaladni. Egy gyalugépre és egy nagyobb esztergapadra volna csupán szükségük ahhoz, hogy ne kelljen esetenként két-három órát tölteniök szállítással, és ennél is sokkal több időt megmunkálásra vá­­r­ással. Nem jobb a helyzet a tatabányai VIII-as aknán sem. A nagyteljesít­ményű aknavállalat mindössze egy kis javítóműhellyel rendelkezik, szer­számgépe egyáltalán nincs. A fenti példáknál is rosszabb a Borsodi Szénbányászati Tröszt helyzete. Itt a vállalatok és az üzemek a nagy­javítások dolgában magukra vannak utalva. A tröszt harminchárom­ üzeme a sok bányagép mellett mind­össze három esztergapadot és hét oszlopos fúrógépet kapott a felsza­badulás óta. A felsőnyárádi üzemben a fejtéstől a szállításig, rakodásig szinte minden munkát géppel végez­nek. Javítóműhelyében mégis csu­pán egyetlen esztergapad van, amit még annak idején egy malomtulaj­­donostól vettek. Érthető, hogy fel­mondta már a szolgálatot. Szeles akna, Bánfalva és a tröszt legtöbb más üzeme hasonló képet mutat. Az üzemi javítóműhelyek rossz felké­szültsége és a szolgáltató vállalat hiánya miatt számos borsodi bá­nyánál a nagyjavítás ismeretlen fo­galom. A nehézipari minisztérium kollé­giuma a múlt évben határozatot ho­zott a javítóműhelyek felfejleszté­sére. Erre a célra az 1954-es évben kaptak is már a trösztök pénzügyi keretet, de elkölteni nem tudják, mert szerszámgépellátási keretet nem kaptak. Meg kell javítani az anyag-és tartalékalkatrész-ellátást A rossz anyag- és tartalékalkat­­rész-ellátás szintén gátolja a bánya­gépek tervszerű megelőző karban­tartását. Még olyan közönséges anyagból is, mint a gömbvas, lapos­vas, vagy az 5/8-os csavar, egyes vállalatok állandó hiánnyal küsz­ködnek. A miskolci gépjavítómű­­hely 20x60-as laposvas hiányában 20-as lemezből előbb laposvasat kénytelen kivágni és csak azután készíthet belőle kötéllakatot. A mi­nisztérium anyagellátási igazga­tósága nem törődik eléggé ezekkel az »apró« ügyekkel. Pedig a csillék, szállító-, vagy fejtőgépek javítása, s ezzel a széntermelés alakulása sokszor éppen ilyen »apróságokon« múlik. Igen nagy az alkatrészhiány a magyar gyártmányú bányagépeknél. Az új gépeket tartalékalkatrész nélkül bocsátják ki. Ha a bánya­­vállalat időben rendel is alkatrészt a géphez, egy negyed év eltelik, amíg megkapja. Különösen von­szolóláncban, teknőben és kúpos fogaskerékben nagy a hiány. Éppen ezeknek az alkatrészeknek a gyár­tásával maradt adós a múlt évben a Duclos Bányagépgyár. A nagy al­katrészhiány egyes bányákban már olyan helytelen gyakorlathoz vezet, hogy a termelésből kisebb-nagyobb hibákkal kieső gépeket szétszedik, alkatrészeit felhasználják, ahogy mondják: »kibelezik«. A többi iparág segítségével megszüntethetők a hibák A szénbányászatnak nagy feladat­­tai megvalósításához, nehézségei le­küzdéséhez szüksége van más ipar­ágak — mindenekelőtt a bányagép­gyártó ipar — támogatására. A bányagépgyárak emeljék az új gé­pek minőségét, ezzel csökkentik a hibalehetőséget, növelik a gép élet­tartamát. Másrészt gyártsanak a gépekhez időben megfelelő mennyi­ségű tartalékalkatrészt. Feltétlenül elítélendő a Tatabányai Bányagép­gyártó és Javító Vállalat vezetőinek olyan magatartása, amelynek egyet­len célja a mindenáron való terv­teljesítés (pontosabban: a pré­mium). Csak anyagigényes munká­kat vállalnak el a Tatabányai Szén­­bányászati Tröszttől,­­ amely nagy forintértéket képvisel a terv teljesí­tésénél és viszonylag kis munkát igényel. A szerszámgéphiány megszün­tetésében a gépgyárak is nagy segítséget adhatnak a szénbányá­szatnak. A múlt év végén már volt rá példa, hogy gépgyárak kihasz­nálatlan szerszámgépeket bánya­üzemeknek adtak át. Most több gépgyár átszervezése során szaba­dulnak fel olyan szerszámgépek, amelyeket a bányakarbantartók jól felhasználhatnak. E szerszámgépek segítségével a javítási munkát meggyorsíthatnák, minőségét javít­hatnák. A gépipari vállalatok ilyen módon is segíthetik a széntermelés fokozását. A javítóműhelyek bőví­tésében az építőipar segítségére van szükség. A bányagépek tervszerű megelőző karbantartása színvonalának emelé­séhez a legfontosabb, hogy a válla­latok, trösztök és a nehézipari mi­nisztérium Szénbányászati Igaz­gatóság vezetői sokkal nagyobb figyelmet szenteljenek ennek a kér­désnek. A géphibákért és a gépál­lásokért ne utólag hibáztassák a TMK-szerveket, hanem biztosítsa­nak időt és lehetőséget a különböző javítási munkákra. A tervezett idő­ben TMK-ra fordított idő nemcsak, hogy nem időveszteség, ellenkező­leg: a rendkívüli géphibák és gép­állások felszámolásának, az egyen­letes, növekvő termelésnek egyedül megfelelő eszköze. A TMK-munka javul majd azzal, hogy a nagyobb gépjavító műhelye­ket ez évben különválasztják a bá­nyaüzemektől — önelszámoló egysé­gekké alakítják. Ez lehetőséget nyújt a munka jobb megszervezésére,­ a kapacitás jobb kihasználására. A párt- és szakszervezeti aktivis­tákra hárul az a feladat, hogy ala­posabb politikai nevelőmunkát vé­gezzenek a javító- és karbantartó munkások között, mint eddig. A karbantartó lakatosokkal és vil­lanyszerelőkkel az eddiginél jobban értessék meg munkájuk jelentősé­gét. Neveljék őket — és a gépkeze­lőket is — a gépek szeretetére, meg­becsülésére. A javító és karbantartó üzemek dolgozói, a felső vezető szervek, va­lamint a szénbányászati trösztök, a gépipari dolgozók és vezetők segít­ségével igen sokat tehetnek a szén­bányák munkájának jobb megszer­vezése, a széntermelés fokozása ér­dekében. Haladéktalanul hozzá kell látni a hibák megszüntetéséhez. Kovács József

Next