Népszava, 1954. március (82. évfolyam, 51-76. sz.)
1954-03-16 / 63. szám
NÉPSZAVA (Folytatás az első oldalról.) Stadion építési tervei elkészítésének munkálataiban végzett kiemelkedő tevékenységéért. Kiss Árpád könnyűipari miniszter, a könnyűipar szervezése terén kifejtett munkásságáért. Kovácsházi Ernő, a Járműfejlesztési Intézet főosztályvezetője, a 300-as típusú tehergépkocsi megkonstruálásában és sorozatgyártásra alkalmas prototípus előállításában végzett kiemelkedő munkájáért. Liska József, a Budapesti Műszaki ■ Egyetem tanára, kiemelkedő oktatónevelő munkájáért, valamint példamutató tankönyvírói tevékenységéért. Liszony Béla, a Vörös Csillag Traktorgyár gyártmányszerkesztője, a földszállító dömper megkonstruálásáért. Manninger G. Adolf egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, az előrejelzés-rovarprognózis kidolgozásáért, amely lehetővé tette, hogy a mezőgazdaság felkészüljön a rovarkártevők elleni harcra. Molnár Béla, a Kőbányai Gyógyszerárugyár mérnöke, a vitamingyártás terén elért nagyjelentőségű eredményeiért. Oberracht Béla, a Gyógyszeripari Kutató Intézet osztályvezetője, a sztreptorhylin üzemi gyártásának megoldásáért és a próbagyártás mintaszerű megszervezéséért. Renner János geofizikus, aki az országos gravitációs alaphálózat mérésének kezdeményezésével és folytatásával igen jelentős munkát fejtett ki. Rubányi Pál egyetemi tanár, a baleseti sebészeti eljárás megszervezése és új műtéti eljárások széles körben való bevezetése terén elért eredményeiért. Schandl József, az Akadémia levelező tagja, a mezőgazdasági tudományok doktora, a magyar állattenyésztés és elsősorban a juhtenyésztés fejlesztése terén elért kiemelkedő eredményeiért. Sedlmayr Kurt akadémikus, a K—90-es cukorrépafajta kitermesztéséért. Sebestyén János, a nehézipari miniszter helyettese, Sztálinváros és a Sztálin Vasmű építésében végzett kiváló munkájáért. Szentpéteri László, a Rákosi Mátyás, Művek tervezőmérnöke, az LM radiálfúrógép megtervezéséért, valamint az UF21 és a VF univerzális marógépek megtervezésében végzett kiemelkedő munkájáért. Wilhelm Tibor, a Rákosi Mátyás Művek főmérnöke, a minőségi acélgyártás terén elért kiemelkedő eredményeiért. 10.000 ft-os bronz fokozatú Kossuthdíjat kapott. Albrecht József, a MASZOBAL nyirádi bányászati üzemének vására, a nyirádi bányaüzem szamajori részlegének bányanyitásánál az 1953. évben bevezetett szovjet rendszerű gyorsvágathajtás munkálatainak szervezésében és brigádjának irányításában végzett kiemelkedő munkájáért. Andrikó István, a Pankotai Törzsállattenyésztő állomás juhtenyésztője, az állami gazdaságok viszonylatában az ország legnagyobb létszámú juhászatának megszervezéséért. Balogh József általános iskolai tanító, Alsódobsza, a kéttanerős általános iskola vezetésében, az oktató-nevelő munkában elért eredményeiért Benicz Zsigmond, a körmendi gépállomás igazgatója, aki a gépállomás termelési tervének teljesítését évről évre növelte és 1953-ban 159 százalékos tervteljesítést ért el. Balla János, a szentesi Felszabadulás tsz elnöke, a tsz vezetésében, a termésátlag fokozásában, a tsz gazdasági megerősítésében és a tagok részesedésének állandó növelésében kifejtett eredményes munkájáért. Békési Miklós, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, az anyarozs mesterséges termesztésének megoldásáért, amely lehetővé tette, hogy a népgazdaság 1953-ban 100 százalékosan túlteljesítse az anyarozs fertőzési tervét. Bonkáló Tamás, a Textilipari Kutató Intézet mérnöke, a Goldbergergyár részére kidolgozott folyamatos fehérítés bevezetése irányításában végzett kiemelkedő munkájáért. Bordás András, a Rákosi Mátyás Művek esztergályosa, akinek teljesítménye állandóan sztahanovista szinten van és emellett munkáját selejtmentesen végzi. Az 1953. évi átlagteljesítménye 270 százalék, ötéves tervét 1953 márciusában befejezte. Dienes Endre körzeti orvos, Bódvaszilas, a falu egészségügyi ellátásában, a járványügyi közegészség A kitüntetettek névsora ügy terén kifejtett eredményes, a lakosság elismerését kiváltó munkájáért. Érsek Gyula, a Borsodnádasdi Lemezgyár hengerésze, a finomlemez hengerlése terén elért jelentős eredményeiért. 1953 otóberéig 52,7 tonna alapanyagot takarított meg, műszakjában hengertörés nem volt. Földes Pál, a Textilipari Kutató Intézet igazgatója, a gyorsüzem-mozgalom műszaki előfeltételeinek megteremtése, új textilipari műszerek tervezése és kivitelezése terén elért jelentős eredményeiért. Gerevich László, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója, a Budapesti Történeti Múzeum fejlesztése, a budavári ásatások vezetése, valamint a kiállítás-rendezés terén végzett eredményes munkájáért. Gyükér Barna, a Földkotró Vállalat főgépésze, a Keleti Főcsatornán végzett példamutató és eredményes munkájáért, a munkaverseny szervezése terén tanúsított kiemelkedő tevékenységéért. Hammer Jakab kőműves, I. számú Mélyépítő Vállalat, az építőipari sztahanovista mozgalom megindulása óta állandóan kimagasló eredményeiért és kiváló minőségű munkájáért, 1953-ban 8 havi átlagos teljesítménye 301 százalék volt. Hodek József, a kisbér-battyánpusztai Virágzó tsz elnöke, aki a fejlett termelési módszerek alkalmazásával a növénytermelésben a terméshozamot a helyi átlag kétszeresére emelte. A hasznavehetetlen területek öntözhetővé tételénél példamutató eredményt ért el. Jónás Lajos általános iskolai tanító, Hajdúszoboszló, Köteles-tanya, aki állandóan tanulmányozza és terjeszti a legújabb pedagógiai módszereket, saját maga által készített szemléltető eszközökkel segíti a tanulmányi színvonal emelését. Kiss István, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság fejőgulyása, a fejlett zootechnikai módszerek alkalmazásával az állattenyésztés terén elért eredményeiért. 1953-ban egy tehénnél 5036 liter évi átlag tejhozamot, ugyanakkor 12 tehén után 13 darab szaporulatot ért el. Kovács László népművelési ügyvezető, kultúrotthonigazgató, Túra, aki mint tanító, a túrai kultúrotthon munkájának példamutató megszervezésével, a Túrai Népi Együttes létrehozásával, a galgavölgyi művészeti csoportok fejlesztésével kiváló eredményeket ért el a falusi népművelési munka terén. Lipták Pál, a Békés megyei könyvtár vezetője, a megye területén levő könyvtárak munkájának eredményes fejlesztéséért. Mészáros József, a Tatabányai Szénbányák Tröszt VI. akna sztahanovista vására, a »Nevelj új bányászt«-mozgalom megindításáért, amely mozgalom sok új és képzett munkaerőt adott a bányászatnak. Megyeri Endréné védőnő, Pécel, az anya- és csecsemővédelem terén kifejtett áldozatos munkájáért. Millner Tivadar, az Egyesült Izzó vegyészmérnöke, példamutató újítási tevékenységéért, 1945 óta 22 újítást és szabadalmat nyújtott be, illetőleg publikációt írt részben önálló, részben társújítások formájában. Péteri József, a Gyújtógyertyagyár üzemvezetője, a gyújtógyertyagyártás-kerámia, illetve szigetelő problémájának teljesen hazai anyagból történő megoldásáért. Pillich Lajos, a Kőbányai Gyógyszerárugyár főmérnöke, a Kőbányai Gyógyszerárugyár rekonstrukciós terv készítésének irányításában és végrehajtásában, valamint a vállalat mintaszerű műszaki vezetésében elért kiemelkedő érdemeiért. Porubszky Lajos, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár esztergályosa, aki 1953-ban a felszabadulási héten 864 százalékos átlagteljesítményt ért el. 1953-ban átlagteljesítménye 500 százalék, legnagyobb teljesítménye 1610 százalék volt. Pósa Jenő MÁV mérnök, az önműködő térközbiztosító berendezés előfeltételeinek megteremtésében és kivitelezésében, valamint a tisztán villamos függőségekkel dolgozó központos állomási biztosítóberendezések megtervezésében végzett kiemelkedő munkájáért. Regösi Ádám, a Tatabányai Szén- bányák Tröszt VI. akna üzemveze-etője, a legöregebb, komoly víz- és tűzveszélyes VI. akna vezetésében, a munka gépesítése és az új fejlesztési módok felhasználása terén elért kiemelkedő eredményeiért. Rudnay József, a 21. sz. Építőipari Tröszt főmérnöke, az előregyártás alkalmazása és fejlesztése, az építőipar gépesítése és a téliesítés megoldása terén végzett kiemelkedő munkájáért. Rusznák István, a Textilipari Kutató Intézet osztályvezetője, a Goldberger-gyár részére kidolgozott folyamatos fehérítés bevezetése irányításában végzett kiemelkedő munkájáért. Sárközi György, a Betonépítő Vállalat főmérnöke, a földmunkák és az útépítés gépesítése terén elért kiváló eredményeiért. Tengely István, az Ózdi Kohászati Üzemek hengerésze, aki 1953. évi tervét 103,7 százalékra teljesítette, 746 tonnát termelt terven felül 1.306.300 Ft. értékben. 1953. évi tervét XII. hó 16-án befejezte. Vad Imre, a túrkevei gépállomás brigádvezetője, aki jó szervező és lelkiismeretes munkával az időszaki tervek teljesítését fokról fokra emelte és 1953-ban éves tervét 185 százalékra teljesítette. Vajta Miklós, a NIM Villamosenergia Igazgatósága Hálózati Főosztályának főmérnöke, az országos kooperációs hálózat és állomásrendszer kifejlesztésében végzett irányító munkájáért. Vass László, a Középdunántúli Szénbányák Tröszt Várpalotai Szénbányák bányamérnöke, a Várpalotai Szénbánya Vállalat példamutató műszaki vezetéséért. A vállalat évi tervét 1953-ban 102,3 százalékra teljesítette. Vermes Miklós, a budapesti Jedlik Ányos gimnázium tanára, a fizikakémia tanítása terén elért kiváló érdemeiért, valamint tankönyvírói, továbbképzési, gyakorlóiskolai munkásságáért. Zsédely József, a Férfiruhagyár sztahanovista teremmestere, a könynyűiparban ma már szélesen kibontakozott minőségi mozgalom kezdeményezéséért, amely mozgalom az ő nevéhez fűződik. 2 1954. MÁRCIUS 16. REDE DISZ küldöttség utazik a Komszomol kongresszusára Március 19-én kezdődik Moszkvában a Komszomol XII. kongreszszusa. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége képviseletében háromtagú küldöttség utazik a kongresszusra. A küldöttség vezetője Szakali József, a DISZ Központi Vezetőségének első titkára, tagjai: Terök György, a DISZ intéző bizottságának tagja és Lehoczki Alfréd, a Heves megyei DISZ-bizottság titkára. (MTI) Hogyan lehet családiház-telket igényelni, építkezési engedélyt kérni A családiházépítési akció iránt országszerte nagy az érdeklődés. A dolgozók további tájékoztatására a város- és községgazdálkodási minisztérium illetékes szervei a következő felvilágosítást adják: Családi házak építéséhez a telekigénylésre vonatkozó kérelmet a telek fekvése szerint illetékes tanácsnál kell benyújtani. A telket elsősorban azoknak kell juttatni, akiknél az építkezési előfeltételek biztosítottnak látszanak. Ilyen biztosíték például az, hogy az építtetőnek rendelkezésére áll bizonyos mennyiségű építőanyag, lehetősége nyílik az építkezés helyszínén vagy ahhoz közel építőanyag kitermelésére, az építkezéshez szükséges hitelösszeg megfelelő részével rendelkezik. A házhelyigénylések céljaira minden telekigénylőnek igénylőlapot kell kitölteni. Budapesten a kerületi tanácsoknál ezek az űrlapok már kaphatók, vidéken a megyei tanácsok város- és községgazdálkodási osztályai csütörtökig megkapják és a legrövidebb időn belül eljuttatják a járási, városi és községi tanácsokhoz. Az igénylésről a tanácsok a benyújtást követő 14 napon belül kötelesek dönteni, s amennyiben a döntés kedvezőtlen, meg kell indokolni. Ahhoz, hogy valaki megkezdhesse az építkezést, még abban az esetben is, ha telekkel rendelkezik, engedélyt kell kérni vidéken a járási tanácstól. Budapesten az illetékes kerületi tanácstól. Az engedély kéréséhez ugyancsak nyomtatványt rendszeresítettek, de megfelelő mellékleteket is kell csatolni hozzá, így például három példányban 1:100 arányban a műszaki terveket és három példányban a helyszínrajzot, Budapesten és a vidéki városokban csatolni kell továbbá három darab úgynevezett műleírást, amely feltünteti az építkezés módját. Az építési engedélyről az illetékes szervnek nyolc napon belül dönteni kell. Ha a kérvényező az érvényben levő típusterv szerint építkezik, akkor csak a típusterv számát kell ráírni a kérvényre, a helyszínrajzra azonban ebben az esetben is szükség van. A családiházak építésének megkönnyítésére kormányzatunk gondoskodik típustervekről és szombatra már 22 típusterv készül el, amelyeket április 15-ig juttatnak el a tanácsokhoz. A tanácsoknál a típusterv-katalógusból az építkezők kiválaszthatják a számukra legmegfelelőbbet. Magas színvonalú gépjavítást és karbantartást a szénbányászatban Bányászainkra igen nagy feladatok várnak a kormámyprogramm végrehajtásában. Ebben az évben másfélmillió tonna szénnel kell többet termelni, mint 1953-ban. A termeléssel egyidejűleg fokozni kell a karbantartást és az üzembiztonságot is. Szénbányáinkban azonban a gépjavítás és karbantartás jelenleg igen elhanyagolt állapotban van. A tervszerű megelőző karbantartás (TMK) mondhatni gyermekcipőben jár — messze elmaradt mind a gépesítés ütemétől, mind az egyéb iparágak TMK-jától. Számos helyen maga a karbantartó szervezet is hiányzik és ahol megtalálható, ott is gyakran üres forma. Az üzemek, vállalatok, trösztök vezetői csak a terv teljesítését, a termelés fokozását tartják szem előtt, általában elhanyagolják a gépek karbantartását, javítását. A fejtő és szállító berendezések — hogy termeléskiesés ne legyen — nem kerülnek időben közepes, vagy nagy javításra. A Nagybátonyi Szénbányák Vállalatnál az is előfordulhatott, hogy ismert csapágykopással futni hagyták a hajtóművet — nehogy akár egy fél órára is le kelljen állni. Néhány órai üzemeltetés után e »megtakarításért« három csapágygyal kellett fizetni. Csak a napi, a heti tervfeladatok szem előtt tartása igen helytelen szemlélet. Ha a javításokra utólag kerül sor — mivel elhanyagolt gépekről van szó — rendszerint hosszadalmasabb, nagyobb kiesést okoz. Ez a helytelen gyakorlat a gépek élettartamát is megrövidíti. A javítóműhelyek fejlődése elmaradt a gépesítés ütemétől A meglevő hiányosságok felszámolása a vállalatok és a trösztök, valamint a nehézipari minisztérium vezetőinek támogatásán túl nagyrészt a javítóműhelyek dolgozóinak lelkiismeretes munkáján múlik. A javítóműhelyek és a szerszámgéppark fejlődése azonban messze elmaradt a gépesítés ütemétől. A felszabadulás előtti szénbányák a csillén, drótkötélen és a villán kívül nem igen ismertek más berendezést. Ma — hogy csak néhány számot említsünk — 44 kilométer hosszú gumiszalag, 47 kilométernyi kaparószalag dolgozik bányáinkban. Mégis igen sok helyen ugyanazok a javítóműhelyek és szerszámgépek állnak csak a gépesített bányaüzemek rendelkezésére, mint a felszabadulás előtt. A Nagybátonyi SzénbányákVállalat legnagyobb javítóműhelye a szorospataki javítóműhely, csupán egy öreg, ócskavasból megmentett esztergapaddal rendelkezik, amely csak kisebb munkák elvégzésére alkalmas. Nincs az üzemnek elektromos javítóműhelye sem, így kisebb javításokkal is gyakran kénytelenek a hét kilométerre levő szolgáltató vállalathoz szaladni. Egy gyalugépre és egy nagyobb esztergapadra volna csupán szükségük ahhoz, hogy ne kelljen esetenként két-három órát tölteniök szállítással, és ennél is sokkal több időt megmunkálásra várással. Nem jobb a helyzet a tatabányai VIII-as aknán sem. A nagyteljesítményű aknavállalat mindössze egy kis javítóműhellyel rendelkezik, szerszámgépe egyáltalán nincs. A fenti példáknál is rosszabb a Borsodi Szénbányászati Tröszt helyzete. Itt a vállalatok és az üzemek a nagyjavítások dolgában magukra vannak utalva. A tröszt harminchárom üzeme a sok bányagép mellett mindössze három esztergapadot és hét oszlopos fúrógépet kapott a felszabadulás óta. A felsőnyárádi üzemben a fejtéstől a szállításig, rakodásig szinte minden munkát géppel végeznek. Javítóműhelyében mégis csupán egyetlen esztergapad van, amit még annak idején egy malomtulajdonostól vettek. Érthető, hogy felmondta már a szolgálatot. Szeles akna, Bánfalva és a tröszt legtöbb más üzeme hasonló képet mutat. Az üzemi javítóműhelyek rossz felkészültsége és a szolgáltató vállalat hiánya miatt számos borsodi bányánál a nagyjavítás ismeretlen fogalom. A nehézipari minisztérium kollégiuma a múlt évben határozatot hozott a javítóműhelyek felfejlesztésére. Erre a célra az 1954-es évben kaptak is már a trösztök pénzügyi keretet, de elkölteni nem tudják, mert szerszámgépellátási keretet nem kaptak. Meg kell javítani az anyag-és tartalékalkatrész-ellátást A rossz anyag- és tartalékalkatrész-ellátás szintén gátolja a bányagépek tervszerű megelőző karbantartását. Még olyan közönséges anyagból is, mint a gömbvas, laposvas, vagy az 5/8-os csavar, egyes vállalatok állandó hiánnyal küszködnek. A miskolci gépjavítóműhely 20x60-as laposvas hiányában 20-as lemezből előbb laposvasat kénytelen kivágni és csak azután készíthet belőle kötéllakatot. A minisztérium anyagellátási igazgatósága nem törődik eléggé ezekkel az »apró« ügyekkel. Pedig a csillék, szállító-, vagy fejtőgépek javítása, s ezzel a széntermelés alakulása sokszor éppen ilyen »apróságokon« múlik. Igen nagy az alkatrészhiány a magyar gyártmányú bányagépeknél. Az új gépeket tartalékalkatrész nélkül bocsátják ki. Ha a bányavállalat időben rendel is alkatrészt a géphez, egy negyed év eltelik, amíg megkapja. Különösen vonszolóláncban, teknőben és kúpos fogaskerékben nagy a hiány. Éppen ezeknek az alkatrészeknek a gyártásával maradt adós a múlt évben a Duclos Bányagépgyár. A nagy alkatrészhiány egyes bányákban már olyan helytelen gyakorlathoz vezet, hogy a termelésből kisebb-nagyobb hibákkal kieső gépeket szétszedik, alkatrészeit felhasználják, ahogy mondják: »kibelezik«. A többi iparág segítségével megszüntethetők a hibák A szénbányászatnak nagy feladattai megvalósításához, nehézségei leküzdéséhez szüksége van más iparágak — mindenekelőtt a bányagépgyártó ipar — támogatására. A bányagépgyárak emeljék az új gépek minőségét, ezzel csökkentik a hibalehetőséget, növelik a gép élettartamát. Másrészt gyártsanak a gépekhez időben megfelelő mennyiségű tartalékalkatrészt. Feltétlenül elítélendő a Tatabányai Bányagépgyártó és Javító Vállalat vezetőinek olyan magatartása, amelynek egyetlen célja a mindenáron való tervteljesítés (pontosabban: a prémium). Csak anyagigényes munkákat vállalnak el a Tatabányai Szénbányászati Tröszttől, amely nagy forintértéket képvisel a terv teljesítésénél és viszonylag kis munkát igényel. A szerszámgéphiány megszüntetésében a gépgyárak is nagy segítséget adhatnak a szénbányászatnak. A múlt év végén már volt rá példa, hogy gépgyárak kihasználatlan szerszámgépeket bányaüzemeknek adtak át. Most több gépgyár átszervezése során szabadulnak fel olyan szerszámgépek, amelyeket a bányakarbantartók jól felhasználhatnak. E szerszámgépek segítségével a javítási munkát meggyorsíthatnák, minőségét javíthatnák. A gépipari vállalatok ilyen módon is segíthetik a széntermelés fokozását. A javítóműhelyek bővítésében az építőipar segítségére van szükség. A bányagépek tervszerű megelőző karbantartása színvonalának emeléséhez a legfontosabb, hogy a vállalatok, trösztök és a nehézipari minisztérium Szénbányászati Igazgatóság vezetői sokkal nagyobb figyelmet szenteljenek ennek a kérdésnek. A géphibákért és a gépállásokért ne utólag hibáztassák a TMK-szerveket, hanem biztosítsanak időt és lehetőséget a különböző javítási munkákra. A tervezett időben TMK-ra fordított idő nemcsak, hogy nem időveszteség, ellenkezőleg: a rendkívüli géphibák és gépállások felszámolásának, az egyenletes, növekvő termelésnek egyedül megfelelő eszköze. A TMK-munka javul majd azzal, hogy a nagyobb gépjavító műhelyeket ez évben különválasztják a bányaüzemektől — önelszámoló egységekké alakítják. Ez lehetőséget nyújt a munka jobb megszervezésére, a kapacitás jobb kihasználására. A párt- és szakszervezeti aktivistákra hárul az a feladat, hogy alaposabb politikai nevelőmunkát végezzenek a javító- és karbantartó munkások között, mint eddig. A karbantartó lakatosokkal és villanyszerelőkkel az eddiginél jobban értessék meg munkájuk jelentőségét. Neveljék őket — és a gépkezelőket is — a gépek szeretetére, megbecsülésére. A javító és karbantartó üzemek dolgozói, a felső vezető szervek, valamint a szénbányászati trösztök, a gépipari dolgozók és vezetők segítségével igen sokat tehetnek a szénbányák munkájának jobb megszervezése, a széntermelés fokozása érdekében. Haladéktalanul hozzá kell látni a hibák megszüntetéséhez. Kovács József