Népszava, 1956. április (84. évfolyam, 79-103. sz.)

1956-04-04 / 81. szám

­Jdvoslő táviratok hasánk felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének Budapest A Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából szívélyes jókívánságaimat küldöm a magyar népnek és sze­mélyesen önnek és őszintén kívánok további sikereket ország­építő munkájukban. Joszip Broz-Tito★ A Magyar Népköztársaság külügyminiszterének, Budapest Engedje meg, hogy Magyarország felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából a legszívélyesebb szerencsekívánatai­­mat fejezzem ki. Nagy ünnepnapjukon megelégedéssel és örömmel állapítom meg, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti baráti kapcsolatok a politikai, gazda­sági és kulturális élet minden területén állandóan szélesednek és népeink javára szolgálnak. A Német Demokratikus Köztár­saság dolgozói és kormánya nagy örömmel értesültek arról, hogy a Magyar Népköztársaságot felvették az Egyesült Nem­zetek Szervezetébe. Ezzel a magyar nép tartós törekvése a béke megőrzéséért és a népek közötti barátság megszilárdítá­sáért kellő elismerésre talált. Fogadja a mai napon országa további nagy sikereire, valamint az Ön személyes jólétére irányuló legjobb kívánságaimat. Dr. Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere★ Dobi István úr őexcellenciájának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének Budapest Országa nemzeti ünnepének évfordulóján India kormá­nya és népe, valamint a magam nevében örömmel küldöm Excellenciádnak, Magyarország kormányának és népének leg­­szívélyesebb üdvözleteinket és az ön népének boldogságára és virágzására irányuló őszinte jókívánságainkat. Radzsendra Praszad, az Indiai Köztársaság elnöke (MTI) Ünnepélyesen kiosztották a 1956. évi irodalmi és művészeti díjakat Kedd délelőtt a Művészeti Szövetségek Házában ünnepé­lyesen kiosztották, az 1956. évi irodalmi és művészeti díjakat. Az ünnepségen jelen volt Dar­vas József népművelési mi­niszter, valamint az írók és a művészek társadalmi szerve­zeteinek vezetői, a kulturális élet számos képviselője. Kállai Gyula népművelési miniszterhelyettes beszédében hangoztatta, hogy a díjakkal ebben az évben is azokat az alkotásokat, művészi teljesít­ményeket jutalmazták, ame­lyek jelentősen hozzájárultak kulturális életünk fejlődéséhez, gazdagításához, dolgozó né­pünk neveléséhez. Olyan mű­veket, művészi tevékenységet koszorúz az elismerés, amelye­ket áthat a nép szeretete, a párt céljainak szolgálata. Kállai Gyula ezután átnyúj­totta a díjakat. A kitüntetettek nevében Ink­e László mondott köszöne­tet. JÓZSEF ATTILA-DÍJ: I. fokozat (10 000 forint). Balázs Anna, Képes Géza, Vas István, Várnai Zseni. II. fokozat (7000 forint). Er­dős László, Fodor András, Ge­­reblyés László,­­Major Ottó. III. fokozat (5000 forint). Dér Endre, Diószegi András, Győri Dezső, Reményi Béla, Sántha Ferenc, Váczi Mihály. ERKEL FERENC-DÍJ:­­ I. fokozat (10 000 forint). Harmath Artúr. II. fokozat (7000 forint). Kur­­tágh György, Kókai Rezső. III. fokozat (5000 forint). Gaál Jenő, Halász Kálmán, Vince Imre. LISZT FERENC-DÍJ: I. fokozat (8000 forint). Cziff­­ra György. II. fokozat (6000 forint). Jo­­viczky József, Littasy György. III. fokozat (4000 forint). Bé­res Mária, Blum Tamás, Szabó Miklós. MUNKÁCSY MIHÁLY-DÍJ: I. fokozat (10 000 forint). Főnyi Géza, Somogyi József, Szentiványi Lajos. II. fokozat (7000 forint). Z. Gács György, Gyenes Tamás, Holló László, Kádár György, Kocsis András. III. fokozat (5000 forint). Áron ,Nagy Lajos, Bányi Má­ria, Kiss István, Kiss Roóz Ilo­na, Kokas Ignác, Kovács Fe­renc, Marton László, Pekáry István, Rákosi Mátyásné, Toncz Tibor. JÁSZ­AI MARI-DÍJ: I. fokozat (8000 forint). In­­ke László, Benkő Gyula, Lend­­vai Ferenc, Horváth Teri. II. fokozat (6000 forint). Kál­lai Ferenc, Földes Gábor, Men­­sáros László, Rátonyi Róbert, Máthé Erzsi, Horváth Tivadar. III. fokozat (4000 forint). Kazimir Károly, Kálmán György, Békés Rita, Somogy­­vári Rudolf, Balajthy Andor, Miklóssy György, Szinetár Miklós, Márkus László. Az Élelmiszeripari Minisztérium vállalatai túlteljesítették első negyedévi tervüket Az első negyedév utolsó de­­kádjának jelentései alapján az Élelmiszeripari Minisztérium vállalatai termelési tervüket 105,8 százalékra teljesítették és 18,5 százalékkal termeltek többet, mint 1955. év hasonló időszakában. A konzervipar 111,2, a húsipar 121,3 százalék­ra, az édesipar 103,1, a szesz­ipar 105,1, a söripar pedig 103,7 százalékra teljesítette tervét. Az árvízkárok helyreállítására alakult kormánybizottság közleménye Az árvízkárok helyreállítá­sáról, valamint az árvízkáro­sultak támogatásáról szóló mi­nisztertanácsi határozat fel­hívja a vállalatokat, intézmé­nyeket és üzemeket, hogy ku­tassanak fel telepeiken olyan anyagokat, különösen építő­anyagokat, ajtókat és ablako­kat, amelyek az építkezések­hez felhasználhatók. Az egész ország dolgozó népe megmozdult, hogy segítséget nyújtson az árvízkárok helyre­állításához. Emellett a Helyre­­állítási Kormánybizottság szá­mít a vállalatok, az intézmé­nyek és az üzemek építőanyag felajánlásaira. Ezért felkéri a vállalatok, az intézmények és az üzemek dolgozóit, hogy ku­tassák fel munkahelyeiken el­fekvő felesleges, vagy nélkü­lözhető ajtókat, ablakokat és egyéb építőanyagokat és azo­kat továbbítás végett a mun­kahelyükhöz legközelebb levő TÜZÉP, illetve f­ö­lstmű­vesszö­­­vetkezeti építőanyag-telepnek adják át. Az ország egész területén a TÜZÉP vállalatok, valamint a földművesszövetkezeti építő­anyag-telepek kaptak megbí­zást a felajánlott építőanyagok átvételére és annak megfelelő módon való továbbítására a felhasználó területre. (MTI) Szovjet—svéd közlemény Moszkva, április 3. (TASZSZ) Április 3-án a Kremlben szovjet—svéd közleményt ír­tak alá. A szovjet—svéd közlemény szövegét N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsá­nak elnöke és T. Erlander, Svédország miniszterelnöke látta el kézjegyével. Az aláírásnál jelen volt N. Sz. Hruscsov, L. M. Kagano­­vics, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, M. Z. Szaburov, L. I. Brezsnyev, D. T. Sepilov, J. A. Furceva és mások. A közleményt ünnep utáni, pénteki számunkban ismertet­jük. Meggyilkolták a Marokkói Kommunista Párt egyik vezetőjét Szombaton Casablancában meggyilkolták Abd­el Krím ben Abdallát, a Marokkói Kommunista Párt politikai bi­zottságának tagját. Ali Jata, a párt titkára Bekkai marokkói miniszterel­nökhöz intézett táviratában hangsúlyozza, hogy a merény­let, amely rövid időn belül a második kommunistaellenes gyilkosság, Marokkó gyarma­tosító ellenségeinek műve. Ali Jata követelte a bűnösök fel­kutatását és megbüntetését. # Bulganyin kedden fogadta Micsumovics moszkvai jugo­szláv nagykövetet. A nagykö­vettel ugyanaz­nap megbeszé­lést folytatott Hruscsov is. # Davud afgán miniszter­elnök elfogadta a csehszlovák kormány meghívását. # Jugoszláviába utazott az Interparlamentáris Unió ülé­sére Mihajlov, a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisz­tere. # Az albán katonai kiadá­sokat 24 százalékkal csökken­tik a múlt évhez képest. # Burma 4011 000 tonna rizst szállít a Szovjetuniónak, be­rendezések, gépek és egyéb áruk, valamint műszaki és egyéb szolgáltatások ellené­ben. # Kidolgozta a szovjet—brit kulturális kapcsolatok tovább­fejlesztésének terveit a Szov­jetunió kulturális ügyeinek minisztériuma. # Kína és Finnország április 1-től kezdve a vámok, adók és a két ország között közlekedő hajók tekintetében a legna­gyobb kedvezményt biztosítja egymásnak. # Magyar—szovjet barát­sági estet tartottak Minszkben, amelyen Kalacsinszkij b­elo­­russz költő felolvasta Magyar­­országról szóló verseit. # A 13 legnagyobb japán szénbányatársaság dolgozóinak 13 napos sztrájkja kivívta a béremelést. # 5000 Szíriai olajmunkás hatodik napja sztrájkol.­­ Uránium- és thárium­­lelőhelyeket fedeztek fel Egyip­tomban a Földközi-tenger part­ján, a Vörös-tengert szegélyező hegyekben és a sivatag oázi­saiban — közölték a kairói atomtudományi kongresszu­son. Mick Bennett kedd esti telefonjelentése: MI ÚJSÁG LONDONBAN? Az angol pártkongresszus fejleményei — 13 képviselő a Munkás­párt balratolódásáért — Szakszervezet a szovjet—angol kapcso­latokért — Elutazott az angol küldöttség a stockholmi BET-ülésre Mire tanítja egymisst Malenkov és Gaitskell? A húsvéti ünnep ellenére az elmúlt negyvennyolc órában szokatlanul sok esemény zaj­lott le Angliában. Először is, befejeződött Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXIV. kongresszu­sa. Soha nem fordított még a kapitalista sajtó olyan nagy figyelmet a párt kongresszu­sára, mint most. Kivétel nél­kül arra számítottak, hogy, képletesen szólva, fejek hul­lanak majd a porba, mert a nyílt, demokratikus vitát a gyengeség jelének vették. A valóságban pedig a kongres­szus a pártegység és a harcos szellem diadalát hozta. Ennek csalhatatlan jele, hogy most megduplázódott az átlagos részvétel a helyi szervezetek gyűlésein. A végrehajtó bizottság, ame­lyet titkos szavazással válasz­tottak meg, kifejezésre juttatta a párt bizalmát a kollektív veze­tésben és Harry Pollitt fő­titkári irányításában. A kongresszus hatórás zárt ülésen vitatta meg az SZKP XX. kongresszusa által feltárt eseményeket, különösen Sztá­lin szerepének újraértékelését. Az ülés végén határozatot hoz­tak és közleményt bocsátottak ki, amely teljes bizalmat nyil­vánít a Szovjetunió és népe, valamint kommunista pártja iránt, s kifejezi azt a meggyő­ződést, hogy a kommunizmus felé való haladásnak a XX. kongresszuson felvázolt hatal­mas távlatait teljes egészük­ben valóra váltják. Számos jel azt mutatja, hogy az egész angol munkásmozga­lom nagy fellendülésének kez­detét éljük. Erre vall többek között az a brosúra is, amely április 4-én jelenik meg, s amelynek szerzője tizenhárom munkáspárti képviselő. A bro­súra címe: «­Ha a gyávák meg­futnak is ...« A cím egy régi angol mun­kásdalra utal. A fü­zet előszavában William War­­bey­ munkáspárti képviselő ki­fejti, hogy 1945-ben az akkor választott munkáspárti kor­mány jó kezdet után mind bel-, mind külpolitikájában eltért a radikális szocializmus elveitől és gyakorlatától. »Amikor a Munkáspárt megszűnt kapita­listaellenes lenni hazai és nemzetközi viszonylatban — írja —, akkor elvesztette kül­detését, célkitűzését és hitét.­ A füzet több demokráciát kíván a Munkáspártban s kü­lönösen véget kíván vetni a tömbszavazásinak, amelynek segítségével néhány nagy szak­­szervezet kezében tarthatja az egész mozgalom irányítását. Az SZKP XX. kongresszu­sának az angol munkásmoz­galomban keltett visszhangjá­ra jellemző a kereskedelmi al­kalmazottak szakszervezeté­nek évi konferenciája. Anglia egyik legnagyobb szakszervezetének konfe­renciája ugyanis kedden délután elfogadott határo­zatában üdvözli a Szov­jetunióban lezajlott válto­zásokat és szorosabb kap­csolatokért száll síkra a Szovjetunió és a brit Mun­káspárt között. Az ünnepek alatt a londoni szovjet nagykövetségen Ma­lenkov tiszteletére fogadást adtak, amelyen megjelent szá­mos munkáspárti vezető is. A terem egyik sarkában, ember­gyűrű közepén, Malenkov hosszabb beszélgetést folytatott Gaitskellel, a Munkáspárt ve­zérével. Az egyik munkáspárti képviselő a csoporthoz köze­ledve megjegyezte: »Gaitskell talán demokráciára tanítja Malenkovot?« Zilliacus, a Munkáspárt ismert képviselője, aki a közelben állott, így vágott vissza: ■»Igen. Malenkov viszont szocializmusra ta­nítja Gaitskellt...« A legtöbb angol lap húsvéti számában kiemelkedő helyen foglalkozott Malenkov angliai tartózkodásával. A szovjet mi­niszterel­nökhelyettes a hét­végét Brightonban, a kedvelt tengerparti üdülőhelyen töl­tötte. Szállodája előtt naphosz­­szat az üdülők nagy csoportja álldogált, akik vártak az alka­lomra, hogy láthassák és meg­éljenezhessék őt. Útban Brighton felé megállt egy új városban, Crawleyben és betért számos munkás ott­honába. Egy munkásasszony, Hillné éppen vacsorát főzött, amikor beállított Malenkov és Malik, a szovjet nagykövet. Az asszony mentegetőzött, amiért a lakásban rendetlenség van, hiszen nemrég költöztek. Ma­lenkov azt válaszolta: »Nem tesz semmit. Ha az asszony boldog, akkor boldog a család és boldog az otthon.« Malenkov felkereste az egyik London környéki te­levíziós állomást is, ahol közvetítésen vett részt. Londonban nagy érdeklődést váltott ki, hogy Moszkvában bejelentették: Bulganyinnal és Hruscsovval Angliába jön több kiváló szovjet baletttáncos, zene­művész és énekes. Ugyancsak a hét végén ke­rült nyilvánosságra egy sokkal nagyobb horderejű szovjet be­jelentés, a Szovjetunió új le­szerelési javaslata, amely a hagyományos fegyverzet csök­kentésére összpontosítja a fi­gyelmet és a nemzetközi ellen­őrzésre vonatkozóan részletes tervet tartalmaz. A múltban mindig azt állították, hogy a Szovjetunió azért küzd az atomfegyverek eltiltásáért,­­mert ez fölényt biztosítana szá­mára a hagyományos fegyver­zet terén. Most az angol sajtó nagy része éppen az ellenkező ürüggyel bírálja a szovjet ja­vaslatot, azt állítva, hogy az háttérbe szorítja az atomfegy­verek kérdését. A Szovjetunió azonban világosan kifejezésre juttatta, hogy továbbra is fenn­áll valamennyi javaslata az atomfegyverek kérdésében, és hogy új tervezete kizárólag a nyugati ellenvetések figyelem­­bevételét szolgálja. Ennek következtében meg­oszlik az angol sajtó vélemé­nye. A munkáspárti Daily He­rald vezércikkében azt ír­ja, hogy az új szovjet le­szerelési terv »komoly esélyt jelent a békére néz­ve«. A lap kijelenti, hogy a szovjet terv egyes pontjaiért a Mun­káspárt már régóta síkraszállt. A News Chronicle ugyanak­kor az atomfegyverek kérdé­sének nézőpontjából támadja a szovjet tervezetet. A szovjet javaslaton kívül még két fontos eseményről számolhatunk be a­­ leszerelés ügyében. Az egyik a pápa húsvéti üzenete, amelyben ismét sürgette a leszerelést és az atomfegy­verek betiltását. Nagy jelentőségű, hogy szem­beszállt azokkal, akik azt ter­jesztik, hogy »ez nem vezet sehová«. Kijelentette: »Azok az emberek, akik meghajolnak az ilyen borúlátás előtt, nem igazi hívei a békének.« A másik jelentős esemény, hogy április 5-én Stockholm­ban összeül a Béke Világta­nács, amelynek napirendjén egyedül a leszerelés kérdése szerepel. Kedd reggel London­ból Stockholmba repült a brit küldöttség, amelynek a többi között tagja dr. John Fremlin, a kiváló atomfizikus, dr. S. M. Hilton fiziológus és Clifford MacQuire tiszteletes, egy nagy egyházi pacifista szervezet fő­titkára. A Német Szociáldemokrata Párt üdvözli a szovjet leszerelési javaslatot­ ­ A Német Szociáldemokrata­­ Párt sajtószolgálata leg­utóbbi kiadásában üdvözölte a Londonban előterjesztett szov­jet leszerelési javaslatokat. A sajtószolgálat hangsúlyozza, hogy a szovjet javaslatok ta­núsága szerint a Kelet és a­­ Nyugat leszerelési elképzelései között nagyfokú közeledés jött létre és ez reális alapot nyújt a nagyhatalmak megegyezésé­hez. A bonni kormány szóvivője eddig nem volt hajlandó véle­ményt nyilvánítani a Szovjet­unió új leszerelési javaslatai­ról. Pál görög király a ciprusi kérdésről Az újonnan választott görög parlament hétfői megnyitó ülésén Pál király trónbeszé­det mondott, amelyben mél­tatta a ciprusi görögök ön­­rendelkezéséért vívott harcot. Külön kiemelte Makariosz­­nak, az angolok által depor­tált ciprusi érseknek vezető­szerepét ebben a harcban. Sajnálkozását fejezte ki azok miatt az események miatt, amelyek megzavarták a hagyományos görög—angol barátságot és meglazították a görög—török kapcsolatokat. Hangsúlyozta, hogy mindezért nem a görög nemzet a felelős, amely csak történelmi igé­nyeinek teljesítése érdekében cselekedett. Hétfőn az egyiptomi, liba­noni és szíriai útjáról vissza­érkezett Kazimatisz tárca­nélküli miniszter kijelentette, biztosítékokat kapott a három arab ország kormányától, hogy támogatni fogják Gö­rögországot a ciprusi kérdés­ben. WI­­­OLLET: Ha így folytatjuk , elveszítjük a játszmát Guy Mollet francia News and World Report hozatában kijelenti, hogy ország szövetségeseinek nemzetközi politika több rizsi politika szellemében a következő: miniszterelnök nyilatkozott a U. S. című amerikai hetilapnak. Nyilat­­megkísérlik megváltoztatni Francia­magatartását. A miniszterelnök a kérdésében az új, hajlékonyabb rá­­nyilatkozott. Kijelentéseinek lényege A NÉMET EGYSÉGRŐL: A nyugati hatalmak, főleg az Egyesült Államok e téren tak­tikai hibát követtek el a Szov­jetunióval szemben. A Szov­jetunió csak a világméretű le­szerelés keretében fogadhatja el Németország egyesítését. A leszerelés megoldásával kell kezdeni. A LESZERELÉSRŐL: Az Egyesült Államok túlságosan merev, elutasító magatartást tanúsít. Az amerikaiak annyi­ra kételkedőek, hogy egysze­rűen nemet mondanak, vala­hányszor az oroszok javaslatot tesznek. Ezért az emberek azt mondják: íme, a Szovjetunió békét akar, az Egyesült Álla­mok pedig nem. AZ ATLANTI SZÖVETSÉG­RŐL: Nem fenyeget szovjet ag­resszió veszélye, de az észak­atlanti egyezménynek fenn kell maradnia, mert csak az tárgyalhat sikerrel, aki erős. AZ AMERIKAI SEGÉLY­POLITIKÁRÓL: Az ameri­kaiak, úgy látszik nem isme­rik azt a régi latin közmon­dást, hogy az ajándékozás mód­ja fontosabb, mint maga az ajándék. Ha kereskedelmi vagy politikai feltételhez kötjük az adakozást, akkor már eleve vesztettünk, rászedtünk vala­kit, s mi több, mindezt akkor tettük, amikor a Szovjetunió és a keleti tömb óriási erőt fejt ki, amikor új, gazdasági sza­kaszba lép a Kelet és a Nyu­gat közötti konfliktus. A szo­cialisták vezette francia kor­mánynak egyáltalán nem áll szándékában megbontani a szövetséget az angolokkal és az amerikaiakkal, de eltökélt szándéka, hogy megmondja ne­kik: ha így folytatjuk, akkor elveszítjük a játszmát. Az el­maradott országokat ne külön­­külön részesítsék segélyben, hanem együttesen, például az ENSZ vagy az Atlanti Szövet­ség és a Délkeletázsiai Egyez­mény (SEATO) keretében. A KÖZEL-KELETRŐL: A nyugati hatalmak tévedéseket követtek el. Mindegyikük meg akarja védeni saját olaját és közben a legjobb úton van afe­lé, hogy lángba borítsa az egész Közel-Keletet. AZ AMERIKAI POLITI­KUSOKRÓL: Sok kisebb be­osztású amerikai tisztviselő nem viselkedett helyesen. Megleckéztették az egész vilá­got, amit általában nem na­gyon szeretnek, különösen nem az olyan ősi országban, mint Franciaország. Noha a párizsi amerikai nagykövet hangoztat­ta, hogy az Egyesült Államok támogatja Franciaországot al­gériai politikájában, az ameri­kai közvélemény nem tesz ta­núbizonyságot túl nagy meg­értésről. NÉPSZAVA 7 1956. április 4, szerda

Next