Népszava, 1973. szeptember (101. évfolyam, 204–229. sz.)
1973-09-25 / 224. szám
1973. szeptember 25. NÉPSZAVA Az amerikai kereskedelemügyi miniszter Budapesten A magyar kormány meghívására vasárnap délután Budapestre érkezett Frederick B. Dent, az Egyesült Államok kereskedelemügyi minisztere. Társaságában érkezett az Egyesült Államok kereskedelemügyi, illetve külügyminisztériumának több vezető beosztású fr munkatársa. Az amerikai miniszter ■megérkezése után nyilatkozott az MTI munkatársának. — Ezúttal először látogatok Magyarországra s bizakodással tekintek tárgyalásaink elé — mondotta. A két ország kapcsolatai ugyanis az utóbbi néhány évben jelentősen javultak, s kormányom felkért arra, hogy e látogatásommal is segítsem e kedvező tendencia folytatását, kereskedelmünk növelését. A kapcsolatainkban tapasztalható fejlődésnek fontos bizonyítékaként értékeljük, hogy az elmúlt 14 hónapban a két ország négy megállapodást írt alá. Ezekkel egész sor kérdést rendeztünk. Megemlékezett Vályi Péternek, a Minisztertanács elnökhelyettesének haláláról, a magyar nép gyászáról, hozzáfűzve, hogy legmélyebb együttérzését kívánja kifejezni a magyar miniszterelnök, helyettes tragikus halála miatt. Dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese vasárnap este hivatalában fogadta Frederick Breutet. Az eszmecserén részt vett Richard Foote Pedersen, az Egyesült Államok budapesti nagykövete is. Dr. Timár Mátyás ugyancsak vasárnap este a Parlament vadásztermében vacsorát adott a miniszter tiszteletére. Lázár György, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke hétfőn délelőtt hivatalában fogadta Frederick B. Dentet. Dr. Timár Mátyás és Frederick B. Dent hétfőn tárgyalásokat folytatott a Parlament épületében a két ország kapcsolatait érintő kérdésekről. A megbeszélésen részt vett Nagy János külügyminiszter-helyettes, dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes és Fr. F Pedersen, az Egyesült Államok budapesti nagykövete is. Dr. Timár Mátyás tájékoztatta vendégét Magyarország gazdasági helyzetéről, külgazdasági kapcsolatairól, fő fejlesztési programjairól. Mindkét fél pozitívan értékeli a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztésében az utóbbi időben elért eredményeket. Dr. Timár Mátyás kifejtette, hogy Magyarország érdekelt a diszkrimináció-mentes kereskedelemben, a GATT szabályai alapján is számít a megkülönböztetések megszüntetésére. Célszerűnek tartjuk az Egyesült Államokkal olyan kereskedelmi egyezmény létrehozását", amely az áruforgalmat és a kooperációt egyaránt előmozdítja. A nap folyamán dr. Bíró József külkereskedelmi miniszternél is látogatást tett az Egyesült Államok kereskedelemügyi minisztere. A gazdasági kapcsolatok kérdéseit elemezve, a többi között a GATT-tagságunkkal kapcsolatos kérdésekről, a legnagyobb kedvezmény elvének érvényesítéséről is tárgyaltak. E megbeszélésen is részt vett a két miniszterhelyettes és az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Nagyköveti megbízólevelek átadása Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsánakelnöke hétfőn fogadta Houshang Moghadam rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, az Iráni Császárság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A nagykövet megbízólevelének átadásakor beszédében a többi között kijelentette: — A számomra biztosított kihallgatáson ő császári felsége megbízott, hogy excellenciáznak, és az ön kormányának átadjam őszinte szerencsekívánatait, valamint a magyar nemzet felvirágzására irányuló jókívánságait, s kifejezte hő óhaját, hogy országaink baráti kapcsolatai tovább fognak fejlődni. Losonczi Pál a nagykövet beszédére válaszolva a többi között hangsúlyozta: — Köszönettel fogadom ő császári felsége jókívánságait, amelyeket a magyar népnek, kormányunknak és nekem küldött. Kérem, tolmácsolja legjobb kívánságainkat a császári felségének, és további sikereket kívánunk az iráni nép felemelkedéséért kifejtett tevékenységükhöz. A magunk részéről szintén kívánatosnak tartjuk az országaink között kedvezően alakuló baráti kapcsolatok további elmélyítését népeink és a világbéke javára. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Losonczi Pálnak a kíséretében megjelent Shamsedin Gharib és Ahmad Moghtaderpur tanácsosokat és Chaman Arai, harmadtitkárt. Az Elnöki Tanács elnöke szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel, aki ezután a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Losonczi Pál, a NépköztársaságElnöki Tanácsának elnöke hétfőn fogadta Sámuel Patrick Ofer Kumi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Ghánai Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét S. P. O Kumi nagykövet megbízólevelének átadásakor a többi között elmondotta: — A Ghánai Köztársaság és a Magyar Népköztársaság között a kapcsolatok szívélyesek. A kapcsolatok a gazdaság, a technika, a tudomány és a kultúra területénaz évek során csak erősödtek, s a Nemzeti Megújhodás Tanácsának politikája ezeket fenntartani és tovább erősíteni törekszik. Losonczi Pál a nagykövet beszédére válaszolva, a többi között hangsúlyozta : — Egyetértve nagykövet úr megállapításával, mi is igen hasznosnak tartjuk az országaink közötti magas szintű találkozásokat, amelyek hozzájárulnak államközi viszonyunk fejlődéséhez, a nemzetközi helyzettel kapcsolatos értékeléseink és céljaink összehangolásához. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Losonczi Pálnak a kíséretében megjelent A. S. Annabiri másodtitkárt. Az Elnöki Tanács elnöke szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel, aki ezt követően a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. (MTI) Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter hétfőn elutazott az NSZK-ba, ahol tárgyalásokat folytat az NSZK kormányának, ipari szervezeteinek és néhány nagy vállalatának vezető képviselőivel. Dr. Szénási Géza, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének vezetésével vasárnap ügyészi delegáció utazott a Lengyel Népköztársaságba. Dr. Franz Pallin, az Osztrák Köztársaság legfelsőbb bíróságának elnöke hétfőn hazánkba érkezett. A Magyar Nők Országos Tanácsának meghívására tíznapos magyarországi látogatásra hazánkba érkezett Hamida Al-Tahar asszony, az Iraki Nők Általános Szövetségének főtitkára. A FIR (Ellenállók Nemzetközi Szövetsége) vezetőségi ülésére a Német Szövetségi Köztársaságba utazott a Magyar Partizán Szövetség küldöttsége. A tanácskozáson a FIR VII. kongresszusának előkészítéséről tárgyalnak. Mártírokra emlékeztek ■ Több ezren vettek részt vasárnap a rákoskeresztúri izraelita sírkertben a budapesti izraelita hitközség ünnepségén. A kegyeletes ünnepségen a fasizmus B0O 000 magyar mártírjára emlékeztek az ottlevő emlékmű előtt. Ezután az ismeretlen munkaszolgálatos emlékművéhez vonultak a részvevők. Az ünnepségen — élén dr Seifert Géza elnökkel — teljes számban ott voltak a hitközség vezetői. (MTI) Elutazott a máltai miniszterasszony Agatha Barbara máltai oktatásügyi és kulturális miniszterasszony vasárnap elutazott hazánkból. Magyarországi tartózkodása során látogatást tett több fővárosi és vidéki oktatási és kulturális intézményben. Fogadta dr. Orbán László művelődésügyi minisztériumi államtitkár, Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes és dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke. Búcsúztatásán a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Orbán László, Fodor Zoltán, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, továbbá a Művelődésügyi Minisztérium és a Kulturális Kapcsolatok Intézete több vezető munkatársa. (MTI) Belga parlamenti küldöttség érkezett hazánkba Az országgyűlés meghívására hétfőn délután belga parlamenti küldöttség érkezett hazánkba, egyhetes látogatásra. A parlament két hazafiak tagjaiból álló delegációt Hervé Brouhon, a Belga Szocialista Párt képviselőházi csoportjának vezetője, az Interparlamentáris Unió belga—magyar tagozatának elnöke vezeti. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren dr. Pesta László és Pólyák János, az országgyűlés jegyzői, Darvasi István, az Interparlamentáris Unió magyar csoportja magyar— belga tagozatának elnöke,valamint több országgyűlési képviselő fogadta. Ugyancsak jelen volt az érkezésnél dr. Réczei László, hazánk brüsszeli és André Bayot, a BelgaKirályságbudapesti nagy-követe. (MTI) A hír immár végleges: hétfőn hajnalban, 69 éves korában, Santiagóban elhunyt Pablo Neruda, Nobel-díjas chilei költő, nemzetközi Lenin-békedíjas, a Chilei Kommunista párt Központi Bizottságának tagja. A szeptember 11-én hatalomra került ellenforradalmi rezsim drámai óráit követő, egymásnak ellentmondó hitözönben a megdöbbenés mögött megbújhatott remény: hátha él. Élt. Rabságban, de élt. Sőt másnap tollat ragadott a chilei történelem újdonsült, zsarnokai. ..vérszomjas hiénái’’ ellen. Azok ellen, akik az oly sok vérrel és lánggal kivívott lobogót szaggatják széjjel, akik halála napjáig háziőrizetben tartották az amúgy is súlyosan beteg költőt, „Latin-Amerika lelkiismeretét” — a népek költőjét, a kommunista forradalmárt, ahogy megismerték, szerették, becsülték őt szerte a világon. Rabság. Illegalitás. Száműzetés. Harc a békéért, testvériségért — válnak mind súlyosabbá, küzdelmes életútját átfogva, a tőmondatok. Az egykori vasutas fia (1901-ben született egy kis dél-chilei faluban, Parralban), eredeti nevén Ricardo Nestali Enzier Reyes Basealto egészen fiatalon, 19 éves korában került kapcsolatba a munkásosztállyal, a 30-as évek végén már a kommunisták soraiban található, a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának is tagja lesz. Később, mint nagykövet és szenátor szolgálja népenemzete ügyét. 1948-ban száműzetésbe kényszerül, de hazájától távol sem mond le az álmokat megvalósító küzdelemről. Járvjon Európa — hazánkban is többször vendégeskedett — vagy Ázsia földjén, mindenütt a harcra kelt népek énekeseként szólalt meg. Otthontalanságában is minden otthonra lelt azok között, akiknek testvéri szövetségét ismeretlenül is elfogadta, aki.kel együvé tartozónak vallotta magát. Segített, ahogy egyik méltatnia írja. ..minden embernek mentelnie hazáját e földön”. Része annak, a grandiózus honfoglalásnak, amellyel az ember véglegesen birtokba veszi hűnét, a földet, minden dolgaira, teremtményével és felhalmozott tudásával egyetemben. A költő, a forradalmár. Dé].Amerika lélegzete erén válhatott a század lélegzetévé is — nőtt alakja a nemzetei fölé. A legmagasabbra, ahova ember, művész, forradalmár nőhet —, mert hű maradt az igazsághoz, fényt hozó küldetéséhez. „Csak egy költő vagyok , ki mindenkit szeret,/ s bolyongva járom e szeretett világot:] hazámban tömlőére vetik a bányászt] és zsoldosok diktálnak a bíráknak.] De én szeretem fagyos kis hazámat] legutolsó kis gyökeréig. Ha száz halált kellene halnom,] ott szeretnék meghalni én: ha százszor kellene születnem,] csak ott szeretnék megszületni”] — vallotta egyik korábbi versében. Ott is halt meg. Az ismét fagyossá vált hazájában. De a lelkekben tovább örvénylenek forró szavú énekei. „Azért jöttem, hogy énekeljek] s hogy te is énekelj velem”] — írja küldetéséről. Azért jött, hogy küzdelmeinkben mindig velünk maradjon. T. M. * Pablo Neruda halálára 19 megye népművészete a Galériában • Hat perccel a megnyitó előtt Tizenkilenc megye 42 városa készülődik a Nemzeti Galériában a népművészetek leendő — 1976-tól végleges — székházában. Az utolsó roham a kiállítandó tárgyak ellen. Az aulában középen már zárt kört alkotva állnak a tarka ruhás kalocsai lányok. Pruszlikjuk, szoknyájuk friss és ropogós. A belépő szeme megakad a nagyaszói református templom festett mennyezetének 30 pompás tábláján. A Bács-Kiskun megyei sarok sátra alatt a magyaros kisködmönök előtt torpanak meg először. Mellette a szolnokiak sovány férfibabára próbálják rásimítani a lobogó vászongatyát. — Egy kis papírvatta még a nadrágba — lépkednek hátra a remekmű előtt a rendezők. Úgy tűnik, még feje tetején áll és keveredik minden. Legalábbis itt elöl. Baranya és Tolna vidékén már csendesebb a világ. Előtérben tucatnyi muzeológus és díszletmunkás. Rengeteg értékes népművészeti tárgy hever az asztalokon. Sőt, láb alatt is. — Ilyen nagyszabású népművészeti vállalkozásra, eddig még nem került sor. A kiállítás megyék szerint mutatja be anyagát — kalauzol a Népművészeti Múzeum tudományos titkára, dr. Hofer Tamás. — Ám, aki a népművészet ágairól, műfajairól kíván általános tájékoztatást kapni, az is boldogul. Sietünk emberek és tárgyak között. — Ez egy 1690-ből származó debreceni fazekas edikancsó. Ez itt a „papok széke” a régi hódmezővásárhelyi református templomból. Átfestették szürkére, de Tornyai János műhelyében késsel kiszabadították szép mintáit . . . Kiskun madonnák Félegyházáról, a rákosi úrasztal takaró 1668-ból. Orosházi szörfonattal hímzett párnavégek — mutatja sorban dr. Hofer Tamás. Áradatként zúdul a látogatóra a magyar népművészet tengernyi kincse, elámítószépsége, forma-, motívum- és színgazdagsága, a Baja menti halásztanyák hajói, a kiskunfélegyházi faragó molnárok útszéli keresztje, borotvatokok, a csengők és a kolompok. A tiszafüredi butellák, a mezőtúri korsók. Szabolcs, Szatmár ékesmivű faragásai: fejfák, tornácoszlopok, gazdag díszítésű mángorlók. A matyó hímzések. A Fejér megyei juhász relikviák. Győr megyei kékfestő műhely felszerelése. Vas és Zala konyhakamra berendezései, a kontyosház, a faragott tornácoszlopok. A somogyi Zselicség mázas cserépkályhája, és a veszprémi szőttesek finom anyagai. S ez még nem minden. A Pest megyei sarok előtt is — a felvidéki megyék külön termet kaptak az emeleten —, itt is meg kell állni. Kék harisnyában, csakis cipőben, lila fejkendőben egy nagytarcsai asszony öltözteti a bábut. — Álljon csak fel egy picit — szól rá a muzeológus. — Megnézem, hogy áll magán is a ruha. A bábura ráadják a kilencedik szoknyát. — Nagytarcsán a tanítónő mindig engem hív, ha kellek. Közel is lakom, no, meg tagja is vagyok a múzeumi szakkörnek — mondja és gondos szemmel figyeli a rakott szoknya tengernyi ráncát. Nógrád megyei menyecskék a túloldalon. Csodás tökötökben és ruhákban. Balra hálókamrájuk dagadó párnahegyekkel. Átellenben hevesi lakodalmas együttes az esküvői kaláccsal. S mennyi mindent kéne még felsorolnom. A sárközi színlő selyemruhák pompáit, a híres debreceni mézeskalácsost, a felfedezett balmazújvárosi kalaposmestert, aki marhavérrel itatja át kalapjait. A szabolcsi tárolóbödönt, a gyökérguzsalyt... Kifele menet embernél is magasabb széles fej, fákba ütközöm, amelyekre a Galéria igazgatója tréfásan azt mondta, hogy „vannak ezek, is olyan remekek, mint a mi szobraink”. S íme egy felirat búcsúzóul az egyik fejfáról: „Itt nyugszik Balogh Péter, élt 93 évet, Párosán, Kiss Julianna nejével. MH 1965 Decsén. Béke poraira”. Hétfőn a Magyar Nemzeti Galériában megyék népművészeti kiállítása a főváros egyesítésének 100. évfordulójára című népművészeti kiállítás megnyitójával ünnepélyesen megkezdődött a budapesti művészeti hetek rendezvénysorozata. Az ünnepélyes megnyitón megjelent Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, dr. Orbán László, a Művelődésügyi Minisztérium államtitkára, Szépvölgyi Zoltán, Budapest Főváros Tanácsának elnöke, politikai, társadalmi és kulturális életünk számos kiválósága, valamint a megyei pártbizottságok és tanácsok vezető képviselői. Ott voltak a budapesti külföldi nagykövetségek munkatársai is. Solymár Istvánnak, a Nemzeti Galéria főigazgató-helyettesének üdvözlő szavai után dr. Hoffmann Tamás, a Néprajzi Múzeum főigazgatója vázolta a kiállítás jelentőségét, majd Farkasinszky Lajos, a fővárosi tanács elnökhelyettese mondott megnyitó beszédet. Szemann Béla hetősen gyenge programok jegyében telt el a televíziót nézők számára. Az igazság az, hogy nem akadt egyetlen olyan műsor sem, amelyre igazi elégedettséggel gondolhatna vissza egy hét múltán a néző. Valamit tenni kellene a vigasztalan egyhangúság megszüntetésére, hiszen lassan már a szeptember is véget ér, és most már kevesebbet lehet az uborkaszezonra hivatkozni. A minden jó, ha a vége jó jegyében véget ért az ,,Országutak” is, csalódást okozva azoknak, akik az utolsó résztől is az előzőek jó ritmusát, könnyed dramaturgiáját várták. Persze, mérgelődni ugyanúgy lehetett a szerdai sportközvetítésen is, de ehhez a tévének semmi köze nem volt. Mindenesetre, helyénvalónak bizonyult az, hogy egyetlen szombati meccsre sem vonult ki a közvetítőkocsi. KÉT EGYFELVONÁSOS Szerda este majd egy órát tölthettünk a Szakonyi Károly által életre keltett két házaspárral. Végighallgattuk szóváltásaikat, veszekedéseiket és tulajdonképpen nem is szórakoztunk rosszul. A két egyfelvonásos közül az első volt a jobb, itt a rendezői koncepció sokkal szerencsésebben találkozott az alkotó elképzeléseivel, mint a másodikban. Dömölky János rendező, Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva triója a „Ha itthon maradnál”-ban egészen egyedülálló volt. Kifogástalanul tolmácsolták a darab hangulati és gondolati anyagát, olyannyira hogy produkciójuk időnként kísértetiesen valószerű volt. A „Benn a szobában” valamivel halványabb volt, és ebben nyilván nagy szerepet játszott az is, hogy nálunk azért még nincsenek hagyományai az abszurd határait ennyire súroló tévéjáték készítésének. Út látszik, ebben a műfajban sem egyszerű. ÖTSZEMKÖZT Csütörtök este Somogyi József szobrászművésszel volt alkalmunk eltölteni egy órát, mégpedig egy igen kellemes órát. Ebben a műsor egyre rutinosabb alkotóin túl, igen nagy szerepe volt Somogyi József egyéniségének. Egy órán keresztül vallott önmagáról, művészi munkájáról, célkitűzéseiről és ihletett pedagógusként beszélt tanári munkájáról is. Minden szempontból tanulságos volt ez a műsor, főként pedig azért, mert ismét kiviláglott, hogy az emberség a művészt is közelebb hozza a közönséghez. NÉGY KERÉKKEL, OKOSAN Játékos autóversenyre invitálta péntek este a nézőt a televízió, ő pedig jobb dolga nem lévén, elfogadta a meghívást, utóbb kiderült, nagyon helyesen. A műsor után a néző tetemesen megnőtt önbizalommal zárhatta el a készüléket, mert akár ez volt a szerkesztő célja, akár nem, a versenyzőket úgy válogatták össze, hogy sok kérdésre nem tudtak válaszolni. Kétség sem fér hozzá, legnehezebb dolga Petress Istvánnak volt, aki hallatlan erőfeszítéssel igyekezett megtörni a feltett kérdések után honoló méla csendet. M. Szebeni Géza Budapesti zenei hetek Hétfőn, az Erkel Szín-, házban Bartók-esttel vette kezdetét az idei budapesti zenei hetek eseménysorozata. A nyitó koncerten a Magyar Állami Hangversenyzenekart Ferencsik János vezényelte. Kocsis Zoltán zongoraművész működött közre.