Népszava, 1973. szeptember (101. évfolyam, 204–229. sz.)

1973-09-25 / 224. szám

197­3. szept­e­m­ber 25. NÉPSZAVA Az amerikai kereskedelemügyi miniszter Budapesten A magyar kormány meghívására vasárnap délután Budapestre ér­kezett Frederick B. Dent, az Egyesült Államok ke­­reskedelemügyi minisz­tere. Társaságában érke­zett az Egyesült Államok kereskedelemügyi, illetve külügyminisztériumának több vezető beosztású fr munkatársa. Az amerikai miniszter ■megérkezése után nyi­latkozott az MTI munka­­társának. — Ezúttal először láto­gatok Magyarországra s bizakodással tekintek tár­gyalásaink elé — mon­dotta. A két ország kap­csolatai ugyanis az utób­bi néhány évben jelen­tősen javultak, s kormá­nyom felkért arra, hogy e látogatásommal is se­gítsem e kedvező ten­dencia­ folytatását, keres­kedelmünk növelését. A kapcsolatainkban ta­pasztalható fejlődésnek fontos bizonyítékaként ér­­tékeljük, hogy az elmúlt 14 hónapban a két ország négy megállapodást írt alá. Ezekkel egész sor kérdést rendeztünk. Megemlékezett Vályi Péternek, a Miniszterta­nács elnökhelyettesének haláláról, a magyar nép gyászáról, hozzáfűzve, hogy legmélyebb együtt­érzését kívánja kifejezni a magyar miniszterelnök, helyettes tragikus halála miatt. Dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhe­lyettese vasárnap este hivatalában fogadta Fre­derick B­reutet. Az eszmecserén részt vett Richard Foote Pedersen, az Egyesült Államok bu­dapesti nagykövete is. Dr. Timár Mátyás ugyancsak vasárnap este a Parlament vadász­termében vacsorát adott a miniszter tiszteletére. Lázár György, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese, az Országos Terv­hivatal elnöke hétfőn dél­előtt hivatalában fogadta Frederick B. Dentet. Dr. Timár Mátyás és Frederick B. Dent hétfőn tárgyalásokat folytatott a Parlament épületében a két ország kapcsolatait érintő kérdésekről. A megbeszélésen részt vett Nagy János külügymi­niszter-helyettes, dr. Sza­lai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes és Fr. F Pedersen, az Egyesült Államok budapesti nagy­­követe is. Dr. Timár Mátyás tá­jékoztatta vendégét Ma­gyarország gazdasági helyzetéről, külgazdasági kapcsolatairól, fő fejlesz­tési­­ programjairól. Mind­két fél pozitívan érté­keli a két ország gazda­sági kapcsolatainak fej­­lesztésében az utóbbi idő­­ben elért eredményeket. Dr. Timár Mátyás ki­fejtette, hogy Magyar­­ország érdekelt a diszkri­­mináció-mentes kereske­delemben, a GATT sza­bályai alapján is számít a megkülönböztetések megszüntetésére. Célsze­rűnek tartjuk az Egye­sült Államokkal olyan kereskedelmi egyezmény létrehozását", amely az áruforgalmat és a koope­rációt egyaránt­ előmoz­dítja. A nap folyamán dr. Bíró József külkereske­delmi miniszternél is lá­togatást tett az Egyesült Államok kereskedelem­ügyi minisztere. A gazda­sági kapcsolatok kérdé­seit elemezve, a többi között a GATT-tagsá­­gunkkal kapcsolatos kér­désekről, a legnagyobb kedvezmény elvének ér­vényesítéséről is tárgyal­­tak. E megbeszélésen is részt vett a két minisz­terhelyettes és az Egye­sült Államok budapesti nagykövete. Nagyköveti megbízólevelek átadása Losonczi Pál, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsá­nak­­elnöke hétfőn fogad­ta Houshang Moghadam rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetet, az Iráni Császárság új ma­gyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A nagykövet megbízóle­velének átadásakor beszé­dében a többi között kije­lentette: — A számomra biztosí­tott kihallgatáson ő császá­­ri felsége megbízott, hogy excellenciáznak, és az ön kormányának átadjam őszinte szerencsekívána­­tait, valamint a magyar nemzet felvirágzására irá­nyuló jókívánságait, s ki­fejezte hő óhaját, hogy or­szágaink baráti kapcsola­tai tovább fognak fejlődni. Losonczi Pál a nagykö­vet beszédére válaszolva a többi között hangsúlyozta: — Köszönettel fogadom ő császári felsége jókíván­ságait, amelyeket a ma­gyar népnek, kormá­nyunknak és nekem kül­dött. Kérem, tolmácsolja legjobb kívánságainkat a császári felségének, és további sikereket kívá­nunk az iráni nép fel­­emelkedéséért kifejtett te­vékenységükhöz. A ma­gunk részéről szintén kí­vánatosnak tartjuk az or­szágaink között kedvezően alakuló baráti kapcsola­tok további elmélyítését népeink és a világbéke ja­vára. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemu­tatta Losonczi Pálnak a kíséretében megjelent Shamsedin Gharib és Ah­mad Moghtaderpur taná­csosokat és Chaman Ara­i, harmadtitkárt. Az Elnöki Tanács elnö­ke szívélyesen elbeszélge­tett a nagykövettel, aki ezután a Hősök terén meg­koszorúzta a magyar hő­sök emlékművét. Losonczi Pál, a Népköz­társaság­­Elnöki Tanácsá­nak elnöke hétfőn fogad­ta­ Sámuel Patrick Ofer Kumi rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetet, a Ghánai Köztársaság új magyarországi nagyköve­tét, aki átadta megbízó­­levelét S. P. O Kumi nagykö­vet megbízólevelének át­adásakor a többi között elmondotta: — A Ghánai Köztársa­ság és a Magyar Népköz­­társaság között a kapcso­latok szívélyesek. A kap­csolatok a gazdaság, a technika, a tudomány és a kultúra területén­­az évek során csak erősöd­tek, s a Nemzeti Megúj­hodás Tanácsának politi­kája ezeket fenntartani és tovább erősíteni törekszik. Losonczi Pál a nagykö­vet beszédére válaszolva, a többi között hangsú­lyozta : — Egyetértve nagykö­vet úr megállapításával, mi is igen hasznosnak tartjuk az országaink kö­zötti magas szintű talál­kozásokat, amelyek hoz­zájárulnak államközi vi­szonyunk fejlődéséhez, a nemzetközi helyzettel kap­csolatos értékeléseink és céljaink összehangolásá­hoz. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemu­tatta Losonczi Pálnak a kíséretében megjelent A. S. Annabiri másodtitkárt. Az Elnöki Tanács elnö­ke szívélyesen elbeszélge­tett a nagykövettel, aki ezt követően a Hősök te­rén megkoszorúzta a ma­gyar hősök emlékművét. (MTI) Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter hét­főn elutazott az NSZK-ba, ahol tárgyalásokat folytat az NSZK kormányának, ipari szervezeteinek és­ né­­hány nagy vállalatának vezető képviselőivel. Dr. Szénási Géza, a Ma­­gyar Népköztársaság leg­főbb ügyészének vezetésé­vel vasárnap ügyészi dele­gáció utazott a Lengyel Népköztársaságba. Dr. Franz Pallin, az Osztrák­ Köztársaság leg­felsőbb bíróságának elnö­ke hétfőn hazánkba érke­zett. A Magyar Nők Országos Tanácsának meghívására tíznapos magyarországi látogatásra hazánkba ér­kezett Hamida Al-Tahar asszony, az Iraki Nők Ál­talános Szövetségének fő­titkára. A FIR (Ellenállók Nem­zetközi Szövetsége) veze­tőségi ülésére a Német Szövetségi Köztársaságba utazott a Magyar Partizán Szövetség küldöttsége. A tanácskozáson a FIR VII. kongresszusának előkészí­téséről tárgyalnak. Mártírokra emlékeztek ■ Több ezren vettek részt vasárnap a rákoskeresz­túri izraelita sírkertben a budapesti izraelita hitköz­ség ünnepségén. A kegye­letes ünnepségen a fasiz­mus B0O 000 magyar már­tírjára emlékeztek az ott­levő emlékmű előtt. Ez­után az ismeretlen mun­kaszolgálatos emlékművé­hez vonultak a részvevők. Az ünnepségen — élén dr Seifert Géza elnökkel — teljes számban ott voltak a hitközség vezetői. (MTI) Elutazott a máltai miniszterasszony Agatha Barbara máltai oktatásügyi és kulturális miniszterasszony vasárnap elutazott hazánkból. Ma­gyarországi tartózkodása során látogatást tett több fővárosi és vidéki okta­tási és kulturális intéz­ményben. Fogadta dr. Or­bán László művelődésügyi minisztériumi államtitkár, Nagy Imre munkaügyi mi­niszterhelyettes és dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke. Búcsúztatásán a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Orbán László, Fodor Zoltán, a Külügyminisztérium fő­osztályvezetője, továbbá a Művelődésügyi Miniszté­rium és a Kulturális Kap­csolatok Intézete több ve­zető munkatársa. (MTI) Belga parlamenti küldöttség érkezett hazánkba Az országgyűlés meg­hívására hétfőn délután belga parlamenti kül­döttség érkezett hazánk­ba, egyhetes látogatásra. A parlament két hazafiak tagjaiból álló delegációt Hervé Brouhon, a Belga Szocialista Párt képvi­selőházi csoportjának ve­­zetője, az Interparlamen­­táris Unió belga—magyar tagozatának elnöke ve­zeti. A vendégeket a Ferihe­gyi repülőtéren dr. Pesta László és Pólyák János, az országgyűlés jegyzői, Darvasi István, az Inter­parlamentáris Unió ma­gyar csoportja magyar— belga tagozatának elnö­ke,­­valamint több ország­gyűlési­­ képviselő­ fogadta. Ugyancsak jelen volt az érkezésnél dr. Réczei László,­ hazánk brüsszeli és André Bayot, a Belga­­Királyság­­budapesti nagy-­­követe. (MTI) A hír immár végleges: hétfőn hajnalban, 69 éves korában, Santiagóban el­hunyt Pablo Neruda, No­­bel-díjas chilei költő, nemzetközi Lenin-békedí­­jas, a Chilei Kommunista párt Központi Bizottságá­nak tagja. A szeptember 11-én hatalomra került el­lenforradalmi rezsim drá­mai óráit követő, egy­másnak ellentmondó hit­­özönben a megdöbbenés mögött megbújhatott re­mény: hátha él. Élt. Rabságban, de élt. Sőt másnap tollat raga­dott a chilei történelem újdonsült, zsarnokai. ..vér­szomjas hiénái’’ ellen. Azok ellen, akik az oly sok vérrel és lánggal ki­vívott lobogót­ szaggatják széjjel, akik halála nap­jáig háziőrizetben tartot­ták az amúgy is súlyosan beteg költőt, „Latin-Ame­­rika lelkiismeretét” — a népek költőjét, a kommu­nista forradalmárt, ahogy megismerték, szerették, becsülték őt szerte a vilá­gon. Rabság. Illegalitás. Száműzetés. Harc a béké­ért, testvériségért — vál­nak mind súlyosabbá, küz­delmes életútját átfogva, a tőmondatok. Az egykori vasutas fia (1901-ben szü­letett egy kis dél-chilei fa­luban, Parralban), eredeti nevén Ricardo Nestali Enzier Reyes Basealto egészen fiatalon, 19 éves korában került kapcsolat­ba a munkásosztállyal, a 30-as évek végén már a kommunisták soraiban ta­lálható, a Chilei Kommu­nista Párt Központi Bi­zottságának is tagja lesz. Később, mint nagykövet és szenátor szolgálja népe­­nem­zete ügyét. 1948-ban száműzetésbe kényszerül, de hazájától távol sem mond le az álmokat meg­valósító küzdelemről. Járv­jon Európa — hazánkban is többször vendégeske­dett — vagy Ázsia föld­jén, mindenütt a harcra kelt népek énekeseként szólalt meg. Otthontalan­­ságában is minden otthon­ra lelt azok­­ között, akik­nek testvéri szövetségét ismeretlenül is elfogadta, aki.­kel együvé tartozónak vallotta magát. Segített, ahogy egyik méltatnia ír­ja. ..minden embernek mentelnie hazáját e föl­dön”. Része annak, a gran­diózus honfoglalásnak, amellyel az ember végle­gesen birtokba veszi hű­nét, a földet, minden dol­gaira­, teremtményével és felhalmozott tudásával egyetemben. A költő, a forradalmár. Dé].Amerika lélegzete erén válhatott a század lélegzetévé is — nőtt alak­ja a nemzetei­ fölé. A legmagasabbra, ahova ember, művész, forradal­már nőhet —, mert hű maradt az igazsághoz, fényt hozó küldetéséhez. „Csak egy költő vagyok­ , ki mindenkit szeret,/ s bolyongva járom e szeretett világot:] hazámban tömlőére vetik a bányászt] és zsoldosok diktálnak a bíráknak.] De én szeretem fagyos kis hazámat] legutolsó kis gyökeréig. Ha száz halált kellene halnom,] ott szeretnék meghalni én: ha százszor kellene születnem,] csak ott szeretnék megszületni”] — vallotta egyik korábbi versében. Ott is halt meg. Az is­mét fagyossá vált hazájá­ban. De a lelkekben to­vább örvénylenek forró szavú énekei. „Azért jöttem, hogy énekeljek] s hogy te is énekelj velem”] — írja küldetéséről. Azért jött, hogy küzdel­meinkben mindig velünk maradjon. T. M. * Pablo Neruda halálára ­ 19 megye népművészete a Galériában • Hat perccel a megnyitó előtt Tizenkilenc megye 42 városa készülődik a Nem­­zeti Galériában a nép­művészetek leendő — 1976-tól végleges — szék­házában. Az utolsó ro­ham a kiállítandó tár­gyak ellen. Az aulában középen már zárt kört alkotva állnak a tarka ruhás kalocsai lányok. Pruszlikjuk, szoknyájuk friss és ropogós. A be­lépő szeme megakad a nagyaszói református templom festett mennye­zetének 30 pompás táb­láján. A Bács-­Kiskun megyei sarok sátra alatt a ma­­gyaros kisködmönök előtt torpanak meg először. Mellette a szolnokiak so­vány férfibabára próbál­ják rásimítani a lobogó vászongatyát. — Egy kis papírvatta még a nadrágba — lép­kednek hátra a remekmű előtt a rendezők. Úgy tűnik, még feje tetején áll és keveredik minden. Legalábbis itt elöl. Baranya és Tolna vidékén már csendesebb a világ. Előtérben tucat­nyi muzeológus és dísz­letmunkás. Rengeteg érté­kes népművészeti tárgy hever az asztalokon. Sőt, láb alatt is. — Ilyen nagyszabású népművészeti vállalko­zásra, eddig még nem ke­­rült sor. A kiállítás me­­gyék szerint mutatja be anyagát — kalauzol a Népművészeti Múzeum tudományos titkára, dr. Hofer Tamás. — Ám, aki a népművészet ágairól, műfajairól kíván általá­nos tájékoztatást kapni, az is boldogul. Sietünk emberek és tár­gyak között. — Ez egy 1690-ből szár­mazó debreceni fazekas edikancsó. Ez itt a „papok széke” a régi hódmezővá­sárhelyi református temp­lomból. Átfestették szür­kére, de Tornyai János műhelyében késsel kisza­badították szép mintáit . . . Kiskun madonnák Fél­egyházáról, a rákosi úr­asztal takaró 1668-ból. Orosházi szörfonattal hímzett párnavégek — mutatja sorban dr. Hofer Tamás. Áradatként zúdul a lá­togatóra a magyar nép­művészet tengernyi kin­­cse, elámító­­szépsége, forma-, motívum- és szín­­gazdagsága, a Baja men­ti halásztanyák hajói, a kiskunfélegyházi faragó molnárok útszéli kereszt­je, borotvatokok, a csen­gők és a kolompok. A ti­szafüredi butellák, a me­­zőtúri korsók. Szabolcs, Szatmár ékesmivű fara­gásai: fejfák, tornácosz­lopok, gazdag díszítésű mángorlók. A matyó hím­zések. A Fejér megyei juhász relikviák. Győr megyei kékfestő műhely felszerelése. Vas és Zala konyhakamra berendezé­sei, a kontyosház, a fara­­gott tornácoszlopok. A somogyi Zselicség mázas cserépkályhája, és a veszprémi szőttesek fi­nom anyagai. S ez még nem minden. A Pest megyei sarok előtt is — a felvidéki megyék külön termet kaptak az emeleten —, itt is meg kell állni. Kék harisnyában, csakis ci­pőben, lila fejkendőben egy nagytarcsai asszony öltözteti a bábut. — Álljon csak fel egy picit — szól rá a mu­zeológus. — Megnézem, hogy áll magán is a ruha. A bábura ráadják a ki­­lencedik szoknyát. — Nagytarcsán a taní­tónő mindig engem hív, ha kellek. Közel is la­kom, no, meg tagja is vagyok a múzeumi szak­körnek — mondja és gondos szemmel figyeli a rakott szoknya tengernyi ráncát. Nógrád megyei me­nyecskék a túloldalon. Csodás tökötökben és ruhákban. Balra háló­kamrájuk dagadó párna­hegyekkel. Átellenben he­vesi lakodalmas együttes az esküvői kaláccsal. S mennyi mindent kéne még felsorolnom. A sár­közi színlő selyemruhák pompáit, a híres debre­ceni mézeskalácsost, a felfedezett balmazújvá­rosi kala­posmestert, aki marhavérrel itatja át ka­­lapjait. A­ szabolcsi tá­­rolóbödönt, a­­ gyökér­­guzsalyt... Kifele menet embernél is magasabb széles fej, fákba ütközöm, amelyek­re a Galéria igazgatója tréfásan azt mondta, hogy „vannak ezek, is olyan remekek, mint a mi szobraink”. S íme egy fel­irat búcsúzóul az egyik fejfáról: „Itt­­ nyugszik Balogh Péter, élt 93 évet, Párosán, Kiss Julianna nejével. MH 1965 Decsén. Béke poraira”. Hétfőn a Magyar Nem­zeti Galériában megyék népművészeti kiállítása a főváros egyesítésének 100. évfordulójára című nép­­művészeti kiállítás meg­nyitójával ünnepélyesen megkezdődött a budapesti művészeti hetek rendez­vénysorozata. Az ünnepé­lyes megnyitón megjelent Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, dr. Orbán László, a Mű­velődésügyi Minisztérium államtitkára, Szépvölgyi Zoltán, Budapest Főváros Tanácsának elnöke, poli­tikai, társadalmi és kultu­rális életünk számos ki­válósága, valamint a me­gyei pártbizottságok és tanácsok vezető képvise­lői. Ott voltak a budapesti külföldi nagykövetségek munkatársai is. Solymár Istvánnak, a Nemzeti Galéria főigazga­tó-helyettesének üdvözlő szavai után dr. Hoffmann Tamás, a Néprajzi Mú­zeum főigazgatója vázolta a kiállítás jelentőségét, majd Farkasinszky Lajos, a fővárosi tanács elnökhe­lyettese mondott megnyi­tó beszédet. Szemann Béla hetősen gyenge programok jegyében telt el a televí­ziót nézők számára. Az igazság az, hogy nem akadt egyetlen olyan mű­sor sem, amelyre igazi elégedettséggel gondolhat­na vissza egy hét múltán a néző. Valamit tenni kel­lene a vigasztalan egy­hangúság megszüntetésé­re, hiszen lassan már a szeptember is véget ér, és most már kevesebbet le­het az uborkaszezonra hi­vatkozni. A minden jó, ha a vége jó jegyében véget ért az ,,Országutak” is, csalódást okozva azoknak, akik az utolsó résztől is az elő­zőek jó ritmusát, könnyed dramaturgiáját várták. Persze, mérgelődni ugyan­úgy lehetett a szerdai sportközvetítésen is, de ehhez a tévének semmi köze nem volt. Minden­esetre, helyénvalónak bi­zonyult az, hogy egyetlen szombati meccsre sem vo­nult ki a közvetítőkocsi. KÉT EGYFELVONÁSOS Szerda este majd egy órát tölthettünk a Szako­­nyi Károly által életre keltett két házaspárral. Végighallgattuk szóváltá­saikat, veszekedéseiket és tulajdonképpen nem is szórakoztunk rosszul. A két egyfelvonásos közül az első volt a jobb, itt a ren­dezői koncepció sokkal szerencsésebben találko­zott az alkotó elképzelé­seivel, mint a második­ban. Dömölky János ren­dező, Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva triója a „Ha itthon maradnál”-ban egé­szen egyedülálló volt. Ki­fogástalanul tolmácsolták a darab hangulati és gon­dolati anyagát, olyannyi­ra hogy produkciójuk időnként kísértetiesen valószerű volt. A „Benn a szobában” valamivel hal­ványabb volt, és ebben nyilván nagy szerepet ját­szott az is, hogy nálunk azért még nincsenek ha­gyományai az abszurd ha­tárait ennyire súroló té­véjáték készítésének. Út látszik, ebben a műfajban sem egyszerű. ÖTSZEMKÖZT Csütörtök este Somogyi József szobrászművésszel volt alkalmunk eltölteni egy órát, mégpedig egy igen kellemes órát. Ebben a műsor egyre rutinosabb alkotóin túl, igen nagy szerepe volt Somogyi Jó­zsef egyéniségének. Egy órán keresztül vallott ön­magáról, művészi munká­járól, célkitűzéseiről és ihletett pedagógusként be­szélt tanári munkájáról is. Minden szempontból ta­nulságos volt ez a műsor, főként pedig azért, mert ismét kiviláglott, hogy az emberség a művészt is kö­­­zelebb hozza a közönség­hez. NÉGY KERÉKKEL, OKOSAN Játékos autóversenyre invitálta péntek este a né­zőt a televízió, ő pedig­­ jobb dolga nem lévén, el­fogadta a meghívást, utóbb kiderült, nagyon he­lyesen. A műsor után a néző tetemesen megnőtt önbizalommal zárhatta el a készüléket, mert akár ez volt a szerkesztő célja, akár nem, a versenyzőket úgy válogatták össze, hogy sok kérdésre nem tudtak válaszolni. Kétség sem fér hozzá, legnehezebb dolga Petress Istvánnak volt, aki hallatlan erőfeszítéssel igyekezett megtörni a fel­tett kérdések után honoló méla csendet. M. Szebeni Géza Budapesti zenei hetek Hétfőn, az Erkel Szín-, házban Bartók-esttel vet­te kezdetét az idei bu­­dapesti zenei hetek ese­ménysorozata. A nyitó koncerten a Magyar Ál­lami Hangversenyzene­kart Ferencsik János ve­zényelte. Kocsis Zoltán zongoraművész működött közre.

Next