Népszava, 1979. február (107. évfolyam, 26-49. sz.)
1979-02-21 / 43. szám
1979. február 21. ) EL A KEZEKKEL VIETNAMTÓL! (Folytatás az 1. oldalról) kerrel megbirkózik a kínai agresszióval. Megvédi függetlenségét, szuverenitását, és ezzel is hozzájárul Délkelet-Ázsia, az egész világ békéjéhez. Vietnam mellett áll az egész haladó világ: Vietnam győzni fog ebben a harcban is! — mondotta befejezésül Sarlós István. X \(.Y S.V.MHm; Peking vessen véget no ttgressoiéntuk A nagy tapssal fogadott beszéd után Nagy Sándor a magyar ifjúság érzéseit, gondolatait tolmácsolta. ^ — Vietnam a mai ifjúság számára világszerte és Magyarországon is jelkép — mondotta. — Jelképe a több évtizedes hősies felszabadító harcnak, az emberi gyötrelmeknek, megpróbáltatásoknak, a lankadatlan küzdeni akarásnak, a világ népei, a világ ifjúsága szolidaritásának és a szocializmus erejének is. A magyar fiatalok azt akarták, és azt akarják ma is, hogy a vietnami gyerekek iskolába járjanak, tanuljanak szakmát, többek között abban az iskolában, amely a magyar fiatalok segítségével épült. Azt akarják, hogy a vietnami embereknek ne kelljen felcserélniük a szerszámot puskára, az iskolapadot óvóhelyre és lövészárkokra. A KISZ központi bizottsága teljes mértékben osztja a fiatalok felháborodását, tiltakozását és Vietnammal vállalt szolidaritását. Követeljük, hogy a kínai vezetés azonnal vessen véget az agressziónak, feltétel nélkül és haladéktalanul vonja ki csapatait Vietnam területéről. VAS JÁNOSs .1 magyar szerveseit dolgosak szolítjk rstik a het napi H4*ppt*l A magyar szervezett dolgozók véleményét, négymillió magyar munkás, értelmiségi és alkalmazott tiltakozását Vas János juttatta kifejezésre. Hangsúlyozta, hogy a magyar szervezett dolgozók — csatlakozva a Szakszervezeti Világszövetség felhívásához — a kínai agresszió haladéktalan beszüntetését követelik. — Az értelem, a kultúra, az emberi felemelkedés korszakában nem lehet mentség a nagyhatalmi soviniszta törekvésekre, és nincs felmentés az esztelenségre, az agresszióra — hangsúlyozta. — Ha agressziót ért bárhol a világon valamely népet, a magyar munkások mindig felemelték tiltakozó szavukat. Most is ezt tesszük. De a magyar szervezett dolgozók szenvedélyes tiltakozásának még különleges nyomatékot ad az a tény, hogy a kínai kormány Vietnam megtámadásával az imperialista elődök szégyenletes örökébe lépett. A kínai fegyveres erők egy szocialista országot támadtak meg. A magyar dolgozók mélységes meggyőződése, hogy a vietnami nép most is győzelmet fog aratni az agresszor felett. A továbbiakban arról szólt, hogy a szolidaritásnak, a támogatásnak az adja meg az erkölcsi és az anyagi alapját, "ha itthon mindenki helytáll a saját munkájában, országunk gazdasági, politikai, szellemi alapjának további erősítésében. Amikor Vietnammal szolidaritást vállalunk, amikor elítéljük a kínai kormány szégyenteljes agresszióját, akkor amellett is hitet teszünk, hogy biztosítjuk 1979. évi terveink megvalósítását, szocialista hazánk erősítését. Ez növeli nemzetközi fellépésünk súlyát, hitelét is. ATiTYEA' l»IH SOAl. A pr4›ktя t4tr iif¡HI55€»tkösiség tu n ti bistpn gstigtt Zúgó taps köszöntötte ezután Nguyen Phu Soait, a Vietnami Szocialista Köztársaság szólásra emelkedő nagykövetét. A nagykövet rámutatott: — A vietnami nép négyezer éves történelme során számtalanszor bátran kiállt, hogy megvédje függetlenségét és szabadságát. Legyőzte a kínai támadó feudális urakat éppúgy, mint a nagy imperialista hatalmakat, a francia, a japán, az amerikai agresszorokat. A vietnami nép — ugyanúgy, mint bármely más nép — hőn szereti a békét, hogy boldog életét építhesse, de senkitől sem tűri el, hogy megsértse függetlenségét és szuverenitását. A nagykövet ezután hangsúlyozta: Vietnam népe most is erőt ment a testvéri szocialista országok, a világ haladó közvéleményének szolidaritásából. Nagy meghatottsággal és mély hálával fogadta a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kormány, a testvéri magyar nép szolidaritását is, amelyet éppúgy maga mellett érzett az amerikai agresszorok elleni küzdelmében, mint jelenlegi igazságos honvédő harcában. Hangsúlyozta: a február 19-i kormánynyilatkozat, amely elítélte Kína agressziós háborúját, követelte a támadás azonnali beszüntetését és a kínai csapatok haladéktalan kivonását, valamint a Vietnamot támogató gyűlések, a nagykövetséghez küldött táviratok sokasága a vietnami—magyar szolidaritás erőteljes és magasztos megnyilvánulásai, az igazi proletár internacionalizmus tanúbizonysága. A nagygyűlés tilsztsítpfjlalikszt Nguyen Phu Soai beszéde után percekig zúgott a taps, majd a nagygyűlés részvevői egy emberként szavazták meg közös állásfoglalásukat, amely támogatja hazánk kormányának nyilatkozatát. tiltakozik a kínai agresszió ellen és támogatásáról biztosítja a testvéri Vietnam népét. Az állásfoglalás követeli, hogy Kína azonnal szüntesse be fegyveres agresszióját, vonuljon ki a megtámadott Vietnam földjéről, s végérvényesen hagyjon fel provokációival . Az imperialista hatalmak ellen több évtizedes harcban győzedelmeskedő vietnami testvéreinkkel mindvégig szolidárisak voltunk, azok vagyunk ma is. Vietnam megvédése nemcsak a vietnami nép ügye, a miénk is! — fejeződik be a nagygyűlés állásfoglalása. Országszerte ugyancsak a dolgozók százezrei fejezték ki tiltakozásukat Kína agressziója ellen, szolidaritásukat a sokat szenvedett, hős vietnami néppel, követelve, hogy az egymilliárdos Kína haladéktalanul szüntesse be támadó hadműveleteit és vonja vissza csapatait az 50 milliós Vietnami Szocialista Köztársaság területéről. Motorok minősítő vizsgálata a Közúti Közlekedési Tudományos Kutatóintézetben NÉPSZAVA Mi újság? Másfél milliárd lappéldány egy év aluli Megszokott reggeli „szertartásaink” egyike, hogy átnézzük az újságot. S hogy valóban így van, bizonyítja: napilapolvasásban Magyarország az előkelő 15. helyet foglalja el a „világranglistán”. Kevesen tudják, hogy reggelente 3 millió napilappéldány kerül az előfizetők postaládájába, illetve az árusokhoz. Az országosak közül a Népszabadság jelenik meg a legnagyobb példányszámban, összesen viszont a tizenkilenc megyei lapból fogy el a legtöbb: majdnem 1,2 millió. Ezek közül a Dunántúli Naplót, az Észak-Magyarországot és a Kisalföldet olvassák a legtöbben. A sokoldalú és széles körű érdeklődésnek megfelelően évente több, mint 600 féle belföldi sajtóterméket terjeszt a posta, s tavaly csaknem 1,4 milliárd darabot vásároltunk belőlük. A hetilapokból minden alkalommal 7 milliót nyomtatnak. Hoszszú évek óta „vezet” a Rádió- és Televízióújság 1,3 milliós, és a Nők Lapja, már az egymilliót is meghaladó példányszámmal. A tájékoztatást és szórakoztatást egyszerre szolgáló képesújságoknak a legnépesebb az olvasótábora, szinte mindenkinek a kezébe kerül hetente valamelyik. Szinte valamennyi hazai lap eljut külföldre is, évente több mint félmillió példányban. Három-egyed részüket a szocialista országokba postáznák, főleg a Szovjetunióba, ahol a Film Színház Muzsika és az Ország-Világ a legkelendőbb. Majdnem azonos arányban jutnak el magyar újságok az európai és az Európán kívüli tőkés országokba. Az Egyesült Államokban például 325- félére tartanak igényt. Az intézmények és vállalatok, valamint az idegen nyelven, beszélő magyar olvasók informálására 16 ezer különböző külföldi sajtóterméket hozunk be, a világ szinte minden országából. Nagy példányszámban kaphatók a Szovjetunióból érkező, magyar és orosz nyelvű lapok, a tőkés országok közül pedig az NSZK-ból, az USA- ból. Angliából csaknem két és fél ezer féle újságot veszünk. A lapok terjesztésével 25 ezren foglalkoznak. Az olvasók nagyobb része előfizet az őt érdeklő újságra, s az áremelés után is mindössze 2,5 százalékuk mondta le a megrendelést. Egyébként 24 ezer árusnál, majdnem ezer utcai pavilonban, s 90 hírlapárusító üzletben vásárolhatjuk meg a kívánt újságot, amely azonban sokszor nincs idejében az „utcán”. Ennek oka a létszámhiány és a nyomdai késések mellett elsősorban az, hogy túlnyomó részük azonos napokon, főként a hét végén jelenik meg, így a posta dolgozóinak a hét elején csak 600 ezer, a végén pedig háromszor akkora példányszámot kell feldolgozniuk, ami nem mindig sikerül a megadott időre. Tóth Ágnes 3 ttorontolos a I. Huhatytírban Válófélben az egyenlősöivel — Hosszú évtizedek óta nem volt példa arra, hogy január elsején megemeljék a fizetésünket — újságolja Furka Sándor, a Május 1. Ruhagyár műszerészműhelyének bizalmija. — Valamennyien örömmel üdvözöltük a vállalatvezetésnek ezt a döntését. — Több változatban dolgozták ki az elképzeléseket — egészíti ki a bizalmit Rajkai Miklósné viszt-titkár. — Szó volt arról is, hogy csak április elsején adják ki az emeléseket. De szerintünk jobb ma, mint holnap. — Azt is mondhatnám — fűzi hozzá Jávor Béla munkaügyi és szociálpolitikai főosztályvezető —, hogy ezt a csatát a szakszervezet nyerte meg. — Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a csoportomból tavaly az egyik dolgozó szinte a huszonnegyedik órában ezer forint béremelést kapott — magyarázza Szojka Antal bizalmi. — Rendkívül igazságtalannak tartottam. Vétót kezdeményeztem a szakszervezeti bizottságnál, mert a csoport negyvennégy tagjával szemben ez igazságtalan, méltánytalan. — Nagyon könnyű volt eldönteni a testületi ülésen az elveket — mondja Furka Sándor. — Nincs olyan, aki vitathatná. De a műszerészműhelyben tizenhárman vagyunk, egyformán jól dolgozunk, s a munkánk közt nincs akkora eltérés, hogy a fejenként száz forint körüli összegből különbséget tegyünk. Olyan kevés pénzt kaptunk, hogy’ ötven-hat’van forintos differenciálásnak Az előkészítő munka során érvek, ellenérvek, számsorok tömege csapott össze. Végül is a szakszervezeti bizalmiküldöttek tanácskozása döntött úgy, hogy január elsejétől átlagosan négyszázalékos legyen a béremelés. Meghatározták az irányelveket: differenciálni kell a bérekkel, úgy, hogy az a további eredményes munkára ösztönözzön, javuljanak a bérarányok. Sokan azt hangoztatták: fölösleges az ilyen elvek vállalati szintű rögzítése. A bizalmi küldöttek szerint viszont nem árt eleget hangsúlyozni, addig, amíg mindenki számára természetessé nem válik. A múlt évi béremelés utolsó hulláma alig pár hete csitult el, nem lett volna sok értelme. Egyetért ezzel Kuris Géza brigádvezető? — Teljes mértékben. Megtehettük volna, hogy két-három embernek adunk kiugróan sokat, de utána nem lett volna maradásunk. Fehér Gábor szaporán formázza vasalójával az elegáns női blézerek vállát. Harminc éve bizalmi. — Volt olyan, aki nem érdemelt béremelést. De nyugdíjba készül. Mit csinálhattunk volna? — tárja szét a karját. — Én utálom az egyenlősdit, s nem vitatkozom a differenciálás elveivel — hangoztatja, s következő mondatával máris önmagával vitatkozik Lindenfeld Jánosné. — Próbálja meg valaki a gyakorlatban végrehajtani!''Ebben a munkaerőhelyzetben nem lehet kockáztatni. Ha valaki nem kap pénzt, veszi a kalapját, s máris továbbáll. Széles mozdulatokkal magyaráz, s kezével félresodor egy sztvacskabátot. Megragadja, s úgy mondja: Vajon a vállalatnál kik voltak többségben, az egyenlősdi vagy a differenciálás hívei? — Ha hosszú évek adatait nézzük, az idén sikerült leginkább differenciálni. Voltak, akik jelentős összeget vihettek haza, s kétszázan egyáltalán nem kaptak béremelést — fejtegeti Jávor Béla. — Utóbbiak között található segédmunkás, és gyárigazgató egyaránt. Úgy vélem, megfelelő különbség az is, hogy a több műszakban dolgozók bérfejlesztése elérte a 4,3 százalékot. A nem fizikaiaké 3,8 volt. Jutott pénz a nyugdíjas korúak továbbdolgozásának ösztönzésére is. — Létszámarányosan osztottuk fel a gyáregységek között a pénzt — teszi hozzá Rajkainé —, de minden esetben azonos tevékenységeket, képességeket, teljesítményeVannak még szép számmal hívei a Május 1. Ruhagyárban is az egyenlősdinek. De egyre többen illettek és mernek élni a differenciálás lehetőségével. Ahhoz azonban, hogy a jogos különbség a bérekben kifejeződjön, munkásnak, vezetőnek egyaránt fel kellene hagyni azzal a leegyszerűsítő elképzeléssel, hogy mindenki egyformán dolgozik, és hogy a Divatjamúlt ez is, a kutyának sem kell. De kénytelenek vagyunk megcsinálni, ha már egyszer az alapanyag elkészült. Ha nem ilyeneket kellene készítenünk, biztosan gazdaságosabban termelhetnénk, s több jutna a béremelésre, ket hasonlítottunk össze. A magasan kvalifikált szakmunkásokat is másként mértük és a segédmunkásokat is. Igaz, az utóbbiaknál a szükség néha mást diktál. A marcali gyáregységben nem emeltünk darabbéreseknél, mivel a teljesítménynövekedés nincs korlátozva. A bérfejlesztés háromtized százalékát fordítottuk az Országos Szakmai Bértáblázat alsó tarifahatárainak elérésére. De jutott a béremelésből a gyesen levőknek is. Úgy érzem, ha döccenőkkel is, de dolgozók, vezetők, bizalmiak egyaránt mindjobban értik bérgazdálkodásunk elveit, s tudják, hogy a differenciálás az ösztönzés jó eszköze lehet vállalati gazdálkodásunk eredményességének, annak, hogy az idén elérjük a kitűzött 140 millió forint nyereséget, kevésből csak azonos porciókat lehet kimérni. A differenciálás ugyanis nem cél, hanem eszköz, amint az a ruhagyárban is megfogalmazódott. A korszerűbb, hatékonyabb gazdálkodás eszköze, melynek segítségével közelebb jutunk ahhoz, hogy mindenki munkája szerint részesedjék a megtermelt javakból. Kimmel J. Emil Iilimit künntu... Kik rótták tübbségbvn AV'ifirt’i — f.sakiis Milliárdokat menthet hárommillió Csaknem hárommillió forintos együttműködési megállapodást kötött kedden Gerebenics Imre, az Állami Biztosító vezérigazgatója, dr. Manninger Jenő, az Országos Traumatológiai Intézet igazgatója, dr. Tigyi József, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora és dr. Borsay János, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet főigazgató főorvosa. Jelen volt dr. Bohánszky Ferenc, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője is. Hírmagyarázónk írja: Ritka alkalom, hogy vezető traumatológusok, professzorok s a biztosító vezetői egy asztalhoz üljenek, és a balesetek megelőzéséről, a tudományos kutatásokról, azok fejlesztéséről tárgyaljanak. Most megtörtént a találkozó. A tegnapi szerződéskötés a három egészségügyi intézmény számára már az idén jó néhány fontos gyógyászati eszköz beszerzésére, tudományos kísérlet továbbfejlesztésére nyújt lehetőséget. Pécsett például az ÁB által juttatott összegből félmillió forinttal többet fordíthatnak a csontegyesítési műtétekre, különös tekintettel a bányászati sérültekre, az úgynevezett operációs mikroszkópokra, s a mikroszkópalap beszerzésére. Az Országos Traumatológiai Intézet tökéletesítheti a már hosszabb ideje végzett modern kézsebészeti eljárásokat, újabb lehetőségek nyílnak a mikrosebészetben is. A rehabilitációval foglalkozó orvosok egyik fontos törekvése is mindjobban megvalósulhat: annyi héttel korábban visszajuttatni a beteget a társadalom számára, mint ahány hónapig egyébként tart a betegség. A baleseti sérültek, a felmérések szerint, 20—25 százalékkal hamarabb gyógyíthatók meg. A korszerűen felszerelt traumatológiai osztályokon. A gyors gyógyulás — s ez aligha nevezhető antihumánus felfogásnak — nemcsak egyéni érdek, hanem megvalósulása évente több milliárd forint megtakarítást jelent a népgazdaságnak is. is. Ezért a baleseti sebészek a rehabilitációval foglalkozó orvosok és az Állami Biztosító szerződése hárommilliónál jóval többet ér. M. Szabó Imre „Rákötik a tiszára Miskolcot Az Országos Vízügyi Hivatal és Borsod megye vezetőinek kedden megtartott , tervegyeztető megbeszélésén állást foglaltak amellett, hogy kiemelt feladatként kell kezelni a megyében az ipari övezetek, Miskolc, Kazincbarcika és Ózd környékének ivóvízellátását. Miskolcot a törekvés jegyében „rákötik" a Tiszára: már a közeljövőben megkezdik a célt szolgáló vezeték kiépítését a folyóhoz. Időközben bővítik a Miskolc ellátásában részt vevő keleti csúcsvízmű, valamint a Sajólád térségében levő víznyerőtelep kapacitását is Kazincbarcika és Ózd környékének ellátására fejlesztik a lázbérci víztárolót.