Népszava, 1984. január (112. évfolyam, 1–25. sz.)

1984-01-29 / 24. szám

4 Szigorúbb árellenérzés Aki nyerészkedik, az ráfizet • Hogy valami miért kerül éppen annyiba, amennyibe ke­rül, annak számos összetevője van. Hogy csak egy igen leegyszerűsített, nem valós példát mondjunk: ha egy kapcsot a korábbinál drágábban szállít termelője a konfekcióiparnak, már emelkedhet a ruha ára. Sőt, már attól is emelkedhet, ha azt a gépet adják magasabb áron, amelyen a kapcsot készítik. Az áremelés olykor elkerülhetetlen, de az is megesik, hogy indokolatlanul, jogtalanul emelik valaminek az árát. Az alábbiakban ilyen esetekről lesz szó. Az Országos Anyag- és Ár­­hivatal revizorai rendszere­sen vizsgálják a legkülönbö­zőbb területeken — a ter­melésben, a szolgáltatásban, a forgalmazásban — műkö­dő gazdálkodó szervezetek ármunkáját Ha az árak ki­alakításában olyan szabály­talanságot észlelnek, amely — egyre gyakrabban, mi­vel a fogyasztói árak féken­­tartása fokozott érdeke a társadalomnak, és egy-egy nagyobb összegű gazdasági bírság kiszabása, amely er­­­kölcsileg és anyagilag egy­aránt sújtja a vétkes válla­latot, visszatartó hatású a többi gazdálkodó szervezet­re is — hangzik a válasz.­­ A gazdasági bíróságok elé alaposan kivizsgált eseteket terjesztünk, olyanokat, ame­lyekben minden lényeges té­nyezőt mérlegeltünk, és va­lamennyi enyhítő körülmény figyelembevételével is úgy látjuk, hogy az árképzés sza­bálytalan volt, következmé­nye pedig káros. Tavaly nyolc esetben indítványoz­tuk gazdasági bírság kisza­bását, és ezek közül több ügyben már ítélkezett is a bíróság. — Hogyan? — A Dél-dunántúli Rövi­­kötet, amely az árrésre vo­natkozó előírásokat nem tartotta be, és így 1,4 millió forintot meghaladó jogtalan anyagi előnyre tett szert, 1,9 jelentős összegű jogtalan nyereséget hozott akár fiata-­­dasági bírság kiszabását is indítványozhatják a bíró­ságnak. — Gyakran élnek ezzel a lehetőséggel? — kérdezem Hübner Lászlónét, az Ár­hivatal ellenőrzési főosztá­lyának vezetőjét, millió forint gazdasági bír­ság megfizetésére kötelezte a Pécsi Megyei Bíróság. A Tiszántúli Gázszolgálta­tó Vállalat szabálytalanul számította a szerelési díja­kat, a gépköltséget, a szál­lítási és fuvarozási, az anyagigazgatási költséget­ külön tételben, és ugyanak­kor a rezsiben is felszámol­ta. Magyarán kétszeresen hárította át költségeit a meg­rendelőkre. Így 3,6 millió fo­rintot meghaladó jogtalan árbevételre tett szert. Te­kintve azonban, hogy meg­rendelőit kártalanította, és megtette azokat az intézke­déseket, amelyek hasonló esetek elkerülését célozzák, a Debreceni Megyei Bíró­ság 400 000 forint gazdasági bírságot állapított meg, és kötelezte a vállalatot 54 626 forint eljárási illeték megfi­zetésére. Most olyan jogellenes ár­emelési törekvések követ­keznek, amelyek a fogyasz­tót közvetlenebbül érintik, még ha nem is végződtek gazdasági bírsággal, egycsillagos kempingekre ír­nak elő a jogszabályok. Az árhivatali vizsgálat nyomán a Bács-Kiskun me­gyei Tanács elnökhelyettese elrendelte a hét panaszbe­jelentő kártalanítását, és felszólította a községi tanács elnökét: vonja felelősségre azt a személyt, aki az arány­talanul magas díjakat meg­állapította. Gondoskodott ar­ról, is, hogy mielőtt idén ta­vasszal a kempinget ismét megnyitnák, végezzék el a szükséges felújításokat, s ezután kérjék a kemping osztályba sorolását. — Általában arra törek­szünk — mondja Hübner Lászlóné —, hogy­­az árkép­zési, áralkalmazási szabá­lyok megsértéséért ne csu­pán a vállalati kasszából kelljen fizetni, hanem fe­leljenek az ilyen cselekmé­nyekért személy szerint az érintett gazdasági vezetők is. Négy olyan ügy is van jelenleg folyamatban, amely­nél a vállalatot felügyelő minisztérium, illetékeseit kértük fel, vonják felelős­ségre a szóban forgó vezető­ket. — Hol történtek ezek a szabálytalanságok ? — A Győri Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalatnál ta­pasztaltunk indokola­tlan áremelésből származó jogta­lan bevételt. Az Országos Bányagépgyártó Vállalatnál azt állapították meg, hogy előzetes bejelentés nélkül emeltek árat, s ezzel kivon­ták magukat az árellenőrzés alól. A MOM is jogtalanul emelte belföldi termékeinek árszínvonalát, így szintén in­dokolatlan árbevételhez ju­tott. A Ganz Villamossági Művek sem közölte előre az illetékes árhatósággal belföl­di áremelési szándékát, s ezzel súlyos szabálytalansá­got követett el. Mind a négy esetben a felügyeleti szervet kértük fel megfelelő szank­ciók alkalmazására. — A személyi felelősségre vonásra is? — Igen — mondja Hübner Lászlóné, és meg is mutat­ja az Ipari Minisztérium vállalatfelügyeleti főosztá­lyának küldött négy levél másolatát. Idézet az Árhi­vatal leveleiből: „Felkérjük az Ipari Minisztériumot, hogy a vállalat súlyos jog­szabálysértése miatt érvé­nyesítsen fegyelmi felelős­ségre vonást a vállalat fe­lelős vezetőjével szemben, s a jogszabálysértést vegye fi­gyelembe a vállalati mun­ka éves értékelésénél. Intéz­kedésükről kérjük szíves tá­jékoztatásukat.” Ez ugyebár azt jelenti, hogy az érintett vállalati ve­zetők ellen minden bizony­nyal fegyelmi eljárást in­dítanak, ami pedig a „vál­lalati munka éves értékelé­sét” illeti, az, minti talán közismert, igencsak érzéke­nyen érinti a vállalati veze­tők jövedelmét. A kétszer felszámított költség A kempingezők visszakapták pénzüket — ilyen például az OFO­­TÉRT ügye — tájékoz­­tat Hübner Lászlóné. — A vál­lalat komputeres szemvizs­­gálással foglalkozó üzleté­ben sürgősségi felárral ké­szítik a szemüvegeket Több bejelentés érkezett hozzánk, amely kifogásolta, hogy a 30 százalékos sürgősségi fel­árat nem csupán a munkák díjának kalkulálásakor szá­mítják fel, hanem az anyag­­költségre is ráteszik. Ez azt jelenti, hogy aki expressz­­szemüveget rendel, az a drá­ga, 6­ 700 forintos szem­üvegkeretet is 30 százalék­kal drágábban kapja. Azaz, csak kapta. Vizsgálatunk nyomán ugyanis a vállalat vezérigazgatója úgy intéz­kedett, hogy 1984. január 1- től budapesti boltjaiban csak 20 forintot kérnek az exp­ressz szolgáltatásért, és 110- et a komputeres szemvizs­gálatért. Hasonlóan rövid úton, bí­rósági eljárás nélkül érvé­nyesítette a fogyasztói ér­dekeket az Árhivatal a solt­­vadkerti kemping ügyében. Augusztusban megállapítot­ták, hogy igaza volt annak a hét panaszbejelentőnek, aki aránytalanul magasnak ta­lálta a kempingben fizeten­dő díjakat. A községi ta­nács kezelésében működő kemping ugyanis valóban nem felel meg még azok­nak a szerény követelmé­nyeknek sem, amelyeket az Az állampolgár, aki az áruházakban, az üzletekben, a szolgáltató vállalatoknál találkozik az árakkal, úgy vélheti, csupán ezeken a cé­geken múlik, miért meny­nyit kell fizetnie. Vagy leg­feljebb azokon, amelyek az élelmiszereket, a­z iparcik­keket előállítják. Ezzel szem­ben az az igazság, hogy min­denfajta áremelés — tehát az is, amely vállalatok kö­zötti elszámolásban történik — végső soron a fogyasztói árszínvonal emelkedéséhez vezet. Meg kell tehát aka­dályozni az­­indokolatlan ár­emelési törekvéseket a fo­gyasztótól messzebb eső szfé­rákban is. Az árellenőrzések, a szankcionálások — közvetve vagy közvetlenül — a fo­gyasztók érdekeit védik. Céljuk, hogy minden gaz­dálkodó szervezetet, sze­mélyt visszatartsanak hason­ló, akár jóhiszemű, de sza­bálytalan cselekménytől. Az idei népgazdasági terv meg­lehetősen magas fogyasztói árindexszel számol. Mindent el kell követni, hogy az ár­színvonal növekedése a ter­vezett keretek között marad­jon. Gál Zsuzsa Minden a fogyasztón csattan VASÁRNAP, 1984. JANUÁR 29. NÉPSZAVA GUtes aus Ungarn Magyar hét Münchenben A bajor főváros, München egyik legelegánsabb bevá­sárlóközpontjában, étter­mében, a Terimpex Külke­reskedelmi Vállalat legna­gyobb NSZK-beli vevőjével és vegyesvállalati partneré­vel, a Niederreuthed céggel közösen magyar hetet ren­deztek. A Käfer Delicates összes helyiségében hazai ízek várták azt a hatszáz vendéget, akiktől nem is tit­kolt szándékkal a magyar gasztronómia és az élelmi­szeripar további jó hírének keltését várják a rendezők. Amint a kölni magyar ke­reskedelmi kirendeltség he­lyettes tanácsosa, Szilágyi Mihály elmondotta, a Gutes aus Ungarn (Magyarországi csemegék) elnevezésű, az élelmiszeripar termékeit reklámozó kampány része­ként, folytatásaként egy hé­ten át a bajorországi keres­kedők és a vásárlók ismer­kedhetnek meg finomsága­inkkal: a libamájtól a son­kán át a téliszalámiig, ter­mészetesen kitűnő borok és egyéb magyaros italok kísé­retében. Dr. Wolfgang Wehse, a bajor állami gazdasági és közlekedési minisztérium egyik vezető munkatársa sze­rint ez az áru- és ételbemu­tató nemcsak a magyar ex­port, hanem a hazánkba irá­nyuló turizmus számára is serkentő lehet, hiszen aki megízlelte a hét végén a fi­nom falatokat, az bizonyára hamarabb felkeresi Magyar­­országot. Erre a közös ren­­dezvényre, fogadásra egyéb­ként sok-sok neves szemé­lyiség is eljött. Itt voltak a Bayern München képvise­lői is, akik a népszerű fut­ballcsapat túráira innen, a Käfer Áruházból szerzik be az útravalót. A müncheni magyar ke­reskedelmi iroda vezetője, dr. Csurgai Lajos arról tá­jékoztatott, hogy 1983-ban határozták el bajorországi partnereikkel: fokozzák a jó minőségű élelmiszerek forgalmát. Erre lehetőséget adott az is, hogy megkaptuk az engedélyt az illetékes ba­jor bizottságtól a Gute aus Ungarn elnevezés használa­tára, ami itt rangot, tekin­télyt jelent. A Käfer Deli­cates Áruház tulajdonosa két esztendeje járt először ha­zánkban, s akkor határozta el, hogy magyar árukat is forgalmaz. Jelenleg 89-félét kínál. Ha hétfőn elindul a magyar hűtőkamionnal az áru, szerdán reggel már a pulton van. A magyar hét első napja sikeresebb volt a francia ha­sonló bemutatónál, atmosz­férát teremtett, újdonságot hozott a münchenieknek — ez az általános vélekedés. M. Sz. I. házi Egy rangos tanácskozáson a minap szóba került a házi­nyomdák ügye. Tudniillik, némely iparvállalatok (szö­­vetkezeti gazdaságok) nem átallanak — saját „profil­juktól” idegen —, kisnyomdákat üzemben tartani, hogy ne csak a megrendelt gép, divatcikk, élelmiszer készül­jön el határidőre, hanem a hozzá való használati utasí­tás, árucímke is. Sőt, odáig merészkednek egyes házi­nyomdák, hogy nem szégyellenek (olykor modernebb technológiával), szebb nyomatokat produkálni, mint a házon kívüliek. S miután házi feladatukat elvégezték, a fölös kapacitást bérmunkában hasznosítják, bosszantó versenyre késztetve a hagyományos nyomdákat. Nos, a szóban forgó tanácskozáson — némi elmekö­szörülő vita után — kitűnt, hogy ha a külföldi meg­rendelő egy hét múlva kéri a finom bukéjú magyar bort, akkor három megoldás közül lehet választani: 1. A palackok címkéjét megcsináltatják Bécsben. 2. Ki-­­ várják a nagy­nyomdák átfutási idejét, és nyakunkon marad a bor, amit bánatunkban meg is ihatunk. 3. Igénybe veszik a házinyomdát. Ilyen egyszerű. Persze nem mindig a „házi” a menő.­­A házikolbász sokáig drágább volt, mint az állami, most már ez utóbbi szerencsésen utolérte. Bár szoros a ver­seny, de el kell ismerni, a házikenyér még úgy fél fej­hosszal vezet (árban, minőségben többel), a házon kí­vülivel szemben. A házipálinkáról jobb, ha nem is be­szélek, mert ha kiderül, hogy ilyesmivel hagytam meg­­kínáltatni magam, még belekeveredem valamilyen „fi­­nanciális” bűncselekménybe. Akkor azután hiába vé­dekezem, hogy néminemű alkohol a vérkeringést fris­sítő háziorvosság. Különben is minden gyógyszer mér­téken felül méreg, s ha az emberfia ilyesmivel kezdi mérgezni magát, azon úgy sincs (házi)áldás. Nem beszéltem még a házi nyuszikról, akikre mint tudjuk, még a MAVAD legvérmesebb puskásainak sem illik lőni. Aki az erre vonatkozó vadászati tilalmat sem­mibe veszi, számíthat rá, hogy hamarosan megtudja, mire képes egy bosszúra éhes­­ házisárkány Zárszámadás Három abonyi a legjobb tíz között Abonyban, az Újvilág Tsz zárszámadási közgyűlésén az ebéd — amely velős tojással kezdődött, májgaluskaleves­­sel folytatódott, és borjúpap­rikással, birkapörkölttel, pa­callal ért véget— jelezte: az idén a zárszámadást különö­sen jeles napnak tekintik. Tavaly ők is átélték a re­­kordvárás örömét, majd az aggódás, a számolgatás ke­serves heteit. A gondterhes év végén aztán föllélegezhet­tek : a természeti csapás nem rendítette meg helyzetüket! A csúcson évek óta tudni kell róluk, hogy ta­valyelőtt, 1982-ben, úgy is­tenigazából kijött nekik a lé­pés. A MÉM STAGER szá­mítógépes adatfeldolgozása szerint — mely a termelési eredmények alapján rang­sort készít — hatodik helyen végeztek a termelőszövetke­zetek között! Nos, ezért is féltek a 83-as kudarctól. Most már pontosan látható:_a rendkívüli szárazság 14 mil­lió forintot húzott ki a zse­bükből. Ám — még így is! — 24,5 milliós nyereséget értek el, s tagjaiknak — a jól meg­érdemelt munka jutalmaként — 40 százalékos részesedést oszthattak. Kicsi a bors, de erős! — mondják az Újvilág Tsz-t jól ismerők. A szövetkezet ugyanis nem tartozik a mammutgazdaságok közé, csupán 1700 hektáron gaz­dálkodnak. Sikereik kulcsa viszont éppen kicsiségükben rejlik: azonnal észreveszik, ha valahol csikorogni kezde­nek a kerekek, s rögvest be­avatkoznak. — Évek óta a csúcson va­gyunk — állítja Mészáros Gyula tsz-elnök. — Ez főként a jó munkaszervezésnek, az átlagosnál jobb termőföld­nek és a munkaidő precíz ki­használásának köszönhető. Nálunk a takarékosság nem szólam, úgy bánunk a pénz­zel, mint otthon. Abonyban három téesz gazdálkodik, kö­zöttünk egészséges rivalizá­lás alakult ki, egyik a mási­kat serkentik a jobb munkára. És elmondhatjuk: fej fej mellett haladunk. Mikor mi 6. helyezést értünk el, a Ság­­vári Endre Tsz 8., a József Attila pedig 10. lett az or­szágban. Szerintünk az a lé­nyeg, hogy a szükséges pilla­natban újítani tudjunk, és a hanyatlóban levő termékek termelésével ne cipeljünk évekig kölöncöt a nyakunk­ban. Megújulási szándékuk leg­fényesebb bizonyítéka az édesipari üzem megteremté­se. Nyugaton járva felfigyel­tek a négercsókra, s nekilát­tak a 30 milliós beruházás megvalósításának. Hat-hét hónap alatt — saját kivitele­zésben! — elkészítették az üzemet, beszerelték a dán gépeket, s megindították a termelést. Karriert csinált a négercsók — Kezdetben 300 karton négercsókot is alig tudtunk eladni. Igaz, akkor még az áru sem volt tökéletes, idő­közben azonban növeltük a szavatosságot, és ma már hatféle ízben, 120 vállalatnak szállítunk. Induláskor, 1980- ban, még csak 17,5, 83-ban viszont már 67 millió forint értékű terméket készítettünk — mondja Kecskeméti Ist­ván, az édesipari üzem veze­tője. — Termelésünk a téesz egészének a 45 százalékát al­­kotja, a nyereség pedig eléri a 15—20 százalékot. Termé­künk annyira kapós lett, hogy sokszor csak egy hó­napra veszünk fel megrende­lést. Elárulom: még a Közel- Keletről is érdeklődtek a né­gercsók iránt, ám a távolság, a minőség biztonsága miatt nem vállalhatjuk a szállítást. A szövetkezetben a sikeres vállalkozás ellenére sem ül­nek babérjaikon. Máris újabb terméket kívánnak for­galomba hozni. Mindenek­előtt a Neg­rolli névre ke­resztelt bonbondesszerttel igyekeznek betörni a piacra. De már tarsolyukban van az eddig Franciaországból, 250 ezer dollár értékben impor­tált rakott kétszersült helyet­tesítésének terve is. Ha sike­rül idejében megszerezniük az angol gépeket, akkor már az év végén hozzálátnak a gyártásához. Az élelmiszeripar vizeire tulajdonképpen a paradi­csomtermelésük visszaesése miatt eveztek az abonyiak. Nem is oly rég — 1976—77- ben — még az ország legna­gyobb paradicsomtermelőjé­nek számítottak, ám a 26 milliós csúcsnyereség után egyre halványult a paradi­csomtermelés csillaga. A ko­rábbi 400 hektárról szép las­san 150-re mentek le. Föl­számolni oktalanság lenne a paradicsomtermesztést, hi­szen lévonalat készítettek, kombájnokat vásároltak, s megvalósították a fóliás pa­lántanevelést is. A pénzük te­hát az eszközökben van, for­gatniuk kell, de bővítésre egyelőre nem gondolnak. Hogy miért? A válasz meg­fogalmazásában Molnár Jó­zsef és Krupincza József ága­zatvezetők voltak segítsé­gemre. A paradicsom sorsa — A gazdaságos paradi­csomtermeléshez legalább 3,5 tonnás termés szükséges, az utóbbi esztendőkben vi­szont leromlottak az ameri­kai fajták, és megfelelő ma­gyar fajta nem állt még ren­delkezésre. Így aztán alig, vagy egyáltalán nem tudtuk elérni a kívánt hozamokat. De talán ennél is nagyobb ér­vágást okozott a költségek növekedése: háromszorosára emelkedett a növényvédő szerek, de magasra kúszott a gépek, a műtrágya és a fűtő­olaj ára is. Úgyhogy kény­telenek voltunk a paradi­csomtermesztést visszafogni. Most tehát várnak. Remé­nyük jelenleg az új kecske­méti paradicsomfajtában van, amely állítólag 4,5—5 tonnára képes, bár nehezen viseli el a gépi betakarítást. A növénytermesztők vi­szont mind sűrűbben kémle­lik az eget, számításaik sze­rint még 150 milliméter téli csapadék hiányzik. Körülbe­lül 150 hektáron elégedetle­nek a vetés állapotával, bár még minden lehet... Hibrid kukoricával viszont az idén már nem foglalkoznak az Új­világ Tsz-ben. A mai körül­mények között a bizonytalan kimenetelű vállalkozásokat nem engedhetik meg maguk­nak. Azaz, csak akkor bízhat­nak újabb jó eredményekben, ha jól megnézik, mire költik a pénzüket. Cseh János

Next