Népszava, 1991. szeptember (119. évfolyam, 205–229. sz.)
1991-09-12 / 214. szám
6 A hét filmjei DOORS Aki vette már a fáradságot és kibogarászta, miről is szóltak a mai negyvenesek hajdani bálványainak dalai, kiábrándult kissé. Azok alatt az izgató zenék alatt többnyire igencsak limonádészövegek szóltak. A virággyerekek lázadásának nem a szavai voltak az igazán hatásosak, hanem az utazásai, drogos álmai, szebb világba révülései, gyermeteg utópiái — szóval, épp az, ami szavakkal el nem mondható. Egyike volt azon keveseknek, aki az utakról szavakban is, dalokban is beszámolt: Jim Morrison. A Doors, Oliver Stone filmje szabályos Morrisonéletrajz. A törvénnyel is szembekerülő, önmagát pusztító modern amerikai művészhősökről szóló filmek klisé szerint készülnek. A CSENDES TERROR A krimiírásnak van egy megszeghetetlen alapszabálya., A gyilkos nem lehet elmebeteg. Mert, ha a tettes őrült, akkor akármi megtörténhet. A cselekménytől nem kérhető számon a szigorú logika. Az események szövekezdetek merészsége és meg nem értettsége, aztán a váratlanul nyakukba szakadó siker szédülete. Gyökértelenség, egyre vadabb konfliktusok, egyre szélsőségesebb hatások. S végül az idő előtti halál, a csúcs után épp egy pillanattal. Stone filmje sem kivétel ,e kliséket veszi sorra. Habár igényesebben, kimunkáltabban, átéltebben. A filmnek vannak pillanatai, erős képei, melyek egyenértékűek Morrison szürreális, eksztatikus szövegeivel, amikor megértjük, hogyan, s miért akart e hontalan, modern törzs sámánja lenni az énekes. De aztán hosszú-hosszú percek következnek, amelyek alatt fals színek kerülnek e kifestőkönyv lapjaira. A Doors zenéje már nem lazít, de még mindig jó. (Intercom) vényét nem együtt fejtjük föl a nyomozóval. És ezzel oda a krimi. Tulajdonképpen ezért érdektelen film a Csendes terror. Mert ügyetlenül megszegi a meseírás szabályait: egy órán át valódi hétköznapi drámát ígér, majd egykét olcsó thriller-fordulattal szétlövi az összeácsolt történetet. Az alaphelyzet — ha másként is — számunkra sem ismeretlen. Albérlő költözik a házba, kibírhatatlan albérlő. A törvény úgy rendelkezik San Franciscóban, ahol a film játszódik, hogy akkor is a bérlőt védi, ha az nem fizet, éjszaka zajong, a ház- tulajdonost megfélemlíti vagy akár svábbogarat tenyészt. Főhősünk, az albérlő, tisztában van jogaival, s cinikusan gyalogol keresztül lakásadói életén, míg azok majd belepusztulnak. Ez a sztori. Az ifjú pár hölgytagja, Melanie Griffith meggyőzően buta liba, Matthew Modine, a ház ura pedig életszerűen hiszteroid alkat. Michael Keaton is — emlékszünk rá, ő a Batman — remekül hozza a behízelgő bérlő figuráját, akiről idővel kiderül, hogy valami nem stimmel nála. Nem a megszorultságból, vagy nyereségvágyból, még csak nerm is egyszerű emberi gonoszságtól hajtva teremt poklot a családi házban, hanem, mert elmeháborodott. A film utolsó harmadára műfajt vált. Nem a mindennapi tehetetlenségről, a jól átélhető szorongatottságról szól tovább. Felborul a logika, elszabadul a horror, mely elkerülhetetlenül vért kíván, vért. És ehhez a gyomoridegeken előadott futamhoz aligha van közünk. (Mokép) (—n) Jelenet a Doorsból A hét színésze Meg Ryan Oliver Stone , a Szakasz, a Született július 4-én Oscardíjas rendezője szokatlan vállalkozásba fogott, amikor alig húsz év elteltével játékfilmben keltette életre Jim Morrison ellentmondásos, sokak által botrányosnak minősített életét. Különös, zaklatott, zűrzavaros kalandjaiban hű követője volt élettársa, Pamela Courson. A készülő filmben ezt a szerepet bízta a rendező Meg Ryanre. A már harmincas éveiben járó színésznő nem repülőrajttal futotta be pályáját. A connecticuti négygyermekes famíliából származó leány előbb befejezte tanulmányait a New York-i egyetem újságíró fakultásán, de mielőtt megkezdte volna sajtóbeli tevékenységét, pályamódosításra vállalkozott. Már diákként is érdeklődött a színjátszás iránt, s úgy gondolta , kipróbálja e téren is képességeit. Hamarosan sikerült is kamera elé állnia. Méghozzá Hollywood egyik legnagyobb alakja, George Cukor hívta meg utolsó filmjéhez, a Rich and famous (magyarul: Gazdag és híres) c. munkájának egyik szerepére. Tegyük hozzá: minden különösebb visszhang nélkül játszotta el Candice Bergen leányának szerepét. Fél évtizednek kellett eltelnie, hogy felfigyeljenek rá, jóllehet, ebben a filmben, a Top Gunban is csak mellékszerepet kapott. Az itt elért siker viszont már alkalmas dobbantónak bizonyult a felgyorsuló karrierhez. Egymás után kapta a szerződési ajánlatokat, és 1988-ban a Robert Redford rendezte ígéret földjében nyújtott alakításáért már egy nemzetközi fesztiválon megkapja a „legjobb színésznőnek" járó elismerést. A végleges áttörést az 1989- es év hozta meg számára, nevezetesen, az Amikor Harry találkozott Sallyvel című, nagy sikerű produkcióban. Meg Ryan azonban immár nem bízza csupán a szerencsére sorsa alakulását. Saját filmgyártó vállalatot alapított, s néhány terve immár a megvalósulás stádiumába került ... — m — Koponya a csónakban Inkább a halált választják A vikingek híres hajóit régóta kiállítótermekben csodálja a világ. Ám ki gondolta volna, hogy múzeumba kerülnek azok az autógumikból, fadarabokból kötelekkel összeeszkábált tutajok, amelyekbe kapaszkodva a Kubából menekülők érsekelnek át Miamiba. Már ha egyáltalán célhoz érnek, hiszen sok ilyen lélekvesztő örökre eltűnik a Karib-tenger hullámai között. Fred Snitzer, egy miami művészeti galéria tulajdonosa számára ezek a tutajok nem egyszerűen politikai szimbólumok, hanem egy lélekromboló kor művészeti alkotásai. Snitzer nyolc tutajt és csónakot állított ki galériájában. Inkább a halált választják — ez a kiállítás címe. Bevezetésképp félórás dokumentumfilmet vetítenek a Kubában csak ,,gusanó”-knak, hernyóknak csúfolt menekültek sorsáról. Maguk a tutajosok beszélik el hajmeresztő hánykolódásukat az óceánon. Évente sok ezren vágnak neki a nevezetes 90 mérföldes távnak, amely a létező szocializmus talán utolsó szigetét és az Egyesült Államokat elválasztja. Az International Herald Tribune szerint idén eddig 1400-an értek partot Floridában. Arról nincs adat, hányan voltak, akik már soha, sehová nem érkeznek meg. „Nagyon megrázott, amikor először láttam egy ilyen tutajt” — nyilatkozta a galéria tulajdonosa. — „Ezek a tárgyak egyszerűen falhoz állítják a művészeti világot. Ösztönös kreativitásuk igazolja, hogy a legmegdöbbentőbb alkotásokat olyan emberek hozzák létre, akiknek az égvilágon semmi közük a művészethez Snitzernek a tutajokat az ugyancsak miami illetőségű Humberto Sanchez kölcsönözte, aki hosszú évek óta gyűjti a menekülők furcsa vízi járműveit, s régi vágya, hogy Miamiban mementóként állítsanak fel egy emlékművet és egy csónakmúzeumot. Több kubai emigráns művész is kiállítja a menekülőket ábrázoló festményeit. Julio Antonio öt évvel ezelőtt emigrált, másfél éve fest egy sorozatot a csónakosokról. Juan Abreau-Felipe a Martei kikötőjéből útjára bocsátott nevezetes emberrakománynyal érkezett az Egyesült Államokba. Fényes színekkel megfestett, rendkívüli fájdalmat kifejező képeinek közös címet adott: „Víz általi halálra ítélve”. Luis Cruz Azaceta a leghíresebb a kiállító művészek közül. Az ő egyik képén emberek helyett koponya utazik a csónakban. A legmegdöbbentőbbek mégis a csónakok, a beszámolók szerint némelyikről azt is nehéz elhinni, hogy egy kis tavacskán felszínen maradna. A galéria egyik sarkában fekvő kis csónak tulajdonosa ismeretlen , üresen vetette tengerpartra a víz. „Kísértést éreztem, hogy függőlegesen felállítsam” — mondta a kiállítás rendezője, aki egyébként szobrászművész. — „Pontosan olyan, ugyanis, mint egy gótikus katedrális." (e) CSÜTÖRTÖK, 1991. SZEPTEMBER 12. NÉPSZAVA A jövő zenéje Az Európai Magyarországért Alapivány támogatásával rendezik meg immár másodszor, szeptember 20—23. között a Jövő zenéje’ 91. című koncertsorozatot. A mostani program nemcsak a fővárosban, de Szombathelyen, Zalaegerszegen, Szolnokon és Miskolcon zajlik. A rendezők megpróbálták a különböző műfajok legjobbjait öszszeválogatni. A nyitókoncerten, a Pesti Vigadóban Kocsis Zoltán két Bartók-darabbal lép fel. Másnap, a Petőfi Csarnokban dzsesszfesztiválra kerül sor a Binder Trió és a Dresch Quartett, a Nos-Spa és a lengyel Namyslowski Quartet közreműködésére. A Merlin Színház ad helyet a kísérletező kedvű alkotók Art Performance-ának. Többek között Lois Viktor bemutatja zenélő szobrait, Márta István pedig ott helyben komponálja meg „a jövő zenéjét”. Külön örömet jelent majd ezen az estén a főleg Párizsban koncertező Szabados György szólóelőadása. A háromnapos fesztivál a Petőfi Csarnokban fejeződik be, ahol koncertet ad a Vágtázó Halottkémek, a kecsekeméti Uzgin Aver és az efZámbó Happy Dead Band, akik nemrég megjelent, Himalája című lemezük anyagát mutatják be. T. J. Családfáink Az ember állandóan a múltját kutatja, jövetelét az idő mélyéről. Az egyszerű, a származást dokumentáló családfa megrajzolásától a biológiai tulajdonságok eredetéig széles skálán mozog kíváncsisága. Sokféle — vallási, etnikai, földrajzi — nyom vezet a múltba. Ám az átlagember rendszerint az ükszülőkig jut el a múlt mélyére vezető lépcsősoron, de a következő fokozatok szereplőiről foghíjas adatokkal rendelkezik olykor még a családi szájhagyomány is. Szerencsésnek mondhatók azok, akiknek ősei „holtukban” is megúszták az esedékes tűzvészt, árvizet, hatalomváltást, és nevüket máig őrzik a történelmi krónikák, levéltári gyűjtemények, a családi bibliák és a padláson dugdosott régi levelezések. És ez csak az ember, a homo sapiens külső burkolata. A lényeg tekintetében, a genetikai adottságokat illetően csak találgatásokra szorítkozhatunk. Néha arra gondolok, egy közepesen képzett tenyésztő jobban ismeri tenyészállatainak örökölt tulajdonságait, mint az évezredes királyi dinasztiák „genetikai állományát” vizsgáló szaktudósok. Talán szerencsénkre. Pedig a múlt jelenünkbe ágyazódva létezik tovább. Őseink velünk lélegeznek, fájdalmaik, szenvedéseik zsigereink sejtekre bontott emlékezetében hatnak tovább. Szerencsés esetben egy évszázad alatt négy-öt generáció hordozója lehet. És egy évszázad alatt mennyi minden megeshet az emberrel. Mészöly Miklós Ballada az úrfiról és a mosónő lányáról című kötetében (Szépirodalmi Kiadó), a Pannon töredék csipkefinomságúan horgolt elbeszélésében két évszázadon átívelő, életrajzi elemekkel dúsított történettel bizonyítja a múlt és jelen együttvalóságát, okozati összefüggését. Szinte azonos pillanatba sűrítve múltat és jelent, akár egy szépséges horgolt terítő profán mintázatát, amelyet bármely oldalról szemlélek, mindig ugyanazt a térítőt látom. Az 1956 novemberében kivégzett ifjabb Siraki Péter múltjában szervesen benne foglaltatik a kétszáz évvel annak előtte élő ónagymama, a szépséges törpe nagyasszony, a rendkívülségre hajlamos Tompos Anna jövője. A magam részéről bizakodással tölt el a mai, a divatos, a származás kutatását szolgáló sokszínű erőfeszítés. Noha tudom, évszázadokra visszamenően alig lehet felidézni olyan történelmi időszakot, amikor valamilyen, diszkriminatív kényszer ne „piszkolná” az ember ez irányú buzgalmát. Hiszen ha csak századunkon tekintünk végig, majd’ minden rendszer hordozott megkülönböztetést célzó elemeket, majd’ minden rétegnek akadt vallási, faji, politikai „rejtegetnivalója”. Most is szorongással tölt el az itt-ott felcsapó nacionalista, antiszemita, rasszista lárma. Mikor lesz az ember végre az, ami, múltjával, jelenével egyenlő? Gara János A Film, Színház, Muzsikáért Karnevál kifulladásig A Film, Színház, Muzsika című Lap újjászületésének segítésére kétnapos színészkarnevált rendeznek a Terézvárosban. Szeptember 21—22-én, szombaton és vasárnap, ingyenes előadásokat tartanak a Liszt Ferenc téri színpadon. Ugyancsak díjtalan az Arany János Színház és az Állami Bábszínház művészeinek eladása az Andrássy úti gyermek- és ifjúsági színpadon. Az Arany János Színházban szépségszalont is létesítenek ezen a két napon, amelynek vendégei találkozhatnak a népszerű Szomszédok szereplőivel, s mindenki megörökíttetheti magát kedvenc színészével. Az Állami Bábszínházban a Kunkori és a kandúrvarázsló című bábjáték szórakoztatja a kicsinyeket. A Vidám Színpad az Állami Operaházban vendégszerepel, a Vegyes-páros című, operaházi témájú komédiával, majd az Operaház művészei adnak „visszavágót” a Vidám Színpadon. A karneváli napokban az Arizona Rock Színház Légy jó mindhalálig című musicaljének főpróbáját láthatja a nagyérdemű. De lesz karneváli felvonulás az Andrássy úton, majd este jelmez-,és maszkversennyel egybekötött utcabál. A versenyre a hivatásos jelmeztervezők és színészek kivételével mindenki benevezhet. (Nevezési határidő szeptember 12., helye: 1033 Bp., Kaszásdűlő 2.). A győztes és a helyezettek értékes jutalmakban részesülnek. A kétnapos non-stop műsort hajnalig tartó karneváli bál zárja, amelynek helyszíne a Fészek Művészklub, s itt a Madách Színház művészei lépnek fel. A műsorok valamennyi művésze a bevételeket a „Film-Színház” Alapítvány javára ajánlja fel. E. I. Örült nők ketrece az Operettben Jerry Herman musicalje, az őrült nők ketrece meghódította már a világot. A darabot itthon is játszották a Vidám Színpadon. Jean Poiret La Cage aux Folles című darabja nyomán Harvey Fierstein írt játékot. Nagyszerű film is készült belőle. Most Kállai István fordította magyarra, és G. Dénes György írt hozzá versszövegeket. Zazát Haumann Péter, társát, párját, Georgest Németh Sándor játssza. A Fővárosi Operettszínház színész-igazgatójával, két kimerítő táncos jelenet között, a szünetben beszélgettünk. — Volt alkalmam látni az előadást a Broadway-n, Bécsben és Berlinben. Mindenütt más volt a közönség reakciója. Feltételezem, hogy nálunk is egészen más lesz, mint például Berlinben, ahol a téma, a két férfi mély barátsága, emberi kapcsolata természetesebb, elfogadottabb, mint nálunk. Szép színészi feladat ez a szerep és zeneileg sem lebecsülendő. A musical szerzője ugyanis nem más, mint aki a Hello, Dolly! című világsikert is komponálta: Jerry Herman. A darabban nem kevés a táncos jelenet, bár az Ének az esőben után számomra ez valóságos séta a színpadon. Az embernek vállalnia kell önmagát és mindannyiunknak pedig a kisebbséget. A színház zeneigazgatója és a produkció karmestere Makláry László. — Számtalanszor fáradhatatlanul ismételtek egy-egy számot. — Nézze, ezt nem lehet másként csinálni. Megpróbáljuk a legtökéletesebbet elérni, de hogy sikerül-e, azt majd a közönség dönti el. Sajátos műfaj, ha úgy tetszik, amerikai operett, látványos revü, ami most ezen a színpadon készül. Úgy gondoljuk, meg kell mutatnunk a hazai publikumnak, a zenés műfajnak ezt a fajtáját is. Nincs egyszerű dolgom most, hiszen a zenekar jó része Münchenben turnézik, és személyes ismeretség alapján alkalmi együttest szerződtettünk erre a produkcióra. Még össze sem rázódtunk, de a szeptember 20-i premierre minden készen lesz, ahogy az lenni szokott. — A zenei műfajokban nem válogat. Gyakran dirigál operát, operettet, szimfonikus zenekart és felügyeli a színháza énekkarát és magánénekeseit. — így teljes az élet, kerek a világ körülöttem. Akkor érzem jól magam, ha elhalmoznak feladatokkal, mert akkor úgy érzem, kellek, szükség van rám. Szegeden Vaszy Viktor mellett tanultam meg az alapismereteket a színházról. Jó iskola volt, akárcsak a Madách Színház. Várhegyi Andrea Németh Sándor Makláry László